A Bölcsészettudományi Kutatóközpont Irodalom- és Néprajztudományi Intézete közös kétnapos konferenciát szervezett 2023. október 19-én és 20-án A gyerekirodalom születése és a nők (1840‒1918) címmel.
A tanácskozás keretében a különböző tudományos intézmények, műhelyek munkatársainak expozéi mellett egy, a szimpóziumot lezáró kerekasztal-beszélgetésre is sor került. Az előadók a közel nyolc évtizedes korszak gyermek- és ifjúsági irodalmát különböző megközelítésből és számos szempont szerint vizsgálták: nemcsak szerzőkről, (élet)művekről, különböző irodalmi műfajokról került szó, hanem gyermekeknek és fiataloknak, valamint gyermekekről és fiatalokról szóló folyóiratokról és illusztrációkról is. Az előadók beszéltek egyes művekről (Bezerédj Amália Földesi Estvék; Wohl Stefánia regekönyve; Kánya Emília elbeszélése; Vachott Sándorné történelmi lányregénye) és egy-egy alkotó életművéről vagy az életmű gyermekeknek, fiataloknak szóló részéről (Pulszky Teréz meséi; Herman Ottóné Borosnyay Kamilla gyermekeknek írt versei és meséi; Tutsek Anna és Blaskó Mária írásai), de általánosabb megközelítésekről is, mint a folklór szerepe a gyermekirodalomban, az oktatás és tanítás kérdése vagy a fiúk és leányok olvasóvá nevelése. Önálló előadás foglalkozott a gyermekkönyv-illusztrációval és több előadás érintett gyermekeknek és fiataloknak szóló lapokat (az első magyar gyermeklapok; Kalocsa Róza mint ifjúságihetilap-szerkesztő) vagy róluk szóló folyóiratcikkeket és közleményeket (Magyar Salon). Ez utóbbi tematikához kapcsolódott könyvtárunk munkatársának A Magyar Lányok fényképei (1894‒1918) című előadása is.
A Magyar Lányok fényképei (1894‒1918) című előadás címlapdiája
A Magyar Lányok című folyóirat 1894 decemberében indult meg Tutsek Anna szerkesztésében, és közel fél évszázadon keresztül volt „a serdültebb leányok” (a harmincas évektől lányok és anyák) képes hetilapja. A Singer és Wolfner cég kiadványa szépirodalmi művek mellett ismeretterjesztő cikkeket is közölt, és különböző rovataival a háztartás, a kézimunkák, a női foglalkozások, a divat területén is eligazodást nyújtott fiatal olvasóinak. A lapot kezdettől gazdagon illusztrálták, s míg az első években érthető módon a képzőművészeti ábrázolások voltak többségben, ez az arány fokozatosan módosult a fényképek javára, s bár a rajzok és festményreprodukciók mindvégig megmaradtak, az évek során az illusztrációk egyre jelentősebb részét tették ki a fotográfiák.
Az előadás a lap első két és fél évtizedének fényképeit tekintette át számos szempontból vizsgálva a felvételeket. A különböző fényképtípusok és főbb tematikák rövid bemutatása után kép és szöveg viszonyáról, az aktualitás problematikájáról, sorozatokba rendezett felvételekről és a fotográfiák készítőiről esett szó. Kiemelt szempont volt a más lapokból átvett fényképek kérdése is. Az előadó azt is vizsgálta, hogy a fotók tartalma és azok megjelenítési formája mennyiben tükröz(het)te és erősít(h)ette a lap célkitűzéseit és irányultságát, valamint hogy a szerkesztő mit tartott fontosnak és elfogadhatónak olvasóközönsége: a fiatal leányok számára. Megjelent-e például komoly társadalmi kérdésről szóló fénykép a lapban és közöltek-e képeket a világháborúról? Az előadás összességében azt a kérdést járta körül, hogy fotográfiák tekintetében mennyire tekinthető modern lapnak a Magyar Lányok és a képek mennyiben tükrözik a hetilap célját: „magyar nemzeti szellemben nevelni leányainkat s lelköket, izlésöket nemesiteni, fejleszteni”.
A Magyar Lányok fényképei (1894‒1918) című előadás utolsó diája
Dede Franciska (Lipták Dorottya sajtótörténeti Kutatócsoport)
