Jókai Mór születésének 200. évfordulója alkalmából az Országos Széchényi Könyvtár, a HUN-REN BTK Irodalomtudományi Intézet, a Jókai 200 kutatócsoport és a Szegedi Tudományegyetem Irodalom- és Kultúratudományi Doktori Iskolája 2025. február 17–19. között rendezte meg a Jókai 200 bicentenáriumi konferenciát, melyen munkatársaink is előadtak. Jókai a Copia adatbázisunkban elérhetővé vált kései szerelmes verseit Baranyai Laura, a Kézirattár munkatársa mutatta be.
A bicentenárium alkalmából Jókainak a Kézirattárban található autográf versei váltak most elérhetővé Kézirattárunk Copia felületén szabadon letölthető digitális felvételekkel és a hozzájuk csatolt metaadatokkal. A konferencián a felület mellett az ide felkerült művek egy különösen unikális részét igyekeztem minél átfogóbban bemutatni, ugyanis Jókai Mór életművének két kevésbé ismert szegmense a szerző költészete, valamint életének utolsó öt éve: a Grósz Bellával töltött házasságának időszaka.
A Copia az OSZK kéziratainak digitális tartalomszolgáltatása, ahol kultúrtörténeti jelentőségű, illetve a tudományos kutatást segítő dokumentumok válnak mindenki által elérhetővé. A felület megtervezésének célja az volt, hogy lehetőleg a Kézirattár összes dokumentumtípusának feldolgozására alkalmas adatbázis jöjjön létre, a különböző dokumentumcsoportokat egymástól elkülönítve, lehetőséget adva az összetett keresési műveletek elvégzésére is. Az ide felkerülő kéziratok több szempontból is kiemelkedő fontossággal bírnak: a felület egyrészt állományvédelmi szempontból jelentős, hiszen a felkerült képanyag jól használható, a felvételek nagyíthatók, sok esetben így már nem lesz szüksége a kutatóknak az eredeti autográfok kézbevételére. Másrészt ezek a dokumentumok remekül hasznosíthatók lehetnek az oktatásban is például kutatómunkák, nagyobb projektek során.
Jókai A Konyha című versének kézirata a Copia adatbázis oldalán
A bevezetésben is említett, Jókai életművét tekintve két halmaz metszéspontján áll egy 60 verset magába foglaló, többségében kiadatlan verseket tartalmazó és alig kutatott szövegkorpusz: Jókai Mór Bellához, vagy róla írott versei, melyek Kézirattárunkban találhatók meg egy kötetbe fűzve, Quart. Hung. 2029. jelzet alatt. Az író és a fiatal színésznő 1899. szeptember 16-án kötöttek házasságot és éltek együtt rövid öt évig, Jókai haláláig. Erről az időszakról több visszaemlékezés is született, amelyek között vannak ugyan eltérések, de az bizonyos, hogy az író családja és szűkebb rokonsága – leginkább Fesztyék és az unokahúg, Jókai Jolán férjével, Hegedűs Sándorral – igyekezett megakadályozni a házasságot. Az esküvő az olvasók és a széles közvélemény soraiban skandalumnak és szenzációnak számított, hiszen a nemzet egyik, ha nem a legolvasottabb írója egy nála 54 évvel fiatalabb, zsidó származású, kezdő színésznőt vett feleségül – hogy a botránkozó megszólalások tónusát idézzük. Csakhogy a viszontagságok sora nem ért véget a házassággal: Bella személyét a nyilvánosság felé gyakorlatilag rosszakaróinak pletykái tartották a köztudatban. Jókai családtagjainak részéről jóformán kizárólagosan rágalmak maradtak fent vele kapcsolatban. Jókai a véget nem érő intrikák miatt szakított családjával és Bellát jelölte ki egyedüli örökösének: döntése miatt viszont Jókai Róza pert indított a végrendelet érvénytelenné nyilvánítása érdekében, bízva abban, hogy ezzel ő válik a vagyon és jogdíjak örökösévé. A húszas években a pereskedések lezárásaként Bella 150 millió koronával fizette ki az író fogadott lányát, s ezzel véglegesen kiváltotta a pereskedő családtól a Jókai-örökséget. A hagyaték része volt az előadás fő tárgyát képező korpusz is, melyet a Magyar Állam vásárolt meg Nagy Bellától 1911-ben a Nemzeti Múzeum részére.
Jókai Mór és Nagy Bella. A kép forrása: Bárdos József: Késő romantika. In: Irodalmi Jelen, 2022. június. 23.
A Belláról szóló, nagyrészt kiadatlan Jókai-írások mutatnak ugyan változatosságot a fókuszpontokat illetően, de közös jellemzőjük, hogy a szerző kifejezetten eszményíti feleségét, abszolút ideálalakot teremtve. Ez viszont szöges ellentétben áll azzal a Bella-képpel, amelyet az író halála után a hagyatéki perek kapcsán az író családja láttatott róla, így tehát a versek – utólagos olvasatban – mintegy védőbeszédként hatnak. A versek kis hányada már Jókai életében is ismert volt, halála után pedig vitaalapként szolgáltak Bella személye, illetve kapcsolatuk megítélésekor: Jókai halála után a Fényes László – akit az első magyar oknyomozó újságíróként emlegetnek – és Vészi József – író, országgyűlési képviselő és a család barátja – több esetben is érvelésük bázisául használták fel ezeket a kettejük között kialakult konfliktusban. Fényes László Jókaiék egykori cselédeinek, közvetlen környezetének, illetve ismerőseiknek Bella-ellenes „tanúvallomásait” – amelyek hitelessége nehezen bizonyítható minden kétséget kizáróan – összegyűjtve kiadta pamfletjét, melyre Vészi József már ennek megjelenése előtt reagált. Ez volt a Hiénák Jókai sírján. Válasz egy pamfletre című röpirat, melyben több verset is értelmez a hagyatékból – ezeket igyekezett a Bella és Jókai közti harmonikus kapcsolat bizonyítékául bemutatni, míg Fényes szerint a verseket Bella erőszakkal íratta férjével.
Fényes László: Jókai Mór utolsó évei körül. Válasz Vészi Józsefnek, Budapest, Lipinszky Ny., 1904. – Törzsgyűjtemény (Kézirattári jelzet: Fol. Hung. 1393)
Fényes állításával szemben érdemes bevonni a kontextus megítélésébe azt, hogy a kötetben szereplő 60 vers közül Jókai csupán 9 írását adatta ki még életében – márpedig, ha Jókai akár önszántából, akár külső nyomás hatására saját boldogtalanságát elfedni szándékozott, miért nem adta ki több versét? A Bellával kötött házassága után valóban visszaesett ugyan a Jókai-művek iránti kereslet, de továbbra is olyan pozícióban maradt, melyben megtehette volna, hogy, ha nem is az összes, de mindenképpen több versét küldi nyomdába. A kilenc vers csaknem mindegyikére jellemző, hogy valamilyen eseményhez, alkalomhoz rendelhetők: évfordulók, születésnapok, haláleset kapcsán születtek. Ezzel szemben az „otthon maradt” művek esetén már leginkább bensőséges, személyes hangulatban magasztalja ifjú feleségét, illetve több esetben is bevonja a szövegekbe a külvilág őket érintő támadásait.
Meglátásom szerint Fényes László és Jókaiék számos ellenlábasával, az általuk terjesztett ítélettel szemben Jókai és Bella kapcsolatának, illetve Bella személyének megítélésekor mindenképpen célszerű figyelembe venni a korpusz bizonyos jellegzetességeit: a nagy arányban kiadatlanul maradt verseket, a kiadott és kiadatlan művek közti különbségeket, illetve a többszöri reflektálást a család és közvélemény megítélésére Bella képének tudatos magasztalása mellett. Úgy gondolom, ezek sokkal inkább egy harmonikus kapcsolatra utalnak, semmint „erőszak és terrorizmus útján íratott” szövegekre. Ezek az írások egyrészt Jókai irodalmi hagyatékának unikális részét képezik, másrészt fontos adalékkal szolgálnak a szerző utolsó alkotói korszakához – a Copián való szabad hozzáférhetőség pedig lehetőséget biztosít, hogy bárki közelebbről is megismerje az életmű ezen fejezetét is.
Baranyai Laura (Kézirattár)
Felhasznált irodalom:
- Fényes László: Jókai Mór utolsó évei. Tanu-vallomások, Budapest, Lipinszky Nyomda, 1904.
- Fényes László: Jókai Mór utolsó évei körül. Válasz Vészi Józsefnek, Budapest, Lipinszky Nyomda, 1904.
- Vészi József: Hiénák Jókai sirján. Válasz egy pamfletre, Budapest, Révai-Salamon Nyomda, 1904.
