Az én paradicsomkertem

2025. február 14. 06:00 - nemzetikonyvtar

A szerelmes Jókai Mór

Jókai Mór kéziratos hagyatéknak része hatvan olyan vers is, amelyeket Jókai életének utolsó öt évében írt feleségének. Az író kéziratos hagyatékának digitalizált feldolgozását ezekkel a versekkel kezdjük meg a Copián, könyvtárunk digitális tartalomszolgáltatási felületén: a teljes anyagot a február 17-én kezdődő, háromnapos Jókai-konferencián mutatjuk be.

Jókai Mór (1825–1904) neve hallatán sokan rögtön a 19. századi regények világára gondolunk: nem véletlenül nevezték Jókait írófejedelemnek, szerepe vitathatatlan a magyar prózanyelv kialakulásában és formálásában. Írásaiban a szerelmet – a romantika korstílusának megfelelően – gyakorta túláradó módon ábrázolja, rendszeresen válik prózája fontos elemévé. Viszont nem csupán regényeiben voltak fontosak a szerelmi szálak: életében is volt két igen meghatározó házassága, melyek mindkét esetben nagy szenzációvá váltak.
Első feleségével, a színésznőként dolgozó Laborfalvi Rózával (1817–1886) a híressé vált romantikus anekdota szerint 1848. március 15-én találkoztak először Katona József Bánk bánjának előadásán. A Jókainál nyolc évvel idősebb Laborfalvi a darab egyik főszerepét, Gertrudist játszotta: az előadás után Jókai felment a színpadra beszédet tartani, ahol állítólag Róza saját kokárdáját tűzte Jókai szíve fölé. Csakhogy Mikszáth Kálmán nagyban árnyalja és kiegészíti ezt a képet a Jókai Mór élete és kora című kötetében azzal, hogy sokkal valószerűbbnek látja első találkozásaikat Szigligeti Ede rendezőnél, drámaírónál:

„Hogy miként, hol és mikor keletkezett ez a viszony, nincsenek rá adatok. A világ előtt a kokárda feltűzése képezi a kezdet kezdetét s maga Jókai is ezt az epizódot említi. De ez nem valószínű. Jókai már Szigligetiéknél kell, hogy találkozott legyen vele. Tudjuk, hogy oda sokszor járt Fánikához és azt is tudjuk, hogy Jókai napjainak egy részét a Szigligetiék társaságában töltötte játszadozva a Szigligeti gyerekekkel. Lehetetlen tehát, hogy Szigligetiéknél ne jöttek volna össze.”

Mikszáth Kálmán: Jókai Mór élete és kora. 1. kötet, Rejtő István (s. a. r.), Jókai Mór összes művei 18, Budapest Akadémiai, 1960, 132. – Törzsgyűjtemény – Magyar Elektronikus Könyvtár (Arcanum kiadás)

Jókai Mór és Laborfalvi Róza

Kettejük kapcsolata megosztónak bizonyult Jókai családi és baráti körében, amely nem volt véletlen: Róza nem csupán majd’ egy évtizeddel volt nála idősebb, hanem színésznői mivolta is rányomta bélyegét a megítélésére. Mikszáth írja:

„Laborfalvi Rózának, mint ebben az időben (és még talán azelőttiben is) majd minden színésznőnek, megvolt a színes kalandokkal telt pikáns múltja, a színpadok végre is nem kolostorok.”

Az pedig már végképp botrányosnak számított, hogy Rózának volt egy házasságon kívül született, akkor 12 éves lánya, Benke Róza Anna: a Benke nevet édesanyja eredeti családneveként kapta, apja a kor szintén ismert színésze, Lendvay Márton volt. Róza már kiskamasz volt, mikor édesanyja házasságot kötött Jókaival, ő pedig intézetbe került. Benke Róza Anna később korán elhunyt: nem sokkal saját, szintén házasságon kívüli kislánya – Róza – születése után, akit viszont nagyanyja és Jókai sajátjukként neveltek fel. Laborfalvi unokáját az író később nevére is vette, így a továbbiakban Jókai Róza néven említem. Jókai családja és barátai nehezen fogadták el a házasságot: nem sokon múlt, hogy az író és közeli barátja, Petőfi Sándor között nem szakadt meg végleg a kapcsolat. Jókai és Laborfalvi végül egészen a nő 1886-ban bekövetkezett haláláig éltek együtt.
Jókai ennél talán kevésbé ismert, ám a korban annál nagyobb szenzációnak számító házasságát 1899. szeptember 16-án kötötte meg a nála nem kevesebb, mint 54 évvel fiatalabb, akkor 20 éves Grósz (Nagy) Bellával – aki akkoriban a pályafutását megkezdő színésznő volt. Első találkozásukról több változat is ismert: annyi bizonyos, hogy a fiatal lány verset szavalt Jókainak, aki felfigyelt tehetségére, így szívesen támogatta és egyengette színésznői karrierjét ajánlásokkal, javaslatokkal. Találkozásuk után két évvel kelt szárnyra először a tervezett esküvő híre: erről az időszakról több visszaemlékezés is született, amelyek között vannak ugyan eltérések, de biztos, hogy az író családja foggal-körömmel, minden szóba jöhető lehetőséget megragadva igyekezett megakadályozni a házasságot – leginkább Feszty Árpádék és Hegedűs Sándorék. Feszty Árpád felesége ekkor már az előbbiekben említett Jókai Róza, az író nevelt lánya volt; Hegedűs Sándor, az akkori kereskedelemügyi miniszter pedig Jókai unokahúgát, Jókai Jolánt vette feleségül. Jókai nem egyszerűen országos – sőt nemzetközi – hírű író volt, hanem a közéletben is fontos szerepet töltött be, családjában is több fontos közéleti személyiség akadt: sokat jelentettek döntései mindenki számára.
A család álláspontját több tényező is befolyásolta. Ebben szerepe volt Bella zsidó származásának, – eredeti családnevét is ezért használta magyarra fordítva színházi körökben: Nagy Bellaként lépett fel. Nem elhanyagolható a korkülönbség és az eltérő társadalmi státusz sem – bár itt fontos megjegyezni, hogy ugyanezek a tényezők, ugyan kisebb súllyal, de ott voltak Jókai és Laborfalvi házasságában is –, illetve ezzel a Jókai-örökség várható helyzete is megingott. Hegedűsék Dárday Sándor – számszéki elnök és Jókai közeli barátja – közreműködésével még a házasság előtti napon is igyekeztek ezt megakadályozni: levelet írattak Jókaival, melyben lemondja a házasságot, illetve csatolt hozzá egy 10.000 forintról szóló csekket is – ezt Dárday vitte Bellához. A házasság történetének ezen pontjáról is több változat ismert, de tudjuk, hogy Bella Jókaiért küldetett, hogy személyesen közölje a házasságtól való visszalépés szándékát: Jókai a kérésnek megfelelően meg is jelent, de a család reményei ellenére mégsem állt el a házasságtól, így az esküvőt másnap megtartották.

Jókai Mór és Nagy Bella

Az esemény hatalmas port kavart a közvélemény soraiban is, gyakorlatilag szenzációnak számított, de ettől függetlenül az intrikák és viszontagságok sora viszont nem ért véget: Bella személyét a nyilvánosság felé gyakorlatilag rosszakaróinak pletykái tartották a köztudatban. Jókai családtagjainak részéről jóformán kizárólagosan rágalmak maradtak fent személyével kapcsolatban, ami talán nem is annyira meglepő az előzményeket is figyelembe véve. Ezt a szándékot egyértelműen mutatja – a teljesség igénye nélkül – az incidens, melynek során Róza, Jókai Mór nevelt lánya darabokra tépte azon a koszorún lévő szalagot, melyet nevelőapja és annak második felesége együtt helyeztek halottak napján Laborfalvi Róza sírjára.
Szintén erre az időszakra esik Bella néhány napos pozsonyi útja: a pozsonyi színház hívta vendégszerepelni három napra, csakhogy ez nem valósulhatott meg a tervek szerint, ugyanis már az első este a rendbontók egy csoportja igyekezett kifütyülni a fiatal színésznőt az előadás felétől. Ekkor az előadást némi rendőri beavatkozással ugyan, de megtartották, csakhogy a második napra olyan hírek érkeztek különböző tüntetésekről, amelyek miatt Jókai lemondta felesége további szerepléseit. Ezután hamar kiderült, hogy – a zsidó származású – Bella második fellépésére harminc antiszemita fiatal is érkezett Budapestről, előre bérelt páholyokba. Évekkel később az író, politikus, ügyvéd Jankovics Marcell (1847–1949) két levelében is említi az esetet: ezekben a levelekben bevallotta a szervezést, azt viszont tagadta, hogy antiszemita indíttatás lett volna a háttérben – Bella tehetségtelenségével indokolta az incidenst.
A fentiek csupán néhány példaként szolgáltak arra, hogy az idős író és a fiatal színésznő házasságát mennyire nehezítette környezetük egy része – Jókai végül Bellát jelölte ki egyedüli örökösévé. Jókai halálával viszont Jókai Róza pert indított a végrendelet érvénytelenné nyilvánítása érdekében, bízva abban, hogy ezzel őt illeti meg a vagyon és a jogdíjak. Lugosi András tanulmánya szerint Jókai Róza nevelőapja halála után nem sokkal megkapta a svábhegyi telekért járó összeget, majd 1907-ben visszavonta a pert, melyben a végrendelet semmisségét kívánta kimondatni: békés úton egyeztek meg. Bella évente elszámolt a jogokból érkező bevételekből, ennek 10 %-a illette Rózát: ez viszont nem volt hiánytalan az évek során, ezért Róza újabb pert indított a húszas években. A per lezárásaként Bella 150 millió koronával fizette ki Jókai Mór fogadott lányát, ezzel kapta meg véglegesen Jókai Mór örökségét: ennek része az előadás fő tárgyát képező korpusz is, melyet a Magyar Állam vásárolt meg Nagy Bellától 1911-ben a Nemzeti Múzeum részére.

A Jókai Mór kéziratos hagyatékát képező, az író életének utolsó öt évében feleségéhez írt hatvan versből álló szövegkorpusz megléte eddig is ismert volt, viszont sokáig nem állt a Jókai-kutatások központjában. Ezek a versek többnyire kiadatlanok voltak: Jókai életében a hatvanból csupán kilenc vers került a különböző folyóiratok hasábjaira, és halála után is leginkább csak egyes versek bizonyos részleteit publikálták. A versek közös jellemzője, hogy a szerző kifejezetten eszményíti feleségét, ezzel egy idealizált alakot teremtve, amely viszont szöges ellentétben áll azzal a Bella-képpel, amelyet Jókai halála után a hagyatéki perek kapcsán a családja láttatott róla. Ennek eredményeként a versek mintegy védőbeszédként hatnak, amelyek vitaalapként szolgáltak Bella személye, illetve az író és második felesége kapcsolatának megítélésekor az utókor számára.

Felhasznált irodalom: