„…ki most tétlenségben marad, nincs jövője”. 175 éves a Szent István Társulat – 8. rész

2024. január 15. 06:00 - nemzetikonyvtar

A Szent István Társulat kiadványai – 3.

00_a_blogsorozat_nyitokepe_opti.jpg

2023. november 13-án a nemzeti könyvtárban nyílt meg a Szent István Társulat és az Országos Széchényi Könyvtár közös kiállítása Magyarország legrégebb óta működő kiadójának történetéről. Sorozatunkban a tárlat főbb történelmi, művelődés- és kultúrtörténeti szempontjai szerint mutatjuk be a társulat százhetvenöt éves működését.

Díszalbumok, kiemelt illusztrációk

A társulat a százhetvenöt év alatt több díszalbumot jelentetett meg, így a már említett, 1857-ben napvilágot látott Szent Erzsébet-albumot is.
1921-ben emlékeztek meg az Isteni színjáték szerzője, Dante Alighieri halálának 600. évfordulójáról. A Szent István Akadémia szervezésével megalakult a Dante-bizottság, amely 1922-ben tartotta ünnepi ülését. Prohászka Ottokár, Concha Győző és Schütz Antal ekkor elhangzott előadása, valamint Harsányi Lajos költeménye került a Stephaneum Nyomda által készített, művészi iniciálékkal díszített emlékkönyvbe.
A művészi reprodukciók közül a Dante-fej Paczka Ferencnek a Szépművészeti Múzeumban őrzött algráfiája után készült, a többi illusztráció pedig az Egyetemi Könyvtár Dante-kódexéből származott.
A társulat 1929-ben egykori elnöke, gróf Zichy Nándor születésének centenáriuma alkalmából emlékkönyvet adott ki a tiszteletére.
1938. május 25. és 29. között rendezték meg Budapesten a XXXIV. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszust, ahová a világ számos országából érkeztek zarándokok. Bár már korábban felmerült a hazai szervezés gondolata, végül Szent István király halála 900. évfordulójának évében került rá sor. A rendezvénysorozaton a pápa küldöttjeként Eugenio Pacelli bíboros vett részt, aki a következő esztendőben XII. Piusz pápaként lépett Szent Péter trónjára. Az ünnepségsorozatról a Szent István Társulat még abban az évben emlékkönyvet adott ki. A 240 oldalas kötet több fejezetben és rendkívül gazdag fényképanyaggal mutatta be az ünnepi napok eseményeit. A társulat még ugyanabban az évben német, francia, angol és olasz nyelven is megjelentette az emlékkönyvet, amelyben a képanyagot nem szövegközi illusztrációként, hanem önálló fejezetben bocsátotta közre. A kötet az Album congressus XXXIVi Eucharistici internationalis címet kapta.

A Szent István Társulat nemcsak a kiadványai tartalmára fordított figyelmet, hanem számos díszes albumot, gazdagon illusztrált kötetet is közreadott a története során.
A kép már a legelső években és minden kiadványtípusban megjelent, igaz, nem egyforma mértékben és módon. Olykor egy szerzői portré, máskor egy-egy folyóirat vagy hetilap díszes fejléce vagy címlapja egészítette ki az írott tartalmat, a tankönyvek esetében pedig ábrák, oktatáshoz hasznos illusztrációk segítettek lekötni a különböző korú gyermekek figyelmét és a magyarázatokat érthetőbbé tenni. Gyakran még a kizárólag az írott anyagukkal ható munkák borítóját is illusztrálták, bár természetesen az is előfordult, hogy egy-egy kiadvány valóban a legegyszerűbb módon, külön díszítés nélkül került az olvasók kezébe. A sorozatoknál is találni erre példát, hiszen a Családi Regénytár visszafogott és elegáns, egyszínű sötétzöld borítóján csak a szerző neve és a mű címe szerepelt. Máskor azonban már a fedőlap igyekezett felhívni a lehetséges olvasók figyelmét a könyvre, így az olcsó és népszerű(sítő) sorozat, a Népiratkák legtöbbször rajzzal illusztrált borítói is.
A társulat egyik legreprezentatívabb kiadványa az Árpád-házi Szent Erzsébet életét bemutató album volt 1857-ben, amely Erzsébet császárnénak ajánlva jelent meg, első magyarországi látogatása alkalmából. Bár a későbbi években, évtizedekben is adtak ki díszalbumokat, ezek a gazdagon illusztrált kiadványoknak csak egy részét teszik ki. Jelentős számban jelentek meg bő képanyaggal szerkesztett szépirodalmi és főként ifjúsági és gyermekkönyvek, amelyeket nemegyszer a korszak neves, és olykor máig ismert és számon tartott művészei illusztrálták. A teljesség igénye nélkül említhető a metsző Morelli Gusztáv, a gödöllői művészek közül Nagy Sándor és felesége, Kriesch Laura, valamint Undi Mariska, de Akantisz Viktor, Éber Sándor, Györgyfi György, Jaschik Álmos, K. Sávely Dezső, Molnár C. Pál és a későbbi évekből Szántó Piroska is.

Szépirodalom, gyermek- és ifjúsági kiadványok

 Már a legelső években jelent meg szépirodalmi mű a társulat gondozásában, majd ez a terület is fokozatosan egyre gazdagodott a verseskötetektől az elbeszéléseken át a regényekig, a meséktől a drámákig. A kiadványok egy része sorozatokban látott napvilágot, például az 1900-tól több mint másfél évtizeden át megjelenő Családi Könyvtárban publikált száz regény vagy a már korábban a Népiratkákban kiadott elbeszélések. A számos magyar és külföldi író között többek neve mára már ismeretlen, de sokan napjainkban is elismert és népszerű alkotók. Ez az a terület, ahol a társulati kiadványok között a legtöbb női szerzőt találjuk. A felnőtteknek szánt kötetek mellett számos mesekönyvet és a „serdültebb ifjúságnak” szóló művet is megjelentettek.
A társulatban – jellegénél fogva – sokkal több férfi tevékenykedett, mint hölgy, hiszen a vezetőség és a tagság, sőt a szerzők jelentős része is a katolikus papsághoz tartozott. Ennek ellenére a nők is több módon kapcsolódtak a társulathoz.
Mindenekelőtt alapításakor égi pártfogóul a Boldogságos Szűz Máriát választották, „kinek anyai pártfogásába első apostoli szent királyunk a magyar hazát és népet fölajánlotta”.
Az intézmény működése során az önkéntes (támogató) tagok között is találunk hölgyeket: arisztokratákat (grófnőt, bárónőt, sőt, hercegnőt is), apácákat (illetve kollektív tagként zárdákat), tanítónőt és házi nevelőnőt, „gyógyszerésznőt”, postamesternőt, egy „özvegy kereskedőnét”, egy gimnáziumi igazgató nejét és egy minisztériumi tisztviselőt. És többeket, akik „csak” névvel szerepeltek a tagnévsorban. A 20. század legnehezebb évtizedeiben a tagok között – az egyházi személyek mellett – jelentős számban szerepeltek nők.
A társulat természetesen nemcsak támogatóként, hanem olvasóként is számított rájuk. Az ima- és lelkiségi olvasmányok mellett szépirodalmi műveket, leányoknak szóló gyermek- és ifjúsági könyveket is megjelentettek, és a tankönyvkiadás során gondoltak a leánygimnáziumokra is.
Az olvasók olyan nyomdatermékeket is találhattak, amelyek nőkről szóltak. Az életrajzok között mindenekelőtt a női szenteket bemutató kiadványokat: a Szűzanyáról, Szent Erzsébetről, Árpád-házi Boldog (később Szent) Margitról, valamint Avilai Nagy Szent Terézről és Lisieux-i Kis Szent Terézről. Ezek az olvasmányok különböző társadalmi rétegeket szólítottak meg, hiszen a díszes – és alacsony példányszámú – albumoktól a népiratkákig széles volt a paletta. A világi hölgyek közül Erzsébet királyné említhető, akiről számos mű megjelent, rövid népiratka éppúgy, mint visszaemlékezés.

01_15_szt_istvan_tarsulat_8_79_opti.jpgErzsébet magyarok királynéja, Budapest, Szent István Társulat (Népiratkák 145.), [1898]. – Törzsgyűjtemény

A szerzők között is találkozhattak női nevekkel az olvasók. A kiadványok írói között sokkal nagyobb a férfiak aránya, amit egyrészt az egyházi szerzők markáns jelenléte magyaráz, másrészt az, hogy általában is kevesebb volt a női szerző. A hölgyeket legtöbbször (bár nem kizárólag) a gyermek- és ifjúsági irodalom alkotói között találjuk meg. A teljesség igénye nélkül érdemes néhány nevet felsorolni a jelentős alkotók közül: M. Hrabovszky Júlia (Márai Sándor nagynénje), Kosáryné Réz Lola, Báthory Nándorné (aki felnőtteknek szóló kötetet éppúgy megjelentetett, mint ifjúsági regényt és önéletrajzot), a számos gyermek- és ifjúsági művet és imakönyvet író Blaskó Mária és a katolizálása előtt merész verseiről és írásairól ismert Erdős Renée (a társulat Aranyveder című, 1910-es kötetét adta ki). Végül mindenképpen meg kell említeni a Tündérvilág a Városligetben című könyv egyik illusztrátorát, a gödöllői művésztelep alkotóját és két alapítójának közeli rokonát, Kriesch Laurát (aki Körösfői Kriesch Aladár húga és Nagy Sándor felesége volt).
Erdős Renée költőnő irodalmi indulásakor merész hangvételű költeményekkel vált ismertté, így a katolizálása után, 1910-ben a Szent István Társulatnál megjelent, Aranyveder című verseskötete többféle visszhangot váltott ki. Érdemes két ismertetésből, kritikából röviden idézni.

„Ha valaki akkoriban megkoczkáztatja azt a föltevést, hogy Erdős Renéének, a legpogányabb gyönyörök izzószavu dalnokának a Szent István-Társulat kiadásában jelenik meg valaha verses imádságos könyve (Aranyveder), azt talán maga a költőnő kaczagja ki legjobban. De azóta Erdős Renée lelkében kialudt az öröm tüze és csak hamu szürkéllik ott, a hol lobogó lángok pompáztak. Azóta a költőnő megjárta a legnagyobb szenvedések utját és a büszke Apollótól eljutott a szelid Názárétiig. Egykor ujjongó pogány volt, a ki daczosan belevágta fogát az Élet emlőjébe. Most lemondó keresztény, a ki mérhetetlen áhitattal csókolja az Ur Jézus testének örökkön vérző sebeit.”

Aegrotus [dr. Szilágyi Géza író, költő, újságíró]: Megtérés. In: Az Ujság, 1910. május 12, 12. – Törzsgyűjtemény

 „A könyv keletkezésének szenzációs körülményeiről, amelyeket a napi sajtó szívesen kiszínez, mi nem sokat akarunk beszélni. Erdős Renée e könyve megtagadása eddigi irásainak, a multnak s első lépése egy sokat igérő jövendő felé: minket e könyv olvasásakor sokkal jobban érdekel a jövő, mint a megtagadott mult.” 

Prónai Antal [irodalomtörténész, piarista szerzetes]: Erdős Renée: Aranyveder. A Szent-István-Társulat kiadása. In: Katholikus Szemle, 1910. június, 6. sz., 683. – Törzsgyűjtemény

Az első verseskötetet 1857-ben adta ki a társulat Tárkányi Béla költeményeiből, az első „összesített versgyűjtemény” pedig Harsányi Lajos válogatott műveiből jelent meg 1935-ben. A társulat rendszeres szerzői közé tartozó Sík Sándor verset, prózát és drámát is írt (valamint irodalomtudományi, pedagógiai és lelkiségi műveket).

A prózaírók között találkozhatunk May Károly, azaz az indiánregényeiről elhíresült Karl May úti beszámolóival, valamint Charles Dickens és a Ben-Hur írója, Lewis Wallace nevével éppúgy, mint a Brown atya nyomozásait lejegyző Gilbert Keith Chestertonéval vagy a Narnia krónikái sorozatot megalkotó C. S. Lewiséval (Az oroszlán, a boszorkány és a különös ruhásszekrényA varázsló unokaöccse). De itt találjuk A. J. Cronin (A mennyország kulcsa) és az amerikai írónő, Bess Streeter Aldrich munkáit is (És lámpást adott kezembe az Úr). Szintén ismerősen csenghet az osztrák Rainer Maria Rilke vagy a Nobel-díjas lengyel író, Henryk Sienkiewicz neve, akinek nemcsak világhírű Quo vadis? című regényét jelentette meg a társulat. Nem hagyható ki a felsorolásból az első női irodalmi Nobel-díjas svéd írónő, Selma Lagerlöf sem.
A magyar szerzők közül – szintén a teljesség igénye nélkül – kiemelhető M. Hrabovszky Júlia (Márai Sándor nagynénje), Dénes Gizella és Báthory Nándorné, akinek Tündérvilág a Városligetben című ifjúsági regényét gödöllői művészek illusztrálták. A férfiak közül említhető a költő Mécs László vagy Ady Endre, Babits Mihály, Balassi Bálint és József Attila, valamint Gárdonyi Géza, Fekete István, Prohászka Ottokár, Rónay György vagy Divald Kornél, aki művészettörténeti írásai mellett Tarczai György írói álnéven adta ki szépirodalmi alkotásait, de említhető a postamesterből íróvá lett Ormos Gerő is. Különlegesebb kiadványnak tekinthető a trianoni békediktátum után Szent István országa sorozatcímmel megjelent két füzet, amely kivágható maketteket is tartalmazott.

Kultúrtörténeti, ismeretterjesztő és népszerűsítő kiadványok (emlékiratok, útirajzok, népiratkák, életvezetési tanácsok)

A Szent István Társulat számtalan olyan kiadványt is megjelentetett, amely az általános kultúrtörténet, a mindennapi ismeretterjesztés, a tanácsadás és a szórakoz(tat)ás körébe tartozik. Ide sorolhatók életrajzok, emlékiratok, útirajzok, illemtankönyvek és az elsősorban az alsóbb társadalmi rétegeknek szánt Népiratkák sorozat füzetei is.
Alig több mint tíz évvel Erzsébet királyné meggyilkolása (1898) után udvarhölgye, Sztáray grófnő, aki a kíséretében volt a tragédiánál is, megjelentette emlékiratait.

„Sietnem kell, mert sietnek az évek. Ilyen gondolatok közt vettem elő anyámhoz írt leveleimet, hogy belőlük merítve megírjam ezt a kegyeletes munkát, melynek megírására életem legnehezebb óráiban fogadalmat tettem. A levelek, kivétel nélkül, azon időkből valók, melyekben én Felséges Asszonyunk, Erzsébet Királyné szolgálatában álltam; ezek nyomán haladnak e följegyzések, híven kísérve Őt a sírig.”

Sztáray Irma grófnő: Erzsébet királyné kiséretében (Előszó), Budapest, Szent István Társulat, 1909. – Törzsgyűjtemény

„Az Angliában 1956-ban megrendezett Shaw-centenárium érdekes és jelentős eseménye volt, amikor a Cornhill Irodalmi Magazin bejelentette: teljes terjedelmében megjelenik az a levelezés, melyet a nagy angol drámaíró negyed századon át haláláig, titokban folytatott Laurentia McLachlan bencés apácával, a stanbrooki zárda apátnőjével. A hamarosan megjelent könyvben a szakemberek és irodalombarátok G. B. Shaw jellemének és érzelemvilágának egy merőben új oldalát fedezhették fel. Az átlagolvasó pedig elcsodálkozott azon, hogyan lehet hitről, irodalomról és barátságról ilyen angyali tisztasággal szólni. Laurentia nővér levelezését a British Library őrzi. A magyar olvasó most először pillanthat bele George Bernard Shaw és Sydney C. Cockerell olyan leveleibe, amelyeket egy törékeny apáca keresztény szellemisége ihletett. Ezért, hogy annyira eltérnek a megszokottaktól.”

Felicitas Corrigan: Barátok egy életre. Az apáca, a hitetlen és a felsőbbrendű ember. Bernard Shaw, Dame Laurentia és Sydney Cockerell levelezése. Fordította Tandori Dezső., Budapest, Szent István Társulat, [1997]. – Törzsgyűjtemény

01_15_szt_istvan_tarsulat_8_96_opti.jpgTárló a kiállításban. Fotó: Visky Ákos László

Olysói Gabányi János négy kötetben, fényképekkel illusztrálva adta ki Magyar várak legendái című művét, amelynek több kötetéhez József főherceg írt előszót. Az első kiadvány 1924-ben jelent meg, és a főherceg ezekkel a szavakkal ajánlotta:

„Hazánk rommá lőn, mint e várak; idegen kézen a régi nagyság dicső emlékei. Temető a mi édes magyar honunk; nagy múltnak szomorú temetője. Csak egy nem halt meg, csak egy nem omlott össze: a Te magyar szíved, a Te hazafi lelked: és ha ez megvan, akkor nem siratom szeretett hazámat, nem elveszett nagyságunkat, mert föltámad az a Te lelkedből és a temető virágzó kert lészen, a romok fölépülnek és nagyobb lesz, dicsőbb lesz hazánk, mint hajdan vala. Dicső múltunk szól hozzád e könyvből, mely ha megszíveled: megszünik múlt lenni s lesz jövőnk – majdan pedig jelenünk.”

Olysói Gabányi János: Magyar várak legendái. II. sorozat, Budapest, Szent István Társulat, 1925. – Törzsgyűjtemény

Ebben a kötetben dr. Berzeviczy Albert, gróf Teleki Pál, P. Zadravecz István püspök és Rákosi Jenő írásai is olvashatók.

01_15_szt_istvan_tarsulat_8_97_opti.jpgTower Vilmos: Szerzetesnők illemkönyve, Budapest, Szent István Társulat, 1941. – Törzsgyűjtemény

A társulat az 1930-as évek végétől kezdve több illemtankönyvet jelentetett meg fiatalemberek, leányok és apácák, valamint a helyes vallásgyakorlás módjait illetően minden hívő számára. Más kiadványai pedig különböző élethelyzetekre, életállapotokra nyújtanak tanácsot, segítséget. Találunk köztük az öregedéssel kapcsolatos munkát éppúgy, mint szakácskönyvet.

Bárány Zsófia, Dede Franciska, Klestenitz Tibor
(Lipták Dorottya sajtótörténeti Kutatócsoport)

A felhasznált (válogatott) irodalmat lásd a blogsorozat végén.

A további részek: 1. rész, 2. rész, 3. rész, 4. rész, 5. rész6. rész; 7. rész

komment

A bejegyzés trackback címe:

https://nemzetikonyvtar.blog.hu/api/trackback/id/tr9018302815

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

süti beállítások módosítása