„…ki most tétlenségben marad, nincs jövője”. 175 éves a Szent István Társulat – 9. rész

2024. január 16. 06:00 - nemzetikonyvtar

Érdekességek a Szent István Társulat történetéből – 1.

00_a_blogsorozat_nyitokepe_opti.jpg

2023. november 13-án a nemzeti könyvtárban nyílt meg a Szent István Társulat és az Országos Széchényi Könyvtár közös kiállítása Magyarország legrégebb óta működő kiadójának történetéről. Sorozatunkban a tárlat főbb történelmi, művelődés- és kultúrtörténeti szempontjai szerint mutatjuk be a társulat százhetvenöt éves működését.

Székház és nyomda

A társulatnak kezdetben nem volt önálló székháza. Először a pesti Cukor utca 6. szám alatt működött, 1857-től a Lipót utca (mai Váci utca) 8. szám alatt bérelt helyiségeket, tíz évvel később pedig szintén a Lipót utcában, a Kárász-házban (az Angolkisasszonyok templomával szemben). Itt kapott helyet egyebek mellett az egyre gyarapodó társulati könyvtár is.
1870-ben vették meg székház céljára Horváth Mihály püspök belvárosi házát, amely az akkori Lövész (később Királyi Pál) utcában állt. Az új ünnepélyes átvételre 1871-ben került sor. Az épületben az irodák és a raktárhelyiségek mellett helyet kapott többek között a könyvtár, valamint az ülésterem, a társalgó és az olvasóterem, díszesen bútorozott szobákkal, gázvilágítással, a tagok és vendégek részére magyar és idegen nyelvű hírlapokkal, szakfolyóiratokkal. Az alelnök, Ipolyi Arnold a tanácskozóterem számára megfestette Szent István király képét. Az épületre egy második emeletet is építettek, amelynek tizenegy ablaka nézett az utcára. A székház kényelmes találkozó-, társalgó- és olvasóhely volt, és itt működött a „könyveladási ügynökség” is.

01_16_szt_istvan_tarsulat_9_98_opti.jpgA Szent István Társulat Királyi Pál utcai régi székháza. In: Emlékkönyv Zichy Nándor gróf születésének századik évfordulójára 18291929, Budapest, Szent István Társulat, 1929, 57. – Törzsgyűjtemény

Az önálló székházhoz hasonlóan a kezdetektől cél volt a saját nyomda is, de ennek létrehozására évtizedekig nem kapták meg az engedélyt. A terv végül csak a társulat fennállásának félszázadik évfordulóján valósulhatott meg.
A Szentkirályi utca 28. szám alatti telket 1896-ban vették meg, majd másfél év alatt felépült Hofhauser Antal műépítész, műegyetemi tanár tervei alapján a neogót palota, amely 1898 decemberében a társulat új otthona lett.

A teljesen felszerelt Stephaneum Nyomda a következő év tavaszán kezdte meg működését Kohl Ferenc vezetésével. Szűk másfél évtizeddel később a társulat megvásárolta a szomszéd épületben (a Szentkirályi utca 30. szám alatt) működő könyvnyomdai és irodalmi részvénytársaságot, ahol Rózsa Kálmán és neje kalendáriumokat, naptárakat, imakönyveket, népies füzeteket adott ki és terjesztett. A régi épületet modernizálták, a telek üresen álló részén háromemeletes nyomdaépületet építettek, a korábbi udvart pedig üvegtetővel fedték be. Az építkezés 1913-ban fejeződött be.

A második világháborúban az épületet nem érte különösebb kár, és a nyomda is sértetlen maradt, de a működési engedély, a munkatársak távolléte (hadifogság), az áram-, gáz- és papírhiány miatt a teljesítmény visszaesett. Ekkor még néhány évig saját tulajdonában működött a székház és a nyomda, 1950-ben azonban a Közületeket Elhelyező Bizottság úgy döntött, hogy a társulat – akkor még néhány helyiség kivételével – az épületet adja át a Franklin Nyomdának. Egy évvel később az összes megmaradt helyiség is erre a sorsa jutott. A társulatnak végül a pesti ferences templom mellett (a volt kolostor és az Actio Catholica épülettömbjében) sikerült helyet találni (bár az évtizedek alatt a postacímük többször változott: Ferenciek tere, Egyetem utca, Károlyi utca, Kossuth Lajos utca, a helyszín ugyanaz maradt).
A rendszerváltás után, 1991-ben lehetővé vált a korábban egyházi tulajdonban lévő épületek visszaigénylése. A társulat régi székházát 1995-ben a Pázmány Péter Katolikus Egyetem egyes egységei vették használatba.
A Szent István Társulat 2008-ban kiköltözött a Kossuth Lajos utcai épületből, és a Pázmány-egyetem Hittudományi Karának Veres Pálné utca 24. szám alatti helyiségeiben talált otthonra. A palotát Jung József építtette egyemeletesre 1778 és 1781 között, a korábbi barokk épületrész felhasználásával. Hild Károly 1870-es emeletráépítésével és Czígler Győző 1895-ös homlokzatátalakításával nyerte el mai formáját. Ahogy a bejárat melletti emléktáblán olvasható, 1844-ben itt lakott Petőfi Sándor. Az udvarra vezető kapubejárat fölötti címerben a Scientia et fidelitate (Tudománnyal és hűséggel) felirat olvasható.

A protestánsok a Szent István Társulatról

A 19. században az ökumenizmus gondolata még szinte ismeretlen volt, a katolikusok és a protestánsok egymáshoz fűződő viszonyát világszerte – így Magyarországon is – a felekezeti versengés szelleme határozta meg. Érdekes felidéznünk, hogy a Budapesten megjelenő Protestáns Egyházi és Iskolai Lap szerzői hogyan vélekedtek a társulat munkájáról.

„Midőn a múlt év utolján az időszaki sajtó azon jelentését olvastam, hogy a Szent István Társulat ügynöksége csak október havában 84 430 példány könyvet és 2548 példány szentképet adott el hívei között, melyekért készpénzben befizettetett 9847 forint és 33 krajcár: hirtelen csak annyit tudtam rá mondani nagy szomorúan: potentes, potenter agunt [a hatalmasok hatalmaskodva cselekednek].
De midőn elgondoltam, hogy mi, protestánsok mily lesújtólag szegények vagyunk e tekintetben; hogy a katolicizmus mily nagy és dicséretes fölényben áll jelenleg a protestantizmus felett a népirodalom terjesztésében, hogy az mindent elkövet s minden eszközöket fölhasznál, saját céljait szem elől nem tévesztve, hogy hívei között a vallást és a hitéletet apró és olcsó szent legendákkal fejlessze és növelje […].”

Simon Sámuel: Terjesszük a népirodalmat. In: Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1875. április 11, 465. – Törzsgyűjtemény

 

 „Ideje volna már, hogy a sajtó hatalma által is, a vallást, hitet, erkölcsöt megvetők és gúnyolók ellen is nagyobb mértékben hatnánk a velők megosztásáig. Nem szükséges, hogy e tekintetben példákért külföldre menjünk, ott vannak hazánkban a róm[ai] katolikusoknál Szent István, Szent László stb. társulatok, alakítsunk mi is egy társulatot vállvetve; […] s mutassuk meg a világnak: hogy mi is élünk és mozgunk, keresvén az igazságot.”

Büdszentmihályi: Ahol baj van. In: Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1884. május 18, 632. – Törzsgyűjtemény

 

„A Szent István és Szent László társulatok nagygyűlései szokatlan érdeklődést kiváltképp azáltal keltenek, hogy elnökeik a kat[olikus] közönség színe-java előtt a nagy egyháztársadalmi kérdésekben kimerítően nyilatkoznak, behatólag értekeznek.
[…]
Ki tagadná, hogy ily úton és a napisajtó gyors közlésében és kommentálása által a felvetett eszmék és kifejtett tételek a legkönnyebben terjednek és fogamzanak az olvasóközönség lelkében? Ki ne látná be, hogy a templomi szószék korlátoltabb köre s az egyházi sajtó szűkebb s csak szakközönséghez szabott tere nem oly alkalmasok a »nagyközönséghez szólásra«, mint a társulati nagy nyilvános gyűlések?
[…]
Tudom, éppen a hazai katolikus és a külföldi prot[estáns] egyházak életéből, hogy a mai viszonyok között társulati tevékenység nélkül erős egyház nem képzelhető. A társulatokban lüktet ma az egyházak társadalmi érverése, ezek útján érintkeznek a külvilággal, ezekben kelnek síkra annak félszeg eszméivel és visszás intézményeivel.”

Szőts Farkas: Társulati tevékenység az egyházban. In: Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1886. december 12, 1574. – Törzsgyűjtemény

01_16_szt_istvan_tarsulat_9_113_opti.jpgProtestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1886. Törzsgyűjtemény

„A Teremtő újabb csodája” – A zsidóság ajándékai a társulat számára

Az 1869. évi adatok szerint a társulatnak kilenc pest-budai és öt vidéki előfizető tagja volt. Előbbiek között megtalálható a geográfus, akadémikus Hunfalvy János, az ugyancsak akadémikus, esztéta Greguss Ágost, valamint a híres színész Szerdahelyi Kálmán neve. Vidékről a Debreceni Református Kollégium egyik jogtanára, egy kolozsvári református esperes, egy eperjesi evangélikus líceumi tanár, egy mezőtúri izraelita földbirtokos és egy sümegi izraelita orvos élt a lehetőséggel. Ekkoriban ugyanis a nem katolikus személyek lehettek előfizető tagok, akik a rendes tagdíjat fizették, és kapták az illetményköteteket, a közgyűlésben azonban nem szavazhattak. A későbbiekben ezt a tagsági formát megszüntették: 1898-ban például már csak rendes és tiszteleti tagja volt a társulatnak.
A más vallásból származó tagok, szerzők továbbra is jelen voltak a társulatban. Például Sík Sándor – akinek ügyvéd édesapja ugyancsak tag volt ‒ szülei még gyermekeik születése előtt kitértek a zsidó vallásból. Fraknói (Frankl) Vilmos orvos édesapja konvertita katolikus volt, míg édesanyja élete végéig megmaradt a zsidó vallásban. A kis Fraknóit kétévesen keresztelték meg. A szintén izraelita családba születő teológus, plébános Huszár (Held) Elemér tizenöt évesen tért át a katolikus hitre. A kiváló szónok szinte minden európai nyelven beszélt, így a második világháború alatt saját nyelvükön prédikált az internált lengyel foglyoknak, a menekült francia tiszteknek, a délszlávoknak. Huszár 1942-től a menetszázadba beosztott zsidó munkaszolgálatosokat halálos veszélyben lévőknek tekintette, és soron kívül, előkészítés nélkül megkeresztelte őket. Egy bizalmas jelentés szerint ‒ más plébánosok közreműködésével ‒ összesen 1600 embert keresztelt meg így. Többször feljelentették az előírásokat figyelmen kívül hagyó eljárása, illetve a fajüldöző kormányrendeleteket bíráló prédikációi miatt.

01_16_szt_istvan_tarsulat_9_114_opti.jpgRóna Tamás – Mezei Mónika, szerk.: A magyarországi zsidóság története, Budapest, Szent István Társulat, 2018. A borítót tervezte: Gregor László. – Törzsgyűjtemény

2018-ban A magyarországi zsidóság története címmel gazdagon illusztrált tankönyv látott napvilágot. Az MTA dísztermében megtartott könyvbemutatón az egyik szerkesztő, Róna Tamás főrabbi kiemelte, szerinte a Teremtő újabb csodája, hogy a könyvet az „Apostoli Szentszék hazai kiadója”, a Szent István Társulat jelentette meg. Az előszót jegyző Székely János püspök pedig megjegyezte, a könyv rendkívül objektív, széles látókörű ismeretanyagot nyújt mindarról a kincsről, amit a zsidóság közös hazánknak adott, az ajándékok között megemlítve Sík Sándor nevét is.

Bárány Zsófia, Dede Franciska, Klestenitz Tibor
(Lipták Dorottya sajtótörténeti Kutatócsoport)

A felhasznált (válogatott) irodalmat lásd a blogsorozat végén.

A további részek: 1. rész, 2. rész, 3. rész, 4. rész, 5. rész; 6. rész; 7. rész; 8. rész

komment

A bejegyzés trackback címe:

https://nemzetikonyvtar.blog.hu/api/trackback/id/tr5818303403

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

süti beállítások módosítása