Rónay Jácint arcképe a Magyarország és a Nagyvilág című lap 1866. szeptember 9. számának címlapján – Törzsgyűjtemény
Rónay Jácint életét sajátságos módon kísérte végig a dráma és a színház; onnantól, hogy a bencés gimnáziumban a képzés részeként iskoladrámákat írt és szerepelt bennük, egészen addig, hogy a magyar színészek életrajzának megírását is tervezgette. Munkái egy része elveszett, vagy el sem készült, az ilyen jellegű írásait megjelentető lapok (Magyar Színházi Lap, Reform) megszűnése, illetve egyéb elfoglaltságai miatt.
„Ötven éve már, hogy a legrégibb magyar zárdában mint növendék pap, színmű-írással tettem kísérletet az irodalmi pályán. (…) Évek gördülének le zajtalanul, igénytelenül; a haza szabadulási harczra vezette fiait: felléptem az élet színpadján, megbuktam, szomoru számkivetésbe jutottam, s túl a tengeren kenyér-gondok űztek. …Ki gondolt volna színészetre? én nem! (…)
1866-ban megtörtént, mit nem mertem remélni: a magyar nemzet élén saját fiai álltak, s tizenhét évi számkivetés után, szabadon visszatértem a szabad hazába… Ki gondolt volna színészetre, pedig az alkotmányos színpadon szerepeltünk mind, mind! (…)
Engem az udvarhoz szólítának, hol fejedelmi növendékek tanítása várt reám. Csomagba fűztem irataimat, ki gondolt volna a magas körben s a tengernyi teendő mellett, – színészetre?”
Rónay Jácint János: Napló-töredék. Hetven év reményei és csalódásai. Nyomatott kéziratul tíz példányban. 7. kötet, [Pozsony], [A szerző], [1887], VII–VIII. – Törzsgyűjtemény
Személyes kapcsolatok is kötötték a színházi világhoz: Tóth József színésszel 1846 óta ismerték egymást még Győrből, nem csak jó barátok, hanem komák voltak: Rónay volt Tóth József fiának, Imrének a keresztapja. Tóth és felesége meg is látogatták Londonban 1857 nyarán, az azelőtti évben pedig Feleki Miklós és Lendvay-Latkóczyné Hivatal Anikó keresték fel, amikor Londonban jártak.
A Jellemrajzok az angol színvilágból című, a pesti színház nyugdíjintézete javára felajánlott kötet megjelentetése teljes támogatást kapott: a Nemzeti Színház elfogadta a kéziratot, Emich Gusztáv ingyen nyomtatta, a hermaneczi papírgyár ingyen adta hozzá a papírt.
A Shakespeare-emlékév kapcsán nemcsak Shakespeare életrajzának megírásába fogott bele, hanem közvetített a magyarországiak és az angliai Shakespeare-bizottság között, egyfajta inverz kultúrmissziót teljesítve.
„Aprilis 27-kén Tóth József a m[agyar] n[emzeti] színháztól, három magyar lapot küldött: az „Ország Tükre” azon számát, mely Shakespeare arczképét, szülőházát és egyéb emlékek rajzát közlé; s a „Fővárosi Lapok” két számát, melyek a „Költők költőjéről”, műveiről, s a Shakespeare ünnepélyről szólnak. – E lapokat, tartalmuk rövid megismertetésével, elküldém a „Shakespeare-Committee” titoknokának Granville-Granville stratfordi Vicariusnak. Kísérő levelemben tudattam azon körülményt is, hogy a „Kisfaludy társaság” Shakespeare új és teljes kiadásával foglalkozik magyar nyelven, s hogy az első kötet, koszorús költőink: Arany János és Szász Károly fordítása után, a nap emlékeül Április 23-kán nyújtatott át a közönségnek.”
Rónay Jácint János: Napló-töredék. Hetven év reményei és csalódásai. Nyomatott kéziratul tíz példányban. 3. kötet, [Pozsony], [A szerző], [1885], 321. – Törzsgyűjtemény
Rónay azt kérte a Kisfaludy Társaságtól, hogy a magyar nyelvű Shakespeare-összkiadás egyes darabjait is küldjék majd el a stratfordi Shakespeare-múzeumnak.
Tóth József egy levelében a hazai Shakespeare-megemlékezésekkel kapcsolatban azt írta:
„Valóban a Shakespeare-ünnepélyt a mi kis metropolisunk fényesebben ülte meg, mint sok német nagy város, még sincs oly nagy híre, mert ügyetlenek vagyunk. A mi hír van is, neked köszönhetjük, édes komám; hogy az Isten adjon neked ezernyi erőt, mint a mennyi fáradalmat értünk áldozál.”
Rónay Jácint János: Napló-töredék. Hetven év reményei és csalódásai. Nyomatott kéziratul tíz példányban. 3. kötet, [Pozsony], [A szerző], [1885], 331–332. – Törzsgyűjtemény
A Jellemrajzok… három részletes életrajzot tartalmaz: Kean Edmund (Edmund Kean, 1787. nov. 4. – 1833. máj. 15.), Macready Vilmos (William Charles Macready, 1793. márc. 3 – 1873. ápr. 27.) és Kean Károly (Charles John Kean, 1811. jan. 18. – 1868. jan. 22.) színészekét.
A kötet hiánypótló munka volt: a korábban a Magyar Színházi Lapnak küldött cikkeket tartalmazza, de nemcsak a Shakespeare-darabokban sikert arató színészek pályaképe található meg benne, hanem más színészekről és a londoni színházi élet érdekes tereiről, eseményeiről szóló rövid ismertetők mellett olyan, játéktechnikára vonatkozó megjegyzések, összehasonlítások is, amelyek a korabeli színészi eszköztárról és annak megfelelőnek tartott használatáról adnak képet.
A Budapesti Szemle kritikusa ugyan ez utóbbi témát kevesli; vázlatosnak, hiányosnak és töredékesnek tartja a művet, és legnagyobb hibájául azt rója fel, hogy nem teszi lehetővé a szakma képviselői, színészek, dramaturgok, irodalmárok számára Shakespeare alaposabb tanulmányozását.
„Mily érdekes lett volna, ha az általános jellemzés mellett némi eleven és részletes rajzát veszszük annak, hogy e kitűnő színészek minő felfogással adták a Shakespeare drámák legkitűnőbb szerepeit. Mennyire gazdagította volna ez dramaturgiai irodalmunkat, segítette volna elő Shakespeare drámai megértését, melyek magyar fordításban is már közkezen forognak, mily tanulságos lett volna színészeinkre nézve is, kiket szépirodalmi lapjaink nem igen bírálnak s még kevésbbé tájékoznak a Shakespeare szerepekben. De különben is az írók, művészek életrajza művészetek rajza nélkül csak krónika, melyből hiányzik az éltető szellem. Szerző czimjében jellemrajzokat igért az angol színvilágból s inkább csak életrajzi töredékeket nyújt. Megakad ugyan néha egyegy megjegyzés arra nézve is, hogy Kean vagy Macready hogyan fogta fel ez vagy amaz szerepet, de a legnagyobb részt csak általánosság”
Jellemrajzok az angol színvilágból. Kean Edmund, Macready Vilmos, Kean Károly. Irta Rónay Jáczint. Pest, 1865. Kiadja a pesti nemzeti színházi nyugdíjintézet. In: Budapesti Szemle, VI. kötet 20. sz. (1866), 365–368, 365. – Törzsgyűjtemény
A kritikus azonban megfeledkezett arról, hogy a kiadvány elsősorban a laikus nagyközönségnek szólt, hiszen a cél a minél nagyobb bevétel elérése volt. Azt azonban elismeri, hogy:
„E könyv egyébiránt nagy hiányai mellett is érdemes munka, érdekes részletek vannak benne s általában hézagot tölt be irodalmunkban.”
Jellemrajzok az angol színvilágból. Kean Edmund, Macready Vilmos, Kean Károly. Irta Rónay Jáczint. Pest, 1865. Kiadja a pesti nemzeti színházi nyugdíjintézet. In: Budapesti Szemle, VI. kötet 20. sz. (1866), 365–368, 368. – Törzsgyűjtemény
Rónay másik, színházzal kapcsolatos komolyabb munkája a Shakespeare-életrajz, amelyet a Napló-töredék… nyolcadik kötetében, annak függelékeként publikált, Shakspeare. Hontalanságom egyik kedves, kedves emléke címen.
Rónay Jácint János: Napló-töredék. Hetven év reményei és csalódásai nyomatott kéziratul tíz példányban. 8. kötet [Pozsony], [A szerző], [1888]. Címlap – Törzsgyűjtemény
A prológusból kiderül, hogy Rónay 1860-ban kezdte el a témához az anyaggyűjtést, Egressy Gábor buzdítására. Az írást azonban különböző okok miatt sokáig nem tudta folytatni. Végül már csak az 1880-as években, naplója rendezése után, a régi jegyzetei felhasználásával írta meg az életrajzot. Shakespeare nevét következetesen Shakspeare-nek írja:
„… mert így olvasom a végrendelet harmadik aláírását; mert így írta Ben Johnson, a költő barátja; s mert így vésetett a költő neve a stratfordi síremlékre.”
Rónay Jácint János: Napló-töredék. Hetven év reményei és csalódásai. Nyomatott kéziratul tíz példányban. 8. kötet, [Pozsony], [A szerző], [1888], XL. – Törzsgyűjtemény
A szövegben Rónay feltünteti, hogy kinek mely munkájára, vagy milyen elsődleges forrásra támaszkodik, egy-egy vitás kérdésben többek álláspontját is ismerteti, majd közli a saját véleményét. Shakespeare őseinek bemutatásától kezdve a szövegkiadások felsorolásán, az angol színház- és drámatörténeten és a világirodalmi recepción keresztül egészen a Shakespeare életének állomásain tett látogatásaiig mindenről ír, amit a témához hozzá tud kapcsolni. Saját fordításában közli Shakespeare végrendeletét, és természetesen a magyar Shakespeare-fordításokról is megemlékezik, amelyek sorát a híres jubileumi összkiadás zárja, amelyet Tomori Anasztáz felajánlásából valósított meg a Kisfaludy Társaság.
„[A sorozat munkálatai] során kristályosodnak ki a modern magyar fordításbírálat általános konvenciói, elvei és kritikai normái, különösen a vers- és drámafordítás azóta is sokat vitatott, olykor hevesen támadott, de alapjában máig érvényben maradó követelményrendszere.”
Dávidházi Péter: „Isten másodszülöttje”. A magyar Shakespeare-kultusz természetrajza, Budapest, Gondolat, 1989, 179. – Törzsgyűjtemény
Ez pedig igazolja Rónay azon megállapítását, mely szerint:
„Shakspeare meghonosítása hazánkban, nagy nyereség, s kétségtelenül jótékony hatást fog egykoron gyakorolni drámai irodalmunkra”
Rónay Jácint János: Napló-töredék. Hetven év reményei és csalódásai. Nyomatott kéziratul tíz példányban. 8. kötet, [Pozsony], [A szerző], [1888], CXLIX. – Törzsgyűjtemény
Rónay Jácint a magyar kultúra szerves és elidegeníthetetlen részeként gondolt a színházra, amelynek fejlődéséhez az általa közelről megfigyelhető angol színjátszás ismertetése is hozzájárulhat. Ezért volt számára nagyon fontos, hogy ezzel a területtel is foglalkozzon:
„Míg a három orom alatt és a négy folyam partjain magyarul szólnak és magyarul éreznek, addig élni fog a magyar nemzet. E néhány szóval elmondám a magyar színészet jelentőségét és czélját. (…) Még csak ennyit, a haladó míveltségtől nem maradhatunk el, a jót és szépet kell utánoznunk, meghonosítanunk; de ne feledjük, hogy a magyar színészet más pályán nyomul előre, ne feledjük, hogy a magyar színészet nemzeti intézet, nem azért, mivel a nemzet pénzén, hanem mivel a nemzetélet érdekén alapszik.”
[Rónay Jácint] Levelezés, London. In: Magyar Színházi Lap, 1860. jan. 1., 11. – Törzsgyűjtemény
Felhasznált irodalom:
- Irodalmi Szemle. Jellemrajzok az angol színvilágból. Kean Edmund. Macready Vilmos, Kean Károly. Írta Rónay Jáczint. Pest, 1865. Kiadja a pesti nemzeti színházi nyugdíj intézet. In: Budapesti Szemle, 1866., 20. füzet 365–368.
- Dávidházi Péter: „Isten másodszülöttje”. A magyar Shakespeare-kultusz természetrajza, Budapest, Gondolat, 1989.
- Hernády Zsolt „…küzdve a hontalanság fájdalmaival…” Rónay Jácint levelei Szemere Bertalanhoz. In: Századok, 149. évf., 3. sz. (2015), 625–660.
- Rónay Jácint János: Erzsébet királyné udvarában, 1871–1883, [sajtó alá rend. Vér Eszter Virág, Borovi Dániel], [a jegyzeteket, az utószót írta ... Borovi Dániel], [... ford. Nyizsnyánszki Ferenc, Karaffa András, ... Steiner László], [Szentendre], Erdélyi Szalon, 2022.
- Rónay Jácint János: Napló-töredék. Hetven év reményei és csalódásai. Nyomatott kéziratul tíz példányban. 1–8., [Pozsony], [A szerző], [1885–1888].
Patonai Anikó Ágnes (Színháztörténeti és Zeneműtár)
