Ferenczy Endréné roppant gazdag és jelentős munkásságában fontos helyet foglal el a bibliográfia. Gyakorló bibliográfusként több jelentős könyvészet készítése fűződik nevéhez, ugyanakkor bibliográfiáról vallott nézeteit alapvető tanulmányokban fejtette ki, illetve – mint a nemzeti könyvtár magas beosztású vezető munkatársa – „hivatalból” is foglalkozott bibliográfiai kérdésekkel. A bibliográfiát nem tartotta önálló tudománynak, Kőhalmi Béla és Joris Vorstius nyomán azt az álláspontot képviselte, hogy:
„a bibliográfia nem igényel önálló elméletet, nem tartozik az ’alkotó tudományok’ közé, de az alkotó tudományok számára nélkülözhetetlen gyakorlati segédtudomány.”
Ferenczy Endréné: Az általános nemzeti retrospektív bibliográfia: eredmények, feladatok, módszerek. In: Könyvtári Figyelő, 36. évf. 5–6. sz. (1990), 453. – Elektronikus Periodika Archívum
Ugyanakkor meggyőződéssel vallotta, hogy ha a bibliográfiát:
„a kutatás segédeszközeként tekintjük, akkor funkciójának meghatározását, alkalmazandó módszereit és az ezzel kapcsolatos feladatok rangsorolását a legtágabb körűen értelmezett tudományos kutatás szükségletei és követelményei szabják meg.”
Ferenczy Endréné: Az általános nemzeti retrospektív bibliográfia: eredmények, feladatok, módszerek. In: Könyvtári Figyelő, 36. évf. 5–6. sz. (1990), 454. – Elektronikus Periodika Archívum
Elengedhetetlennek tartotta a konkrét bibliográfia készítésének alapos végiggondolását, felvetése szerint a tisztázandó elvi kérdések a következők. A gyűjtőkör kapcsán mindenekelőtt eldöntendő a patriotikum fogalma, a különböző kategóriák konkrét tartalommal való megtöltése. Fontos elvi kérdés a válogatás vagy teljesség problémája, illetve az, hogy milyen dokumentumtípusok kerüljenek be a bibliográfiába. Ezután kell foglalkozni a bibliográfia tervezése során a módszertani kérdésekkel, vagyis azzal, hogy milyen szerkezetben közölje a bibliográfia az anyagot: betűrendben, szakrendben vagy időrendben. Nem kevés problémát okozhat a bibliográfiai leírás formájának kérdése. E csoportba tartozik az a dilemma, hogy közöljön-e lelőhelyeket a könyvészet. Végül foglalkozni kell a bibliográfia készítésének szervezeti kérdéseivel is. Látható, hogy Ferenczyné nagyon alapos elméleti szempontokat vetett fel a bibliográfiakészítés során, és ezekhez az alapelvekhez az általa készített könyvészeteknél következetesen ragaszkodott.
Ferenczy Endréné Wendelin Lídia. A kép forrása: Interjú Ferenczy Endréné Wendelin Lídiával, 2006. Készítette: Lukács Bea. Operatőr: Ballagó Gergely – Történeti Fénykép- és Interjútár. Az OSZK Youtube-csatornája
A pályakezdés évei: az Országos Széchényi Könyvtár Bibliográfiai Osztályán
Ferenczy Endréné – vagy akkor még hajadonként Wendelin Lídiaként – 1951-ben kezdte meg egyetemi tanulmányait. Visszaemlékező írása szerint a bibliográfiákat a tájékoztatás tárgy keretében Szentmihályi János ismertette, a könyvtártant pedig Kőhalmi Béla adta elő. Az akkori egyetemi tanulmányi rend szerint az ötödik évfolyam a gyakornoki év volt, melynek abszolválása után tehetett államvizsgát a jelölt. Wendelin Lídia gyakornoki évét 1955-ben kezdte meg a nemzeti könyvtárban és a következő évben szerezte meg könyvtár és kínai szakos oklevelét.
1955-ben került tehát a nemzeti könyvtár, első és egyetlen főállású munkahelye kötelékébe, kezdő szolgálati helye a Bibliográfiai Osztály volt. Nem tudjuk, hogy mennyire volt beleszólása a végzős hallgatónak abba, hogy gyakornokként az intézmény mely szervezeti egységébe kerüljön, mindenesetre szemmel láthatóan Ferenczyné esetében az érdeklődésének, hajlamainak megfelelő helyre került és csakhamar fontos, megbecsült munkatársa lett az osztálynak.
A Bibliográfiai Osztály viszonylag újonnan létrejött egység volt a nemzeti könyvtáron belül. Végső soron a nevezetes minisztertanácsi, a 2.042-13/V.14./ M.T. határozat A könyvtárügy fejlesztéséről című hozta létre. A határozat elsősorban a szocialista magyar könyvtárügy megteremtését kísérelte meg létrehozni, a nemzeti könyvtár legfontosabb feladataként a közművelődési könyvtárak – akkori elnevezéssel: tömegkönyvtárak – támogatását jelölte meg. A határozat megszüntette az Országos Könyvtári Központot és feladatainak tekintélyes részét az OSZK-ra ruházta:
„Az Országos Széchényi Könyvtárat, mint az ország legnagyobb könyvtárát a tudományos és tömegkönyvtárak legfontosabb segítőjévé kell fejleszteni. Feladata, saját könyvtári tevékenységének továbbfejlesztése mellett, a módszertani és bibliográfiai segítségnyújtás a többi könyvtáraknak. Az Országos Könyvtári Központ feladatai közül az Országos Széchényi Könyvtár átveszi a bibliográfiai munkát és a nemzetközi könyvcsere feladatait.”
2.042-13/V.14./ M.T. határozat A könyvtárügy fejlesztéséről. In: A könyvtári szolgálat jogi szabályozása, szerk. Takács József, Budapest, Országos Könyvtárügyi Tanács (Az Országos Könyvtárügyi Tanács kiadványai 2.), 1958, 31. – Törzsgyűjtemény
Az osztály kezdetben mindössze két fővel, később öt munkatárssal próbált feladatainak megfelelni. A két kurrens bibliográfia, az 1946 óta megjelenő Magyar Nemzeti Bibliográfia és melléklete, a Magyar Folyóiratok Repertóriuma egyébként nem az osztályon készült, hanem az előbbi a könyvfeldolgozó osztályon, utóbbi pedig a Hírlaptárban. Vagyis alapvetően a korra jellemző ajánló bibliográfiák közreadása, szerkesztése volt elsődleges feladata.
Az ajánló bibliográfia – bár korábban is ismert volt – hazánkban a szocialista korszakban vált kiemelt fontosságú műfajjá. Az illetékesek hatékony eszköznek vélték az olvasói nevelés és tudatbefolyásolás során, ezért alakult ki változatos formája az ajánló bibliográfiának. Elsősorban a FSZEK és az Országos Műszaki Könyvtár jelentetett meg nagy számban ilyen jellegű kiadványokat, de az OSZK is számos, alapvető feladatától végső soron idegen bibliográfiát jelentetett meg.
Néhány évvel később Waldapfel Eszter kemény kritikát fogalmazott meg ezeknek az éveknek bibliográfiai tevékenységéről. Felrótta az ajánló bibliográfiák feladatának, funkciójának tisztázatlanságát, bírálta a számbeli méretek túlhajszolását, amely a legtöbb esetben a minőség rovására ment és meggátolta az egységes, helyes elvek kibontakozását. Felrótta az általános, elvi zavaron túl azt is, hogy tisztázatlan volt az Országos Széchényi Könyvtár bibliográfiai tevékenységének profilja, mint írta, rosszul értelmezett jelszóvá vált ezen a területen is az a törekvés, hogy az Országos Széchényi Könyvtár munkájában minél közelebb kerüljön a tömegekhez, a dolgozó magyar néphez, és ahelyett hogy ezt saját feladatán, nemzeti könyvtári funkciójának maradéktalan ellátásán keresztül akarta volna megvalósítani, részben kívülről kapott helytelen irányítás következtében is, olyan ajánló bibliográfiák elkészítésére vállalkozott, amelyhez megfelelő szakemberei sem voltak, de amely nem is tartozott feladatai közé. Összegző megállapítása szerint ezek a feladatok csökkentették az osztály kapacitását a retrospektív nemzeti bibliográfia hiányzó éveinek elkészítésére.
Az osztály által kiadott ajánló bibliográfiák egy része sorozat részeként jelent meg. Ilyen sorozat volt A mi íróink. Ajánló könyvismertetések a szépirodalom tanulmányozásához, mely 1952 és 1957 között jelent meg. Az alábbiak láttak napvilágot:
- Móricz Zsigmond, Országos Széchényi Könyvtár Bibliográfiai Osztály, 1952.
- Mikszáth Kálmán, Országos Széchényi Könyvtár Bibliográfiai Osztály, 1953.
- Csehov, A[nton] P[avlovics], Országos Széchényi Könyvtár Bibliográfiai Osztály, 1954.
- Sztálin-díjas szépírók, Országos Széchényi Könyvtár Bibliográfiai Osztály, 1954.
- Nagy magyar elbeszélők, szerk.: D. Szemző Piroska, Országos Széchényi Könyvtár Bibliográfiai Osztály, 1955.
- Kalauz a magyar ifjúsági irodalomban, Országos Széchényi Könyvtár Bibliográfiai Osztály, 1957.
A másik sorozat volt a Röplapbibliográfiák, mely 1954 és 1956 között látott napvilágot. Darabjai az alábbiak voltak:
- Móra Ferenc (1879–1934), [1954].
- 170 esztendeje született Körösi Csorna Sándor, [1954], 1955.
- Száz esztendeje született Reviczky Gyula, 1955.
- Ötven esztendeje született József Attila, 1955.
- Százötven évvel ezelőtt született Toldy Ferenc,
- Tóth Árpád,
- Berzsenyi Dániel, 1956.
Az osztály által gondozott harmadik sorozat volt A népi demokráciák irodalmának magyar bibliográfiái melyben két kötet látott napvilágot:
- Kozocsa Sándor – Papp Sámuel: A bolgár irodalom magyar bibliográfiája. 1945–1954, 1955.
- Rudas Klára – Dardeli, Thoma: Albán–magyar bibliográfia
Egyedi összeállítások voltak az alábbi kiadványok:
- A Békevilágtanács budapesti ülésén résztvevő külföldi küldöttek budapesti közkönyvtárakban található műveinek jegyzéke, Budapest, Országos Széchényi Könyvtár Bibliográfiai Osztálya (a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár, Országgyűlési Könyvtár, az Országos Műszaki Könyvtár közreműködésével), 1953.
- Ifjúságnak az ifjúságról. Röplapbibliográfia. Összeál., az Országos Széchényi Könyvtár DISZ szervezete, Budapest, 1953.
- Legdrágább kincsünk a gyermek. Ajánló bibliográfia népkönyvtárak részére, Budapest, Országos Széchényi Könyvtár Bibliográfiai Osztály, 1953.
- A szocializmus építése hazánkban. Idegen nyelven megjelent művek jegyzéke, Budapest, Országos Széchényi Könyvtár Bibliográfiai Osztály, 1953.
- Magyarországot ismertető művek idegen nyelven, Budapest, Országos Széchényi Könyvtár Bibliográfiai Osztály, 1953.
- Rákóczi Ferenc szabadságharca. Ajánló könyvjegyzék népkönyvtárak számára, Budapest, Országos Széchényi Könyvtár Bibliográfiai Osztály, 1953.
- A szocializmus építése hazánkban. Idegen nyelven megjelent művek jegyzéke, Budapest, Országos Széchényi Könyvtár Bibliográfiai Osztály, 1953.
- A szocialista mezőgazdaságért. Ajánló bibliográfia népkönyvtárak részére, Budapest, Országos Széchényi Könyvtár Bibliográfiai Osztály, 1953.
- Világifjúsági találkozók a magyar sajtó tükrében, Budapest, Országos Széchényi Könyvtár DISZ szervezete, 1953.
- Könyvtári mintakatalógus tömegkönyvtárak számára, Budapest, Országos Széchényi Könyvtár Bibliográfiai Osztály, 1954.
- Csokonai Vitéz Mihály 1945–1954, Budapest, Országos Széchényi Könyvtár Bibliográfiai Osztály, 1955.
Mint látható a jegyzékből, az ajánló bibliográfiák egy része legalább irodalmi, történelmi volt, vagyis nem teljesen idegen az OSZK feladataitól, de akadtak olyan összeállítások is, amelyek készítését az osztály munkatársai nyilván egyfajta intellektuális megerőszakolásnak élték meg.
1955 körül kezdődtek az osztály életében a pozitív változások, megszűnt az ajánló bibliográfiák kiemelt fontosságú szerkesztése és elkezdődött a tudományos bibliográfiák közreadása. 1958-ban átszervezték a Bibliográfiai Osztályt, ekkor szűnt meg működésében a bizonytalanság, fokozatosan áttevődött a súlypont a nemzeti bibliográfiára, mind a kurrens, mind a retrospektív szerkesztése lett az osztály alapvető feladata. 1958-ban azonban az első feladatot, vagyis a kurrens MNB szerkesztését még a Feldolgozó Osztály látta el, az átadás időpontjaként az intézetvezetés 1959. január 1-ét tűzte ki. Mindezek a szervezeti változások érintették Ferenczyné helyzetét is, 1958-ban került az Olvasószolgálati és Tájékoztatási Osztályra.
Nem tudjuk, hogy Ferenczyné a Bibliográfiai Osztály által gondozott melyik ajánló bibliográfiai készítésében vett részt, de csakhamar az osztály vezetője, Bélley Pál (1925–1976) által megindított Új Bibliográfiai Füzetek elnevezésű sorozatban már önálló munkával jelentkezett, illetve Bélleyvel közösen jelentette meg az OSZK kiadványainak bibliográfiáját: Az Országos Széchényi Könyvár kiadványairól címmel napvilágot látott összeállítást. A jegyzék az OSZK kiadásában megjelent összes kiadványt regisztrálta. Három csoportban közölték az anyagot: 1., sorozatok, a megindulásuk időrendjében sorakoznak a tételek; 2., önálló művek, szintén időrendben, 3., a könyvtár kiadásában megjelent különböző időszaki kiadványok, szintén időrendben. A bibliográfiai rész után érdemi javaslatok olvashatók a kiadványok megjelentetésére, köztük a bibliográfiai munka átszervezésére.
Az Új Bibliográfiai Füzetek kapcsolattörténeti bibliográfiákat tett közzé azzal a céllal, hogy egy-egy, többnyire külföldi jeles személyiség vagy kultúra magyarországi kapcsolatait, hatását feltérképezze. A sorozatnak 1955 és 1962 öt kötete jelent meg, közülük két összeállítást Ferenczyné gondozott.
Az egyik a Mozart Magyarországon volt, melyet F. Wendelin Lídia névformában állított össze, a bevezető tanulmányt Major Ervin zenetörténész írta és németre Brodszky Ferenc fordította. A 203 lapos kötet 1958-ban jelent meg. Major Ervin alapos tanulmánya – sajnálatosan csak németül látott napvilágot a szöveg – után a 85. laptól kezdődött a bibliográfia. Gyűjtőköre szerint a Magyarországon, vagy magyar szerzők tollából külföldön bármely nyelven megjelent Mozartra vonatkozó írásokat, valamint a külföldi Mozart-kultusz hazai visszhangjának dokumentumait tartalmazta a bibliográfia. Ferenczyné a legkorábbi anyag esetében teljességre törekedett, vagyis értékelő válogatás nélkül közölte a legkorábbi, Mozartra vonatkozó híreket, a későbbi korokból viszont mellőzte az általános zenetörténeti említéseket, a kereskedelmi hirdetéseket és a semmilyen érdemi információt nem tartalmazó hangverseny-ismertetéseket. Teljességre törekvően közölte a Mozart-operák magyarországi bemutatójának adatait; viszont a hangversenyek esetében erről le kellett mondania, az anyag áttekinthetetlen nagysága és a források (színlapok) sokszor esetlegessége miatt. Az anyagot öt nagy fejezetben közölte az összeállító, amely logikus, jól áttekinthető keretet jelent a bibliográfia használójának.
A sorozatban megjelent másik bibliográfiája a Kínai–magyar bibliográfia volt 1959-ben. A terjedelmes, 334 lapos kiadvány, illetve összeállítására a könyvtárban Ferenczynén kívül más minden bizonnyal nem lett volna képes, hiszen – mint szó volt róla – a könyvtár mellett másik szakja a kínai volt. A bibliográfia feltárta a XVIII. századi kezdetektől 1959-ig a kínai szépirodalom magyarra fordított alkotásait, valamint a Kínára vonatkozó, magyar nyelven vagy Magyarországon megjelent tanulmányokat és cikkeket. Teljességre törekedett az anyaggyűjtés során, egyedül az általános lexikonok Kína szócikkeit mellőzte. Földrajzi értelemben leszűkítette a Kína-fogalmat, a Tibetre, Kelet-Turkesztánra, Belső-Mongóliára, Mandzsúriára és Tajvanra vonatkozó anyagot mellőzte, ezeket egy későbbi kötetben szándékozott közreadni. Az anyagot három fő fejezetben közölte, az elsőbe kerültek a Kínát általánosságban tárgyaló művek, valamint a sinológiával mint tudománnyal foglalkozó írások, a másodikba az egyes tudományszakok, illetve szakterületek (föld- és néprajz, történelem, politika államigazgatás, gazdaságtörténet, kultúra, tudomány, művészet), végül a legterjedelmesebb harmadik a szépirodalmat tartalmazta.
Ferenczyné volt egyik kezdeményezője a magyar másodfokú bibliográfiarendszer megteremtésének, vagyis a Magyar Bibliográfiák Bibliográfiája című sorozat első két kötetének volt munkatársa. A kurrens másodfokú bibliográfia a tájékoztatás fontos műfaja, végső soron még ma is haszonnal lehetne forgatni ezeket a bibliográfiai műszereket Kőhalmi Béla kifejezését kölcsönvéve. A Magyar Bibliográfiák Bibliográfija 1956–1957-es tárgyévre vonatkozó kötete 1960-ban jelent meg, Bélley Pál és Ferenczyné Wendelin Lídia összeállításában. A 913 számozott tételt tartalmazó leírások az ETO szakszámok rendjében sorakoznak. Következő kötete három év, az 1958–1960-as évkör anyagát tárta fel, Ferenczyné Wendelin Lídia, Fügedi Péterné és Somogyi Andrásné volt a kötet szerkesztője, mely immár 2191 számozott tételt tartalmazott. A vállalkozás az 1974–1976-os tárgyévi kötettel befejeződött.
Részvétel a 2. Országos Bibliográfiai Értekezlet munkájában
Ferenczyné az OSZK hierarchiájában egyre fontosabb vezetői beosztásokat töltött be, 1988-ban lett gyűjteményfejlesztési igazgató. Nyilván hivatali beosztásának (is) volt köszönhető felkérése a 2. Országos Bibliográfiai Értekezlet munkájában való részvételre. A tanácskozás előzménye volt az 1961. szeptember 18. és 20. között Gödöllőn megrendezett Országos Bibliográfiai Munkaértekezlet, amelynek célja az volt, hogy számba vegye, feltérképezze a hazai bibliográfia helyzetét, az egyes bibliográfiatípusok problémáit, illetve kijelölje a teendőket. Négy munkabizottságban folyt a munka és a bizottságok dolgozták ki a munkaértekezlet ajánlásait.
Közel három évtized múlva, 1987-ben Lisztes László (1929–2001), akkoriban az MKE Bibliográfiai Szekciójának elnöke vetette fel egy újabb bibliográfiai munkaértekezlet megrendezését. A következő évben megalakult a Művelődési Minisztérium Könyvtári Osztálya felkérése alapján az előkészítő bizottság, melynek tagja lett az Országos Széchényi Könyvtár képviseletében Ferenczy Endréné is. A munkaértekezlet alapvető célja az volt, hogy áttekintse a bibliográfia 1961 óta bekövetkezett helyzetét és kijelölje a további teendőket. Lisztes aprólékosan felsorolta a megtárgyalandó kérdéseket, amelyeket meg kell vitatni a tanácskozásnak, s amelyet 1990. augusztus 21. és 23. között Debrecenben rendeztek meg. A három napon elsősorban a vitákat terveztek, az elgondolás szerint az előadások és korreferátumok szövegét minden résztvevő előre megkapta. Az értekezlet résztvevői plenáris és szekcióüléseken vitatták meg a magyar általános nemzeti, szak- és helyismereti bibliográfia időszerű kérdéseit.
Ferenczyné nemcsak a tanácskozás előkészítésében vett részt, hanem az értekezlet egyik előadását is vállalta Az általános nemzeti retrospektív bibliográfia: eredmények, feladatok, módszerek címmel. Alapvető tézise az volt, hogy a bibliográfiai rendszer alapja, legfontosabb, semmilyen más típusú könyvészettel nem helyettesíthető műfaja az általános nemzeti retrospektív bibliográfia. Összegző megállapítása szerint a gödöllői értekezlet óta jelentős eredmények születtek, Azonban felhívta a figyelmet az utóbbi évek negatív fejleményeire:
„az utóbbi néhány év a munka szervezettsége és üteme szempontjából – véleményünk szerint – ismét lassulást, visszaesést mutat. Mintha a könyvtári információszolgáltatási feladatok megnövekedett tengerében ez az alapvető kötelezettség: a nemzeti kultúra és tudomány írott emlékeinek történeti számbavétele némileg háttérbe szorult volna, kissé gazdátlanná és kevéssé megbecsültté válva. A II. Országos bibliográfiai értekezlet egyik legfontosabb feladata lehet a retrospektív könyvészet jelenlegi helyzetének elemzése, a következő évtizedek feladatainak meghatározása, és súlyának, rangsorának – fontosságához méltó – visszaállítása.”
Ferenczy Endréné: Az általános nemzeti retrospektív bibliográfia: eredmények, feladatok, módszerek. In: Könyvtári Figyelő, 36. évf. 5–6. sz. (1990), 464. – Elektronikus Periodika Archívum
Az értekezlet részletes, 11 pontból álló ajánlásokat fogalmazott meg. Az ajánlások végső soron a közeli és távoli jövőre vonatkozó cselekvési programként is felfoghatók. Néhány évvel a tanácskozás után Ferenczyné egy vele készült interjúban áttekintette az ajánlások megvalósulását. Megállapította, hogy a konkrét ajánlások közül kevés valósult meg, több program ma már nem időszerű, illetve néhány javaslat túlzó volt, például az, amely bibliográfiai központ létesítését vetette fel az OSZK-ban, vitatta a forrástájékoztatás nemzeti könyvtárba telepítésének elgondolását, illetve megkérdőjelezte a másodfokú magyar bibliográfia, a magyar bibliográfiák bibliográfiája hiányzó évei közreadásának szükségességét. Az ajánlások egy része azonban fontos, megvalósításra váró felvetés, mint a minden dokumentumtípusra vonatkozó kötelespéldány-szolgáltatás kialakítása, a szépirodalom kurrens feltárásának megoldatlansága és sürgető feladata az 1945 utáni Magyar Könyvészetből politikai okokból hiányzó kiadványok jegyzékének elkészítése.
Személyi bibliográfiák az 1980-as években
Az 1980-as években két személyi bibliográfia összeállítása kapcsolódik hozzá. Juhász Ferenc költő hatvanadik születésnapja alkalmából Ferenczyné Falta Rosemarie és Hajdú Lívia közreműködésével 1988-ban jelentette meg a Juhász Ferenc bibliográfia című összeállítást. A 189 lapos bibliográfia megbízható kalauz a költő életművének tanulmányozásához.
A másik ekkoriban készült személyi bibliográfia meglehetősen rejtélyes munka. Aczél György hetvenedik születésnapja 1987-ben volt, az alkalomból az általa igazgatott intézmény, az MSZMP Társadalomtudományi Intézete által kiadott folyóirat, a Társadalomtudományi Közlemények különszámmal tisztelte meg. A füzetben látott napvilágot Gellén Antalné és Markella Károlyné összeállításában az Aczél György publikációinak bibliográfiája című összeállítás. A jegyzék bevezető részében olvasható az alábbi mondat:
„Az anyaggyűjtést a Magyarországon hozzáférhető források alapján végeztük. Menet közben értesültünk arról, hogy az Országos Széchényi Könyvtár hasonló jellegű bibliográfiát adott ki, Ferenczy Endréné összeállításában.”
Gellén Antalné – Markella Károlyné: Aczél György publikációinak bibliográfiája. In: Társadalomtudományi Közlemények, 17. évf. 4. sz. (1987), 599. – Törzsgyűjtemény
A bibliográfiát nem találtam sehol. Létezéséről adalék Révész Sándor Aczélról írott biográfiája, amelyben az alábbiak olvashatók a 70. születésnaphoz kapcsolódó eseményekről:
„A harmadik könyv egy Aczél-bibliográfia, amelyet az Országos Széchényi Könyvtár adott ki az ajánlás szerint ’Aczél György elvtárs 70. születésnapja alkalmából tisztelettel’ valamilyen sajátos konstrukcióban, alighanem – bár ez nincs a kiadványban feltüntetve – ’kézirat gyanánt’. Anyaggyűjtésünk idején ez a bibliográfia nem szerepelt a kiadó könyvtár katalógusában, mi több, a könyvtár munkatársai nem is tudtak róla, hogy létezik ilyen kiadvány és nem is találtak belőle egyetlen példányt sem. Ha szerző nem rendelkezne a bibliográfia fotokópiájával, maga se hinné el, hogy létezik.”
Révész Sándor: Aczél és korunk. 2. kiadás, Budapest, Sík Kiadó, 1997, 384. – Törzsgyűjtemény
A retrospektív sajtóbibliográfia
Ferenczyné bibliográfusi életművében vitathatatlanul a csúcsmű a két világháború közötti korszak retrospektív sajtóbibliográfiája, A magyarországi hírlapok és folyóiratok bibliográfiája 1921–1944 című kötet, amely az OSZK kiadásában 2010-ben három vaskos kötetben jelent meg 2504 oldal terjedelemben, 7666 számozott tételt tartalmazva. Némi túlzással kijelenthető, hogy Ferenczynét aktív pályafutása egész időszakában foglalkoztatta a retrospektív nemzeti sajtóbibliográfiai problematikája, ennek egy 2005-ös tanulmányban megfogalmazott monumentuma is olvasható. Az írásban a szerző áttekintette a könyvekhez képest sokkal bonyolultabb, összetettebb feldolgozási, regisztrálási feladatot jelentő időszaki kiadványok bibliográfiai regisztrálásának kérdését.
A sajtóbibliográfia kezdetei az 1950-es évekre nyúlnak vissza, amikor Dezsényi Béla kidolgozta az Ephemerides Hungaricae: a magyar nemzeti sajtóbibliográfia 1705–1919-ig, a történelmi Magyarországon bármely nyelven megjelent hírlapok és folyóiratok kézikönyve című tervezetet. A program többször változott, a munkálatok időnként különböző okok miatt megszakadtak, az Ephemerides Hungaricae program elvetése után az 1970-es évek végén az OSZK-ban elkezdődtek ismét a retrospektív nemzeti sajtóbibliográfia előmunkálatai. Az elgondolás szerint 1975-ig terjedt volna a gyűjtőkör időbeli határa. E program részeként indult el az 1921–1944-es korszak anyaggyűjtése, az 1980-as évek második felében azonban megszakadt a munka. A nemzeti könyvtár 2005-ben kidolgozott cselekvési tervében azután ismét megjelent a retrospektív sajtóbibliográfiai kötelezettség, nevezetesen az időszaki kiadványok elektronikus adatbázisba szervezésének kérdése. Ez tette szükségessé a korábban elkezdett program folytatását, az 1921 és 1944 közötti korszak sajtóbibliográfiájának elkészítését és közreadását, végül a 2000-es évek elején újraindultak a munkálatok és 2010-ben végre napvilágot látott a magisztrális mű.
A magyarországi hírlapok és folyóiratok bibliográfiája, 1921–1944. Összeállította: Ferenczyné Wendelin Lídia 1. kötet A–L; 2. kötet M–Zs; 3. kötet: Mutatók, Budapest, OSZK, 2010. – Törzsgyűjtemény
A Ferenczyné Wendelin Lídia összeállításában megjelent A magyarországi hírlapok és folyóiratok bibliográfiája 1921–1944 klasszikus bibliográfia. Azt értem a jelzős szerkezeten, hogy nem vállalkozott a bibliográfia elvi funkcióitól idegen célok kielégítésére, a tájékoztatási eszközök ezen csoportjába tartozó „műszerek” alapvetően hármas, nevezetesen a számbavételi, az azonosítási és a sajtóbibliográfiától elvárható mélységű és szintű informatív funkciót magas színvonalon kielégíti. Vagyis arra vállalkozott, hogy a mindenkori Magyarország területén 1921 és 1944 között megjelent periodikumok adatait összegyűjtve lehetővé tegye a lapok megbízható azonosítását a megjelenési adatok részletes feltüntetésével és a lap történetére, közleményeire vonatkozó alapinformációk megadásával. Kiadványtipológiai szempontból a bibliográfia a mai felfogással szemben az évkönyveket, naptárakat mellőzte (ezek adatai ugyanis a korszak könyvtermését regisztráló bibliográfiában megtalálhatók), viszont a roppant nagy történeti és kulturális forrásértéket jelentő folyamatosan megjelenő műsorfüzeteket, áruismertetőket, sokszorosított iskolai újságokat vagy éppen illegális politikai lapokat regisztrálta. A teljességre törekvés jegyében a szó szoros értelmében vett kéziratos periodikum adata is található a bibliográfiában: a 201. tételszámú Aquinas 1924 és 1929 között Szegeden készült kézírással, majd írógéppel. A teológiai hallgatók által készített kiadvány csak az OSZK Kézirattárában tanulmányozható, adatai mégis – nagyon helyesen – bekerültek a bibliográfiába. A számozott, belső terjesztésű bizalmas kiadvány sem csak az 1945 utáni években jelent meg Magyarországon; a Külügyminisztérium például ilyen formában sokszorosítva tette közzé az Angol–amerikai Könyv és Folyóiratszemle című periodikumot 1943-ban és 1944-ben.
A lehető legnagyobb bibliográfiai teljesség elérése volt tehát az elsődleges cél, nem vállalta fel viszont az összeállítás a bibliográfia elvi funkciójától lényegében idegen lelőhelyjegyzék feladatát és nem kívánja betölteni a korszak sajtótörténeti (egyébként hiányzó) monográfiájának szerepét sem.
Ferenczy Endréné bibliográfiai működésével is beírta személyét a magyar könyvtárügy jeles alakjai közé, méltó örököse a nagy bibliográfus triász – Szabó Károly, Szinnyei József és Petrik Géza – munkásságának.
Felhasznált irodalom:
- 042-13/V.14./ M.T. határozat A könyvtárügy fejlesztéséről. In: A könyvtári szolgálat jogi szabályozása, szerk. Takács József, Budapest, Országos Könyvtárügyi Tanács (Az Országos Könyvtárügyi Tanács kiadványai 2.), 1958.
- Az országos bibliográfiai munkaértekezlet. In: A Könyvtáros, 11. évf. 11. sz. (1961), 644–650.
- A II. Országos Bibliográfiai Értekezlet ajánlásai, Debrecen, 1990. augusztus 21–23. In: Könyvtári Figyelő, 36. évf. 5–6. sz. (1990), 406–408.
- Bélley Pál – F. Wendelin Lídia: Az Országos Széchényi Könyvtár kiadványairól. In: Az Országos Széchényi Könyvtár Évkönyve 1957, Budapest, OSZK, 1958, 365–383.
- Ferenczy Endréné: Az általános nemzeti retrospektív bibliográfia: eredmények, feladatok, módszerek. In: Könyvtári Figyelő, 36. évf. 5–6. sz. (1990), 453–464.
- Ferenczy Endréné: „Nincs új a nap alatt” avagy: gondolatok sokadszor a retrospektív magyar nemzeti sajtóbibliográfiáról. In: Emlékkötet Szabó Sándor 70. születésnapjára, szerk. Hangodi Ágnes – Ládi László, Budapest, ELTE BTK IKI Főiskolai Könyvtár – Informatikai Központ, 2005, 47–56.
- Ferenczyné Wendelin Lídia: Ballagott már sok vén diák… In: Valóságos könyvtár – könyvtári valóság. Könyvtár- és információtudományi tanulmányok 2020, szerk. Kiszl Péter, Boda Gáborné Köntös Nelli, Budapest, ELTE BTK Könyvtár- és Információtudományi Intézet, 2021, 123–125.
- Gellén Antalné – Markella Károlyné: Aczél György publikációinak bibliográfiája. In: Társadalomtudományi Közlemények, 17. évf. 4. sz. (1987), 599–647.
- Lisztes László: Beszámoló a 2. Országos Bibliográfiai Értekezlet előkészítéséről. In: Magyar Könyvszemle, 105. évf. 4. sz. (1989), 410–418.
- Pogány György: „..több program ma már nem időszerű”. Beszélgetés Ferenczy Endrénével. In: Könyvtári Levelező/lap, 8. 1. 1996. 17–18.
- Pogány György: Az ajánló bibliográfiák mint az olvasóvá nevelés és az olvasói propaganda eszközei az 50-es években. In: Könyvtári Figyelő, 28. (64.) évf. 2. sz. (2018). 257–265.
- Révész Sándor: Aczél és korunk. 2. kiadás, Budapest, Sík Kiadó, 1997.
- Waldapfel Eszter: Az Országos Széchényi Könyvtár a felszabadulás óta. In: Az Országos Széchényi Könyvtár Évkönyve 1957, Budapest, OSZK, 1958, 7–75.
- Az Országos Széchényi Könyvtár 1958. évi beszámolója. Összeállította. a Könyvtár Igazgatósága. In: Az Országos Széchényi Könyvtár Évkönyve 1958, Budapest: OSZK, 1959, 11–79.
Pogány György (MKE Bibliográfiai Szekció)