Idén tizenharmadik alkalommal, 2024. szeptember 15–29. között rendezték meg a „Könyvtár, ami összeköt” című ösztöndíjprogramot, melynek révén határon túli és magyarországi kollégákkal töltöttem el két hetet az Országgyűlési Könyvtárban. A program fő célja a szakmai együttműködésen túl a tapasztalatcsere, a kapcsolatok kialakítása és a különféle könyvtártípusokkal való megismerkedés.
Országgyűlési Könyvtár. Fotó: Szőnyegi Zsanett
Az első nap az ismerkedés jegyében telt el: megismerkedtünk egymással, valamint az Országgyűlési Könyvtár és az Országgyűlési Múzeum munkatársaival, ezenkívül a Közgyűjteményi és Közművelődési Igazgatóság igazgatóhelyettese is köszöntött minket. Az ismerkedés után az Országházban egy vezetett sétán lehetőségünk volt megnézni a Szent Koronát és a koronázási jelvényeket. Az Országgyűlési Könyvtár olvasótermében, a Ghyczy Ignác Kiállítótérben pedig számos érdekes muzeális gyűjteményt láthattunk.
A második nap az ösztöndíjas és delegált könyvtároskollégák mutatkoztak be prezentációk formájában. A soron következő nap számomra igazán érdekes volt, mert ezen a napon mutatkoztak be az Országgyűlési Könyvtár Gyűjteményszervezési, Olvasószolgálati és Tartalomszolgáltató, valamint a Szakreferensi Osztály munkatársai. A harmadik nap egyik legérdekesebb előadását a Magyar Tudományos Akadémia Könyvtár és Információs Központ Kézirattár és Régi Könyvek Gyűjtemény vezetője tartotta, amelyen megtekinthettünk egy bizonyosan Mátyás király könyvtárához tartozó könyvet, a Carbo-kódexet, ezenkívül Ady Endre Elbocsátó, szép üzenet című versének kéziratát, Madách Imre művének, Az ember tragédiájának egy részletét, illetve egy Széchenyi István-kéziratot is láthattunk. Még ezen a napon a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár (FSZEK) Központi Könyvtárába látogattunk el, ahol Kovácsné Koreny Ágnes izgalmas prezentációja után Farkas Ferenc részletesen bemutatta az intézményt, az olvasói tereket és a könyvtár kiemelkedőnek számító közösségi szerepvállalásait.
Főegyházmegyei Könyvtár, Eger. Fotó: Szőnyegi Zsanett
Az ösztöndíjas programot egy kétnapos szakmai kirándulás követte: pénteken ellátogattunk Egerbe, bejártuk a líceum könyvtárát és a Bródy Sándor Könyvtárt, szombaton pedig Gyöngyösre utaztunk, ahol betekintést nyertünk a Vachott Sándor Városi Könyvtár életébe, délután pedig lehetőségünk volt megismerni a Mátra Múzeumot is.
A második hetünket az Országos Széchényi Könyvtárban (OSZK) kezdtük, ahol bemutatkozott a Könyvtári Intézet Könyvtártudományi Szakkönyvtára, a Digitalizáló Központ és a Gyűjteményszervezési Főosztály. A különböző szervezeti egységek bemutatkozása után a nemzeti könyvtár Széchényi-kód elnevezésű szabadulószobájából kellett kijutnunk, jelenleg ez a nemzeti könyvtár egyik legnépszerűbb programja.
Az utolsó napokban ellátogattunk még a Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskolára, a Piarista Gimnáziumba, továbbá megismerkedtünk az ELTE Egyetemi Könyvtárával és Levéltárával, a FSZEK közelmúltban átadott Körúti Könyvtárával, a Ceglédi Városi Könyvtárral és a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) Könyvtárával.
A Ceglédi Városi Könyvtár gyermekkönyvtári részlege. Fotó: Szőnyegi Zsanett
Szinte kivétel nélkül mindegyik könyvtárban az ott dolgozó könyvtárosok külön kiemelték, hogy szeretnek a munkahelyükön dolgozni, érezhető volt a kollégák közötti összhang, a tisztelet és az az együttműködés, amellyel nap mint nap hozzájárulnak ahhoz, hogy az olvasókat a legnagyobb mértékben kiszolgálják.
A program során számos pozitív, innovatív megoldással találkoztam, érdekesnek találtam, hogy a KSH Könyvtárában, a könyveket tematikusan és korosztályonként is elrendezik, továbbá kifejezetten innovatívnak gondolom, hogy a 100 éves Ceglédi Városi Könyvtár 100 érdekességet osztott meg magáról a közösségi oldalakon, és hogy Cegléd város teljes helytörténetét digitalizálva elérhetővé tették az Arcanum Digitális Tudománytáron (ADT) keresztül. Azt, hogy a könyvtárak egy bizonyos része milyen nagy hangsúlyt fektet a helytörténeti kutatásokra, igazán inspirálónak tartom. A Minősített Könyvtár címmel rendelkező könyvtárakban a vezetők és a kollégák is mindig büszkén mesélték el nekünk: sokat dolgoztak azért, hogy ezzel a címmel rendelkezzenek. Kiemelném még a városi könyvtárak szociális funkcióinak szerepét is, a könyvtároskollégák jó szívvel mondták el, hogy az olvasóik között vannak olyanok, akik a nehéz élethelyzetük miatt szeretnek bejárni a könyvtárba, mert ott mindig akad olyan kolléga, aki pár kedves szót intéz hozzájuk.
Számos jógyakorlatot láttam, amelyekkel kimondottan a gyerekeket, a fiatalabb korosztályt szólítják meg, Cegléden például nagyon tetszett a gyerekeknek kialakított rész, ahol tematikus rendezvényekre várják őket. Mindegyik városi könyvtár kiemelt tevékenységei közé tartozik a fiatalok megszólítása, valamint tanulásának és fejlődésének segítése.
Hálás vagyok az eltöltött időért, mert rengeteg kiváló szakembert ismerhettem meg közelebbről, volt olyan Kárpát-medencei résztvevő, akivel a Könyvtári Intézet képzéseiről beszélgettük, és emiatt szeretnénk kapcsolatban maradni, mert az intézet nyitott a határon túli képzésekre és a kollégák szakmai ismereteinek fejlesztésére. Az Országgyűlési Könyvtárban dr. Urai-Tóth Éva könyvtárvezető-helyettes lehetőséget adott a szakmai gyakorlatom elvégzésére, valamint már a szakdolgozat megírásáról és az ezzel kapcsolatos tervekről is szó esett a búcsúvacsorán.
A programon való részvételem támogatásáért külön hálás vagyok Rózsa Dávidnak, a nemzeti könyvtár főigazgatójának, Dr. Hangodi Ágnesnek, a Könyvtári Intézet képzésekért felelős igazgatóhelyettesének, valamint az intézet igazgatójának, Szüts Etelének.
Köszönöm, hogy részt vehettem az ösztöndíjprogramon, külön köszönöm Villám Juditnak, Maltsik Balázsnak és az Országgyűlési Könyvtár többi munkatársának a programok irányítását, megszervezését és lebonyolítását.
Szőnyegi Zsanett (Könyvtári Intézet
Könyvtári Szak- és Továbbképzési Osztály)
Vonatkozó tartalom:
