A könyv- és történelemszeretők itthon és a világon egyaránt ismerik Apponyi Sándor, a tudós bibiofil, a nagylelkű mecénás, a múzeumalapító nevét, aki a nemzeti könyvtárra hagyta mintegy 15.000 dokumentumot tartalmazó teljes bibliotékáját. De a nagyközönség vajon tudja-e, mi mindent köszönhetünk ennek a jelentéktelennek tűnő, kedves öregúrnak? A gróf halálának 100. évfordulója alkalmából elindított Apponyi Sándor-emlékév című, kéthetente jelentkező sorozatunk az ő munkásságának bemutatása révén a bibliofília és a régi könyvek különleges világába enged bepillantást.
Veit Marchthaler művének címe Rerum a Sigismundo illustrissimo et fortissimo Transylvaniae principe contra Turcas gestarum brevis enarratio, authore Vito Marchtalero, vagyis Zsigmond, Erdély neves és bátor fejedelme török ellen viselt dolgainak rövid elbeszélése.
Veit Marchthaler: Rerum a Sigismundo illustrissimo et fortissimo Transylvaniae principe contra Turcas gestarum brevis enarratio, authore Vito Marchtalero, [s.l.], [s.n.], 1595. Címlap. Jelzet: Röpl. 360; App. H. 562. – Régi Nyomtatványok Tára
Az 1595-ben megjelent nyomtatványt a 16. századi német nyelvterületen napvilágot látott kiadványok bibliográfiája (VD16) is számontartja (M 942). Lévén a mű magyar vonatkozású, a kiadványt történetesen Apponyi Sándor Hungarica-gyűjteménye is ismeri (App. H. 562).
A mű szerzője, az ulmi származású Veit Marchthaler 1564 és 1641 között élt, és futotta be nem mindennapi pályáját. Mielőtt 1600-ban végleg Ulmban telepedett le, átmenetileg udvari szolgálatban állt Prágában, Frankfurtban és Stájerországban. Még korábban, 1580 és 1600 között, vagyis amikor a Zsigmond tetteiről szóló műve is megjelent, felső-magyarországi és erdélyi utazásokon vett részt. 1580-tól Lazarus Henckel, a tekintélyes ulmi Schermar kereskedőház képviselőjének szolgálatában állt.
Ismereteink szerint az egyetlen, nyomtatásban megjelent munkája az itt bemutatásra kerülő Brevis enarratio. Bár e rövid elbeszélést belső címek nem tagolják, részekre különítik a benne szereplő nyomtatott széljegyzetek.
A bevezetésben szó esik a szerencse forgandóságáról, a peripatetikusok, valamint a csillagászok vélekedéseiről, Dániel évhetedjeiről, továbbá az Istenhez szóló könyörgés erejéről. Ezt követi Erdély dicsérete, majd az Erdélyhez köthető hadvezérek felsorakoztatása. Sorukat Báthory Zsigmond zárja, akinek havasalföldi hadjárata és gyurgyevói győzelme a mű megírásának tulajdonképpeni témája.
Marchthaler művének bevezető gondolatai megtalálhatók és szöveg szerint is azonosíthatók a Chronicon Carionis című világtörténet Kaspar Peucer által 1572. szeptember 14-én kelt ajánlólevelében.
A mű szemlélete szerint főhőse, Báthory Zsigmond mindig Isten pártfogoltjaként cselekszik, míg ellensége, a török, és belső ellenzéke, a törökpárt az ördög befolyásolása alatt áll. Zsigmond hadi dicsősége túlszárnyalja Kyrosét és Alexandrosét is, hiszen ők pusztán az egész földkerekség feletti uralom megszerzése érdekében küzdöttek, míg Zsigmond a kereszténység védelme, a keresztény vallás és hit terjesztése érdekében harcolt és aratott fényes diadalt a törökön. Zsigmond bölcsessége, bátorsága, diadala nemcsak a határos népek körében, hanem egész Európában, sőt, világszerte ismertté vált.
Báthory Zsigmond lovasportréja, 1595. Rézmetszet. Gatti, Alitenio (kiadó, metsző). Jelzet: App. M. 439 – Régi Nyomtatványok Tára. A kép forrása: Régi Ritka digitális tartalomszolgáltatás
Zárásul kéri a szerző Istent, hogy Zsigmondot, a földkerekség legvágyottabb fejedelmét, a törökök villámát, őrizze meg az arany középúton, hogy kevély se legyen a szerencsés dolgok közepett, és a szerencsétlen dolgok se nyomasszák, élete legyen hosszú, és minden Krisztus dicsőségéért fáradhatatlanul és buzgón harcoló hősies bajnokkal együtt vezesse el az örök élet koronájáig.
Áttekintve a mű tartalmát láthatjuk, hogy Zsigmond mint ideális fejedelem áll előttünk, aki nem a szerencse alárendeltje, hanem az Isten kegyeltje. Az evangélikus vallású szerző, Marchthaler az események császárhű és németbarát, idealisztikus bemutatását tárja művében az olvasó elé, egy katolikus erdélyi fejedelem, Báthory Zsigmond érdemeit méltatva.
Régi Nyomtatványok Tára
