Darvas Iván (1925. június 14. – 2007. június 3.) a 20. századi magyar színművészet karizmatikus alakja volt. 
Darvas Iván: Lábjegyzetek, Budapest, Európa, 2001, 11. Borító – Törzsgyűjtemény
Életpályája
A Nemzet Színésze, a Halhatatlanok Társulatának tagja, kétszeres Kossuth- és Jászai Mari-díjas színész, a szlovákiai Bején született Darvas Szilárd néven. Gyermekkorát Prágában töltötte, német nyelvű iskolába járt, így már elég korán több nyelven beszélt. Tekintve, hogy édesanyja orosz származású volt, anyanyelvi szinten beszélte az orosz nyelvet is.
„Apám roppant rátarti magyar lévén (…) végül is úgy döntött, magyar tanintézet hiányában hadd járjanak a nebulók – csak azért is! – német iskolába! Így aztán kisiskolás koromban a magyar, orosz, cseh után észrevétlenül rám ragadt valahogy a német nyelv is.”
Darvas Iván: Lábjegyzetek, Budapest, Európa, 2001, 11. – Törzsgyűjtemény
Nehéz volt az elválás Prágától.
„Úgy él azóta Prága az emlékezetemben, mint az elveszett Éden kertje, a Bűnbeesés és a Kiűzetés helyszíne.”
Darvas Iván: Lábjegyzetek, Budapest, Európa, 2001, 35. – Törzsgyűjtemény
1939-ben a család Budapestre költözött. Itt érettségizett 1943-ban. Orosz nyelvtudásának a későbbiekben is sokszor hasznát vette mint tolmács.
„A középiskolai érettségi vizsgán is valahogy – épphogy – átvergődtem. Egy pillanatig sem tétováztam, mitévő legyek eztán. Egy alvajáró biztonságával (és gyanútlanságával) jelentkeztem a Színiakadémián meghirdetett felvételire.”
Darvas Iván: Lábjegyzetek, Budapest, Európa, 2001, 47–48. – Törzsgyűjtemény
Visszaemlékezésében vegyes érzelmekről beszélt, az ösztönösséget, spontaneitást hiányolta, a várva várt boldogság elmaradt, gyermekkora óta színésznek készült, de nem így, ilyen formában.
„Örökkön örökké csak verseket szavalni, eközben meg minél pontosabban leutánozni a tanár (tanárnő) hangsúlyait. (…) Mi köze ennek a modern színjátszáshoz?!”
Darvas Iván: Lábjegyzetek, Budapest, Európa, 2001, 48. – Törzsgyűjtemény
A színiakadémisták ugyanakkor ingyen beléphettek a fővárosi színházak előadásaira és a délelőtti főpróbákra.
„Mennyivel termékenyebbnek bizonyultak számomra ezek a délelőttök, amelyeket válogatás nélkül hol a Nemzetiben, hol a Vígben, hol a Madáchban vagy akár az Operettben folyó próbákon töltöttem…”
Darvas Iván: Lábjegyzetek, Budapest, Európa, 2001, 49–50. – Törzsgyűjtemény
Huszonegy évesen a csodált Várkonyi Zoltántól szerepet kapott a Művész Színházban. A kiváló rendező instrukciója így szólt:
„Ha nincs tétje, igazi tétje annak, amit csinálsz, el se kezdd.”
Darvas Iván: Lábjegyzetek, Budapest, Európa, 2001, 49. – Törzsgyűjtemény
Darvas Iván megfogadta a tanácsot.
„Az Euridike alatt tétje lett mindennek. Az életemet tettem rá, hogy ezúttal ne valljak kudarcot. Mindenáron el akartam hitetni partnernőmmel (így hát kényszerűen elsősorban magammal) a színdarab alapszituációjának az igazságát, azt, hogy Orfeusz Euridikéért még az alvilágtól, a haláltól se riad vissza.”
Darvas Iván: Lábjegyzetek, Budapest, Európa, 2001, 103. – Törzsgyűjtemény
1949-ben a magyar színházakat államosították. A Művész Színházat az államhatalom nyugati ízlésű polgári csökevénynek minősítette és egy tollvonással megszüntette. A társulatot pedig szétszórta:
„… mind a négy világtáj felé, hogy írmagja sem maradjon a polgári mételynek.”
Darvas Iván: Lábjegyzetek, Budapest, Európa, 2001, 103. – Törzsgyűjtemény
Darvas Iván ezek után a Madách Színházhoz szerződött.
Az 1956-os forradalom
Az 1956-os forradalom idején forradalmi bizottságot szervezett, kiszabadította a börtönből testvérét, Attilát. November 4-e hajnalán ágyúszóra ébredt a főváros, aki tehette, menekült, Darvas Iván nem követte testvérét, maradt, aminek meglettek a következményei.
„Pontban éjfélkor békésen olvasgattam az ágyamban, fékek nyikorgása, ajtócsapkodás hallatszott. Kinéztem az ablakon. A rövid, szűk kis belvárosi utca mindkét végét egy-egy keresztbe álló, nagy fekete kocsi torlaszolta el, a harmadik meg ott állt a kapunk előtt.”
Darvas Iván: Lábjegyzetek, Budapest, Európa, 2001, 157. – Törzsgyűjtemény
Harminckét hónapra ítélték és a színpadi szerepléstől eltiltották. A börtönből szabadulva a VII. kerületi fröccsöntő üzemben dolgozott. Színpadi visszatérésére a fővárostól távol, a Miskolci Nemzeti Színházban került sor az 1963–1964-es évadban. A következő évadban visszatérhetett a fővárosba. A József Attila Színházban játszotta többek között Szomory Dezső II. József című színművének főszerepét, illetve William Somerset Maugham Imádok férjhez menni című vígjátékában Fred Lowndest. A Nádas Gábor zenéjével és Szenes Iván dalszövegeivel, Benedek Árpád rendezésében bemutatott darabban hangzott fel előadásában a Kicsit szomorkás a hangulatom máma című betétdal, amely slágerré vált az előadásában.
Színházi pályafutásának jelentős állomása a Vígszínház, amelyhez 1965-től 1989-ig szerződött. 1990-től szabadfoglalkozású színész volt.
Ikonikus szerepei a teljesség igénye nélkül
Raszkolnyikov szerepe. (Dosztojevszkij – Auckland: Bűn és bűnhődés)
Asztrov szerepe. (Csehov: Ványa bácsi)
Visszaemlékezésében áldott pillanatként említette a Ványa bácsi előadást és az azt megelőző próbákat.
„De adódtak olykor áldott pillanatok is. Amikor – a szó szoros értelmében – csakugyan »eljön az isten.« (…) Ilyen volt számomra a Ványa bácsi. „(…) mind a négyen a Víg színpadán, hogy Csehov ürügyén- felpanaszoljuk saját csalódásainkat, illúziónkat, kiteregessük életünk nyomorúságát, négy szerencsétlen, boldogtalan, beteg ember. (Egyfajta azonos ritmust, »egy húron pendülést« hozott létre.”
Darvas Iván: Lábjegyzetek, Budapest, Európa, 2001, 258. – Törzsgyűjtemény
Popriscsin szerepe (Gogol–Lunean–Coggio–Czimer József: Egy őrült naplója)
Az Egy őrült naplója Gogol 1835-ös Arabeszkek című kötetében jelent meg. Főhősei egyszerű kisemberek, csinovnyikok, akiket társadalmi helyzetük bezár, nincs lehetőségük mobilitásra, örökké sárba tiportak maradtak, ahonnan egyenes út vezet a tébolyhoz.
A novellából készült monodráma magyarországi bemutatójára 1967. szeptember 30-án került sor a Pesti Színházban, s ezzel kezdetét vette egy páratlan sikersorozat. Emblematikus előadásként tartották számon, melynek ereje abban rejlett, hogy Darvas Iván eggyé vált hősével, önmagát adta estéről estére. A kitörés lehetősége nélküli, magába záródó, a reménytelenség érzésével küzdő ember végső önkifejezési kényszere ez a napló. Klinikai pontossággal tárta fel Darvas Iván a lélek legmélyebb bugyrait, amelyen átsejlett valami végtelenül emberi és esendő.
Egy őrült naplója: Alkotók az előadásról, [Nyikolaj Gogol novelláját színpadra alkalmazta Sylvie Luneau és Roger Coggió]; [ford. és magyar színpadra alkalmazta Czimer József]; [a rendezői példányt készítette Horvai István]; [megjegyzésekkel kieg. és ill. Darvas Iván], 2. kiad. [Budapest], NPI, [1980]. Borító – Törzsgyűjtemény
Darvas Iván sokat foglalkoztatott színész volt színházban, filmvásznon és szinkronszínészként egyaránt. Zárszóként álljanak itt színházról alkotott gondolatai:
„A színház az emberi lét ünnepe. A színház a múló pillanat varázslója. A színház az a hely, ahol rövid időre értelmet nyer az egyébként értelmetlennek tűnő lét.”
Darvas Iván: Lábjegyzetek, Budapest, Európa, 2001, 280. – Törzsgyűjtemény
Felhasznált irodalom:
- Darvas Iván: Lábjegyzetek, Budapest, Európa, 2001.
- Egy őrült naplója: Alkotók az előadásról, [Nyikolaj Vasziljevics Gogol novelláját színpadra alkalmazta Sylvie Luneau és Roger Coggió]; [ford. és magyar színpadra alkalmazta Czimer József]; [a rendezői példányt készítette Horvai István]; [megjegyzésekkel kieg. és ill. Darvas Iván], kiad. [Budapest], NPI, [1980].
- Darvas Iván 100. születésnapja. In: A Vígszínház honlapja
Szánthó-Rojas Mónika Daniella
(Retrospektív Könyvfeldolgozó Osztály)
![„[A] művészi és színházi siker teljességében”](https://m.blog.hu/ne/nemzetikonyvtar/image/.external/.thumbs/14a3762d1b43d95ad3b6b6eebee55252_669ba6b3c379af695492e9efd7630b86.jpg)
