A magyarországi török harcok eseményeinek az egykorú cseh irodalomban számos feldolgozása létezik. Főleg a kezdeti időszakban igen élénken foglalkoztatta a cseh közvéleményt, hogy miért történik mindez, és mit lehet tenni azért, hogy ne jusson Csehország is Magyarország sorsára. A szerzők mindegyike egyetértett abban, hogy az oszmán hódításért minden keresztény felelős, mert keresztényekhez méltatlan életvitelükkel kivívták Isten haragját, ezért büntetés jár, a büntetés eszközei pedig a törökök.
Az 1618-as rendi felkelés és a fehérhegyi csatavesztés ebben a tekintetben is új helyzetet hozott. A török tematika ezzel egy időre háttérbe szorult, az idegen földre szakadt cseh exulánsokat elsősorban saját hazájuk, és egyházaik sorsa foglalkoztatta, míg az otthon maradt katolikus értelmiség fő törekvése az volt, hogy a cseh nép, a katolikus egyház és a Habsburg udvar között némi összhangot teremtsen.
Zrínyi Miklós 1663-as hadjárata alatt Magyarország újra figyelmük középpontjába került, főleg azért, mert ugyanebben az évben a török és tatár csapatok végigdúlták Morvaországot. Tomáš Pešina Ucalegon Germaniae… című művében azonnali lépést sürgetett minden európai állam részéről az Oszmán Birodalom legyőzése és a törökök Európából való teljes kiszorítása érdekében.
Pešina z Čechorodu, Jan Tomáš: Ucalegon Germaniae, Italiae et Poloniae Hungaria, flamma belli Turcici ardens, Pragae, Typ. Univ. 1663. – Törzsgyűjtemény. A kép forrása: Google Books
Pešina z Čechorodu, Jan Tomáš: Ucalegon Germaniae, Italiae et Poloniae Hungaria, flamma belli Turcici ardens, Lithomisslii [Litomyšl] typis Joannis Arnolti, 1664. Jelzet: App H 888. – Régi Nyomtatványok Tára
Utána húsz évig alig tapasztalható érdeklődés Magyarország és az oszmán kérdés iránt, de Kara Musztafa 1683-as Bécs elleni hadjárata, majd az ezt követő török harcok, amelyek során a Szent Liga csapatai kiűzték a törököket Magyarországról megint fellelkesítette a cseh tartományok lakóit. Az 1683 és 1699 közötti időszak egyik jellemző műfaja a históriás ének. Forrásaik általában a kalendáriumokban található rövid beszámolók voltak. Felépítésük hasonló. Magáról az eseményről keveset tudunk meg belőlük, sokkal inkább az előzményekkel foglalkoznak, mint például a keresztények bűnös életmódja, és a figyelmeztetésekkel szembeni közömbösség, amelynek büntetése a törökök támadása. A szerencsés fordulat a hősies helytállás és az őszinte megtérés hatására következik be. Ez a legtöbb esetben a szabadító megjelenése, aki aztán elhozza a régóta várt győzelmet és a tartós békét. A győztes csatákat csodajelek kísérik. Az énekek végén visszatérő toposz, hogy a legfőbb szabadító Lipót császár, neki köszönhető minden siker, ezért Isten után övé a legnagyobb diadal.
Egy a korszak eseményeit feldolgozó cseh históriás énekek közül. (A versben említett két herceg II. Miksa Emánuel és Lotaringiai Károly, az osztrákok és a bajorok kezdődő házassága pedig II. Miksa Emánuel bajor választófejedelem és I. Lipót lánya Mária Antónia főhercegnő 1685. július 15-én kötött házasságára utal.):
|
„Buda, királyi székhely, Isten és emberek előtt kedves volt, A katolikus hitet elfogadta, Sajnos rosszra fordult dolga, Száznegyvenöt éven át Az ősök útját elhagyta, Tévelygőkhöz csatlakozott, (…) Hiába jajgat és könnyezik Buda, Kelj fel nap fényességeddel, (…) Mária is hajnalcsillag, Eltiporja a török holdat, Mint a nap, választott Képzett hadsereg áll készen, Mikor ezt a dolgot mondom, Csatasorban közeledik Buda felé, Buda falait körülvették, Mindenfelé tűz lángol, |
Ahogy azok a jeles emberek Életükben kiérdemelték, Egyszer a remény fellelkesít, (…) A vitézek rohamra indultak, A félelem legyőzi az ellenséget, Fegyvereiket messze elhajítják, Könyörögnek, kezüket összeteszik, Mint dühöngő oroszlánok, (…) A Hold a sötétségben marad, Mert Budán látni lehetett, mindkét herceg jelenlétében Talán hím és nőstény sas volt, De én ezeket szeretném hogy ott van az anyasas fészke, A császár kezébe adatott, Azoknak, akik felszabadítottak Ismerd el Máriát erős asszonyodnak, |
Památka hrdinské statečnosti […] A hősies helytállás emlékezete. Az egykori főváros, a keresztény magyar királyok székhelye székhelyének, Budának a török igából való fegyveres elfoglalásakor. Őfelsége Lipót császár, legfőbb uralkodó szerencsés uralkodásáért. Latinból fordította Jan Karel Rozenmiller. A mennyekben uralkodó Mária, Magyarok Nagyasszonya győzelmet szerzett. Nyomtattatott Prágában Jan Karel Jeřábnál, 1686. Részlet. Kovács Eszter nyersfordítása
Ugyanezen nyomtatvány végén néhány rövid, tréfás versike is található:
|
A törökök rettenetes üstököse „Az üstökös, amely bajjal fenyegette A megriadt segélycsapatok Jöttek, láttak, de nem győztek, |
Sasok Budán Sasok siettetek, Az megszerzett és elveszett Buda Szeptember 2-án |
Vonatkozó irodalom:
- Kovács Eszter: A magyarországi törökveszély értelmezései az egykorú cseh irodalomban, 1526–1663, Budapest, PIM – Hankiss Ágnes Intézet, 2023.
- Pešina z Čechorodu, Jan Tomáš: Ucalegon Germaniae, Italiae et Poloniae Hungaria, flamma belli Turcici ardens, Pragae, Typ. Univ. 1663
- Pešina z Čechorodu, Jan Tomáš: Ucalegon Germaniae, Italiae et Poloniae Hungaria, flamma belli Turcici ardens, Lithomisslii [Litomyšl] typis Joannis Arnolti, 1664. ó
- Památka hrdinské statečnosti, při dobytij brannau rukau hlawnjho města stolice někdegssých křestianských vherských králůw Budy z gha tureckého, za ssťastného panowánj G[eho] M. Cýsařské LEOPOLDA prwnjho monarchy. z latinského wytažená skrze Jana Karla Rozenmillera. MarIa na NebI panVgICI Patrona Vherská VVItězstVVI obDržeLa [= 1686]. Wytisstěná w Praze v Jana Karla Geřábka, 1686.
Kovács Eszter
(Régi Nyomtatványok Tára)

