Isten irgalma, Lipót diadala

2025. október 20. 06:00 - nemzetikonyvtar

Buda visszafoglalása és a törökök kiűzése Magyarországról a cseh nyelvű históriás énekek tükrében

A magyarországi török harcok eseményeinek az egykorú cseh irodalomban számos feldolgozása létezik. Főleg a kezdeti időszakban igen élénken foglalkoztatta a cseh közvéleményt, hogy miért történik mindez, és mit lehet tenni azért, hogy ne jusson Csehország is Magyarország sorsára. A szerzők mindegyike egyetértett abban, hogy az oszmán hódításért minden keresztény felelős, mert keresztényekhez méltatlan életvitelükkel kivívták Isten haragját, ezért büntetés jár, a büntetés eszközei pedig a törökök.
Az 1618-as rendi felkelés és a fehérhegyi csatavesztés ebben a tekintetben is új helyzetet hozott. A török tematika ezzel egy időre háttérbe szorult, az idegen földre szakadt cseh exulánsokat elsősorban saját hazájuk, és egyházaik sorsa foglalkoztatta, míg az otthon maradt katolikus értelmiség fő törekvése az volt, hogy a cseh nép, a katolikus egyház és a Habsburg udvar között némi összhangot teremtsen.
Zrínyi Miklós 1663-as hadjárata alatt Magyarország újra figyelmük középpontjába került, főleg azért, mert ugyanebben az évben a török és tatár csapatok végigdúlták Morvaországot. Tomáš Pešina Ucalegon Germaniae… című művében azonnali lépést sürgetett minden európai állam részéről az Oszmán Birodalom legyőzése és a törökök Európából való teljes kiszorítása érdekében.

ucalegon_1_2.jpgPešina z Čechorodu, Jan Tomáš: Ucalegon Germaniae, Italiae et Poloniae Hungaria, flamma belli Turcici ardens, Pragae, Typ. Univ. 1663. – TörzsgyűjteményA kép forrása: Google Books
Pešina z Čechorodu, Jan Tomáš: Ucalegon Germaniae, Italiae et Poloniae Hungaria, flamma belli Turcici ardens, Lithomisslii [Litomyšl] typis Joannis Arnolti, 1664. Jelzet: App H 888. – Régi Nyomtatványok Tára

Utána húsz évig alig tapasztalható érdeklődés Magyarország és az oszmán kérdés iránt, de Kara Musztafa 1683-as Bécs elleni hadjárata, majd az ezt követő török harcok, amelyek során a Szent Liga csapatai kiűzték a törököket Magyarországról megint fellelkesítette a cseh tartományok lakóit. Az 1683 és 1699 közötti időszak egyik jellemző műfaja a históriás ének. Forrásaik általában a kalendáriumokban található rövid beszámolók voltak. Felépítésük hasonló. Magáról az eseményről keveset tudunk meg belőlük, sokkal inkább az előzményekkel foglalkoznak, mint például a keresztények bűnös életmódja, és a figyelmeztetésekkel szembeni közömbösség, amelynek büntetése a törökök támadása. A szerencsés fordulat a hősies helytállás és az őszinte megtérés hatására következik be. Ez a legtöbb esetben a szabadító megjelenése, aki aztán elhozza a régóta várt győzelmet és a tartós békét. A győztes csatákat csodajelek kísérik. Az énekek végén visszatérő toposz, hogy a legfőbb szabadító Lipót császár, neki köszönhető minden siker, ezért Isten után övé a legnagyobb diadal.
Egy a korszak eseményeit feldolgozó cseh históriás énekek közül. (A versben említett két herceg II. Miksa Emánuel és Lotaringiai Károly, az osztrákok és a bajorok kezdődő házassága pedig II. Miksa Emánuel bajor választófejedelem és I. Lipót lánya Mária Antónia főhercegnő 1685. július 15-én kötött házasságára utal.):

„Buda, királyi székhely,
egykor dicsőségben lakozott,
hatalmában koronát viselt,
Magyarország főhelyeként ragyogott.

Isten és emberek előtt kedves volt,
tisztelte Máriát,
ahogy már kezdetben
a most az égben, Istennél lévő Szent István.

A katolikus hitet elfogadta,
Magyarországot az egyházhoz csatolta,
ő a régi magyarok dicsősége,
igaz katolikus.

Sajnos rosszra fordult dolga,
sokáig hiába várt segítséget,
mikor a török kutya sanyargatta,
sírt kínok közt szorongatva.

Száznegyvenöt éven át
a törökök vettek benne szállást,
a segítség reménye nélkül,
ó, milyen nehéz fogság ez!

Az ősök útját elhagyta,
így elvesztette dicsőségét,
korábban Krisztus jegyese volt,
a szent egyház erényeire vágyakozott.

Tévelygőkhöz csatlakozott,
szörnyű útra tévedt,
aki Máriát édesanyjaként tisztelte
elhajolt a holdfény felé.

(…)

Hiába jajgat és könnyezik Buda,
nem sietnek időben hozzá,
nem kap semmi segítséget,
nem iparkodnak hozzá erejükkel.

Kelj fel nap fényességeddel,
kelj fel, és űzd el a sötétséget,
amelyben Buda városa szenved,
világosítsd meg mindenkor!

(…)

Mária is hajnalcsillag,
lábával tapossa a holdat,
Magyarország patrónája,
az osztrák nép mellé állt.

Eltiporja a török holdat,
a magyar nemzet mellé áll,
lábaival eltiporja a holdat,
felteszi a fejére díszed.

Mint a nap, választott
leszel, hűséges Lipóthoz,
azaz téged napnak fognak tartani,
lábad alá vettetik a hold.

Képzett hadsereg áll készen,
a te védelmedre siet,
az ég minden jót ígér,
csak Máriára legyen gondod.

Mikor ezt a dolgot mondom,
szinte mintha prófétálnék,
mert a császári sereg már felkelt,
hogy fegyverrel keressen magának dicsőséget.

Csatasorban közeledik Buda felé,
azt tűzte ki célként magának,
Pest erődjét gyorsan bevette,
szent háború kezdődik.

Buda falait körülvették,
a törökök útját elmetszették,
lövések hallatszanak minden oldalról,
senki nem akar alul maradni.

Mindenfelé tűz lángol,
a sebesültek jajt kiáltanak,
férfi férfi útját állja,
erő erőnek feszül.

Ahogy azok a jeles emberek
meggyilkolva vérben feküdtek,
akik a bátor harcban
férfiasan elestek.

Életükben kiérdemelték,
hogy Istennel a Mennyben legyenek,
Buda ostrománál
a szerencse forgandó volt.

Egyszer a remény fellelkesít,
másszor a félelem nehezedik,
úgy tűnik, lehetetlen
Budát fegyverrel bevenni.

(…)

A vitézek rohamra indultak,
nem hagytak békét a törököknek,
jajgatás, panasz hallatszott,
lövések hangja visszhangzik mindenütt.

A félelem legyőzi az ellenséget,
a mieink rajzanak, mint a méhek,
a törökök a szablyákat eldobálják,
fehér zászlót lengetnek.

Fegyvereiket messze elhajítják,
kegyelmet kérnek,
aranyat, ezüstöt ígérek,
vagyonnal, gazdagsággal kecsegtetnek.

Könyörögnek, kezüket összeteszik,
a mieink ezt észre sem veszik,haraggal megadják a törököknek
a katonák azt, ami nekik igazság szerint kijár.

Mint dühöngő oroszlánok,
könyörtelenül folytatják,
az elesettek testei szanaszét hevernek,
a törökök kardból kardba futnak.

(…)

A Hold a sötétségben marad,
nem fog világítani,
a sasok ezt megerősítik,
amelyek szelíden szállnak.

Mert Budán látni lehetett,
mikor a mieink a törököket legyőzték,
mikor a városba bejutottak
a katonák és a várost elfoglalták,

mindkét herceg jelenlétében
egy egész tömeg látott
két sast repülni
jó irányba haladva.

Talán hím és nőstény sas volt,
így kívánva boldogságot
a kezdődő házasságához
az osztrákoknak és a bajoroknak.

De én ezeket szeretném
a két főherceghez hasonlítani,
akik egyenesen Budára repültek,
mintha tudták volna,

hogy ott van az anyasas fészke,
ahol növekszik a császár becsülete,
Krisztus uralkodik Budán,
Máriának, hogy védelmezze alávetette.

A császár kezébe adatott,
ő a kereszténység védője,
a két herceg, dicső urak
fegyveresen bevonultak a városba.

Azoknak, akik felszabadítottak
hódolj Buda haladéktalanul,
ismerd el a császárt uradnak,
kegyelmesnek fogod találni.

Ismerd el Máriát erős asszonyodnak,
benne oltalmazóra találsz,
fogadd el Krisztus urunk hitét,
ő maga lesz a te védelmeződ.
(…)

 Památka hrdinské statečnosti […] A hősies helytállás emlékezete. Az egykori főváros, a keresztény magyar királyok székhelye székhelyének, Budának a török igából való fegyveres elfoglalásakor. Őfelsége Lipót császár, legfőbb uralkodó szerencsés uralkodásáért. Latinból fordította Jan Karel Rozenmiller. A mennyekben uralkodó Mária, Magyarok Nagyasszonya győzelmet szerzett. Nyomtattatott Prágában Jan Karel Jeřábnál, 1686. Részlet. Kovács Eszter nyersfordítása

Ugyanezen nyomtatvány végén néhány rövid, tréfás versike is található:

A törökök rettenetes üstököse

„Az üstökös, amely bajjal fenyegette
a törököket, mi más volt,
mint egy nagyon érdes fésű,
amely összekarcolta kopasz fejüket.

A megriadt segélycsapatok

Jöttek, láttak, de nem győztek,
gyorsan szedték a lábukat,
éppen csak köszöntek Budának,
máris kereket oldottak.

Sasok Budán

Sasok siettetek,
hogy Budát meglátogassátok,
talán ott kerestetek fészket,
vagy felismertétek szállásotok.

Az megszerzett és elveszett Buda

Szeptember 2-án
Buda elveszett,
ezen szeptemberben
mi visszaszereztük.

Vonatkozó irodalom:

Kovács Eszter
(Régi Nyomtatványok Tára)

komment

A bejegyzés trackback címe:

https://nemzetikonyvtar.blog.hu/api/trackback/id/tr2918962483

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

süti beállítások módosítása