550 éve történt Szabács ostroma

2026. február 16. 06:00 - nemzetikonyvtar

„A magyar végvárrendszert egy új, közepes erősségű, de évtizedeken át megtartható erődítménnyel gazdagította.”

Többhetes ostrom után 1476. február 15-én Hunyadi Mátyás serege bevette az oszmán uralom alatt álló Szabács várát, s egészen Szendrőig nyomult előre.

„Nép számtalansága környől állván, Nagy erősséget víz felől csinálván”. A kép forrása: Baltavári Tamás (forgatókönyv) – Katona József (rend.): Szabács 1476. Csataterek 7. Animációs film. Budapest, Media Partners Hungary, 2013. YouTube videómegosztó

Köztudomású, hogy Hunyadi Mátyás királyunkat népmeséink és anekdotáink tucatjai az igazságos jelzővel illetik, aki álruhában az országot járva büntetett és jutalmazott. Ahogy István király, úgy Mátyás is egy erőskezű, szigorú, de igazságos uralkodóként él a köztudatban, akinek uralkodása egyfajta aranykort jelentett viharos és zaklatott történelmünkben. Az általános közvélekedés szerint a kultúra, a jólét és a béke korát hozta el a nagy törökverő kisebbik fia. A kultúra kora találó is, hiszen Mátyás Corvina-könyvtárát akkoriban csak a római pápa gyűjteménye múlta felül, és Buda várának középkori maradványait, valamint Hartmann Schedel népszerű metszetét szemlélve is megállapíthatjuk, hogy nem akármilyen ország kellett legyen az, amelyik ilyen fővárossal és királyi palotával rendelkezett. Az erőskezű királyi hatalom alatt pedig törvényszerű, hogy előbb-utóbb a nép is gyarapodik. A béke korának viszont csak bizonyos szempontból nevezhetjük Mátyás király regnálását. Az igaz, hogy az ország határain belülre ellenség ritkán tette be a lábát, de határainkon kívül már egészen más volt a helyzet. Erről Julier Ferenc a következőképpen ír:

„Mátyás királyságának majdnem egész idejét háborúskodás töltötte ki. A történelem Mátyás 33 esztendős uralkodása alatt csak 4 békeévet jegyez fel azzal, hogy a honvédelem érdekei talán kevesebb háborúskodással is kielégültek volna. Hadjáratainak tömegét az alábbi számadatok mutatják:

A 29 hadiév alatt Mátyás minden szomszédja sorra került.
Négy hadjáratot viselt – 6 hadi év alatt – a Felvidéken garázdálkodó csehek ellen (1458, 1459,1460–62 és 1465–66.)
Három hadjártban 10 hadiévet töltött Frigyes császár ellen (1459, 1477 és 1480–88.)
Öt nagy és két kisebb háborúja volt – ugyancsak 10 hadiév alatt – a törökkel (1458, 1460, 1462–64,1475–76, 1479–1481.)
Három évig tartó hosszú háborúba keveredett a csehekkel (1468–1470) és még hosszabb, négy évig tartó háborúja volt a szövetkezett lengyelekkel és csehekkel (1471–74).
Hadat viselt a lázadó erdélyi vajda és vele szövetkezett moldvai vajda ellen (1467).
E számadatok azt is mutatják, hogy Mátyás több esetben egyidejűleg két fronton is hadakozott.
így például 1458-ban a csehek és törökök ellen, 1480–81-ben a törökök és az osztrákok ellen”

Julier Ferenc: Magyar hadvezérek, Budapest, Stádium, 1930, 98. – Magyar Elektronikus Könyvtár

A Szabács várának viadala című hősköltemény a legrégebben fennmaradt históriás énekünk. In: Magyar Nyelvemlékek honlap

„Inter arma silent Musae” (Fegyverek közt hallgatnak a Múzsák) tartja a latin közmondás, utalva arra, hogy a háború nem éppen a legjobb táptalaja a művészet és kultúra virágzásának. Úgy tűnik azonban, mintha – a király és környezete közismert műveltsége ellenére – Mátyás udvarában nem ismerték volna ezt a közmondást. Legalább is erre utal az alábbi, eredetiben fennmaradt késő középkori nyelvemlékünk és egyúttal primer történelmi forrásunk:

„1476, papír, egy levél, 300×220 mm, gótikus kurzív írás
Budapest, Országos Széchényi Könyvtár, MNy 2

A 150 verssornyi, elején csonka, történetmondó szövegtöredék a magyar világi költészet legelső fönnmaradt emléke. Költője ismeretlen. A kézirat – a javításokból és betoldásokból úgy látszik – talán szerzői fogalmazvány. A szöveg Mátyás 1475–76-i sikeres hadjáratáról számol be, a Száva parti török vár, Szabács bevételéről. Az elbeszélő roppant tájékozott katonai dolgokban (a hadviselés szókincséből nem kevés először épp ebben a nyelvemlékünkben fordul elő), sőt úgy ír, mintha a várostromban ő maga is, személyesen részt vett volna. A kutatók ezért – egyéb fogódzó híján – szívesen gondolják úgy, hogy a mű azon melegében, még 1476-ban vagy röviddel utóbb elkészült.”

Horváth Iván: Szabács viadala. A legrégibb, eredetiben fennmaradt históriás énekünk. In: Magyar nyelvemlékek honlap

Ahogy a nyelvemlékünket leíró katalógusszövegből kiderül, a legrégibb, eredetiben fennmaradt históriás énekünk témája nem más, mint az 1475–76 telén lezajlott Szabács vára ellen irányuló ostrom. 1474-ben Mátyás hadai Sziléziában hadakoztak, mikor Ali szendrői bég hadai nagyobb portyázásuk során betörtek Magyarországra és a Temes vidékét végigpusztítván Nagyváradot is ostrom alá vették. Igaz ugyan, hogy a várat nem tudták bevenni, de visszavonulásuk előtt a várost felgyújtották. Mátyás ez év decemberében – Boroszló város megtartása után – hároméves fegyverszünetet kötött északi ellenfelével, Jagelló IV. Kázmér lengyel királlyal, lehetőséget teremtve ezzel egy délvidéki ellencsapásra a török ellen. 1475 őszén meg is indul mintegy tízezer főnyi, harcedzett seregével a Délvidék felé. A hadjárat céljának Szabács várának elfoglalását tűzte ki Mátyás, aki az ország szíve, legszebb történelmi központunk elleni támadást oly mértékű provokációnak tartotta, hogy semmiképpen nem hagyhatta megtorlatlanul. A célpont kiválasztásában az is közrejátszott, hogy a főként magas harcértékű janicsárokból álló, 1300 főnyi őrséggel megrakott Szabács várát a gyalázatos portyát vezető Ali bég parancsnokolta. Szabács volt a kiindulópontja a váradihoz hasonló rablóportyáknak. Ahogy Hartmann Schedel Világkrónikájából megtudhatjuk, Szabács 1470-ben épült, falai tölgyfagerendákhoz erősített, földdel bélelt vesszőfonatokból álltak. Rohamok ellen a sáncokat egymás mellé lefektetett, kihegyezett cölöpök védték. A falak felső részér védműveket helyeztek, sarkaikon lőrésekkel ellátott tornyok emelkedtek. A belső vár köré a Száva vizét vezették, így az még nehezebben lehetett megközelíteni. A várról Rázsó Gyula hadtörténész a következőket írja:

„Szabácsot Ali bég 1300 főnyi katonasága mellett a természet és az időjárás is védte. Maga a fából épült erősség két részből állt: a belső vár falán, mint ezt a közel egykorú képen is látjuk, kilenc, a külső vagy palánkváron négy torony jelezte, hogy a törökök jól megtanulták a várépítés tudományát. Az erődöt a Száva két ága vette körül, a víz a szokatlanul enyhe télben nem fagyott be. Így a várat csak nagyon nehezen lehetett megközelíteni.”

Rázsó Gyula: A lovagkor csatái, Budapest, Tankönyvkiadó, 1987, 222. – Törzsgyűjtemény

Szabács megvétele Hartmann Schedel Világkrónikája 1493-iki nürnbergi kiadásának 253. lapján. In: Szilágyi Sándor (szerk.): A magyar nemzet története, Budapest, Athenaeum, 1893. – Magyar Elektronikus Könyvtár. A kép forrása: Digitális Képarchívum

1475 októberében egy tízezer főnyi, magas harcértékű és kiválóan felszerelt haddal megrakott hajóflotta indult Budáról Péterváradra, majd onnan Nándorfehérvárra. Nándorfehérvárról 1476 januárjában hajóztak fel a Száván a hadiflotta katonákkal megrakott gályái. Mátyás hadai szokatlanul nehéz helyzetben kezdek neki az ostromnak. A később meg is érkező felmentő török sereg ellen az ostromló tábort földsánccal és vizesárokkal vették körül. Ezt körülvette még egy külső sánc is, melyet két ún. Castelloval, vagyis mobil váral erősítettek meg. A Száva alsó részét a magyar hadigályák zárták le, melyek kiszolgálásához a tábor déli részén egy megerősített hadikikötőt is építettek. Innen zavartalanul érkezhetett az utánpótlás az ostromlók számára. Az előkészületek végeztével a magyar sereg áthajózott a Száván és rögvest nekilátott az ostromnak. Az ostrom fő színtere az északi oldal volt, ezen az oldalon a vizes árkokat is feltöltötték. Összesen 16 faltörő ágyú és négy kőhajítógép dolgozott, de a puha földfalakban csak kevés kárt tudtak okozni. A szárazföldi hadak mellett a – szokatlanul megáradt – Száván úszó gályákról is lőhették a falakat. Azonban a legnagyobb eredmény így is csak az lett, hogy a várat hermetikusan körül tudták zárni. Ahogy a Szabács viadala című hőskölteményben olvashatjuk:

„De az fejől mondott Pál Kenezsi,
Ároknak mélységét igen nézi;

Ki Szabács erős voltát elméllé,
Honnég minemő álgyú kell mellé.

Szorgost megyen Nándorfejérvárra,
Hol királ erről bizon hírt vára.

Legottan számtalan sok hajókat,
Fejérvárnál az Dunán valókot,

Nagy hamar felvontata az Száván,
És Szabácsvár táját hoztatá számán.

Nép számtalansága környől állván,
Nagy erősséget víz felől csinálván,

Hajókat mond árokba vontatni,
Környől pattantyúkval falt bontatni;

De ment az hajókot felvontatá,
Sok felől Szabács falát bontatá.

Vízárokból viadalt es tartottak,
Azzal Szabácsnak ígyen sem árthattak,

Mert mondhatatlan szakálosokval,
Sok nyilakval, sőt számtalan sokval,

Kézi puskákval, nagy pattantyúkval,
És külömb-külömb álgyúkval,

Sebes és úgyan szűnetlen lőttek,
Sőt menden erejekvel rajtonk löttek.”

[Ismeretlen szerző]: Szabács viadala. (1476-nál nem korábban). Részlet. In: Középkori magyar költészet. ELTE Gépeskönyv

Rekonstruált madártávlati kép Szabács váráról. A kép forrása: Baltavári Tamás (forgatókönyv) – Katona József (rend.): Szabács 1476. Csataterek 7. Animációs film, Budapest, Media Partners Hungary, 2013. Youtube videómegosztó

A várfalak eredménytelennek mutatkozó töretése után, 1476. február 2-án török felmentő sereg hírét vitték a magyar táborba. Erre Mátyás az ostrom folytatásához legszükségesebb erőket otthagyva, rendezte sorait az Ali és Saki bég vezette, lovasokból és gyalogosokból álló török felmentő sereggel szemben. Azonban a magyarok a nyílt összecsapást nem vállalták, hanem a korábban felhúzott árok- és sáncrendszer mögé húzódva lötték az ellenséget ágyúikkal és hajítógépeikkel, melyek nagy pusztítást végeztek. A szétzilált törökök ennek ellenére sem mertek támadást indítani a mesteri módon megépített védművek mögött felsorakozott magyarokkal szemben. Az óriási ágyúgolyókkal és sziklatömbökkel bombázott felmentő sereg végül szétzilálva és demoralizálva hátrált meg a harcmezőről, így folyhatott tovább az ostrom. A Szabács vidala beszámol arról, hogy Mátyás személyesen szállt csónakba egy Hamza nevű, magyar származású renegát törökkel, aki megmutatta neki a vár gyenge pontjait.

„Azért igen ifjú török, Hamza,
Gondolván, hogy volt magyar, ott haza,

Erős Szabácsból, törökök közől
Nagy siettetességvel kiszökni készöl.

Kiszökvén szorgost királhoz juta,
Legottan neki egy helet muta,

Honnég alkóbSzabácsot veretni,
És könyveb leszen őt megvehetni.”

[Ismeretlen szerző]: Szabács viadala. (1476-nál nem korábban). Részlet. In: Középkori magyar költészet. In: ELTE Gépeskönyv

Grafika a Szabács várához utazott Mátyás királyról. In: Vasárnapi Ujság, 15. évf. 3. sz. (1868. január 19.), 29. – Elektronikus Periodika Archívum. A kép forrása: Digitális Képarchívum

A várvédő törökök észrevették a királyi rakományt szállító, felderítő csónakot és nyomban össztűz alá vették azt. Egy pontosan célzott lövés meg is ölte Hamzát, de ez nem tántorította el Mátyást, aki sikeresen befejezte a kémszemléjét. Úgy tűnik, túl erősnek találhatta a vár falait és a benn harcoló védők harcértékét, mert egy igen egyszerű, de a hadtörténelemben sokszor jól bevált cselhez folyamodott. Parancsot adott a visszavonulásra, aminek az ostromlók teátrális módon eleget is tettek. Az ostromlövegek szétszerelése és a sorokban vonulva távozó katonák által közrefogott tömött igásszekerek láttán az eddig hősiesen kitartó várvédők figyelme lankadt, harci készültségük feloldott. Ez lett a vesztük. Ugyanis másnap, február 15-én (16-án?), a hajnali köd takarásában egy erős harcértékű rohamcsapat a vár kevésbé ostromlott, folyó felőli oldalán erélyes támadást indított, az ekkor már nem kellő módon őrzött falakon. A roham elsöprő sikert hozott, a külső várban lévőket lekaszabolták, a belső vár védői pedig megadták magukat. Ezeket a katonákat egyes források szerint Mátyás – aki maga vezette a rohamot – vitézségük miatt saját seregébe toborozta be. A magyarok személyi vesztesége több mint kétszáz halott, ezek nagy részét nyíllövés érte, és mivel nem volt általános az úszni tudás a korban, többen vízbe is fulladtak. A vár bevétele után a király nem romboltatta le a gyűlölt portyák kiindulópontját, hanem rendbe hozva megerősítette azt, erősítve ezzel a déli határ védelmét. Ahogy Baltavári Tamás forgatókönyvíró, rendező kultikussá vált Csataterek című animációs történelmi filmsorozatának erről a csatáról szóló részében elhangzott:

„Mátyás hadjárata elérte célját. A magyar végvárrendszert egy új, közepes erősségű, de évtizedeken át megtartható erődítménnyel gazdagította.”

Baltavári Tamás (forgatókönyv) – Katona József (rend.): Szabács 1476. Csataterek 7. Animációs film, Budapest, Media Partners Hungary, 2013. YouTue videómegosztó

A magukat győztesnek hívő törököket az utolsó nap hajnalán rohamcsapat lepte meg. A kép forrása: Baltavári Tamás (írta) – Katona József (rend.): Szabács 1476. Csataterek 7. Animációs film, Budapest, Media Partners Hungary, 2013. YouTube videómegosztó

Az ostromnak azonban egyéb következményei is lettek. Bár Mátyás kezdettől fogva törekedett arra, hogy Szabács bevételével ne ingerelje fel túlzottan a szultánt, ennek ellenére a bosszúszomjas törökök 1479-ben megtorlásul betörtek Erdélybe, rettenetes pusztítást okozva a Maros völgyében. Ez a rablóportya visszaútján, Kenyérmezőnél ért véget, ahol Mátyás korának egyik legvéresebb csatája zajlott le. Báthory István erdélyi vajda és Kinizsi Pál temesi gróf páncélos lovagjai gyakorlatilag megsemmisítették a jóval nagyobb létszámú, de könnyűfegyverzetű, gyalogos aszabokból és lovas akindzsikből álló török martalócsereget. De ez már egy másik történet...

Szabács várának romjai. In: Marczali Henrik: Magyarország története Budapest, Athenaeum, 1911. – Magyar Elektronikus Könyvtár. A kép forrása: Digitális Képarchívum