Április elején indítjuk útjára a Földabrosz című, úttörő jellegű térképtörténeti fórumot, blogot, melyen térképtörténeti tematikájú bejegyzéseknek adunk helyet. A hiánypótló kezdeményezés szerkesztői könyvtárunk Térképtárának munkatársai lesznek. Az új virtuális felület egyben első lépése a nemzetikonyvtar.blog.hu megújítási folyamatának is. Beharangozóként most egy közelmúltban megvásárolt térképet mutatunk be. 

A 19. század utolsó évtizedei a magyar kartográfia fénykorának kezdetét jelentették. Sorra jelentek meg az ország és részegységeinek (megyék, vízrajzi egységek stb.) különféle szempontú ábrázolásai, valamint a településtérképek. Korábban is jellemző volt, és ez a tendencia ekkor sem változott, hogy elsősorban a nagyvárosokról, üdülőhelyekről vagy más szempontból jelentős településekről jelentek meg térképek. A kisebb városok ábrázolásaira sem tudományos ok, sem komolyabb, fizetőképes kereslet nem mutatkozott. Ez az állapot nagyjából az 1960-as évekig eltartott. Ezzel magyarázható, hogy a hazai kis és közepes méretű városaink nagy részéről alig rendelkezünk korai nyomtatott várostérképekkel. Ez elmondható Szarvas városáról is.

A könyvtár állományában Szarvas településről eddig egy 1884-ből, és egy 1963-ból származó kataszteri térkép volt megtalálható; a legrégebbi részletes és használható várostérképünket 1968-ban adták ki.

A Szép Magyar Térkép verseny díjait április 1-jén osztjuk ki a könyvtárban. Idén 15 pályázó 29 pályaművet küldött be, melyet a szakértőkből és laikusokból álló zsűri értékelt. A benevezett térképekből megrendezett kiállítás a hazai térképkészítő szakma elmúlt évi terméséről nyújt átfogó képet a nagyközönség számára. A beküldött darabokból rendezett kiállítás 2016. április 1-től április 30-ig tekinthető meg a VI. emeleti Díszteremben, keddtől szombatig 10 és 18 óra között. 

A közelmúltban megvásárolt 1907-es településtérkép ugyan nem ismeretlen a helytörténész kutatók előtt, azonban ez a példány azért különleges darab, mert az eredetileg 1907-ben kiadott mű tartalmát a tulajdonos Garay Samu többször is bővítette, előbb a Zöldpázsit, majd a Szénáskert nevű városrészekkel. A beírások dokumentálva történtek, 1932. szeptember 15-én és 1943. április 30-án, így ezen az egy térképen a város fejlődésének mintegy 36 éves történelme nyomon követhető.

Szarvas község térképe. Rajzolta Ponyiczky Kálmán községi mérnök. 1907. – Térképtár 

Garay Samu (Szarvas, 1885–?) a település történetében kiemelkedő személyiség, 1903-tól 1939. szeptember 1-ig evangélikus népiskolai tanító és igazgató volt. 1908-tól foglalkozott orgonazenével, 1912-ben megalakította az első három szólamú gyerekkart; zenét szerzett, zongoraátiratokat készített. 1934-től az Országos Frontharcos Szövetség szarvasi csoportjának alelnöke volt.

A térkép szerzője, Ponyiczky Kálmán (1874–1943 után), 1905-től volt községi mérnök Szarvason. Tevékenysége során hatalmas fellendülésnek indult a település csatornázása, artézi kutak fúrása, kocsiutak kiépítése stb. Tervei szerint és az ő irányításával épült fel a községháza, három tanyasi iskola, az emeletes központi evangélikus iskola, a polgári leányiskola, a kondorosi templom és rengeteg magánépület. Közreműködött a település villamosításában. Az I. világháború legtöbb frontján harcolt, megsebesült, és megkapta a Károly csapatkeresztet. (Ezt a kitüntetést IV. Károly 1916 végén alapította és 12 heti folyamatos frontszolgálat teljesítésével volt kiérdemelhető.)

• Irodalom:
  Magyar írók élete és munkái. Új sorozat. Írta és összeállította GULYÁS Pál. sajtó alá rendezte VICZIÁN János. Budapest, 1992. X. kötet, 382.
• Sallay Gergely: „Nagy arany, nagy ezüst...” Osztrák–magyar hadikitüntetések az első világháborúban. In: Regiment 2009/2. Szarvasi Közlöny, 1934. szept. 9.
• Szarvas és Vidéke, 2013. május 9.
• Szarvas város honlapja (2016.02.01.) 

Pászti László
Térképtár

572 évvel ezelőtt Milánóban egy neves művész szaladó nyulat festett vagy rajzolt egy Nagy Sándorról szóló mű címoldalára, mellyel illusztrálta a Cod. Lat. 161-es számmal jelzett kézzel írt könyvünket, szebb nevén kódexünket.

Keresd a nyulat! (Kattintásra nagyobb lesz a digitalizált másolat.) 

Curtius Rufus címoldal. Cod. Lat. 161. – Kézirattár

Zsupán Edina, könyvtárunk filológusa segített a húsvéti nyúlkeresésben egy kódexben, melynek semmi köze nincs a húsvéthoz:

„A kódex, amely Curtius Rufus római történetíró Nagy Sándorról szóló regényes művét, valamint Angelo Decembrio, jeles itáliai humanista filológiai értekezését tartalmazza, 1444-ben készült Milánóban Gian Matteo Bottigella számára. Bottigella Filippo Maria Visconti, Milánó hercege titkára volt. A pompás miniatúrát a korszak egyik legjelentősebb milánói miniátora, a Magister Vitae Imperatorum szükségnévvel ellátott mester készítette. A kódex igazi különlegesség. Nem csupán jeles miniátora és tartalma miatt, hanem azért is, mert teljes egészében Angelo Decembrio autográf másolatáról van szó. A kötetet a legnagyobb magyar gyűjtő, Jankovich Miklós vásárolta Bécsben, az ő gyűjteményével került a Nemzeti Könyvtárba a 19. század harmincas éveiben.”

Kinagyítottuk a kódex lapján található nyúlábrázolást:

Curtius Rufus címoldala. Részlet. Cod. Lat. 161. – Kézirattár

A kiváló művészettörténész, Hoffmann Edith a Magyar Könyvszemle 1929-es számában a szóban forgó kódexszel is foglalkozik:

„E kézirat művészi szempontból is igen nevezetes. A századközépi miniatürfestés egyik tipikus, bájos példája. Három szélére vékonyszárú, finom arany levelektől kísért, élénk színű virágok vannak festve, melyek közé három kis kép van illesztve. Az említett hordóból ivó gyermek, egy szaladó nyúl és egy szaladó kutya. Mindenik egészen különálló kis jelenet, egész külön darab földre állítva, a térviszonyok szemléltetésének teljes mellőzésével. A facsoportokkal, fűvel és virágokkal sűrűn tele nőtt, kerítéssel körülvont liget ugyanis, amelyben a kutya és a nyúl szaladnak, mindenestűi alig nagyobb egy-egy állatnál. A kitűnő természet megfigyeléssel megfestett állatok azonban, a XIV. század második fele óta mindjobban fokozódó, realisztikus iránynak szülöttjei, mely iránynak Milanóban való nagy föllendüléséhez, nem kis mértékben járult hozzá a Filippo Maria VISCONTI szolgálatában is dolgozó Vittore Pisano, az ú. n. PISANELLO. AZ állatokat pontosan ugyanúgy megtaláljuk Don Inigo d'AvALOsnak, ma a turini Nemzeti könyvtárban levő kéziratában is,2 melynek címlapja ugyanazon kéznek munkája, mint a BUTIGELLÁÉ. A művész, egy, a század közepén sok munkában kimutatható miniatornak, a párisi «Vitae Imperatorum» (Ms. It. 131.) című kézirat ismeretlen festőjének a követője.”

Hoffmann Edith: A Nemzeti Múzeum Széchényi Könyvtárának Olaszországban illuminált kéziratai. Magyar Könyvszemle Új folyam XXXIII.kötet, 1-2. füzet 1926. Jan.-Jun. – Elektronikus Periodika Archívum

Kellemes húsvéti ünnepeket kívánunk!

Nagyszombat a csöndes gyász napja, Jézus sírban pihenésének ideje. Jézus nagypénteken bekövetkezett halála után az összeverődött kíváncsi tömeg mellét verve szétoszlott, Jézus ismerősei pedig, köztük az asszonyok is, akik Galileából kísérték, távolabbról látták a történéseket.

Jézus halálának évében – az evangéliumok tanúbizonysága szerint – az ószövetségi húsvét (pészah) szombatra esett. Jézus megfeszítése, halála és eltemetése így az ún. készület napján történt, a szombatot pedig – az ószövetségi törvény előírása szerint – a tanítványok is nyugalomban töltötték.

A nagyszombathoz kapcsolódó vallási gyakorlatok és szokások közös vonása az elcsendesülés, az imádság, Jézus szenvedéstörténetének felidézése, a katolikusoknál az ún. szentsírlátogatás. A szentsír Jézus jeruzsálemi Szent Sírjának utánképzése, a sziklasír kőpadján fekvő, gyolcsba göngyölt halott Jézus templomi megjelenítése. 

A Szent Sír kápolnájának bejárata Jeruzsálemben. In: Vasárnapi Újság, 45. évf. ,15. sz., 1898. április 10. – Elektronikus Periodika Archívum. A kép forrása: Digitális Képarchívum

Balló Ede: Piéta – Az Országos Képzőművészeti Társulat téli kiállításából. In: Vasárnapi Újság, 39. évf., 51. sz., 1892. december 18., 875. – Elektronikus Periodika Archívum. A kép forrása: Digitális Képarchívum

Jézus föltámadásának ideje a nagyszombatról vasárnapra virradó éjszaka, vasárnap hajnala. A katolikusoknál ezért nagyszombat este, sötétedés után kezdődik az ún. húsvéti vigília szertartása, amelyben a világ világosságának, Jézusnak győzelmét ünneplik a sötétség fölött, az élet győzelmét a bűn és a halál fölött.

Feszty Árpád: Krisztus sírjánál kesergő asszonyok. In: Szana Tamás: Száz év a magyar művészet történetéből: 1800–1900, Budapest, Athenaeum, 1901, 255.. –  Magyar Elektronikus Könyvtár. A kép forrása: Digitális Képarchívum 

Százharmincöt éve, 1881. március 25-én született Bartók Béla, zeneszerző, zongoraművész, népzenekutató, a 20. századi magyar és egyetemes zenetörténet egyik legnagyobb klasszikusa. Születése napja Gyümölcsoltó Boldogasszony napjára esett, az idei évforduló pedig nagypéntekre.

Bartók Béla gyergyói és csíki gyűjtőkörútján készült portréja. In. Kettős kötődés. Az Osztrák-Magyar Monarchia (1867–1918), Budapest, Enciklopédia Humana Egyesület, (Encyclopaedia Humana Hungarica 8.), 2001. – Magyar Elektronikus Könyvtár

1910-ben keletkezett a Négy sirató ének című zongorára írt ciklusa (op. 9a –Sz. 45 – BB 58) melynek első kiadása tévesen az op. 8/b jelzést viseli.

„Az ornamentika teljes hiánya jellemzi ezt a szikárságában is megindító muzsikát. Mind a négy darab [1. Adagio, 2. Andante, 3. Poco lento, 4. Assai andante] lázgörbéje hasonló: halk indulás után egyszer éri el a fortissimo tetőpontot, majd visszasüllyed a tompa fájdalomba. Csak a döntően fontos dallam- és harmóniaelem szólal meg, lecsupaszítva, esetenként oktávfogásokkal megvastagítva.”

Somfai László ismertetője. In. Bartók Béla: Works for piano solo (2) [CD hangfelvétel] = Zongoraművek (2), Budapest, Hungaroton, (Bartók új sorozat), 2007. Melléklet – Zeneműtár. Jelzet: HKCD 56.512 

Bartók: Négy sirató ének. II. Előadja: Szokolay Balázs 

„A 2. zongoraverseny Adagiójában tér majd vissza Bartók ehhez a különös zongoraletéthez. A 2. tétel dallamossága, magyaros fordulatai némiképp kiütnek a sorozatból: Bartók Melódia címmel 1931-ben meghangszerelte az 5-tételes Magyar képek középső darabjaként.”

Somfai László ismertetője. In. Bartók Béla: Works for piano solo (2) [CD hangfelvétel] = Zongoraművek (2), Budapest, Hungaroton, (Bartók új sorozat), 2007. Melléklet – Zeneműtár. Jelzet: HKCD 56.512 

Bartók Béla: Magyar képek Sz. 97, BB 103: III. Melódia. A Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara. Karmester: Miklós Erdélyi (Bartók Béla összkiadás, [hangfelvétel], Budapest, Hungaroton, 2000, HCD 41002. Raktári jelzet: HKCD 51.950/1-29 – Zeneműtár)

Szerk.: M. J.

Százharmincöt éve, 1881. március 25-én született Bartók Béla, zeneszerző, zongoraművész, népzenekutató, a 20. századi magyar és egyetemes zenetörténet egyik legnagyobb klasszikusa. Születése napja Gyümölcsoltó Boldogasszony napjára esett, az idei évforduló pedig nagypéntekre.

Bartók Béla 1926-ban. Fénykép – Zeneműtár. Jelzet: Bartók Béla 1/8

Bartók Cantata profana (A kilenc csodaszarvas) című, vegyeskarra és zenekarra, tenor- és baritonszólóval, népi szövegekre komponált műve 1930-ban keletkezett.

A Cantata profana – szövegét elmondja Bartók Béla. In. Így láttuk Bartókot, Bp., Hungaroton, 1980.

Bartók Béla: Cantata profana. Zongorakivonat, cop. 1934, English version cop. 1951. – Zeneműtár. Jelzet: Z 46.356.

Bartók Béla: Cantata Profana Sz. 94. Magyar Állami Hangversenyzenekar, a Magyar Rádió Zenekara, Budapesti Kórus. Vezényel: Ferencsik János, Hungaroton, 1981.

Szerkezeti és műfaji értelemben Johann Sebastian Bach kantátái szolgálhattak a Cantata profana mintáiként. Zenei nyelvében, melyben nincs román sem más népzenei motívum, Bartók egész életművének alapelemei fedezhetők fel klasszikusan tökéletes, csiszolt formában. A műfaji szempontból egyértelmű Bach-párhuzam mellett az első rész több zenetörténészt Bach Máté-passiójának nyitókórusára emlékeztetett.

„És most lépjünk be a játék nézőterére, hiszen a Cantata ugyanúgy népballadából kinőtt misztérium, mint a Kékszakállú. Mindkettő szimbolikus és mindkettő önvallomás. Csak míg amott az operaműfaj tradícióra épített Bartók, itt a kiindulás pillanatában is mélyebbre ás, messzebbre fogózik: a Cantata első ütemein át a Máté passió hangjai szólnak felénk: Kommt ihr Töchter, helfet klagen…”

Kroó György: Bartók kalauz (részlet), Budapest, Zeneműkiadó, 1971, 51. o. – Törzsgyűjtemény 

Johann Sebastian Bach: Máté-Passió, BWV 244. Müncheni Bach Kórus. Vezényel: Karl Richter. 1. Kórus I & II, Korál

„Pogány mítosz és a biblia, román népballada és Johann Sebastian Bach, őskori jelképek, barokk formák és 20. századi ars poetica. Mi minden találkozik azokban a ritka, nagy pillanatokban, amikor remekmű születik! Vajon körülötte és utána ki emelte a tekintetét ilyen messzeségek felé, melyik életmű fogta át ilyen teljesen az Időt és a Teret, az ember ösztönvilágát, történelmét, sorsát, hitét? A Máté passióra hivatkozunk, de a jólismert szólamindákból Bartók partitúrájában, ebben a pogány kantátában az őstermészet képe bontakozik ki, először maga az erdő születik meg.”

Kroó György: Bartók kalauz (részlet), Budapest, Zeneműkiadó, 1971, 51. o. – Törzsgyűjtemény

Bartók Béla: Cantata profana. Partitúra, Wien, Zürich, London, Universal Edition, é. n. – Zeneműtár. Jelzet: Z 15.839

„Nem mentünk haza ma sem,
nem mentünk haza, fiúk.
Hiába sikálta el anyánk a késeket,
hiába mosta le
a görcsös asztalt.
Átmetszett nyakkal,
vére iszapjában
hiába jajdult föl a lúd.

Nem is üzentünk,
nem is írtunk –
mintha árvíz sodorta volna el kezünket.
Húsvét nem húsvét többé,
a kisöpört ház
nem a mi házunk.”

Csoóri Sándor: Cantata profana (részlet). Bartók Béla emlékére. In. Csoóri Sándor válogatott versei, Budapest, Unikornis Kiadó, (Csoóri Sándor életműsorozata), 1998. – Törzsgyűjtemény

Szerk.: M. J.

Nagycsütörtök az utolsó vacsora, az Oltáriszentség alapításának ünnepe, valamint Jézus elárultatásának és elfogatásának estéje; a katolikusok ún. húsvéti szent három napjának első napja. 

Albrecht Dürer (1471–1528) metszete 1510-ből. Nem egykorú, hanem későbbi, valószínűleg 1580 körüli levonat – Régi Nyomtatványok Tára. A kép forrása: Digitális Képkönyvtár

A vers Misztrál együttes által megzenésített és előadott változata megtekinthető Nyugat-honlapunk „zenés versei” között. 

Április elején indítjuk útjára a Földabrosz című térképtörténeti fórumot, blogot. Hiánypótló kezdeményezésről van szó, hisz magyar nyelven nem létezik sem nyomtatott formában, sem elektronikusan olyan térképtudományi szakmai fórum, ahol teret kapnának e szakterület művelői a megnyilatkozásra, kapcsolattartásra, eszmecserére.
A blog szerkesztői könyvtárunk Térképtárának munkatársai lesznek. Az új virtuális felület egyben első lépése a nemzetikonyvtar.blog.hu megújítási folyamatának is.
Beharangozóként gyűjteményünk néhány érdekes és értékes darabjára hívjuk fel a figyelmet – egy januári kultúrdiplomáciai látogatás nyomán.

A kulturális kapcsolatépítés keretében a könyvtárunkat rendszeresen felkeresik a hazánkba akkreditált országok nagykövetei, kulturális attaséi, miként nemzeti és egyetemi könyvtárak és sok más külföldi kulturális társintézmény vezetői és kisebb-nagyobb létszámú szakmai küldöttségei is. 2016. január 27-én Szaúd-Arábia magyarországi nagykövete, Őexcellenciája Mohammed Abdulhadi Almatrafi látogatott hozzánk, aki 2015 óta képviseli országát Budapesten. Kíséretében volt a követség három további munkatársa is. A könyvtár vezetőivel történt tárgyalások után, mint ilyenkor szokás, a vendégeinknek a könyvtárunk kincseiből kisebb válogatást mutattunk be.

Bemutató az Apponyi-teremben

A Térképtár atlasz- és térképgyűjteményből erre az alkalomra, a szaúdi vendégek tiszteletére két művet választottunk ki. Atlaszgyűjteményünk egyik legszebb, legfontosabb és legértékesebb kötetét, a neves antwerpeni humanista tudós, Abraham Ortelius (1527–1598) Theatrum orbis terrarum című atlaszának 1595. évi kiadását, e kiadásnak egy pompás aranyozott bőrkötésű példányát.

Az először 1570-ben megjelent mű, melyet a szakmatörténet az első modern atlasznak tekint, jelentős mértékben járult hozzá a földrajzi és térképi ismeretek elterjedéséhez, hiszen több mint negyven éven át, egyre gyarapodó lapszámmal és tartalommal, és nem utolsó sorban igen nagy példányszámban jelent meg.

A Szép Magyar Térkép verseny díjait április 1-jén osztjuk ki a könyvtárban. Idén 15 pályázó 29 pályaművet küldött be, melyet a szakértőkből és laikusokból álló zsűri értékelt. A benevezett térképekből megrendezett kiállítás a hazai térképkészítő szakma elmúlt évi terméséről nyújt átfogó képet a nagyközönség számára. A beküldött darabokból rendezett kiállítás 2016. április 1-től április 30-ig tekinthető meg a VI. emeleti Díszteremben, keddtől szombatig 10 és 18 óra között. 

Az atlasz lapjai közül a világtérkép mellett Őexcellenciájának az Arábiát a korban legrészletesebben ábrázoló Turcici Imperii descriptio című térképet is megmutattuk, amely a hatalma csúcsára érkezett, három kontinensre kiterjedő Oszmán-török Birodalom területét ábrázolja.

Turcici Imperii descriptio… Térképtár, TA 189

A 16. század első évtizedeiben I. Szelim (kb. 1470–1520) és I. Szulejmán (1520–1566) szultán hadisikerei eredményeképpen a birodalom Arábia nagy részét is hatalmába kerítette. A pompás, eleven, korabeli színezésű térkép jól reprezentálja a kor európai kartográfiai-földrajzi ismereteinek figyelemre méltó részletességét oly tájakról is, mint amilyen a 16. században a távoli Arab-félsziget volt.

A vendégek tiszteletére kiválasztott másik mű Carlsten Niebuhr (1733–1815) német tudós, Vörös-tenger hajózási térképe (Mare Rubrum seu Sinus Arabicus…, 1774;) volt, amelyet szerzője saját helyszíni csillagászati helymeghatározásai alapján készített. A térkép egy nagy jelentőségű tudományos expedíció fontos térképészeti eredménye. 1761-ben egy 6 tagú, három nemzet fiaiból álló dán királyi expedíció indult az Arab-félsziget minél teljesebb geográfiai, etnográfiai, botanikai és nyelvészeti megismerésére. Az expedíció Kairón keresztül hajón érkezett a félsziget déli-délnyugati részére, a mai Jemen vidékére, ahol kutatómunkájuk javát végezték.

Mare Rubrum seu Sinus Arabicus…, 1774, Térképtár, TR 2 559

Az expedíció tagjainak többsége 1763–64-ben megbetegedett és rövidesen, tragikus módon meg is halt. Carlsten Niebuhr volt az egyetlen túlélő, aki miután az indiai Bombay-ban (Mumbai) néhány hónapot pihenéssel, gyógyulással töltött, folytatta kutatóútját. A Perzsa-öböl érintésével és Iránban töltve pár hónapot, Törökországon át 1767 novemberében tért vissza Koppenhágába. Niebuhr az expedíció által összegyűjtött számos értékes megfigyelés eredményét a dán kormányzat támogatásával két fontos műben is megjelentette. Az 1772-ben közreadott Beschreibung von Arabien, aus eigenen Beobachtungen und im Lande selbst gesammelten Nachrichten-ben; majd az 1774-ben és 1778-ban megjelent kétkötetes műben, a Reisebeschreibung nach Arabien und anderen umliegenden Landern című kiadványban. A Niebuhr által készített térképek mindkét kiadásban megjelentek, a Vörös-tengert ábrázoló, s a szerző földrajzi szélességméréseit táblázatban is közreadó kartográfiai művel együtt.

Danku György
Térképtár

Sárközi Márta születésnapjára emlékezünk (Budapest, 1907. március 21. – Budapest, 1966. augusztus 8.)

Portrék. In.: Menedékház. Sárközi Márta emlékkönyv. Szerk.: Széchenyi Ágnes, Budapest, Magvető, 2007. – Törzsgyűjtemény 

Molnár Ferenc lányaként, a Budapesti Napló alapító szerkesztőjének – Vészi Józsefnek – unokájaként, a tragikus sorsú Sárközi György feleségeként lett a magyar irodalom egyik legjobb, legelismertebb szervezője, a Válasz c. folyóirat szerkesztője, író, fordító.

Briliáns kritikai elmének, több nyelven beszélő, művelt, kiváló fordítónak tartották kortársai.

Visszaemlékezésekből számtalan anekdota maradt fenn róla: Domokos Mátyás mesélte egy beszélgetés során, miként vásárolta meg és adta vissza a teljes vagyonelkobzásra ítélt Bibónak a bútorait; hogyan vitt híres irodalmi életet a szepezdi nyaralóban és a zugligeti kis házban. Ezeknek részletei, kortársaihoz fűződő kapcsolatai, az irodalmi életben betöltött tevékenysége jól nyomon követhető kéziratos hagyatékából is (OSZK Kézirattára, Sárközi Márta hagyatéka, Fond 17.) Nem véletlen, hogy az emléke előtt tisztelgő válogatáskötet a Menedékház címet viseli.

Sárközi Márta hagyatéka, Kézirattár Fond 17.

Édesanyja, Vészi Margit, Ady bizalmasa volt, ő maga pedig Babits jó barátja. A költő Beszélgetőfüzeteit föllapozva képet kapunk ennek a barátságnak a bensőségességéről. A közös műveltség, érdeklődés, a hasonló háttér megalapozta barátságukat: „A képzőművészetbe már a bölcsőben beavattak. Amikor apukám először vált el az anyámtól, én féléves voltam. Párizsba költöztünk, ahol anyám festőakadémiára járt, engem pedig a magyar Teréz dada a Louvre képcsarnokába vitt naponta sétálni. Később Olaszországban úgy vittek három-négy éves koromban az Uffici és a Bargello Múzeumba sétálni, mint a budai gyerekeket a Városmajorba, vagy a pestieket az Orczy térre.”

Időskori portré. In.: Menedékház. Sárközi Márta emlékkönyv. Szerk.: Széchenyi Ágnes, Budapest, Magvető, 2007. – Törzsgyűjtemény 

Egyfajta közvetítő szerepet vállalt magára az irodalomban: az ő asztalánál az éppen aktuális vitapartnerek sem estek egymásnak, távollétében is ott hagyta a lakáskulcsot a biztonságra vágyóknak, neki adták oda meg nem jelentethető műveiket a szerzők – ahogy Szabó Lőrinc is tette a Huszonhatodik év című gyűjteményével, amikor az még csak kéziratban terjedhetett. Saját regénye, a Zsófi könyve, inkább útmutató ifjú, 12 éves „hölgyek” számára, a szobarendezéstől kezdve a betegápoláson át az öltözködésig – amolyan lányok-könyve.

Zsófi könyve. Budapest, Móra Kiadó, 1958. – Törzsgyűjtemény

Fiatalon, alig 59 évesen halt meg. Barátai szerint még élhetett volna, de ő szerette szétosztani magát másoknak. Hallgatóságra való tekintet nélkül mindig kiállt elvei mellett:

„Eszméimet nem cserélem el. Sárköziné.”

Asszonysorsok a 20. században. Szerk. Balogh Margit és S. Nagy Katalin, BME Szociológia és Kommunikáció Tanszék, Szociális- és Családvédelmi Minisztérium Nőképviseleti Titkársága. 171. o.– Törzsgyűjtemény 

szerk: KE

A cím forrása: Levél Illyés Gyulához, 1960. május 28.

 Az 1848. március 18-án megjelent Budapesti Híradó címlapját mutatjuk be. Vida Károly, a pár napja kinevezett főszerkesztő az újság forradalomhoz való viszonyát mutatja be Pozsonyban írt hosszú vezércikkében.

„Béke a nemzetiségek és osztályok között! Monarchia! Alkotmányos szabadság, rend és törvényesség!”

A Budapesti Hírado: 

[...]„a konzervativ párt legerősebb vezérlapja volt és Dessewffy Emil gróf indította meg 1844 jul. 2. és Szenvey József szerkesztette 1848 márc. 15-ig, mikor Vida Károly vette át a szerkesztést; azon év jul. 15-ig, midőn a lap megszünt, összesen 888 száma jelent meg, a márciusi napokig hetenkint négyszer kis ivrét alakban háromszor hasábozva, azután hetenkint hatszor. Ebben a hirlapban jelent meg az első tárca 1845 jan. 5-től Jósika Miklós «Akarat és hajlam» c. regényével; az 1846. évvel pedig már «Irodalom és tudomány» címmel állandó tárcarovata volt a lapnak.”

A Pallas nagy lexikona – Magyar Elektronikus Könyvtár

A képre kattintva galéria nyitható meg.

Jókai Mór az Életképek című hetilapban több fontos írást is közölt március 18-án.

• Életképek, 1848. március 19.
• FORRADALOM VÉR NÉLKÜL
• NYÍLT SZAVAK HONUNK FIATALSÁGÁHOZ
• MI HÍR BUDÁN?
• NŐSZABADSÁG!

„A magyar nemzet ismét dicső és szabad!
Magyar hang, magyar nemzeti szín, magyar érzelem minden ajkon, minden lobogón, minden kebelben.
Választottaink a belrend, dandáraink a külnyugalom fölött őrködnek, mi pedig lépjünk föl a szabad sajtó terére s vegyük őrködésünk alá a szellemet.
A szerkesztőség ezennel tért nyit minden, a szabadság, emberiség és haza ügyeit érdeklő nyilatkozatoknak, melyek a fiatalság kimondott elveivel megegyeznek, bárkitől jöjjenek is azok.
Legelsőbben felszólítunk minden hazafit, hogy a nemzetőrség zászlói alá gyülekezni siessen. Mert minden eddigi győzelmeink biztosítéka egyedül csak a fegyveres önerő, s nem tudjuk, hogy mely percben leend rá szükség?
A nép legyen bizalommal választottai iránt, ezek pedig tartsák e bizalmat minden egyéb megtiszteltetésnél becsesebbnek, s a nép érdekeit sehol és soha el ne felejtsék.
Igyekezzünk honunk idegenajkú fiatalságát magunkhoz testvéri kapcsokkal csatolni, rontsuk le a századok óta keblünkben megkövesült választófalat, mely bennünket rokonainktól eddig elkülönzött, s fogjunk kezet mindenkivel, kinek jelszava a szabadság.”

Jókai Mór: Cikkek a forradalom évéből. Részlet. Életképek 1848. március 18. – Magyar Elektronikus Könyvtár

A Pesti Hírlap is lehozta két nap múltán a Nemzeti dalt és a 12 pontot. A megszokott előfizetői felhívás helyett

„A sajtó szabad!”

felkiáltással kezdték az újságot. 

A Nemzeti Ujság igen részletesen leírta a március 15-én történteket, kiegészítve a március 16-i eseményekkel. Sőt: külön, keretes hírben közölték azt is, hogy kiket kíván a nemzet felelős minisztereknek. 

Az 1848. március 15. harmadnapján megjelent  lapok írásaiból válogattunk. A képekre kattintva galéria nyitható meg, s a hirdetési rovatban is sok érdekességgel találkozhatunk.

A Nemzeti Ujság: 

[...]„politikai hirlap volt, a Hazai s Külföldi tudósításokból alakult át 1840 jan. 1., midőn a fő cimét vette fel, ekkor Nagy Pál szerkesztette a lapot, melynek 4-rét alakját is ívrétre változtatta át; a konzervativ párt közlönye volt; 1842 jun. 8-tól Kovacsóczy Mihály szerkesztette; 1844 II. félévben Majláth János gróffal együtt és 1845-től Lipthay Sándor vezetése mellett szerkesztette Illucz Oláh János; 1848 máj. 2. címét Nemzeti Politikai Hirlapra változtatta s dec. 31. megszünt. Kiadta Kulcsár István özvegye. Megjelent előbb kétszer, 1842-től négyszer hetenkint, Hasznos Mulatságok címü melléklappal, kis 4-rét félíven, hetenkint kétszer; ez azonban időközben (1842 dec. 31.) megszűnt”

A Pallas nagy lexikona – Magyar Elektronikus Könyvtár

A Pesti Hírlap:

[...]„politikai lap, szerkesztője Kossuth Lajos, kiadótulajdonos Landerer Lajos volt, megindult 1841 jan. 2. és 1844 jun. végéig volt Kossuth szerkesztése alatt, s azt még ellenségei sem tagadhatták, hogy a hirlapirodalmat tulajdonképen ő teremtette, ő tette azzá, minek lennie kell. 1844 közepén Szalay László vette át a szerkesztést. Szalay egy év mulva Csengery Antalnak adta át a szerkesztői tollat, de utóbb is több évig munkatársa maradt a lapnak. 1849 jan. 4-én Jókai Mór mint fő- és Szilágyi Sándor mint segédszerkesztő van megnevezve a lapon; jan. 23. betiltatott, ápr. 24. esti 6 órakor ismét megjelent; az első lap volt, mely ekkor fehér alapon zöld és veres nyomással Pest népéhez szabad hangon szólt; ápr. 25. Obernyik vette át Szilágyi Sándortól a lapot, mig a tulajdonképeni szerkesztő, Jókai megérkezett, ki máj. 1-től jul. 8-ig szerkesztette. Ekkor megszünt. 1848 dec. végén 2554 példányt küldetett szét belőle a pesti postán vidékre. Megjelent ki ívrét-alakban hetenként kétszer, szerdán és szombaton, két-két íven, 1845 ápr. 1-től négyszer, egy íven, velinpapiroson. 1848 márc. 17-től hetenkint hatszor jelent meg.”

A Pallas nagy lexikona – Magyar Elektronikus Könyvtár