Százharmincöt éve, 1881. március 25-én született Bartók Béla, zeneszerző, zongoraművész, népzenekutató, a 20. századi magyar és egyetemes zenetörténet egyik legnagyobb klasszikusa. Születése napja Gyümölcsoltó Boldogasszony napjára esett, az idei évforduló pedig nagypéntekre.

Bartók Béla 1926-ban. Fénykép – Zeneműtár. Jelzet: Bartók Béla 1/8

Bartók Cantata profana (A kilenc csodaszarvas) című, vegyeskarra és zenekarra, tenor- és baritonszólóval, népi szövegekre komponált műve 1930-ban keletkezett.

A Cantata profana – szövegét elmondja Bartók Béla. In. Így láttuk Bartókot, Bp., Hungaroton, 1980.

Bartók Béla: Cantata profana. Zongorakivonat, cop. 1934, English version cop. 1951. – Zeneműtár. Jelzet: Z 46.356.

Bartók Béla: Cantata Profana Sz. 94. Magyar Állami Hangversenyzenekar, a Magyar Rádió Zenekara, Budapesti Kórus. Vezényel: Ferencsik János, Hungaroton, 1981.

Szerkezeti és műfaji értelemben Johann Sebastian Bach kantátái szolgálhattak a Cantata profana mintáiként. Zenei nyelvében, melyben nincs román sem más népzenei motívum, Bartók egész életművének alapelemei fedezhetők fel klasszikusan tökéletes, csiszolt formában. A műfaji szempontból egyértelmű Bach-párhuzam mellett az első rész több zenetörténészt Bach Máté-passiójának nyitókórusára emlékeztetett.

„És most lépjünk be a játék nézőterére, hiszen a Cantata ugyanúgy népballadából kinőtt misztérium, mint a Kékszakállú. Mindkettő szimbolikus és mindkettő önvallomás. Csak míg amott az operaműfaj tradícióra épített Bartók, itt a kiindulás pillanatában is mélyebbre ás, messzebbre fogózik: a Cantata első ütemein át a Máté passió hangjai szólnak felénk: Kommt ihr Töchter, helfet klagen…”

Kroó György: Bartók kalauz (részlet), Budapest, Zeneműkiadó, 1971, 51. o. – Törzsgyűjtemény 

Johann Sebastian Bach: Máté-Passió, BWV 244. Müncheni Bach Kórus. Vezényel: Karl Richter. 1. Kórus I & II, Korál

„Pogány mítosz és a biblia, román népballada és Johann Sebastian Bach, őskori jelképek, barokk formák és 20. századi ars poetica. Mi minden találkozik azokban a ritka, nagy pillanatokban, amikor remekmű születik! Vajon körülötte és utána ki emelte a tekintetét ilyen messzeségek felé, melyik életmű fogta át ilyen teljesen az Időt és a Teret, az ember ösztönvilágát, történelmét, sorsát, hitét? A Máté passióra hivatkozunk, de a jólismert szólamindákból Bartók partitúrájában, ebben a pogány kantátában az őstermészet képe bontakozik ki, először maga az erdő születik meg.”

Kroó György: Bartók kalauz (részlet), Budapest, Zeneműkiadó, 1971, 51. o. – Törzsgyűjtemény

Bartók Béla: Cantata profana. Partitúra, Wien, Zürich, London, Universal Edition, é. n. – Zeneműtár. Jelzet: Z 15.839

„Nem mentünk haza ma sem,
nem mentünk haza, fiúk.
Hiába sikálta el anyánk a késeket,
hiába mosta le
a görcsös asztalt.
Átmetszett nyakkal,
vére iszapjában
hiába jajdult föl a lúd.

Nem is üzentünk,
nem is írtunk –
mintha árvíz sodorta volna el kezünket.
Húsvét nem húsvét többé,
a kisöpört ház
nem a mi házunk.”

Csoóri Sándor: Cantata profana (részlet). Bartók Béla emlékére. In. Csoóri Sándor válogatott versei, Budapest, Unikornis Kiadó, (Csoóri Sándor életműsorozata), 1998. – Törzsgyűjtemény

Szerk.: M. J.

Nagycsütörtök az utolsó vacsora, az Oltáriszentség alapításának ünnepe, valamint Jézus elárultatásának és elfogatásának estéje; a katolikusok ún. húsvéti szent három napjának első napja. 

Albrecht Dürer (1471–1528) metszete 1510-ből. Nem egykorú, hanem későbbi, valószínűleg 1580 körüli levonat – Régi Nyomtatványok Tára. A kép forrása: Digitális Képkönyvtár

A vers Misztrál együttes által megzenésített és előadott változata megtekinthető Nyugat-honlapunk „zenés versei” között. 

Április elején indítjuk útjára a Földabrosz című térképtörténeti fórumot, blogot. Hiánypótló kezdeményezésről van szó, hisz magyar nyelven nem létezik sem nyomtatott formában, sem elektronikusan olyan térképtudományi szakmai fórum, ahol teret kapnának e szakterület művelői a megnyilatkozásra, kapcsolattartásra, eszmecserére.
A blog szerkesztői könyvtárunk Térképtárának munkatársai lesznek. Az új virtuális felület egyben első lépése a nemzetikonyvtar.blog.hu megújítási folyamatának is.
Beharangozóként gyűjteményünk néhány érdekes és értékes darabjára hívjuk fel a figyelmet – egy januári kultúrdiplomáciai látogatás nyomán.

A kulturális kapcsolatépítés keretében a könyvtárunkat rendszeresen felkeresik a hazánkba akkreditált országok nagykövetei, kulturális attaséi, miként nemzeti és egyetemi könyvtárak és sok más külföldi kulturális társintézmény vezetői és kisebb-nagyobb létszámú szakmai küldöttségei is. 2016. január 27-én Szaúd-Arábia magyarországi nagykövete, Őexcellenciája Mohammed Abdulhadi Almatrafi látogatott hozzánk, aki 2015 óta képviseli országát Budapesten. Kíséretében volt a követség három további munkatársa is. A könyvtár vezetőivel történt tárgyalások után, mint ilyenkor szokás, a vendégeinknek a könyvtárunk kincseiből kisebb válogatást mutattunk be.

Bemutató az Apponyi-teremben

A Térképtár atlasz- és térképgyűjteményből erre az alkalomra, a szaúdi vendégek tiszteletére két művet választottunk ki. Atlaszgyűjteményünk egyik legszebb, legfontosabb és legértékesebb kötetét, a neves antwerpeni humanista tudós, Abraham Ortelius (1527–1598) Theatrum orbis terrarum című atlaszának 1595. évi kiadását, e kiadásnak egy pompás aranyozott bőrkötésű példányát.

Az először 1570-ben megjelent mű, melyet a szakmatörténet az első modern atlasznak tekint, jelentős mértékben járult hozzá a földrajzi és térképi ismeretek elterjedéséhez, hiszen több mint negyven éven át, egyre gyarapodó lapszámmal és tartalommal, és nem utolsó sorban igen nagy példányszámban jelent meg.

A Szép Magyar Térkép verseny díjait április 1-jén osztjuk ki a könyvtárban. Idén 15 pályázó 29 pályaművet küldött be, melyet a szakértőkből és laikusokból álló zsűri értékelt. A benevezett térképekből megrendezett kiállítás a hazai térképkészítő szakma elmúlt évi terméséről nyújt átfogó képet a nagyközönség számára. A beküldött darabokból rendezett kiállítás 2016. április 1-től április 30-ig tekinthető meg a VI. emeleti Díszteremben, keddtől szombatig 10 és 18 óra között. 

Az atlasz lapjai közül a világtérkép mellett Őexcellenciájának az Arábiát a korban legrészletesebben ábrázoló Turcici Imperii descriptio című térképet is megmutattuk, amely a hatalma csúcsára érkezett, három kontinensre kiterjedő Oszmán-török Birodalom területét ábrázolja.

Turcici Imperii descriptio… Térképtár, TA 189

A 16. század első évtizedeiben I. Szelim (kb. 1470–1520) és I. Szulejmán (1520–1566) szultán hadisikerei eredményeképpen a birodalom Arábia nagy részét is hatalmába kerítette. A pompás, eleven, korabeli színezésű térkép jól reprezentálja a kor európai kartográfiai-földrajzi ismereteinek figyelemre méltó részletességét oly tájakról is, mint amilyen a 16. században a távoli Arab-félsziget volt.

A vendégek tiszteletére kiválasztott másik mű Carlsten Niebuhr (1733–1815) német tudós, Vörös-tenger hajózási térképe (Mare Rubrum seu Sinus Arabicus…, 1774;) volt, amelyet szerzője saját helyszíni csillagászati helymeghatározásai alapján készített. A térkép egy nagy jelentőségű tudományos expedíció fontos térképészeti eredménye. 1761-ben egy 6 tagú, három nemzet fiaiból álló dán királyi expedíció indult az Arab-félsziget minél teljesebb geográfiai, etnográfiai, botanikai és nyelvészeti megismerésére. Az expedíció Kairón keresztül hajón érkezett a félsziget déli-délnyugati részére, a mai Jemen vidékére, ahol kutatómunkájuk javát végezték.

Mare Rubrum seu Sinus Arabicus…, 1774, Térképtár, TR 2 559

Az expedíció tagjainak többsége 1763–64-ben megbetegedett és rövidesen, tragikus módon meg is halt. Carlsten Niebuhr volt az egyetlen túlélő, aki miután az indiai Bombay-ban (Mumbai) néhány hónapot pihenéssel, gyógyulással töltött, folytatta kutatóútját. A Perzsa-öböl érintésével és Iránban töltve pár hónapot, Törökországon át 1767 novemberében tért vissza Koppenhágába. Niebuhr az expedíció által összegyűjtött számos értékes megfigyelés eredményét a dán kormányzat támogatásával két fontos műben is megjelentette. Az 1772-ben közreadott Beschreibung von Arabien, aus eigenen Beobachtungen und im Lande selbst gesammelten Nachrichten-ben; majd az 1774-ben és 1778-ban megjelent kétkötetes műben, a Reisebeschreibung nach Arabien und anderen umliegenden Landern című kiadványban. A Niebuhr által készített térképek mindkét kiadásban megjelentek, a Vörös-tengert ábrázoló, s a szerző földrajzi szélességméréseit táblázatban is közreadó kartográfiai művel együtt.

Danku György
Térképtár

Sárközi Márta születésnapjára emlékezünk (Budapest, 1907. március 21. – Budapest, 1966. augusztus 8.)

Portrék. In.: Menedékház. Sárközi Márta emlékkönyv. Szerk.: Széchenyi Ágnes, Budapest, Magvető, 2007. – Törzsgyűjtemény 

Molnár Ferenc lányaként, a Budapesti Napló alapító szerkesztőjének – Vészi Józsefnek – unokájaként, a tragikus sorsú Sárközi György feleségeként lett a magyar irodalom egyik legjobb, legelismertebb szervezője, a Válasz c. folyóirat szerkesztője, író, fordító.

Briliáns kritikai elmének, több nyelven beszélő, művelt, kiváló fordítónak tartották kortársai.

Visszaemlékezésekből számtalan anekdota maradt fenn róla: Domokos Mátyás mesélte egy beszélgetés során, miként vásárolta meg és adta vissza a teljes vagyonelkobzásra ítélt Bibónak a bútorait; hogyan vitt híres irodalmi életet a szepezdi nyaralóban és a zugligeti kis házban. Ezeknek részletei, kortársaihoz fűződő kapcsolatai, az irodalmi életben betöltött tevékenysége jól nyomon követhető kéziratos hagyatékából is (OSZK Kézirattára, Sárközi Márta hagyatéka, Fond 17.) Nem véletlen, hogy az emléke előtt tisztelgő válogatáskötet a Menedékház címet viseli.

Sárközi Márta hagyatéka, Kézirattár Fond 17.

Édesanyja, Vészi Margit, Ady bizalmasa volt, ő maga pedig Babits jó barátja. A költő Beszélgetőfüzeteit föllapozva képet kapunk ennek a barátságnak a bensőségességéről. A közös műveltség, érdeklődés, a hasonló háttér megalapozta barátságukat: „A képzőművészetbe már a bölcsőben beavattak. Amikor apukám először vált el az anyámtól, én féléves voltam. Párizsba költöztünk, ahol anyám festőakadémiára járt, engem pedig a magyar Teréz dada a Louvre képcsarnokába vitt naponta sétálni. Később Olaszországban úgy vittek három-négy éves koromban az Uffici és a Bargello Múzeumba sétálni, mint a budai gyerekeket a Városmajorba, vagy a pestieket az Orczy térre.”

Időskori portré. In.: Menedékház. Sárközi Márta emlékkönyv. Szerk.: Széchenyi Ágnes, Budapest, Magvető, 2007. – Törzsgyűjtemény 

Egyfajta közvetítő szerepet vállalt magára az irodalomban: az ő asztalánál az éppen aktuális vitapartnerek sem estek egymásnak, távollétében is ott hagyta a lakáskulcsot a biztonságra vágyóknak, neki adták oda meg nem jelentethető műveiket a szerzők – ahogy Szabó Lőrinc is tette a Huszonhatodik év című gyűjteményével, amikor az még csak kéziratban terjedhetett. Saját regénye, a Zsófi könyve, inkább útmutató ifjú, 12 éves „hölgyek” számára, a szobarendezéstől kezdve a betegápoláson át az öltözködésig – amolyan lányok-könyve.

Zsófi könyve. Budapest, Móra Kiadó, 1958. – Törzsgyűjtemény

Fiatalon, alig 59 évesen halt meg. Barátai szerint még élhetett volna, de ő szerette szétosztani magát másoknak. Hallgatóságra való tekintet nélkül mindig kiállt elvei mellett:

„Eszméimet nem cserélem el. Sárköziné.”

Asszonysorsok a 20. században. Szerk. Balogh Margit és S. Nagy Katalin, BME Szociológia és Kommunikáció Tanszék, Szociális- és Családvédelmi Minisztérium Nőképviseleti Titkársága. 171. o.– Törzsgyűjtemény 

szerk: KE

A cím forrása: Levél Illyés Gyulához, 1960. május 28.

 Az 1848. március 18-án megjelent Budapesti Híradó címlapját mutatjuk be. Vida Károly, a pár napja kinevezett főszerkesztő az újság forradalomhoz való viszonyát mutatja be Pozsonyban írt hosszú vezércikkében.

„Béke a nemzetiségek és osztályok között! Monarchia! Alkotmányos szabadság, rend és törvényesség!”

A Budapesti Hírado: 

[...]„a konzervativ párt legerősebb vezérlapja volt és Dessewffy Emil gróf indította meg 1844 jul. 2. és Szenvey József szerkesztette 1848 márc. 15-ig, mikor Vida Károly vette át a szerkesztést; azon év jul. 15-ig, midőn a lap megszünt, összesen 888 száma jelent meg, a márciusi napokig hetenkint négyszer kis ivrét alakban háromszor hasábozva, azután hetenkint hatszor. Ebben a hirlapban jelent meg az első tárca 1845 jan. 5-től Jósika Miklós «Akarat és hajlam» c. regényével; az 1846. évvel pedig már «Irodalom és tudomány» címmel állandó tárcarovata volt a lapnak.”

A Pallas nagy lexikona – Magyar Elektronikus Könyvtár

A képre kattintva galéria nyitható meg.

Jókai Mór az Életképek című hetilapban több fontos írást is közölt március 18-án.

• Életképek, 1848. március 19.
• FORRADALOM VÉR NÉLKÜL
• NYÍLT SZAVAK HONUNK FIATALSÁGÁHOZ
• MI HÍR BUDÁN?
• NŐSZABADSÁG!

„A magyar nemzet ismét dicső és szabad!
Magyar hang, magyar nemzeti szín, magyar érzelem minden ajkon, minden lobogón, minden kebelben.
Választottaink a belrend, dandáraink a külnyugalom fölött őrködnek, mi pedig lépjünk föl a szabad sajtó terére s vegyük őrködésünk alá a szellemet.
A szerkesztőség ezennel tért nyit minden, a szabadság, emberiség és haza ügyeit érdeklő nyilatkozatoknak, melyek a fiatalság kimondott elveivel megegyeznek, bárkitől jöjjenek is azok.
Legelsőbben felszólítunk minden hazafit, hogy a nemzetőrség zászlói alá gyülekezni siessen. Mert minden eddigi győzelmeink biztosítéka egyedül csak a fegyveres önerő, s nem tudjuk, hogy mely percben leend rá szükség?
A nép legyen bizalommal választottai iránt, ezek pedig tartsák e bizalmat minden egyéb megtiszteltetésnél becsesebbnek, s a nép érdekeit sehol és soha el ne felejtsék.
Igyekezzünk honunk idegenajkú fiatalságát magunkhoz testvéri kapcsokkal csatolni, rontsuk le a századok óta keblünkben megkövesült választófalat, mely bennünket rokonainktól eddig elkülönzött, s fogjunk kezet mindenkivel, kinek jelszava a szabadság.”

Jókai Mór: Cikkek a forradalom évéből. Részlet. Életképek 1848. március 18. – Magyar Elektronikus Könyvtár

A Pesti Hírlap is lehozta két nap múltán a Nemzeti dalt és a 12 pontot. A megszokott előfizetői felhívás helyett

„A sajtó szabad!”

felkiáltással kezdték az újságot. 

A Nemzeti Ujság igen részletesen leírta a március 15-én történteket, kiegészítve a március 16-i eseményekkel. Sőt: külön, keretes hírben közölték azt is, hogy kiket kíván a nemzet felelős minisztereknek. 

Az 1848. március 15. harmadnapján megjelent  lapok írásaiból válogattunk. A képekre kattintva galéria nyitható meg, s a hirdetési rovatban is sok érdekességgel találkozhatunk.

A Nemzeti Ujság: 

[...]„politikai hirlap volt, a Hazai s Külföldi tudósításokból alakult át 1840 jan. 1., midőn a fő cimét vette fel, ekkor Nagy Pál szerkesztette a lapot, melynek 4-rét alakját is ívrétre változtatta át; a konzervativ párt közlönye volt; 1842 jun. 8-tól Kovacsóczy Mihály szerkesztette; 1844 II. félévben Majláth János gróffal együtt és 1845-től Lipthay Sándor vezetése mellett szerkesztette Illucz Oláh János; 1848 máj. 2. címét Nemzeti Politikai Hirlapra változtatta s dec. 31. megszünt. Kiadta Kulcsár István özvegye. Megjelent előbb kétszer, 1842-től négyszer hetenkint, Hasznos Mulatságok címü melléklappal, kis 4-rét félíven, hetenkint kétszer; ez azonban időközben (1842 dec. 31.) megszűnt”

A Pallas nagy lexikona – Magyar Elektronikus Könyvtár

A Pesti Hírlap:

[...]„politikai lap, szerkesztője Kossuth Lajos, kiadótulajdonos Landerer Lajos volt, megindult 1841 jan. 2. és 1844 jun. végéig volt Kossuth szerkesztése alatt, s azt még ellenségei sem tagadhatták, hogy a hirlapirodalmat tulajdonképen ő teremtette, ő tette azzá, minek lennie kell. 1844 közepén Szalay László vette át a szerkesztést. Szalay egy év mulva Csengery Antalnak adta át a szerkesztői tollat, de utóbb is több évig munkatársa maradt a lapnak. 1849 jan. 4-én Jókai Mór mint fő- és Szilágyi Sándor mint segédszerkesztő van megnevezve a lapon; jan. 23. betiltatott, ápr. 24. esti 6 órakor ismét megjelent; az első lap volt, mely ekkor fehér alapon zöld és veres nyomással Pest népéhez szabad hangon szólt; ápr. 25. Obernyik vette át Szilágyi Sándortól a lapot, mig a tulajdonképeni szerkesztő, Jókai megérkezett, ki máj. 1-től jul. 8-ig szerkesztette. Ekkor megszünt. 1848 dec. végén 2554 példányt küldetett szét belőle a pesti postán vidékre. Megjelent ki ívrét-alakban hetenként kétszer, szerdán és szombaton, két-két íven, 1845 ápr. 1-től négyszer, egy íven, velinpapiroson. 1848 márc. 17-től hetenkint hatszor jelent meg.”

A Pallas nagy lexikona – Magyar Elektronikus Könyvtár

 A Nemzeti Ujság a Nemzeti dalt és 12 pontot is a címlapon hozta. A Pesti Hírlap a „Fővárosi újdonságok” rovatban számolt be a március 15-i eseményekről. 

Az 1848. március 15-e másnapján megjelent  lapok írásaiból válogattunk. A képekre kattintva galéria nyitható meg.

A Nemzeti Ujság: 

[...]„politikai hirlap volt, a Hazai s Külföldi tudósításokból alakult át 1840 jan. 1., midőn a fő cimét vette fel, ekkor Nagy Pál szerkesztette a lapot, melynek 4-rét alakját is ívrétre változtatta át; a konzervativ párt közlönye volt; 1842 jun. 8-tól Kovacsóczy Mihály szerkesztette; 1844 II. félévben Majláth János gróffal együtt és 1845-től Lipthay Sándor vezetése mellett szerkesztette Illucz Oláh János; 1848 máj. 2. címét Nemzeti Politikai Hirlapra változtatta s dec. 31. megszünt. Kiadta Kulcsár István özvegye. Megjelent előbb kétszer, 1842-től négyszer hetenkint, Hasznos Mulatságok címü melléklappal, kis 4-rét félíven, hetenkint kétszer; ez azonban időközben (1842 dec. 31.) megszűnt”

A Pallas nagy lexikona – Magyar Elektronikus Könyvtár

Nemzeti Újság,1848. március 16. 660. sz. – Törzsgyűjtemény 

A Pesti Hírlap:

[...]„politikai lap, szerkesztője Kossuth Lajos, kiadótulajdonos Landerer Lajos volt, megindult 1841 jan. 2. és 1844 jun. végéig volt Kossuth szerkesztése alatt, s azt még ellenségei sem tagadhatták, hogy a hirlapirodalmat tulajdonképen ő teremtette, ő tette azzá, minek lennie kell. 1844 közepén Szalay László vette át a szerkesztést. Szalay egy év mulva Csengery Antalnak adta át a szerkesztői tollat, de utóbb is több évig munkatársa maradt a lapnak. 1849 jan. 4-én Jókai Mór mint fő- és Szilágyi Sándor mint segédszerkesztő van megnevezve a lapon; jan. 23. betiltatott, ápr. 24. esti 6 órakor ismét megjelent; az első lap volt, mely ekkor fehér alapon zöld és veres nyomással Pest népéhez szabad hangon szólt; ápr. 25. Obernyik vette át Szilágyi Sándortól a lapot, mig a tulajdonképeni szerkesztő, Jókai megérkezett, ki máj. 1-től jul. 8-ig szerkesztette. Ekkor megszünt. 1848 dec. végén 2554 példányt küldetett szét belőle a pesti postán vidékre. Megjelent ki ívrét-alakban hetenként kétszer, szerdán és szombaton, két-két íven, 1845 ápr. 1-től négyszer, egy íven, velinpapiroson. 1848 márc. 17-től hetenkint hatszor jelent meg.”

A Pallas nagy lexikona – Magyar Elektronikus Könyvtár

Az 1956-os forradalom és szabadságharc 60. évfordulója alkalmából az 1848–49-es forradalom és szabadságharc nemzeti ünnepén, a magyar sajtó napján is a 15 évvel ezelőtt éppen ezen a napon elhunyt Obersovszky Gyula költő, író, újságíróról, 1956 hőséről emlékezünk meg.

Obersovszky Gyula 1927-ben született, igen nehéz körülmények között nevelkedett. Már 15 éves korában munkába állt, jegyzőgyakornokként. 1945-től a Színművészeti Főiskola hallgatója volt, majd a Népi Kollégiumok Országos Szövetségében tevékenykedett és a Szabó Dezső Népi Kollégium valamint a Horváth Árpád Színészkollégium alapítója lett. 1947-ben belépett az MKP-ba, majd az MDP tagja lett.

A főiskolát 1949-ben befejezte, de oklevelet nem kapott, mert a kollégiumi munka miatt nem tette le a vizsgáit. Ezt követően újságírással és színjátszókörök szervezésével foglalkozott. 1950–55 között a Hajdú-Bihar megyei Néplap kulturális rovatvezetője lett. 1955-ben az Újságíró Szövetség épületében tartott előadása (Kulturális életünk problémái és hibái) miatt kizárták a pártból és az Újságíró Szövetségből. Ekkor – már három gyermekkel – súlyos egzisztenciális helyzetbe került, alkalmi munkákat vállalt. 1956 tavaszán a Hétfői Hírlap rovatvezető helyettese lett.

Igazság: a forradalmi magyar ifjúság lapja. A címlap részlete. Felelős szerkesztő: Obersovszky Gyula. 1. évf. 1. sz. – Törzsgyűjtemény

1956. október 25-étől szervezte, szerkesztette, kiadta az Igazság lapot, ez volt az első szabad, független orgánum, a forradalom idején mindvégig megjelent. Kádárék hatalomátvétele után az illegális Élünk lapot indította el.

Élünk: a magyar forradalom lapja. Címlap. 1. évf. 7. sz. – Törzsgyűjtemény

Az 1956. december 4-i nőtüntetés az ő ötlete volt, és annak megszervezésében is fontos szerepet játszott. Mindezekért két nap múlva letartóztatták és „folytatólagosan elkövetett izgatásért” 1957 áprilisában három évre ítélték.

Obersovszky Gyula és Gáli József 1957-ben a vádlottak padján.

Három hónap múlva azonban a Radó-tanács – miután az izgatást a népi demokratikus államrend megdöntésére irányuló szervezkedés vezetésével elkövetett bűntettnek minősítette – jogerősen halálbüntetésre súlyosbította a verdiktet. A széleskörű nemzetközi tiltakozás hatására életfogytiglani börtönbüntetést szabtak ki rá.

I. r. vádlott Tóth Ilona, V. r. vádlott OGy. A kép jobb oldalán lehajtott fejjel a III. rendű vádlott Gönczi Ferenc, mellette a IV. rendű vádlott Molnár József. 1957.

– Obersovszky Gyula és Gáli József írók eredetileg izgatásnak indult ügyének nem volt kapcsolata Tóth Ilona és társai bűnperével, amellyel egyesítették. Obersovszkyék 1956. decemberi letartóztatásukig Élünk címmel illegális röplapot szerkesztettek, amelynek hét száma készült el. Ezekben tüntetésekre, sztrájkokra hívtak fel. Én Obersovszky ügyében mindvégig felmentést kértem. Először 1957 áprilisában elsőfokon Obersovszkyt „csak” három, Gálit egy évre ítélték. Fellebbezések folytán a másodfokú tárgyalást villámgyorsan kitűzték 1957 júniusára. A Fő utcában a vádlottakat egymáshoz láncolva középkori körülmények között vezették elő. Akkor már láttam, hogy nagyon nagy baj van. Egészen abszurd tárgyalás után mind Obersovszkyt, mind Gálit a Legfelsőbb Bíróság halálra ítélte. Tulajdonképpen akkor nagy kedvem lett volna széttépni a jogi diplomámat, mint egyik ősöm tette egy törvénysértő ítélet után.

A magyar jogászi tradíciók megtestesítője: Schirilla György. Mozgó Világ 28. évf. 3. sz. – Elektronikus Periodika Archívum

1963-ban a „nagy amnesztiával” szabadult. A Kádár-rendszer idején a Sportfogadás lapot szerkesztette. A rendszerváltáskor a Történelmi Igazságtétel Bizottság egyik alapító tagja volt, és újraindította az Igazságot, majd az Élünket. Végül a Vagyok folyóiratot adta ki, amelyben egyedül írt, ebben jelentette meg irodalmi műveit. 2001. március 15-én hunyt el.

Én meghalok, de mégis élünk
fáklyaként az éjszakában égünk

Hitemet a föld sava se marja
hitemet a sarjadó fű vallja

Virágot is növel majd a kedvem
szellő szórja szirmait felettem

És mert dalom bennszorult szívemben
daloljatok emberek helyettem

Obersovszky Gyula: [Én meghalok, de mégis élünk]. In. Psalmus Hungaricus. Százharminchárom magyar vers, szerk.: Pomogáts Béla, Kaposvár, Berzsenyi Dániel Irodalmi és Művészeti Társaság, 2000, 185. o. – Törzsgyűjtemény 

Eörsi László
1956-os Intézet

Sorozatot indítottunk a kisnyomtatványok különböző típusainak bemutatására – a teljesség igénye nélkül. Alapszabályt, árjegyzéket, igazolványt, beszédet, naptárt, oklevelet, előfizetési felhívást, címert, értékpapírt, kártyát, alkalmi költeményt és még sokféle – ahogy egymás közt mondjuk – „kisnyomit” mutatunk be.

A beszéd élőszóban kifejezett szöveges információ. Ennek kicsit ellentmond, ha később nyomtatásban is megjelenik egy-egy beszéd. Tudjuk, az élőszó és az írott szó nagyon különbözik egymástól, hiszen a leírt szöveget nem kísérik metakommunikációs jelek. Mégis, a 19. sz. végén és a 20. sz. legelején nagyon sok beszéd jelent meg nyomtatásban. Nyilván ennek több oka volt, de talán elsősorban az, hogy megörökíteni az elmondott szót abban az időben vagy kézírással, vagy nyomtatásban lehetett. Később, a különböző sokszorosítási módok elterjedésével a beszédek nyomtatása már inkább csak gyűjteményes művekben történet meg, ma pedig az internet, és a különböző hang- és képrögzítéses eljárások okafogyottá teszik megjelentetésüket. A beszédeknek sokféle típusa van: előadóbeszéd, emlékbeszéd, gyászbeszéd, nekrológ, országgyűlési beszéd, politikai beszéd, prédikáció, programbeszéd, üdvözlő beszéd, ünnepi beszéd, egyházi beszéd stb.

Az egyházi beszédeknek több fajtája van: megemlékezés egyes ünnepekről, szentekről, nagy emberekről, családi vagy nemzeti eseményekről stb. Gyűjteményünkben megtalálható az az emlékbeszéd, melyet Berzsenyi Dániel sírjánál tartott Niklán egy Pestről érkezett evangélikus lelkész 1860-ban.

Ennek az esketési beszédnek az érdekessége az, hogy az eskető pap bátyja a vőlegénynek. Így, bár nagyon magasztos, dagályos stílusban, mégis személyes emlékeket megfogalmazva köszönti beszédében az ifjú párt.

Ugyanabban az évben, amikor Lenner Kálmán egybekelt Keczer Adéllal (előző bekezdés) egy másik család a 17 évesen elhunyt fiatal lányt, Boros Marit gyászolta. Temetési beszéde füzet formában is megjelent.

A mai Eötvös József Gimnázium elődjének tekinthető a budapesti IV. kerületi Főreáltanoda. 1860-ban a város vezetése határozatot hozott egy önálló, hatosztályú magyar főreáliskola felállítására, vezetésével Ney Ferencet, a magyar nyelv tanárát bízták meg. Ney Ferenc (1814-1889) 1875 júliusában elmondott ünnepi beszéde aggodalmait és reménységeit fogalmazza meg az iskola jövőjével kapcsolatban. Egy vallás és közoktatásügyi miniszteri rendelet ugyanis az 1875/76-os tanévtől kezdve fokozatosan nyolcosztályúvá alakította át a hatosztályú reáliskolát, melynek tanterve közelítette a gimnáziumok tantervét; bevezette az érettségi vizsgát; az iskolaévet pedig 10 hónapról 9-re csökkentette. Aggodalmai ellenér Ney Ferenc bizonyára elfogadta ezt az új rendszert, sőt előnyeit is láthatta, mert a rendeletet követően még 18 éven át irányította az iskolát.

Egy beszéd, illetve egy beszédvázlat 1948-ból. Az 1945-1956-ig működő Magyar Nők Demokratikus Szövetsége (MNDSZ) a Magyar Kommunista Párt kezdeményezésére létrejött szervezet volt, annak női szervezeteként működött. Az MNDSZ tulajdonképpen egy központilag megírt beszéd elmondását javasolja, amelyet az iskolák első szülői munkaközösségi összejövetelén kell elmondani a szervezet képviseletében. A mindössze négy a5-ös oldalon megjelent javaslat és beszédvázlat jellemző kordokumentum.

A Plakát- és Kisnyomtatványtár 1935 óta működik a könyvtár önálló gyűjteményeként.

A tár összesen megközelítőleg 4 millió önálló dokumentumot őriz, melyek nélkülözhetetlen forrást jelentenek a társadalomtudományi és művelődéstörténeti kutatások számára. A kutatók és olvasók gyűjteményünk által Magyarország történelemének, irodalomtörténetének, művészettörténetének, gazdaságtörténetének, néprajzának, településtörténetének, családtörténetének, egyháztörténetének, reklám- és technikatörténetének legkülönbözőbb aspektusait tárhatják fel alaposabban és ismerhetik meg mélységeiben.

Nyitva tartás:

Kedd–péntek: 9–17 óra
Szombat: 9–14 óra

Raktári dokumentumokat leghamarabb a következő munkanapra készítünk elő. 

Sorozatot indítottunk a kisnyomtatványok különböző típusainak bemutatására – a teljesség igénye nélkül. Alapszabályt, árjegyzéket, igazolványt, beszédet, naptárt, oklevelet, előfizetési felhívást, címert, értékpapírt, kártyát, alkalmi költeményt és még sokféle – ahogy egymás közt mondjuk – „kisnyomit” mutatunk be.

Az árjegyzék árucikkek vagy szolgáltatások árát feltüntető jegyzék. Nagyon ritka azonban a csupán árakat tartalmazó kiadvány. Többnyire áruismertető, reklám és árjegyzék is található benne. Ezúttal a legismertebb típusok, a különböző nagyáruházak és élelmiszeráruházak árjegyzékének bemutatásától eltekintettünk, hiszen ezeket mindenki ismeri, és nem különösebben változtak tartalmukat illetően az évek során. Inkább néhány különlegességet, érdekességet veszünk sorba.

Első pillantásra itt csak hosszasan sorolják az alkatrészeket, mellette a gyártás ideje és az ár. De az unalmasnak tűnő felsorolást megszakítják figyelemfelhívó reklámszövegekkel, ami mind azt bizonyítja, hogy:

„Ha kevés pénzért jókarban akarja tartani autóját, eredeti alkatrészeket használjon, és javíttassa Hahn Athur és Társai cégnél!”

Vagy:

„Hahn Arthur és Társai speciális Ford-gépekkel felszerelt műhelye nemcsak jobban, hanem olcsóbban is javít, mint bárki más.”

A Plakát- és Kisnyomtatványtár nemrég vásárolta meg ezt az 1900 körül keletkezett kiadványt, mely Klein József látszerészeti intézetének raktárában fellelhető legkülönbözőbb mérőeszközök képes árjegyzéke. Gondolta-e, hogy mérőpálcából a hagyományos kinyitható („magyarul” zollstock) mellett van önzáró rugóval működő, csiszolt, több színű, acélból, rézből, fából és elefánt csontból készített? Vagy azt, hogy vízszintezőből is több mint húszfélét lehetett kapni? És azt, hogy ebben az időben már lépésmérőt is lehetett kapni, amely 100 ezer lépésig volt használható?

A kiadványnak már a borítója is figyelemfelkeltő: a mozgalmas kép egy kikötőt ábrázol, melyen minden kis mozzanat reklám. Pl. egymáson hevernek a felcímkézett zsákok, melyekről az egyszerű halandók megtudhatják, hogy Majláth gróf, a Hazám kávéház, a Randler Intézet és az Irgalmas nővérek is tőlük rendelik a kávét, teát. A kis füzet tartalmazza a kávé történetét, bemutatja a különböző kávékat és elárulja a jó kávéfőzés titkait is! 

Ez az árjegyzék olyan, hogy az ember legszívesebben rögtön futna, hogy vegyen egy madarat magának. Hiszen ki tudna ellenállni egy valódi nemes kanárimadárnak? Főként akkor ha:

„Hosszú futamokban, gördülő csengő és fuvola hangon, kitartóan szorgalmasan énekelnek nappal és lámpavilágnál is.”

A fajgalambok árát szépségük szerint szabja meg a tulajdonos. És végül, de nem utolsó sorban azt is megtudhatjuk, hogy melyik tyúk a jövő tyúkja!

Sorozatunk következő részében nyomtatásban is megjelent beszédeket mutatunk.