A 170 éve született Jászai Mariról még életében emléktáblát helyeztek el a szülőházán, nevét több tér és utca viseli Budapesten. Az állami színművészeti díjon túl a Vénusz bolygón még egy krátert is elneveztek róla. A Nemzeti Színház nagyasszonya nemcsak színészi teljesítményénél fogva volt különleges, hanem személyiségében is meghaladta korát.

Jászai Mari civilben

Kassai Vidor színész 1869-ben vette feleségül az érdekes, szélsőségekből összegyúrt, tehetséges, okos és becsvágyó Jászai Marit, de a házasság két év után véget ért. A színész úgy fogalmazott:

A művésznő igazi, nagy sikereit közismerten tragikaként aratta: Lady Macbeth-ként, Cleopatraként (Shakespeare drámáiban), Gertrudisként a Bánk bánban, Antigonéként, Elektraként, Phaedraként (Jean Racine tragédiájában), Stuart Máriaként, illetve Angliai Erzsébetként (Friedrich Schiller Stuart Máriájában) és Franz Grillparzer drámájának Medeájaként. Jászai Mari isteni tehetségét állandó tanulással fejlesztette, nyelveket tanult és fordításokat készített, rendkívül nagy hatású művész vált belőle, aki a maga korában utolérhetetlen volt a tragikus szenvedély megszólaltatásában.

Jászai Mari ugyanakkor sokat és szívesen szavalt; elsősorban a szabadságharcos költő verseit. Herczeg Ferencnek mégis azt mondta, ő nem tud Petőfit szavalni, hiába próbálkozott vele százféleképp, szerinte mindig hamis volt. Az író egyszer azt mesélte Péchy Blankának:

A „mondás” mibenlétét Jászai költői leírással érzékeltette. Egy szép, derűs napon gróf Cebrián Róza és Hubay Jenő hegedűművész szalatnai (losoncapátfalvi) kastélyából kisétálva a Jászai társaságában bandukoló leányka Petőfi-verset idézett.

Kevésbé köztudott a tény, hogy a világhírű tragikának jelentős szerepe volt a Petőfi-kultusz újjászületésében a 20. század elején. Az Országos Széchényi Könyvtár őrzi többek között Petőfi Sándor Szeptember végén című versének angol nyelvű változatát (At the End of September) Jászai Mari kézírásával, amelyet a színésznő 1922. december 17-én, a La Fontaine Társaság Petőfi-matinéján szavalt el.

Petőfi Sándor: At the End of September (Szeptember végén) – Kézirattár

Jászai Marit 1908-ban a Petőfi Társaság tiszteleti tagjának választotta. A Budai Evangélikus Szövetség Petőfi-ünnepének 1923-as szórólapja szerint, amely ugyancsak a nemzeti könyvtárban található, a színésznő Petőfi-verseket szavalt, de itt őrizzük Jászai szavalókönyvét is, amelyben két Petőfi-vers részlete is olvasható a színésznő kézírásával. 

Gergelyfy Sándor újságíró, szociáldemokrata politikus, csaknem 40 éven át volt a Szabad Európa Rádió munkatársa. A rádió megalakulásának első pillanatában csatlakozott a Magyar Osztály szerkesztőségéhez; először a hírosztályon dolgozott, majd külpolitikai hírmagyarázóként, kommentátorként, később, 1985 márciusi nyugdíjazása után külsős munkatársként tartott rendszeres politikatörténeti előadásokat egészen 1990-ig. Álneve Egri Sándor volt. A Történeti Interjúk Tárában fennmaradt Szabad Európa Rádiós műsorok között található egyik, számára is igen fontos interjúja, melyet Kéthly Anna szociáldemokrata politikussal készített 1969-ben a magyar munkásmozgalom történetéről.

Részlet a rádiós műsorból

Gergelyfy Sándor Egerben született 1920. március 8-án. A jogi  egyetem elvégzése után újságíróként dolgozott, majd 1945 után minisztériumi sajtóelőadó lett. 1948-ban elmenekült Magyarországról és Belgiumban telepedett le. Főként szociáldemokrata lapokba írt. Az ötvenes évek elején a Fáklya című szocialista lap szerkesztőségének tagja volt, később a londoni Népszavába, majd 1971-től pár évig a Szociáldemokrata Szemlébe írt külpolitikai cikkeket. Az emigrációs politikában a Peyer Károly irányításával működő Emigráns Magyar Szociáldemokrata Párt tagjaként vett részt. 

A Történeti Interjúk Tárában 1998-ban Hanák Gábor készített vele életútinterjút, amelyből egy rövid részletet adunk közre – köszöntve a 100 éves újságírót, a nyugati magyar emigráció jeles alakját.

 Részlet a mozgóképes interjúból

A Széchenyi család öröksége, története évszázadokra nyúlik vissza, tagjai mindig is hazájuk és hivatásuk gyarapításának szentelték életüket. Gróf Széchenyi Ödön, Széchenyi István fiatalabb fia korát megelőző éleslátással figyelt fel a gazdasági, társadalmi és technikai hiányosságokra és igényekre. Az ő nevéhez kötődik a Budavári sikló kialakítása, amelyet 150 éve, 1870. március 2-án avattak fel. A nemzeti könyvtár őrzi a Budavári sikló (hegypálya) alapítását (1868) és gróf Széchenyi Ödön érdemeinek elismerését tartalmazó iratot (1894).

Pollák Zsigmond: Gróf Széchenyi Ödön, metszet. In. Vasárnapi Ujság, 27. évf. 23. sz. 1880. június 6., 1. o. – Digitális Képarchívum

A gróf az 1867-es párizsi világkiállításon találkozott először a hegyre menő felvonó ötletével, amelyet hazatérve rögtön át is szeretett volna ültetni az itthoni környezetbe. Buda székesfőváros tanácsánál kérvényezte egy személy- és áruszállításra alkalmas emelőgép megépítését a budai várhegy Lánchídhoz közeli oldalában, mely „megkímél nemcsak fáradságot és időt, hanem a budai vár lakóinak és háztulajdonosainak csekély ár fizetése mellett a legnagyobb kényelmére válna.”

A budavári sikló (hegypálya) alapítását (1868) és gróf Széchényi Ödön érdemeinek elismerését tartalmazó irat, 1894.

Amikor híre ment a beadványának, sokan kinevették, mások azt mondták: ha az „emelőgép” fel is épül, nem ülnének bele, mert akik így tesznek, azok biztosan ki fogják törni a nyakukat.

Erre reagálva „A Hon” című lap 1867. november 8-ai száma beszámolt arról, hogy a párizsi világkiállításon is működött egy ilyen gép, amely a közönséget gőzerővel a „roppant magas palota” tetejére emelte. Széchenyi 1868. május 25-ére szerezte meg az összes szükséges támogatást a budai gőzsikló megépítéséhez, de a korabeli lapok beszámolóiból tudható, hogy a munkálatok nem mentek mindig zökkenőmentesen. A sínek megépítése nehézkesen tudott haladni a talajban, és az emelőszerkezet újragondolására is szükség volt, mivel a siklót működtető gőzgépet csak a várhegy alján tudták elhelyezni.

A budavári gőzsikló. In.  Vasárnapi Újság, 16. évf. 51. sz., 1869. dec. 19., 700. o. – Digitális Képarchívum

A megnyitásra végül 1870. március 2-án került sor, Buda városától 40 évre kaptak engedélyt a „Hegypálya” üzemeltetésére. Európában – a párizsi felvonó után – ez volt a második ilyen szerkezet. Az utasszállítás még a hatósági forgalomba helyezés engedélye előtt megkezdődött, a hivatalos megnyitásig ingyenesen használhatták az emberek a gépet, ezzel is megalapozva a bizalmat az új szerkezetnek. A Pesti Napló így méltatta: „A rajta való járás igen kellemes, éppen semmit sem ráz, a le vagy felmenetel egy perc műve.” A budai gőzsikló olyan nagy sikert aratott, hogy több helyen terveztek hasonlót építeni a budai hegyek oldalában, de ezek megépítésére pénzhiány miatt nem került sor.

Nemzetközi és Kulturális Kapcsolatok Osztálya

Az Országos Széchényi Könyvtár a legnagyobb magyar közgyűjteményként ritkán megtekinthető és sokszor első látásra meglepő kincsek egész sorát őrzi. Ezekből válogatva mutatunk be minden hónapban egy-egy olyan ereklyét, kuriózumot, amelyeket eddig alkalmanként, vagy egyáltalán nem láthatott a magyar közönség.

A táncrendek többsége intim, titokzatos és keveset tudunk az eredetükről. Plakát- és Kisnyomtatványtárunk több száz táncrendet őriz, amelyek a bálok hagyományos kellékeinek számítottak.

Történetük még a reformkorba nyúlik vissza, de virágkorukat a dualizmusban élték. A kiegyezés után az Osztrák-Magyar Monarchiában feléledt a nagy báli hagyomány, Bécs mellett Pesten is nyüzsgő társadalmi élet alakult ki. Az első fennmaradt táncrend egy bécsi juristabálból származik az 1830-as évekből.

Táncrendek a Plakát- és Kisnyomtatványtár gyűjteményéből

A táncrend tulajdonképpen egy programfüzet, amely eleinte egyszerű virágmintás kivitelezésben készült, később azonban igazi remekművé vált. Az idő előrehaladtával egyre nagyobbak lettek a díszek és egyre kisebbek a hozzá tartozó füzetek és íróeszközök. A 20. század fordulóján a táncrendeket már könyvkötők, ötvösök, díszműiparosok állították elő és rendkívül változatos anyagokból, papírból, bársonyból, selyemből és bőrből készültek. A kis ceruzával – amely sok esetben a füzet zárjaként is szolgált – a táncra felkérő gavallér nevét jegyezték be, az apró tárgyat pedig a hölgyek egy kis zsinóron függő akasztó segítségével rögzítették a ruhájukhoz vagy a legyezőjükhöz.

Magyar Casino-bál 1878. február 16-án – Korai, díszes magyar táncrend; Országos Széchényi Könyvtár, Plakát- és Kisnyomtatványtár

A bálozók a táncrendjüket vagy már a mulatság előtt megkapták, vagy a bejáratnál lévő tálcáról vehették el, olykor pedig a vacsora-menükártya mellé helyezték el számukra. A farsangi báli szezon a jogászbállal indult, majd minden egyesület és foglalkozási ág megtartotta a saját estélyét. A vízkereszttől hamvazószerdáig tartó báli időszakot általában a jelmezes művészbál zárta. A bálozás hagyománya a ’30-as évekig tartott, majd a háború szakította meg a mulatozást.

A táncrendekből a nemzeti könyvtár minitárlatot rendez, amely 2020. február 6-tól 25-ig látható az V. szinten.

Nemzetközi és Kulturális Kapcsolatok Osztálya

2014 óta az 1943-ban, 2015 óta az 1944-ben, 2016 óta pedig az 1945-ben elhunyt írók művei szabadon elérhetőek az interneten. A jelenlegi szabályozás szerint az alkotó halálát követő évtől számított 70 évig műveinek megjelentetése engedélyköteles, ez után azonban a szerzői jogvédelem hatálya alól felszabadult művek szellemi közkinccsé válnak.

1945-ben a balfi munkatábor foglyaként Szerb Antal (szül.: Budapest, 1901. május 1.) január 27-én, Sárközi György (szül.: Budapest, 1899. január 22.) március 8-án halt meg, Halász Gábor (szül.: Budapest, 1901. július 4.)  pedig ugyanabban a hónapban, de az ő halálának pontos napját máig sem ismerjük.

Rajtuk kívül még számos magyar író vált a holocaust áldozatává. A holocaust nemzetközi emléknapja alkalmából készített blogbejegyzésünk második részében azoknak a magyar íróknak a ma már online is elérhető műveit vesszük sorra, akik 1943-tól 1945-ig váltak a holocaust áldozataivá.

1945-ben Ligeti Ernő (szül. Kolozsvár, 1891. március 19.) erdélyi újságírót, az Erdélyi Szépmíves Céh könyvkiadó egyik megalapítóját, majd a Magyar Nemzet főmunkatársát Budapesten feleségével és kisfiával együtt a nyilasok lőtték le január 10-én. Művei a MEK-ben:

• Belvedere, Cluj-Kolozsvár: Lapkiadó rt., 1921.
• Föl a bakra. Regény, Cluj-Kolozsvár: Erdélyi Szépmíves Céh, 1925.
• A páneurópai mozgalom, Cluj-Kolozsvár: Korunk, 1926.
• Vonósnégyes. Elbeszélések, Cluj-Kolozsvár: Lapkiadó Rt., 1928.
• A kék barlang, Budapest: Könyvkedvelők Szövetk., [1930].
• A néger hősszerelmes, Budapest: Pantheon, [1933].
• Az ő kis katonája. Regény, Oradea: „Új Erdélyi Könyvek”, 1940.
• Noé galambja. Regény, Budapest: Singer – Wolfner, [1943].

Ligeti Ernő: A néger hősszerelmes, Budapest: Pantheon, [1933]. Címlap – Törzsgyűjtemény

Kemény Simon (szül.: Tass 1882. augusztus 19.) költőt, újságírót, kritikust, lapszerkesztőt január 27-én nyilasok lőtték agyon budapesti háza kertjében. Kemény Simon Ördögök, tündérek (Budapest: Athenaeum, [1936]) című kötete a MEK-ben.

Pap Károly (szül.: Sopron, 1897. IX. 24.) író január 31. után halt meg Buchenwaldban. Azarel (Budapest, Nyugat, [1937?]) című regénye a MEK-ben.

Gelléri Andor Endre (szül.: Budapest, 1906. március 30.) író 1945-ben a mauthauseni, majd a gunskircheni koncentrációs táborba került. A tábor fölszabadulását megérte, de flekktífuszban Hörschingenben május 10 és 20. között meghalt. Művei a MEK-ben:

• Hold ucca, Debrecen: Nagy K. és Tsa., [1935]
• Kikötő, [Budapest]: Athenaeum, [1936].
• A nagymosoda. Regény, Budapest: Pantheon, [1931].
• Szomjas inasok. Elbeszélések, Budapest: Nyugat, 1933.
• Villám és esti tűz, Budapest: Almanach, [1940].

Gelléri Andor Endre: Szomjas inasok. Elbeszélések, Budapest: Nyugat, 1933. Címlap – Törzsgyűjtemény

Két évvel korábban, 1943 január 1-én munkaszolgálatosként halt meg az ukrajnai Jevdokovóban Rejtő Jenő (szül.: Budapest, 1905. március. 29). Művei a MEK-ben:

• Akik életet cseréltek. Regény, Budapest: Literária, [1937]. Hangoskönyv
• A boszorkánymester. Azonosítatlan kiadás; Budapest : Athenaeum Ny., 1970. Hangoskönyv; Hangoskönyv
• Bradley Tamás visszaüt. Azonosítatlan kiadás; Budapest: Nova, [1939] Hangoskönyv
• A csontbrigád. Regény, Budapest: Nova, [1941]; Csontbrigád, Budapest: Lux Primo, 1993.
• A drótnélküli gyilkosság. Regény, Budapest: Literária, [1938]; Budapest: Göncöl Társ., 1988. Hangoskönyv.
• Egy bolond száz bajt csinál. Azonosítatlan kiadás. 
• El a pokolból! Regény, Budapest: Világv. Reg. Kiadóváll., [1934]; Budapest: Göncöl, [1991] Hangoskönyv
• Az elátkozott part, Budapest: Nova, [1940]; Azonosítatlan kiadás
• Az ellopott futár, Csillaghegy: Csilag [!], [1941]. Azonosítatlan kiadás
• Az ellopott század, Budapest: Literária, [1939]; Bécs: Novák, [1968] Hangoskönyv
• Az előretólt [!] helyőrség, Budapest: Nova, [1939]; Az előretolt helyőrség. Azonosítatlan kiadás; MVGYOSZ hangoskönyv
• Az elsikkasztott pénztáros. Regény, Budapest: Literária, [1938]; Budapest: Magvető, 1991.
• Az elveszett cirkáló, Budapest: Nova, 1938; Budapest: Agóra, 1997.
• Ezen egy éjszaka,Szeged: Szukits, 1993. Hangoskönyv; Azonosítatlan kiadás,
• A fehér folt. Azonosítatlan kiadás.
• A fekete kapitány, Regény, Budapest: Literária, [1938]; Budapest: Lux Primo, 1993. Hangoskönyv
• Gyilkos?! Regény, Budapest: Világv. Reg. Kiadóváll., [1935]; Budapest: Göncöl, [1991]. Hangoskönyv
• A halál fia. Regény, Budapest: Literária, [1938]; Budapest: Merényi, [1996]. Hangoskönyv
• Halálsziget. Regény, Budapest: Világv. Reg. Kiadóváll., [1935]. Hangoskönyv
• A három testőr Afrikában, Budapest: Agóra, 1997.
• Járőr a Szaharában, Budapest: [Literária], [1940]; Budapest: IPV, 1987. Hangoskönyv
• Jó üzlet a halál. Regény, Budapest: Literária, [1937]. Hangoskönyv
• A láthatatlan légió, Budapest: Nova, [1939]; Budapest: Magvető, 1975; MVGYOSZ hangoskönyv
• Legény a talpán. Egy vén tengerész fecsegése, Budapest: Literária, [1938].
• A megkerült cirkáló, Budapest: Soóky, [1943]; Azonosítatlan kiadás.
• Menni, vagy meghalni, Budapest: Nova, [1937]; Azonosítatlan kiadás.
• Minden jó, ha vége van. Regény, Budapest: Literária, [1937].
• A Néma Revolverek Városa. Azonosítatlan kiadás.
• A Nevada szelleme, Budapest: Nova, [1939]; Hangoskönyv; Budapest: Lux Primo, 1992.
• Nincs kegyelem. Regény, Budapest: Nova, [1941]; Budapest: Könyvmíves, 1998.
• Hangoskönyv; Budapest: Lux Primo, 1992.
• A párizsi front, Budapest: Lux Primo, 1993. Hangoskönyv
• Pipacs, a fenegyerek. Regény, Budapest: Literária, [1939]; Budapest: Merényi, [1996].
• Piszkos Fred közbelép... Fülig Jimmy őszinte sajnálatára, Budapest: Aurora, [1941]; Budapest: Könyvkuckó, 2000.
• Piszkos Fred, a kapitány, Budapest: [Nova], [1940]; Budapest: Magvető, 1958; MVGYOSZ hangoskönyvek.
• Pokol a hegyek között, Budapest: Nova, [1939]. Hangoskönyv; Azonosítatlan kiadás.
• A pokol zsoldosai, Szeged: Szukits, [1994]; Pécs Budapest: Alexandra  Népszabadság Zrt., 2011.  Hangoskönyv.
• A Sárga Garnizon. Regény, Budapest: Literária, [1939].
• A szőke ciklon, Budapest: Nova, 1939; Azonosítatlan kiadás; MVGYOSZ hangoskönyv.
• Texas Bill, a fenegyerek, Budapest: Nova, [1939]; Azonosítatlan kiadás.
• Tigrisvér, Budapest: Nova, [1940]. Hangoskönyv; Pécs: Alexandra, 2001.
• A tizennégy karátos autó, Budapest: Magvető, 1964; MVGYOSZ hangoskönyv.
• Trópusi pokol. Regény, Budapest: Literária, [1937]. Hangoskönyv.
• Az úr a pokolban is úr. Regény, Budapest: Literária, [1938].
• Az utolsó szó jogán, Budapest: Magvető, 1967. Hangoskönyv.
• Vanek úr Párizsban. Azonosítatlan kiadás.
• Vér és mahagóni Regény, Budapest: Literária, 1936. Hangoskönyv; Tel-Aviv: Neografika Ny., 1959.
• Vesztegzár a Grand Hotelben, Budapest: Nova, [1939]; Budapest: M. Kvklub: Saxum, 1997.
• Víkend a pokolban. Regény, Budapest: Literária, [1939]. Hangoskönyv;
• Vissza a pokolba! Regény, Budapest: Literária, 1936. Hangoskönyv.

Rejtő Jenő. Bélyeg. Magyar Posta, 2005.

Bálint György (szül.: Budapest, 1906. július 1.) három héttel Rejtő Jenő halála után, január 21-én, szintén  munkaszolgálatosként halt meg az ukrajnai Sztarij-Nyikolszkojében. Művei és fordításai a MEK-ben:

• Strófák, Budapest: Együtt, 1929.
• Galsworthy, John: A tulsó parton, (ford.), Budapest: Franklin, [1929].
• Galsworthy, John: A várakozó, (ford.), Budapest: Franklin, [1934].
• Galsworthy, John: A virágzó vadon, (ford.), Budapest: Franklin, [1935].
• Az idő rabságában, Budapest: Viktóra Ny., [1935].
• Jégtáblák, könyvek, koldusok, Budapest: Athenaeum, [1937]
• Az állatok dícsérete, Budapest: Athenaeum, 1938.
• Búcsú az értelemtől, Budapest: Almanach-kiadó, 1940.
• Hawthorne, Nathaniel: A skarlát betű, (ford.), Budapest: Európa, 1983.
• Spanyolországban jártam, Budapest: Magvető, 1983.
• Wilde, Oscar: A canterville-i kísértet, (ford.), Budapest: Pán, 1990.
• Dickens, Charles: Twist Olivér, (ford.), Budapest: Holnap, 1994.

1944-ben Elek Artúr (szül. Budapest, 1876. február 8.) a német csapatok bevonulása után, április 25-én Budapesten öngyilkos lett. Művei és fordításai, szerkesztői munkái a MEK-ben:

• Jacobsen Jens Péter: Lyhne Niels. 1–2. köt. (ford.), Budapest: Athenaeum, 1900.
• Marcel Prévost: Lea, (ford.), Budapest: Athenaeum, [1901].
• Rudyard Kipling: A hídépítők. Indiai történet; Kafirisztán királya. Indiai katona történet, (ford.), Budapest: Vass, 1902.
• Alphonse Daudet: Művészházasságok, (ford.), Budapest: Lampel, [1907].
• Poe Edgar. Két tanulmány, Budapest: Nyugat, 1910.
• Álarcosmenet, [Budapest]: Nyugat, 1913.
• Edmondo De Amicis. Lelkierő. Elbeszélés, (ford. és bev.), Budapest: Athenaeum, [1919].
• Nagy Balogh János élete és művészete: 1874 1919. Emlékkönyv, (szerk.), Budapest: Amicus, 1922.
• Giosuè Carducci: Dante, (ford.), Budapest: Kultúra, [1922].
• Francisco de Goya grafikai munkái: 1928. november. Katalógus, (ford.), Budapest: Szépművészeti Múzeum, Grafikai Osztály, 1928.

Elek Artúr: Álarcosmenet, [Budapest]: Nyugat, 1913. Címlap

Kner Imre (szül.: Gyoma, 1890. február 3.) neves gyomai nyomdász, tipográfus, könyvtervező, az új magyar könyvművészet megteremtője a mauthauseni koncentrációs táborban halt meg május 12-én. Művei a MEK-ben:

• A színekről és a színes nyomtatásról (Faltusz Edével), Budapest: Világosság Ny., 1907.
• A színharmónia. Tanulmány, Gyoma: Szerző, 1909.
• Ipari nevelés és iparművészet, Gyoma: Szerző, 1919.
• A Kner-nyomda épületeinek, gépeinek és betűinek története. A vállalat fennállásának hatvanadik évfordulójára, [Gyoma]: [Kner Ny.], [1941].

Kner Imre portréja és Major Henrik karikatúrája.
In. Grafikai Szemle, 19. évf., 1909. májusi szám. 8. előzéklap. – Törzsgyűjtemény  

Karácsony Benő (szül. Gyulafehérvár, 1888. szeptember 7.) erdélyi írót 1944 nyarán ölték meg Auschwitzban. Karácsony Benő művei a MEK-ben:

• Tavaszi ballada. Novellák, Târgu-Mureş-Marosvásárhely: Révész, 1925.
• Új élet kapujában, Kolozsvár: Erdélyi Szépmives Céh, 1934.
• Pjotruska, Budapest: Révai, [1937]; Bukarest : Irodalmi Kvk., 1968.
• A megnyugvás ösvényein, [Kolozsvár]: Józsa Béla Athenaeum, [1947];  Budapest: Helikon, 1983.
• Napos oldal, Budapest: Szépirodalmi, 1958.
• Utazás a szürke folyón, Bukarest: Irodalmi Könyvkiadó, 1968.

Radnóti Miklós (szül. Budapest, 1909. május. 5.) költőt a Győr melletti Abda község határában 21 társával együtt november 9-én végeztek ki. Művei, fordításai és szerkesztői munkái a MEK-ben:

• Pogány köszöntő. Versek, Budapest: Kortárs, 1930.
• Ujmódi pásztorok éneke, Budapest: Fiatal Magyarország, 1931.
• Lábadozó szél Radnóti Miklós uj versei, Szeged: Szegedi Fiatalok Művészeti Kollégiuma, 1933.
• Kaffka Margit művészi fejlődése, Szeged: M. Irodalomtörténeti Intézet, 1934.
• Újhold. Versek, Szeged: Szegedi Fiatalok Művészeti Kollégiuma, 1935.
• Járkálj csak, halálraitélt! Versek, Budapest: Nyugat, 1936.
• Meredek út. Versek, Budapest: Cserépfalvi, 1938.
• Ikrek hava; Válogatott versek. Napló a gyerekkorról, Budapest: Almanach, 1940.
• Orpheus nyomában. Műfordítások kétezer év költőiből, Budapest: Pharos, [1943].
• La Fontaine, Jean de: Válogatott mesék, Budapest: Franklin, [1943].
• Tajtékos ég. Versek, Budapest: Révai, [1946].
• Guillaume Apollinaire versei (ford.), Budapest: Európa, 1993.
• Erőltetett menet. Válogatott versek, Szentendre: Interpopulart, 1996.
• Hölderlin, Friedrich: Válogatott versek, Szentendre: Interpopulart, 1995.

Radnóti Miklós: Járkálj csak, halálraitélt! Versek, Budapest: Nyugat, 1936. Boritó

Szomory Dezső (szül.: Pest 1869. június 2) író, drámaíró, újságíró november 30-án éhen halt Budapesten. Művei a MEK-ben:

• Mesekönyv. Budapest: Grill, 1896.
• Budapesti Babylon. Pikáns mesék, Budapest: Boros, 1898.
• Az isteni kert. Novellák, Budapest: Nyugat, 1910.
• Lőrinc emléke. Novellák, Budapest: Nyugat, [1912].
• A pékné, Budapest: Athenaeum, 1917.
• A selyemzsinór, Budapest: Genius, [1921].
• A mennyei küldönc, Budapest: Athenaeum, [1926].
• A párizsi regény, Budapest: Athenaeum, [1929].

Blogbejegyzésünk első része itt olvasható.

75 évvel ezelőtt ezen a napon szabadult fel az auschwitz-birkenaui náci haláltábor, és ugyanezen a napon halt meg a balfi munkatáborban Szerb Antal (szül.: Budapest, 1901. május 1.) író, irodalomtörténész, az 1920-as és 1930-as évek fordulóján jelentkező ún. esszéíró nemzedék (Németh László és Halász Gábor mellett), a Nyugat folyóirat ún. „második nemzedékének” legjelentékenyebb alakja.

Szerb Antal. In. A Dunánál. Magyarok a 20. században (1918–2000), Budapest, Enciklopédia Humana Egyesület, 2001. (Encyclopaedia Humana Hungarica 9.) – Magyar Elektronikus Könyvtár 

A balfi munkatábor foglya volt Halász Gábor (szül.: Budapest, 1901. július 4.) író, esszéíró, kritikus, irodalomtörténész, Kézirattárunk vezetője és Sárközi György (szül.: Budapest, 1899. január 22.) író, költő, a népi írók mozgalmának jeles alakja, a falukutató szociográfia elindítója, akik Szerb Antal halála után néhány héttel szintén a holocaust áldozataivá váltak – Sárközi György március 8-án halt meg, Halász Gábor pedig ugyanabban a hónapban, de az ő halálának pontos napját máig sem ismerjük.

Rajtuk kívül számos magyar író vált a holocaust áldozatává 1945-ben és az azt megelőző években.

1945-ben Ligeti Ernő (szül. Kolozsvár, 1891. március 19.) erdélyi újságírót, az Erdélyi Szépmíves Céh könyvkiadó egyik megalapítóját, majd a Magyar Nemzet főmunkatársát Budapesten feleségével és kisfiával együtt a nyilasok lőtték le január 10-én.
Kemény Simon (szül.: Tass 1882. augusztus 19.) költőt, újságírót, kritikust, lapszerkesztőt január 27-én nyilasok lőtték agyon budapesti háza kertjében.
Pap Károly (szül.: Sopron, 1897. IX. 24.) író január 31. után halt meg Buchenwaldban.
Éri-Halász Imre (Nyíregyháza 1900. május 19.) író, újságírót, sikeres kabarészerzőt és vígjátékírót, az Egy csók és más semmi (1933) című zenés komédia szerzőjét, akinek írói hagyatékát Kéziratárunk őrzi, január végén Zalaszentgróton ölték meg.
Gelléri Andor Endre (szül.: Budapest, 1906. március 30.) író 1945-ben a mauthauseni, majd a gunskircheni koncentrációs táborba került. A tábor fölszabadulását megérte, de flekktífuszban Hörschingenben május 10 és 20. között meghalt.
Mihály István (szül.: Budapest 1892. június 29.) filmdramaturg, filmrendező, forgatókönyvíró, újságíró az ausztriai Bruck an der Leithánál kényszermunkavégzés során halt meg február 23-án.

1943 januárjában munkaszolgálatosként halt meg Ukrajnában Rejtő Jenő (szül.: Budapest, 1905. március. 29) író és Bálint György (szül.: Budapest, 1906. július 1.) író, újságíró, kritikus. Rejtő Jenő a hónap első napján Jevdokovóban, Bálint György pedig 21-én Sztarij-Nyikolszkojében.

1944-ben a magyar írók közül a holocaust áldozataként halt meg Elek Artúr (szül. Budapest, 1876. február 8.) író, kritikus, művészettörténész, újságíró, tanár, lapszerkesztő, aki a német csapatok bevonulása után április 25-én Budapesten öngyilkos lett.
Kner Imre (szül.: Gyoma, 1890. február 3.) neves gyomai nyomdász, tipográfus, könyvtervező, az új magyar könyvművészet megteremtője a mauthauseni koncentrációs táborban halt meg május 12-én.
Karácsony Benő (szül. Gyulafehérvár, 1888. szeptember 7.) erdélyi írót és Révész Béla (szül.: Esztergom, 1876. február 17.) írót, újságírót, lapszerkesztőt 1944 nyarán ölték meg Auschwitzban.
Tolnai Simon (szül.: Nagyvárad 1867. március 28.) lap- és könyvkiadó, bűvész, a népszerű Tolnai Világlapja, a Tolnai Világtörténelme és a Tolnai Világlexikonja kiadója hetvenhat évesen Mauthausenben halt meg október 2-án.
Komor András (szül.: Budapest, 1898. április 26.) író, költő, kritikus, akinek kéziratos hagyatékát Kézirattárunk őrzi, az ötödik munkaszolgálatos behívó kézhez vétele után, október 26-án lett öngyilkos.
Mónus Illés (szül.: Balta, Oroszország, 1888. március 12.) újságíró, szociáldemokrata. A nyilasok végezték ki november 2-án Budapesten.
Radnóti Miklós (szül. Budapest, 1909. május. 5.) költő, akit a Győr melletti Abda község határában 21 társával együtt november 9-én végeztek ki.
Szomory Dezső (szül.: Pest 1869. június 2) író, drámaíró, újságíró november 30-án éhen halt Budapesten.

2014 óta az 1943-ban, 2015 óta az 1944-ben, 2016 óta pedig az 1945-ben elhunyt írók művei szabadon elérhetőek az interneten. A jelenlegi szabályozás szerint az alkotó halálát követő évtől számított 70 évig műveinek megjelentetése engedélyköteles, ez után azonban a szerzői jogvédelem hatálya alól felszabadult művek szellemi közkinccsé válnak.

Szerb Antal művei a Magyar Elektronikus Könyvtárban:

• A Pendragon-legenda, Budapest: Franklin, [1934].
• Magyar irodalomtörténet, Budapest: Révai, 1935
• A világirodalom története, [Budapest]: Révai, [1941].
• Budapesti kalauz Marslakók számára, Budapest: Löbl D. Ny., 1935. Officina Nova, 1991.
• Hétköznapok és csodák. Francia, angol, amerikai, német regények a világháború után, [Budapest]: Révai, [1935 után]
• Utas és holdvilág, [Budapest]: Révai, [1937]. (Budapest, Interpopulart, Populart füzetek)
• A királyné nyaklánca Igaz történet, [Budapest]: Bibliotheca, [1943].
• Madelon, az eb, Budapest: Révai, 1947.
• A varázsló eltöri pálcáját, Budapest: Révai, 1948.

Szerb Antal fordításai, átdolgozásai a Magyar Elektronikus Könyvtárban:

• William B. Seabrook: Utak a dzsungelben, Budapest: Révai, [1936].
• Johan Huizinga: A középkor alkonya, Budapest: Athenaeum, [1938].
• Hugh Walpole: Christina, Budapest: Széchenyi Irod. és Műv. Rt., [1940].
• Hendrik Van Loon: Rembrant 1–2. köt., Budapest: Magyar Téka, [1940 körül].
• Christophorus Columbus: Columbus úti naplója, [ford. és sajtó alá rend.], Budapest: [Officina], [1941].
• Stephen Leacock: A Mauzóleum klub, [ford. és átd. Szerb Antal], Budapest]: Pharos, [1943].
• B. Seabrook: A bűvös sziget. Regény, Budapest: Stílus, [1943].
• W. van Loon: A hajózás története, Budapest: Stílus, [1943].
• Eric Knight: Sam Small csodálatos élete. Regény, Budapest: Révai, [1946].
• Anatole France: Thaisz (Thaisz és más elbeszélések), Budapest: Európa, 1962; Budapest: Európa, 1989

Sárközi György művei a Magyar Elektronikus Könyvtárban:

• Mint oldott kéve. Történelmi regény, [Budapest]: Pantheon, [1932].
• Szilveszter, [Debrecen]: Nagy K. és Tsai., [1933]
• Viola, [Budapest]: Athenaeum, [1935].
• Higgy a csodában! Versek, Budapest: Athenaeum, [1941].
• Sárközi György összes verse és kisebb műfordításai, Budapest: Sarló, 1947.

Sárközi György fordításai, átdolgozásai a Magyar Elektronikus Könyvtárban:

• Hoffmann, Ernst Theodor Amadeus: Brambilla hercegnő; Diótörő és egérkirály, ford. Sárközy György, Budapest: Franklin, [1930]; Diótörő, [Sárközi György és Juhász Andor fordítását gondozta Tarbay Ede], Budapest: Móra, 1979.
• Francesco Petrarca daloskönyve, Budapest: Franklin, [1943].
• Mann, Thomas: Válogatott elbeszélések [Trisztán; Tonio Kröger; Halál Velencében; Úr és kutya idill; Mario és a varázsló: Tragikus útiélmény; Az elcserélt fejek: Indus legenda], fordító Kosztolányi Dezső, Lányi Viktor, Sárközi György, Horváth Henrik, Budapest: Európa, 1974.
• Mann, Thomas: József és testvérei, fordító Sárközi György, Káldor György, Budapest: Park, 1993. [E kiadás szöveghiányainak pótlásával a Gabó Kft. 2005-ös kiadása alapján.]

Blogbejegyzésünk második része itt olvasható.

Korábbi blogbejegyzéseink:

• Halász Gáborról
• Kner Imréről

A washingtoni National Museum of American History épületében 2020. január 5. és 12. között került sor a Smithsonian 2020 Haydn Quartet Academy című rendezvénysorozatra. A „kvartett-akadémia” mindenekelőtt egy workshopot foglalt magába, amelynek keretében tizenkét fiatal vonósjátékos mélyedhetett el Haydn op. 9, 17 és 20-as számú vonósnégyes-sorozatainak előadásában. A különleges koncepció értelmében három-három növendékhez egy-egy tapasztaltabb „coach” csatlakozott, akik ily módon nem külső hallgatóként, hanem a szó szoros értelmében „belülről” próbálták beavatni a résztvevőket a kvartettjáték rejtelmeibe (inside coaching). Ráadásul a négy kvartett összeállítása a hét során többször átalakult, lehetővé téve, hogy a workshop résztvevői a különböző partnerekkel való együttjátékból is okulhassanak.

Pillanatkép a workshopról: Mikusi Balázs (OSZK Zeneműtár), Susan H. Vita (a Library of Congress zenei részlegének vezetője) és Kenneth Slowik (a Smithsonian Chamber Music Society művészeti vezetője, a Haydn Quartet Academy főszervezője)

A workshop gerincét jelentő kamarazenélés mellett azonban a résztvevők előadásokat is hallhattak Haydn stílusáról, a régi hangszerek sajtosságairól, vagy éppen a korabeli kottaírás értelmezéséről. Az OSZK Zeneműtárának vezetőjét, Mikusi Balázst mint Haydn magyarországi működésének szakértőjét hívták meg három előadás megtartására. Közülük a kifejezetten szakembereknek szánt elsőre január 9-én került sor „Haydn at Eszterháza” címmel, hogy a résztvevők képet kaphassanak a zeneszerző környezetéről 1770 táján, amikor a workshop keretében megszólaltatott vonósnégyesek keletkeztek. Másnap már nagyobbrészt laikus közönség előtt, a washingtoni magyar nagykövetségen rendezett kamaraest keretében hangzott el a „Haydn and Hungary” című előadás, amely az Esterházy hercegekhez fűződő kapcsolatán túllépve is tárgyalta Haydn magyar vonatkozásait. Végül 11-én a Washingtontól egyórányi autóútra (immár Virginia államban) fekvő Wolf Instrument Workshopban került sor a (némileg informálisabb) harmadik előadásra, az ugyancsak a program részét képező osztrák borkóstolóhoz illeszkedő „Haydn and Austria” témával.

Mikusi Balázs előadása a washingtoni magyar nagykövetség dísztermében (2020. január 10.)

A Smithsonian 2020 Haydn Quartet Academy záróeseménye egy valódi Haydn Marathon volt, amelynek keretében a fiatal muzsikusok végre teljes egészében eljátszhatták a workshop keretében betanult valamennyi kvartettet a National Museum of American History látogatói előtt. A koncert bevezetéseképpen a résztvevők rövid kerekasztal-beszélgetésben próbálták összegezni a hét legfőbb tanulságait, alapvető élményükként fogalmazva meg, hogy a Haydn ritkán hallott (korai) vonósnégyeseivel való intenzív foglalkozás mennyire új megvilágításba helyezi a jóval ismertebb (kései) kvartetteket is mind az előadó muzsikus, mind a történész számára.

A magyar nagykövetségen elhangzott előadást itt lehet megnézni (kb. 5:50-től).

A Magyar Elektronikus Könyvtár újdonságai közt minden év elején külön figyelmet kapnak a január 1-től a jogvédelem hatálya alól felszabadult szerzők művei. A jelenlegi szabályozás szerint ugyanis az alkotó halálát követő évtől számított 70 évig engedélyköteles az adott szerző minden műve megjelentetése. Így 2020-tól az 1949-ben elhunyt írók könyvei már szabadon terjeszthetőek az interneten.

Közkinccsé válnak tehát és az év folyamán megjelennek a MEK-ben olyan szerzők könyvei, mint

• Aczél Pál (író, filmrendező),
• Ágner Lajos (irodalomtörténész, orientalista, pedagógus),
• Balázs Béla (író, filmrendező, kritikus),
• Berde Mária (erdélyi író, költő és műfordító),
• Berkes Imre (író, újságíró),
• Fazekas Imre (író, újságíró),
• Garai Ferenc (író, újságíró),
• Hoffmann Mária (műfordító, író és irodalomtörténész),
• Ignotus, vagyis Veigelsberg Hugó (költő, író és újságíró),
• Mael Ferenc (erdélyi születésű költő, író),
• Podmaniczky Pál (evangélikus lelkész, egyetemi tanár),
• Vándor Kálmán (író, újságíró),
• Zsigmond Ferenc (irodalomtörténész),
• Zsolt Béla (író, újságíró és politikus),
• valamint Drasche-Lázár Alfréd (író és politikus, a trianoni békeszerződés egyik aláírója).

A trianoni békediktátum 100. évfordulójához kapcsolódva, annak korabeli fogadtatásáról, elemzéséről szóló hazai és külföldi művekkel is bővülni fog az idén az elektronikus könyvtár. A szerződés és az azt becikkelyező törvény szövege és magyarázata már elérhető a MEK-ben. A digitalizált régi könyvek mellett a szintén az E-könyvtári Szolgáltatások Osztályán működő webarchívumban egy különgyűjteményt is létrehoznak a centenárium alkalmából az interneten megjelenő hírekből, interjúkból, cikkekből, blogokból, honlapokból és egyéb webes tartalmakból.

A képre, vagy ide kattintva máris letölthető egy újonnan felkerült szabadon terjeszthető közkincs!

Kövesd a Magyar Elektronikus Könyvtár gyarapodását RSS-ben, a Twitteren, az érdekesebb újdonságokról szóló híreket pedig a Facebookon.

Köszönjük az egész éves lelkes figyelmet, a felajánlott köteteket, az anyagi támogatást, a digitalizálási javaslatokat, a jobbító szándékú hozzászólásokat, s kívánunk nagyon boldog, sikeres és olvasmányokban gazdag új évet minden kedves olvasónknak, felhasználónknak és családjuknak! Idén is sok újdonsággal várjuk minden régi és új olvasónkat!

Tudtad, hogy Te is támogathatod a MEK-et?

A rendekkel való újabb kiegyezés szimbolikus lezárásaként I. Lipót király harmadik feleségét 1681. december 9-én koronázták magyar királynévá, amely az akkor már közel fél éve tartó országgyűlés méltó lezárása volt. A témával két írás foglalkozott, amelyeknek a Habsburg-udvar titkára, Johannes Probst a szerzője, s mindegyik 1682-ben, Bécsben íródott.
Ezekből – a korábban Pálffy Géza által ismertetett nyomtatványokból – kiderül, hogy a koronázás megszervezése komoly nézeteltérést okozott a magyar főpapok között, akik nem tudtak megegyezni az egyházi ceremónia lebonyolításával kapcsolatban. Egy nemrég felfedezett levél tanúsága szerint ezen vita elsimítására küldték az udvari titkárt. Probst tudósításából világossá válik, hogy a vita legfőbb oka a már idős esztergomi érsek, Szelepcsényi György mozgásképtelensége volt, emiatt a szertartás menetén változtatni kellett.
A Központi Antikvárium árverésén vásárolt nyomtatvány 13 pontba szedve ismerteti a Szent Korona bevonulásának menetét, majd 26-ban a királyné megkoronázásának ceremóniáját. A tartalmi hungarikum mind a magyar koronázás- és parlamentarizmuskutatás, mind a hazai historiográfia és könyvtörténet szempontjából kiemelkedő fontossággal bír, jelentőségét ráadásul tovább növeli, hogy a 16–17. századi magyar koronázásokról viszonylag kevés egykorú, vagy közel egykorú önálló kiadvány jelent meg.

Egy nagyon kedves szokás, hogy advent idején a gyerekek ünnepi ingecskét kapnak, amin gyűjthetik a jócselekedeteiket. Ez egy papírból kivágott pendely, amely háromszegletű bevágásait kell felhajtani, ha a kisgyermeknek sikerült valami jó tettet véghezvinnie. Mire eljön a szenteste, addigra úgy illik, hogy ez az ingecske teljesen kicsipkézve várja az angyalt a feldíszített fa alatt.

Papírpendely a gyerekek jócselekedeteinek gyűjtésére

Most az ádventi időszakban ennek a szokásnak a kapcsán egy másik ingecskét szeretnénk bemutatni. Ugyanígy a kisded várásához, annak színről színre látáshoz kapcsolódik.

Van egy nagyon szép történet, amelyet ma már kevesen ismernek. A történet szerint IV. Béla királyunk feleségének, Laszkarisz Máriának volt egy udvari káplánja, aki harminchárom éven át böjtölt azért, hogy egyszer megláthassa Krisztust emberi alakjában. Egyszer egy álombeli látomásában megkérdezte tőle Jézus, hogy melyik formájában szeretné őt látni, kisdedként vagy a kereszten szenvedőként. Mire a pap azt válaszolta, hogy a gyermek Jézussal szeretne találkozni. Másnap a káplán kék selyemből egy kis ingecskét, tunikát varratott, és misézéskor az oltárra tette. Amikor a misén ahhoz a részhez ért, amikor Jézus Krisztus megszentelt testét és vérét emelik a magasba, megjelent neki Jézus kisgyermekként, és a világoskék tunika volt rajta. Ettől a naptól kezdve a miséken, amelyeken a királyné is jelen volt, az Úrfelmutatásnál a káplán három órát is elidőzött, és csak azután folytatta a szertartást. Egy nap jóindulatúan és tapintatosan megkérdezte a királyné, hogy vajon miért tartja az atya a megszokottnál sokkal hosszabban a miséket. Erre a káplán mesélt a látomásáról. A királynőt megérintette a történet. Elkérte a paptól a tunikát, és eltette.

Néhány év elteltével a Jeruzsálemi Német Lovagrend egyik lovagja segítette a királyt a tatárok elleni harcban, aki szolgálataiért cserébe a tunikát kérte. Úgy gondolta, nagy örömet fog szerezni vele testvérének, aki a kölni Boldog Mária Magdolna kolostorában szerzetesnővérként élt. A királyné, mielőtt odaadta volna az ingecskét, azt kérte, hogy hadd vágja le annak bal ujját, hogy azt megtarthassa emlékbe. A tunika bal ujja a királyné lányának, Boldog Margitnak a kolostorába került, és azt ott nagy áhítattal tisztelték. A tunika – a bal ujj nélkül – pedig elkerült Kölnbe. A lovag aranyozott dobozkába csomagolva és lepecsételve adta át nővérének, és a lelkére kötötte, hogy csak akkor nyithatja ki, amikor visszatér hozzá. Időközben meghalt a lovag, nem sokkal később a nővére is. Magukkal vitték a sírba a ládika titkát.

Testimonium Thomae Fremperger de tunica Christi, an 1474. (Thomas Fremperger bizonyságtétele Krisztus tunikájáról, az 1474-ik esztendőben) – Kézirattár, Cod. Lat. 319 (fol. [4]r)

Közben eltelt másfél száz év.

1412-ben magyar zarándokok érkeztek Kölnbe, és eljutottak Boldog Mária Magdolna kolostorába is. Kérték a szerzetesnővéreket, hogy mutassák meg nekik a csodálatos tunikát, de azok semmit sem tudtak róla. Ekkor a zarándokok elmesélték a tunika történetét, és hogy náluk, Magyarországon milyen nagy tisztelet övezi annak bal ujját. A szerzetesnővérek keresgélni kezdtek a kolostor ereklyéi között, és megtalálták az aranyos ládikót benne a világoskék ingecskével, amelynek hiányzott a bal ujja.

A történetnek hamar híre ment. Innentől kezdve a tunikát a magyarokon kívül minden más nemzet is tisztelettel imádta, sokan zarándokoltak el a kolostorba, hogy láthassák.

A csodás esetet németül és latinul egyaránt lejegyezték, és nyomtatásban is kiadták.

Nemzeti könyvtárunk őriz egy kicsiny, négy levélből álló papírkódexet (Cod. Lat. 319), amely Thomas Fremperger munkájának kézirata: Testimonium Thomae Fremperger de tunica Christi, an 1474. (Thomas Fremperger bizonyságtétele Krisztus tunikájáról, az 1474-ik esztendőben).

Frempergerről annyit tudunk, hogy a művészetek és az orvostudomány bakkalaureusa volt és a majdani I. Miksa császárnak a káplánjaként tevékenykedett.

Fremperger története körülbelül huszonöt évvel a kézirat keletkezése után nyomtatott formában is megjelent Kölnben. A négyleveles könyvecske címe: Historia translationis tunicae Jesu Christi de Hungaria ad inclitam civitatem Coloniensem ad monasterium Albarum dominarum, ubi tam ab incolis quam extraneis incredibili honore veneratur (Jézus Krisztus tunikája átvitelének története Magyarországról a nemes Köln városába, a Fehér úrasszonyok kolostorába, ahol mind a lakosok, mind az idegenek hihetetlen tisztelettel imádják). Ebből az ősnyomtatványból is őrzünk egy példányt, jelzete Inc. 864.

Translatio tunicae (A tunika átvitele) Inc. 864 (fol. [1]r) – Régi Nyomtatványok Tára

Azoknak, akik részletesebben szeretnék megismerni a tunika történetét, szeretettel ajánljuk a Régi Nyomtatványok Tára nyugalmazott osztályvezetőjének W. Salgó Ágnesnek a tanulmányát, amely a nyomtatvány és kézirat facsimile kiadásához íródott. A hasonmás kiadás a Margaritae Bibliothecae Nationalis Hungariae sorozatban jelent meg 2007-ben.

 Kis Jézus a tunikában. Inc. 864 (fol. [1 ]r) – Régi Nyomtatványok Tára

Túri Klaudia (Régi Nyomtatványok Tára)