Kétszáz éve született Liszt Ferenc, a Sopron megyei Doborjánban, s ugyancsak két évszázada fedezték fel az ún. Nagy Üstököst az égen. A legenda szerint Ferenc fogantatásakor tűnt fel a kométa, ami szép, de nem igaz. Ugyanis ez az esemény 1811 január végén történt míg a szóban forgó üstököst március 25-én, tehát két hónappal később fedezte fel Honoré Flaugergues (1755–1835) francia amatőr csillagász a Rhône folyó jobb partján lévő Viviers-ben. Talán abban lehet némi kapaszkodót találni, hogy Liszt születésekor, október végén a szabad szemmel is alaposan megfigyelhető üstökös csóvája elérte a maximális hosszát, s igen látványos égi jelenség lehetett éjjel.
A legenda egyik változata szerint a Doborján környékén táborozó cigányok, rámutatva a tavasszal frissen feltűnt csillagászati jelenségre, megjósolták a már kéthónapos terhes Liszt anyjának, hogy egy nagy embert fog világra hozni. Ez a történet jól példázza a visszafelé vetített jóslatok „igazság”-át és az antik-keresztyén toposzok népszerűségét. Gondoljunk csak Nostradamus szünni nem akaró sikerére vagy a betlehemi csillagra. Természetesen nem volt mindig szükség visszavetíteni a jövendöléseket, sok esetben működött ez rögtön is: Napóleon kedvtelve hivatkozott a Grand Armée 1812-es nyári elindulásakor, hogy a várható győzelmüket előre jelezte az 1811-es üstökös. Az Arbat téren állva Pierre Bezuhov számára pedig a zsarnok megölésébe vetett hitét erősítette meg mikor megpillantotta a kométát. Tolsztoj talán éppen Suetoniust olvashatta ennél a résznél, aki részletesen beszámolt a sidus Iuliumról, Caesar csillagáról, ami a Brutusék gyilkossága után tűnt fel Róma felett.
Az üstökös megjelenésére odafigyeltek a szőlősgazdák is, mivel mágikus erőt tulajdonítottak az 1811-es kométának, így sokan azt gondolták, hogy jó gyümölcstermő év lesz Európában, különösképpen Bordeaux, Champagne, Cognac és a Rajna környékén. Ebből a történetből nem maradhatott ki a mi tokaji aszúnk sem. Az üstökös megjelenése és a jó aszútermő év klasszikus koincidencia: nyilvánvalóan semmi köze a kettőnek egymáshoz, véletlen egybeesés csupán. Mindenesetre az 1811 kiváló év lett a tokaji borok történetében is, büszkén mutogatják a tulajdonosaik a néhány megmaradt, 1840-ben palackozott borritkaságot. (A szakirodalomban comet vintages-nek nevezik, magyarul a szép "üstökösbor" nevet kapta.)
A Nemzeti Könyvtár Kézirattára ugyanakkor őriz egy különös kéziratot ebből a témából. Décsy Antal, 18–19. század fordulóján élt miskolci jogász szabad idejében sokat foglalkozott magyar történelemmel, több e tárgyban megjelent könyvét számon tartja a történettudomány (különösen a Lehel kürtjéről írt traktátusát). Azonban van néhány csillagászati–asztrológiai kézirata is, melyekre eddig nem figyelt fel a kutatás. Írt egy szórakoztató tanulmányt az 1811-es üstökösről a következő címmel: Mulatságos elmélkedések az mostani üstökös tsillagról, melly látzatik az égen a Mérték jegyében. Ebben a kéziratban látható a fenti, Liszthez és a tokajihoz kapcsolt üstökös eddig ismeretlen rajza és szórakoztató leírása. A véletlenek egybeesése illetve az emberi (asztrológiai) szamárságok kifigurázásának nagy mestere volt Mark Twain. Ő említette meg ironikusan élete végén, hogy születése és tervezett halála egybeesett és egybe fog esni a Halley-üstökös feltűnésével. A nagyjából 75 év keringési idejű égitest valóban 1835. november 16-án tűnt fel (rá két hétre született meg az amerikai író) és 1910. április 20-án jött el ismét (másnap halt meg Mark Twain).
Ehhez hasonló véletlen találkozás az üstökösként feltűnt zeneszerző és az 1811-es tokaji aszú legendás kapcsolata a Décsy által lerajzolt égitesttel.
Farkas Gábor Farkas
