Kimaradt Mátyás cseh királlyá koronázása? - Budai Krónika 4. rész

2012. augusztus 31. 09:01 - nemzetikonyvtar

2012. augusztus 31-én és szeptember 1-jén 10 és 18 óra között a Magyar Nyelv és a Magyar Könyv Ünnepe programsorozat eseményeként ingyenesen tekinthető meg a nemzeti könyvtárban az 1473-ban készült első, Magyarországon nyomtatott könyv, a Budai Krónika Magyarországon található mindkét példánya.

Mitől különleges ez a szenzációs könyvtörténeti emlék? Öt részben mutatjuk be. Farkas Gábor Farkas írása.

4. rész

Bár a Chronica fogadtatásáról nem maradtak fenn egykorú források, a megmaradt példányok provenienciája alapján úgy tűnik, hogy a közép-európai régióban terjedt el. Nemcsak a két magyarországi példányban fellelhető bejegyzések utalnak a használatára, hanem például a nevezetes lipcsei kötethez részletes mutatókat készített egykori gazdája, s hozzácsatolta a magyar királyok névsorát. Néha további példányok sorsáról értesülhetünk egy-egy régi adomány kapcsán: Septei Péter kúriai jegyző négy másik könyvvel együtt egy nyomtatott Chronica Hungarorumot ajándékozott az Ágoston-rend budai kolostorának 1488 novemberében. Bár ekkorra megjelent Thuróczy krónikája Brünnben és Augsburgban is, ám valószínűleg a régebbi és szerényebb kiállítású krónikáról lehet szó, s nem a fametszetekkel ékesített, drágább, alig néhány hónapja megjelent kiadványról. Menestarffer János pedig 1481-ben másolta le a maga számára a nyomtatványt. Ugyancsak rendelkezett egy kéziratos példánnyal a neves német polihisztor Hartmann Schedel is. Kézirata (amit 1480-ban másolta le Ambergben) nemcsak Hess szövegét közli, hanem beszámol például a Mátyás győzelmes bécsi bevonulásakor „látott” új csillagról is.

Mivel nincs más történeti forrás erről a csillagászati eseményről (üstökös, vagy szupernóva), itt nagy valószínűséggel az ismert antik toposzról (az uralkodó bevonulását kísérő égi csoda) vagy egy különleges légköri eseményről (halo, parhelion) lehetett szó. Így nem véletlen, hogy bár név nélkül, de Schedel közli Conrad Celtes humanista ódáját a Mátyás halálát megelőző szörnyű jelekről. (Rá két évre meg is jelent nyomtatásban, Ingolstadtban.) Bár Schedel másolata nem hozza Hess kolofónját, de tartalmazza ajánlását, így egészen bizonyos, hogy az 1473-as kiadásról készült. Talán az a másfél évtized (1473–1488) komoly előnyt jelenthetett a Thuróczy Krónika esetében, hogy az új technológiával elkészült mű a mindennapok részévé válva, határokat átlépve magasabb példányszámban megmaradhatott.

A hazai Lectio olvasmánytörténeti adatbázisát böngészve nem nagyon akadtam egyértelmű nyomára Hess krónikájának. Talán Vértesy Miklóshoz tudunk csatlakozni: ő hívta fel annakidején a szakma figyelmét a nagyszombati jezsuita egyetem könyvtárának kéziratos katalógusában található bejegyzésre. Szentiványi Márton, a rend tudós könyvtárosa 1690-ben a következő megjegyzést tette: „Hungarorum Cronica Typo Veteri, quarto, Venetijs 1483. membrana scripta 1632.” Vagyis a magyarok krónikája régi betűkkel nyomtatva Velencében, 1483-ban, negyedrét méretben, pergamenkódex töredékébe kötve. S Némethi Jakab 1632-ben katalogizálta az egyetem megalapítását megelőző nagy könyvtárrendezés során. Mivel a korból jól ismert Thuróczy krónikát Szentiványi külön feltünteti, így esetleg gyanakodhatunk arra, hogy Hess nyomtatványának az évtizedét elírta (van erre néhány példa a jezsuita katalógusban), s jezsuita kollégium, majd egyetem bibliotékájának polcán is ott volt az első magyarországi nyomtatvány egy példánya. De nem tarthatjuk azt sem kizártnak, hogy Velencében mégis kiadtak egy latin nyelvű magyar krónikát 1483-ban, csak nem maradt fenn belőle egyetlenegy példány sem.

13. ábra Szent László legenda a Thuróczy krónikában (Augsburg, 1488) (OSZK, Inc. 1041.)

Az biztos, hogy Thuróczy János nem is gondolhatott arra, hogy magyar nyomdánál jelentesse meg munkáját. Hess András pedig meghalhatott nem sokkal második műve kinyomtatása után, vagy – ahogyan Gárdonyi Albert feltételezte vagy hetven évvel ezelőtt – megélhetési forrását változtatta meg, megnősült és Borbála nevű feleségével élt békességben Budán haláláig. Persze akadt olyan feltételezés is, hogy a sikertelenség miatt Velencében folytatta tovább a nyomdászmesterséget. Ezek a találgatások vagy minden alapot nélkülöznek, vagy nincs rá egyértelmű bizonyíték.

Előbb utaltam arra, hogy jó választás lehetett egy latin nyelvű magyar krónika kiadása. Nemzeti történelmi munka kiadásában csak egy spanyol történeti mű előzi meg a mi Chronicánkat: Rodrigo Sánchez de Arévalo Compendiosa historia hispanica című műve, mely Rómában jelent meg 1470-ben Ulrich Han műhelyében. A spanyol diplomata a vizigót betöréstől (Kr.u. 414) IV. Henrik kasztíliai király – akinek dedikálta könyvét – uralkodásának első szakaszáig (1469) írta meg országa történetét. Tehát spanyol földön az első nyomdát Hess műhelyével egy időben alapították, melynek első terméke néhány hónappal a magyar tipográfia első kiadványa után, 1473 szeptemberében jelent meg Sevillában. Így elmondhatjuk, hogy a Budai Krónika volt az első nemzeti történeti mű, melyet hazai műhelyben nyomtattak. Talán megkockáztathatjuk azt a feltételezést, hogy Hesst különösen inspirálhatták a különböző római nyomdákban az 1460-as évek végétől a 1470-es évek elejéig kiadott történelmi tárgyú művek. A spanyol történet mellett megjelent Curtius Rufus népszerű Nagy Sándor históriája, nem sokkal később Livius történeti munkája is.

14. ábra Compendiosa historia hispanica (Róma, 1470) Forrás: http://special.lib.gla.ac.uk

Hess szövege a 14. századi krónika-kompozíción alapult, s a Nagy Lajos halála utáni rész szerzője ismeretlen. Az eredetileg több önálló történeti mű összeolvasztásából létrejött szöveg 14–15. századi kódexekben maradt ránk, s kritikai kiadója, Domanovszky Sándor Budai Krónika családjának nevezte el, megkülönböztetve a Képes Krónika családjától. Vannak olyan részek, mint például Károly Róbert 1342-es halála és temetése, melyeket csak a Chronica Hungarorum őrzött meg és innen került át a Dubnici Krónikába vagy Thuróczy János históriájába. A krónika szerkesztője Nagy Lajos király történetét Küküllei Jánostól emelte át, kissé átdolgozva (s kihagyva természetesen Küküllei prológusát). A krónika utolsó szakasza – mint már említettem – egy ismeretlen szerkesztő munkája, Lajos király halálától (1382) Mátyás király moldvai hadjáratáig (1468) beszéli el nyolc évtized történetét. Érdemes megjegyezni, hogy mindössze négy oldalról van szó, tehát a szerkesztő igencsak összesűrítette a közelmúlt és saját korának – egyébként meglehetősen izgalmas és fordulatos – eseményeit. Ugyanakkor számos különleges részletre is kitér. Megemlékezett például a Lajos halála előtt feltűnt fényes üstökösről, ami lehetne az előbb említett, Mátyás bécsi bevonulásakor alkalmazott antik toposz, ám az égitest valóban létezett, s Európában, illetve Kelet-Ázsiában is megfigyelték 1382 szeptemberében. Bár az aránytalanságok szembeötlőek, az alig két évig regnáló király Albert nem sokkal kap kevesebbet, mint a fél évszázadig uralkodó Zsigmondunk.

15. ábra Nagy Lajos király halála a Budai Krónikában (OSZK, Inc. 326.)

Mátyásról mindössze egy rövid fejezetben írt, megemlékezett a koronázásáról (1458), Jajca visszavételéről (1463), a Szent Korona visszaszerzéséről (1464), s végül a moldvai hadjáratról (1468). Erről személyes élményét is megosztotta a szerkesztő: „Igen sok zászlót hozott innen Budára, híres győzelmének jeleit, és ezeket nagy ünnepélyességgel a Boldogságos Szűz Mária plébánia-templomában tűzette ki, ma is láthatók.” A Mátyás-templom említése ugyancsak érv amellett, hogy az első nyomdánk ettől nem messze lehetett, s a Budai Krónika szerkesztője talán a közelben lakó Kárai László lehetett. Mint már mások is megjegyezték, a krónika – aránytalansága mellett – hirtelen vége szakad, hiányzik az utolsó négy év magyar történelme. Ez magyarázható azzal, hogy az igen kényes 1471–1472 közötti belpolitikai események, az összeesküvés, Kázmér betörése, Vitéz fogsága és halála még friss volt és komoly problémákat okozott az első magyar műhelynek is.

Így elégnek tűnt erre csak egy mondattal utalni: „Bár a külföldiek, például a lengyelek és csehek és a szent koronának alávetett más lakosok sokat ármánykodtak ellene, Mátyás szembeszállt velük, mint bátor és győzhetetlen oroszlán.” De hiányzik más is a négy év történelméből. Például kimaradt az 1468-ban kezdődő cseh háború, a katonai sikerek és Mátyás cseh királlyá koronázása. A már említett és feltételezett kiadói program – melynek meglétét sokan vitatják – újabb apró jelét helyezte Hess András a krónika végére. Ez talán megmagyarázza a rövid Mátyás-fejezetet, s a hiányzó történelmi eseményeket. „Felséges és győzhetetlen urunknak, királyunknak többi nevezetes és emlékezetes tetteit, mivel oly sok van, és mivel ezeket röviden összefoglalni nem lehet, más alkalomra kell halasztanunk, és részletesebben kell majd elbeszélnünk.” Vagyis Hess szándékában állt a későbbiekben egy nagyobb terjedelmű művet kinyomtatni Mátyásról. Ha azonban ez volt a terve, akkor ismét felmerül az a kérdés, hogy Vitéz bukása után miért nem Mátyásnak ajánlotta a krónikát? Ugyanakkor Borsa figyelmeztetése óvatosságra int: Hess zárógondolata az ősnyomdászat igen gyakori toposza.