Ravaszdi Shakespeare - Cseh Tamás ma lenne hetven éves

2013. január 22. 16:03 - nemzetikonyvtar

Huszonhét évvel ezelőtt, 1986 hideg januárjában a Devecser melletti erdőben megbúvó lőszerraktárat őriztük négytucatnyian a NATO-csapatoktól. A legrosszabb szakasz minden esetben az éjjel egy és hajnali négy közötti három óra volt: hideg is volt, sötét is volt, s lassan pergett az idő. A felcsempészett rádión, igaz, nem a legtisztább minőségben – hiszen zavarták azok, akiket zavart – hirtelen felcsendült az őrtoronyban egy számomra addig ismeretlen dal:

„Hol volt és hol nem volt, Dániában
Egy királyfi, aki egy szép napon,
Hogy leplezze titkát, mely rosszra vinné,
bolondot mímelt, ó borzalom.”

Meghallani és megszeretni egy pillanat műve volt, mondhatnánk John Yossarian bombázótiszt szavaival, s abban a kegyetlen hidegben mintha túlélhetővé vált három perc negyvennyolc másodpercre Kádár János és kora. Az őrségváltást követően kiderült a melegedőben, hogy állandó tettestársam, az egykori bencés diák kívülről fújta a nótát, így az őrszolgálat leadása után már az összes tápos ezt énekelte a kantinban, kólamámorban fetrengve.

Két évtizeddel később egy kiállítást raktunk össze barátaimmal az ELTE Egyetemi Könyvtárában. „Könyvtárak rongya” címmel régi könyvekről és olvasóikról szerettünk volna valami érdekeset mondani a gyanútlanul betévedő látogatóknak. Az egyik tárlóba valahogyan csupa olyan kötet került, melynek íróját vagy tulajdonosát kivégezték. Szervét Mihály, Nádasdy Ferenc kötete mellett ott hevert Jeszenszky Jánosé is. Valakit Genfben, valakit Bécsben, s valakit Prágában ért utol a hóhér bárdja, vagy a mindent elemésztő tűz. Akkoriban egy új csillagra vadásztam, s rábukkantam Owen Gingerich harvardi professzor (csillagászból lett tudománytörténész) 1981-es cikkére a Sky & Telescope-ban. A tanulmányában röviden kitért arra, hogy William Shakespeare Hamlet című drámája egyes karakterei kialakításában és a helyszín (Helsingør) megválasztásában szerepe lehetett Tycho Brahe dán csillagásznak, pontosabban az európai tudós közélet által jól ismert portréjának. Tycho II. Rudolf udvari matematikusaként élt Prágában, ahol legjobb barátja az a Jeszenszky János volt, kinek szifiliszről szóló könyve (szerzője Wendelin Hock német orvos, megjelent 1514-ben) ott volt a kezünkben 2007 nyarán. A neves humanista orvos Bécsben vásárolta a könyvet még 1612-ben, s nem telt el egy évtized mire a vesztes fehérhegyi csata után, 1621 tavaszán feje a porba hullott. (Az előrelátó pozsonyi jezsuiták megszerezték ezt a példányt, s a gyógyszertárukban őrizték a rend 1773-as feloszlatásáig.)

AppH 0658OSZK, RNYT - AppH.658.  - Jeszenszky-féle életrajz (Prága, 1601)

De Jeszenszky mindezek előtt még megírta csillagász barátja életrajzát ékes latin nyelven, melyből Apponyi Sándor, a neves bibliofil gyűjtő és bibliográfus megvásárolt egy pélfdnyt a 19. század végén. (Ez a kötet természetesen ma is megtalálható az Országos Széchényi Könyvtár Apponyi-termének egyik gyönyörű könyvszekrényében.) A Jeszenszky-féle életrajz elején szerepel ugyanaz a metszet, ami a harvardi professzor figyelmét is felkeltette három évtizeddel ezelőtt. A meglehetősen szövevényes történetből az hámozható ki egyértelműen, hogy a Hamlet kulcsszereplőinek mondott Rosencrantz és Guildenstern a valóságban is léteztek, s Tycho Brahe harmad-unokatestvéreiként a dán király követei voltak az angol udvarban a 16. század végén. Vagyis nem kizárt, hogy Shakespeare ismerhette Knud Gyldenstierne és Frederick Rosencrantz, egykori wittenbergi diákokat személyesen, mert bizonyos, hogy ő emelte be Hamlet történetébe a két udvaroncot. (Saxo Grammaticus szövegében és a többi Hamlet-előzményben vagy nem szerepeltek, vagy nem volt nevük.) Azt nem tudjuk, hogy mindez pontosan hogyan történhetett, ám az bizonyos (egy 1590-es évek elején írott levél szerint), hogy Tycho Brahe ismert portréja eljutott néhány angol tudóshoz a 16. század utolsó évtizedében. Eszerint Thomas Digges matematikus is kapott belőle egy példányt, aki barátként számos alkalommal adott tanácsot az angol drámaírónak asztronómiai és asztrológiai kérdésekben. Így az sem kizárt, hogy ebben az időben a Diggeshez közel lakó Shakespeare éppen a lakásán láthatta meg ezt a metszetet, rajta a dán nemesek neveivel. (Ha belegondolunk, a drámában alig van igazi dán név a két wittenbergi diákon kívül.)

AppH 0658 2

A metszet azért érdekes, mert rajta szerepelnek Brahe rokonainak a címerpajzsai, s közöttük a bal oldalon Rosenkrans és alatta Guldensteren.

AppH 0658 1
Hasonlóképpen Jeszenszky János 1601-es Tycho-életrajzában, ami a Hamlet feltételezett befejezése idején jelent meg Prágában. (Az életrajz elég hamar jelenhetett meg, mert a dán csillagász 1601. október 24-én halt meg, így az utolsó két hónapban kellett megjelennie Jeszenszky szövegének.)

A toronyba felcsempészett rádiót elérte a végzete 1986 február elején: valaki szükségesnek érezte, hogy megossza azt az információt az ügyeletes tiszttel, hogy rockzenét hallgatok a 3-as őrtoronyban. Két hét laktanyafogság lett a vége, minek következményeként a velem párban lévő Leiter Jóskával (civilben folyami matróz volt Esztergomtól Bajáig) egy órával előbb keltünk a szokásos hat óránál tizennégy napig. Hogy ne unatkozzunk: az őrmester megbízott bennünket, hogy a laktanya területén fekvő fagyott varjakat (a szigorú tél még őket sem kímélte) összeszedjük és egy talicskán elszállítsuk. Hajnali ötkor nem különösen lelkes a katonaember, míg a többiek a hálóban szuszogtak, Jóska tolta a talicskát, én meg szedtem össze a varjúkat egy lapáttal. Mikor arra jött az őrmester, elérkezve láttuk a pillanatot, hogy biztosítsuk jókedvünkről (a hideg és a fagyott varjak dacára), s teli torokból énekeltük neki az erdőben:

„Itt állunk úgy, mint a mór vezér
Magunk kifosztva másokért.
Itt állunk és a szánk nyitva van:

– Ez aztán tud, ez a Sekszpír Viliam!”

Nehéz leírni azt a döbbenetet ami az őrmester arcára kiült: sem a mór vezér, sem Sekszpír Viliam nem szerepelhetett egyetlenegy olyan kézikönyvben, amit a Varsó Szerződés rendszeresített azokban a (hideg)háborús időkben.

2013. január 21-én este írom ezeket a sorokat, lányaim mellettem Ravaszdi Shakespeare-t hallgatják a youtube-on. Átszellemülten éneklik:

„És ha egy gigászi gerinc is hajlik,
Richard-nak púpja nagy mintát követ.
Meggörbedt időben meggörbedt férfi
Legelső divatfi még lehet.
Viszkető háttal bámuljuk őt,
Idők hajlását felismerők,
Mert Richard király a nagy vég előtt
Négy felvonásra divatba jött.”


Persze ők még nem ismerik III. Richárdot, Bereményi Gézát és Albert Einsteint, de ennek is eljön egyszer az ideje. Főleg, ha valaki meggörbíti nekünk.

Cseh Tamás ma lenne hetven éves.

Farkas Gábor Farkas

komment

A bejegyzés trackback címe:

https://nemzetikonyvtar.blog.hu/api/trackback/id/tr645035183

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.