1945. február 13-án véget ért Budapest ostroma és a főváros német megszállása.
A második világháborúban, a frontokon, a haláltáborokban, a német megszállás, a nyilas terroruralom és az ostrom alatt Budapest lakosságának, épületeinek, anyagi és szellemi értékeinek jelentős része elpusztult. Az 1944. évi 1 millió 380 ezer lakosból 1945 márciusára csak 832 ezer maradt meg. A hiányzó fél millió részben elmenekült, nagyobb részben meghalt, eltűnt, akárcsak Budapest hídjai. A háború utáni hónapokban a város vitalitása fellobbant. A romhalmazok hetek, hónapok alatt eltűntek, megindult a villamos, kinyitottak a boltok, feléledt a remény, hogy a város újra felépül és felvirágzik. De közbeszólt a szovjet megszállás, jött a kommunista diktatúra, olyan elnyomó rendszer, amely a szovjet világbirodalom abszurd tervrendszerének vakvágányára siklatta az országot. Hanák Péter: Az elpusztíthatatlan város. Budapest történelmi vitalitása; Budapesti Negyed 1993. 1. szám (EPA)
Erzsébet híd 1945 - Digitális Képarchívum
Buda ostroma - nem tudom, hogy meddig tartott 1686-ban vagy 1849-ben, de - 1944-45-ben nekünk hosszú volt a Pasaréten. Karácsony estéjétől február közepéig vesztegzár alatt, villany, gáz, telefon, s ami a legrosszabb: víz nélkül, s persze éhkoppon, mégiscsak túléltük. A hidaink mind a Dunában, még a Lánchidat sem tudta megmenteni valaki. Éjjel-nappal hallottuk az ágyúszót, bombázást. Elképzeltük, hogy mekkora lehet a pusztítás. De amit aztán később az ember a szemével látott, azt nem tudta előre elképzelni. Házsorok, terek, utcák tűntek el, város helyett hóba-sárba-földbe taposott romok, hullák, dögök, roncsok mindenütt. Mindenkinek az volt az első és legtermészetesebb gondolata, hogy hagyjuk itt azonmód ezt az egészet, és építsünk valahol másutt, lejjebb vagy feljebb a Dunán, egy városalapításra alkalmasabb helyen - ahol például a hidak nem futnak neki meredek hegyoldalaknak - egy új fővárost.
Csakhogy mielőtt ezt az első gondolatot elgondolhattuk volna, már mindenki fogott egy ásót, lapátot, csákányt, szerszámot, és nekiállt, parancsszó, megszervezés és - igazán - gondolkozás nélkül, eltakarítani hullát, dögöt, törmeléksivatagot, olyan lendülettel és elszánt életkedvvel, hogy a város, főnix-madarunk, mégiscsak és megint egyszer újraszületett hamvaiból. Ottlik Géza - Próza - Magyar Elektronikus Könyvtár
A magyar főváros stratégiai jelentősége ismert volt barát és ellenség előtt egyaránt. Csak a nézőpontok voltak különbözők. Budapest helyzetét és jövőjét másként látták az önfeláldozó magyar hazafiak, és másképpen a hazaáruló horthysták és a nyilas bérencek. Másként ítélték meg Budapest helyzetét és jövőjét Moszkvában, mint Berlinben. VÁGVÖLGYI TIBOR — HINORA SÁNDOR - Tanulmányok Budapest Múltjából - EPA
Szovjet alakulatok menetelnek az Üllői úton. 1945. február - Magyar Elektronikus Könyvtár
A Budapestet bekerítő szovjet csapatok parancsnokai eközben, december végén ultimátumot intéztek a körülzárt fasiszta fegyveres erőkhöz. Javasolták, hogy a felesleges vérontás elkerülése, valamint a lakosság és a műemlékek megmentése érdekében mondjanak le a további, amúgyis kilátástalan harcról. A fasiszta csapatok parancsnoksága viszszautasította az ultimátumot, sőt, megszegve a századok gyakorlata által szentesített törvényeket, lelőtték az ultimátumot közvetítő szovjet parlamentereket. Megindult Budapest ostroma. MAYER MÁRIA - Tanulmányok Budapest Múltjából - EPA
Repülőgéproncsok a szükségreptérként használt Vérmezőn. 1945. február - Magyar Elektronikus Könyvtár
Naprakész ünnepek című sorozatunkban egyházi vagy világi ünnephez (világnapok, magyarnapok stb.) kapcsolódóan egy-egy különleges, érdekes dokumentumot közlünk blogunkban. Többek között a Kálmáncsehi breviáriumból, a Mátyás-Gradualeból vagy Konrad Mörlin imakönyvéből is válogatunk.