Márciustól minden elsején a beköszönő hónaphoz kapcsolódunk összeállításunkkal.

„Köszöntlek kedves szép március! Ibolyaszagú, langyos leheletedet érzem már a levegőben. Zöld szőnyegeidet látom már kiterítve a halmokon. Itt-ott fehérlenek az árnyékos mélyedésekben a tovavonult télkirálynak elhagyogatott rongyai, de a napot már te emeled az égre, s a földön már a te lábad jár. És a te lábad nyomán kizöldül a fű, és előkéklik az ibolya.
Kedves hónapom vagy te nékem. Te vagy az egyetlen, akit hívunk és akit epedve vár mindenki. Felőled álmodoztam én is a télen a kályha mellett, és a tűzbe mélázva tűnődtem: hol vannak virágaid? hol vannak madaraid? mit csinál most a fecskénk? és mit csinál most a gólyánk?”

Gárdonyi Géza: Az én falum. Március  – Az idén 150 éve született író művei a Magyar Elektronikus Könyvtárban

Áprliy Lajos (1887–1967): Március. Az autográf verskézirat képe Nyugat-honlapunk egyik galériájában. (Az eredeti dokumentum: Országos Széchényi Könyvtár, Kézirattár)

„Mars hadisten emléke már rég kiveszett a március hó fogalmából, de a tél elmúlásának, a tavasz megszületésének ünnepét még mindig a március fogalmához kapcsolta az emberiség, s ennek megfelelő babonás szokásokat fejlesztett ki márciusban. Így március 15-én, a hírneves „március Idusán” ülték meg Itáliában az Anna Perenna ünnepét, aki eredetileg valószínűleg valamilyen holdistennő lehetett, s ünnepe az örökké kihunyó, majd újra feltámadó éjjeli istennőt dicsőítette.”

Supka Géza: Kalandozások a kalendáriumban. A háborús hónap. – A kötet digitalizált változata a Magyar Elektronikus Könyvtárban. 

[Március]. Falinaptár egy lapja. Az OSZK Plakát- és Kisnyomtatványtára falinaptár-gyűjteményének legkorábbi, 1897-ben kiadott, díszes darabja.

„Fordul a Hold: fordult tavaszra a mord tél,
De tavasszal is még fúhat kedvetlen szél.
Nyisd fel mindkét szemed; mert aki fél, az él.”

Gyöngyössi János: Az esztendőben elé forduló 12 hónapok alá az 1766-ik esztendőre/Martius (Magyar Elektronikus Könyvtár)