A női emancipáció emléknapjától a virágünnepig

2013. március 08. 08:31 - nemzetikonyvtar

A napjainkban vegyes érzelmeket keltő nőnap története százötven évre tekint vissza. 1857. március 8-án New Yorkban 40 ezer textil- és konfekcióipari munkásnő sztrájkolt a béregyenlőségért és munkaidő-csökkentésért és az emberhez méltó munkakörülmények megteremtéséért. Az első nőnapot 1909. február végén ünnepelték meg az Egyesült Államokban. Az 1857-es női munkások sztrájkjára emlékezve 1910 augusztusában Koppenhágában a II. Internacionálé VIII. kongresszusán Clara Zetkin javaslatára határozták el a Nemzetközi nőnap bevezetését. 1911 márciusában már több nyugat-európai országban is megünnepelték a nőnapot, de március 8. mint a Nemzetközi nőnap dátuma véglegesen csak hét évvel később honosodott meg, amikor 1917-ben ezen a napon – közvetlenül a polgári forradalom kitörését megelőzően – tüntettek a nők kenyérért és békéért Oroszországban. Hazánkban a nőnapot 1914-ben ünnepelték meg először országosan. Magyarországon a szocializmus évtizedeiben erősen munkásmozgalmi színezetű ünnep mára a nők ünnepe lett, amikor a beköszöntő tavasz jegyében a nőket virággal köszöntik a férfiak.

Rohanjunk a rohanó időkkel. Szépségápoláshoz a Dido kell!  – Földes Imre plakátja az OSZK Plakát- és Kisnyomtatványtárából, [1914] a Digitális Képkönyvtár oldalán.

„A dualizmus korával foglalkozó művelődéstörténeti kutatások egyik fontos kérdésköre, hogy hogyan szervezték meg az egyre inkább és egyre intenzívebben öntudatra ébredő nők művelődési lehetőségeiket Magyarországon. […] A korabeli nőmozgalmi törekvések bázisaként működő Feministák Egyesülete (FE) 1904-ben alakult meg, kiválva a Nőtisztviselők Országos Egyletéből (NOE), Schwimmer Róza és Glücklich Vilma vezetésével. Általános és legfontosabb célként a nők választójogának kivívását fogalmazták meg, de hangsúlyos szerepet kapott a nők gimnáziumi és egyetemi képzésének engedélyezéséért majd kiterjesztéséért folyó küzdelem, az anya- és csecsemővédelem, a nővédelem, a női munka elősegítése is.”

Dr. Kereszty Orsolya: Változó női szerepek: család és házasság reprezentációi.  – „A Nő és a Társadalom” folyóiratban (1907–1913). In: Társadalmi nem és oktatás. Konferenciakötet, szerk.: Kéri Katalin, Pécs, PTE BTK „Oktatás és társadalom” Neveléstudományi Doktori Iskola, 2011. (Magyar Elektronikus Könyvtár)

Rippl-Rónai József: Kalitkás nő – Száz szép kép sorozat 29. Szerk.: Laskay Gabriella (Magyar Elektronikus Könyvtár)

„Puszta ránézésre is szembeötlő, hogy a múlt század végén ábrázolt »emancipált nő« alakja mennyire hasonlóan került a magyar, olasz, angol, német és egyéb újságokba. »Ő« az, aki a korabeli tusrajzokon, grafikákon – bár divatos ruhát és frizurát visel – számos férfias vonással és kellékkel rendelkezik (cvikker, kalap, stb.). Ami még ennél is szembetűnőbb, hogy rendkívül »férfias« dolgokat cselekszik: az 1881-es olasz rajzon dohányzik, kávézik és újságot olvas, (természetesen »Emancipáció« címűt...); az 1882-es angol lapban a német hölgy ír, olvas, politizál, szivarozik (annyira, hogy észre sem veszi, amint kutyája széttépi a ruhája alját...); az 1872-es magyar lapban az ábrázolt amerikai hölgy bírósági tárgyalást vezet, az Uj Idők 1898-as rajzain pedig még több tevékenység közepette láthatjuk. Biliárdozik, iszik, parancsolgat és dohányzik, kártyázik, újságot olvas. Tulajdonképpen csak a szoknyája különböztetné meg a férfiaktól, ha nem lenne mellén egy szopó kisgyermek. (Az amerikai bírónő mellett is ott ül.)”

Kéri Katalin: Az emancipált nő ábrázolása. – In. Uő: Érdekességek a nők történetéből, IQDEPO, Pécs, 1996. (Magyar Elektronikus Könyvtár)

Nem egyformák az asszonyok. – Grafikai plakát az OSZK Plakát- és Kisnyomtatványtárából, [1926] a Digitális Képkönyvtár oldalán

„A nő sokoldalúságáról különösen az 1893-as chicagói világkiállítás tanúskodott. A női iparművészeti kiállítás pompás pavilonját női építészek tervezték; a kiállított tárgyak, amelyeket kizárólag nők készítettek, művészi kivitelükkel, ötletességükkel általános sikert arattak. A nők már a találmányok területén is jelentékeny eredményekre hivatkozhatnak, s bizonyos, hogy a jövőben még többre lesznek képesek. Egy amerikai szaklap felsorolta a nőktől származó találmányokat, amelyek közt ilyenek szerepelnek: tökéletesített fonógép, rotációs szövőszék (rotary loom), amelynek háromszor akkora a teljesítőképessége, mint a közönséges gépé; láncelevátor, csavargőzösökhöz való forgattyú, mentőkészülék tűzvész esetére, gyapjúmérleg, mely egyike az eddig feltalált legérzékenyebb gépeknek, és amely felbecsülhetetlen érték a gyapjúipar számára, hordozható víztartály tűzoltáshoz, olyan eljárás, amellyel a gőzgépek fa és szén helyett petróleummal fűthetők, javított szikrafogó mozdonyokhoz, vasúti jelzőkészülék útkeresztezésekhez; tűz nélküli vagonfűtési rendszer, olajozó nemez (lubricating felt) a súrlódás csökkentésére (vasútnál), írógépfajta, tengerészeti jelzőrakéta, tenger alatti teleszkóp, magasvasutakra felszerelhető hangtompító készülék, füstemésztő, papírzacskó-hajtogató gép stb. Különösen varrógépeken hajtottak végre a nők sok tökéletesítést, például alkalmassá tették vitorlák és vastag posztók varrására, feltaláltak egy befűzőkészüléket, egy bőrvarró gépet stb. Az utóbbi találmány olyan nő nevéhez fűződik, akinek New Yorkban évek óta szíjgyártó műhelye van. A tenger alatti teleszkóp, melyet Mather asszony talált fel és leánya tökéletesített, igen nagyfontosságú találmány, mert lehetővé teszi a legnagyobb hajók gerincének vizsgálatát is, anélkül, hogy a hajót szárazdokkba kellene vontatni. Segítségével a hajó fedélzetéről meg lehet vizsgálni elsüllyedt hajóroncsokat, meg lehet látni hajózási akadályokat, torpedókat stb.”

Bebel, August: A nő és a szocializmus. – Idézi: Tollam szivárványba mártom. (Források az európai nőtörténet köréből az ókortól a 20. századig). Szerk.: dr. Kéri Katalin (Magyar Elektronikus Könyvtár)

Rózsahegy-fonógyár. Itt kaphatók a Magyar Textilipar R. T. gyártmányai.– Grafikai plakát az OSZK Plakát- és Kisnyomtatványtárából, [ante 1914] a Digitális Képkönyvtár oldalán

„Budapest feministái számára jegyezzük le ezt a nevet. Nagy asszony volt s élt 1789-ben. Ő vezette Mária Antoinette elé a nők küldöttségét. Tizenhét pontba foglalták a nők felszabadulásuk hiszekegyét. Aztán 1793-ban a konvent ki is mondta a legteljesebb egyenjogúságot citoyen és citoyenne között. Győzött Olympe de Gouges, de a törvényből sohse lett törvény. És most Párizsban a tanácskozó feministák könnyesen gondoltak Olympe de Gouges-ra. Ez asszony úgy halt meg, hogy fölszabadítottnak hitte a nőt. És ma még szinte egész Európában ott tart a nőkérdés, ahol Olympe de Gouges előtt. Vajon az önző férfiállat az oka? Vagy a báblelkű asszony? Vitázni haszontalan volna. Egy bizonyos: a legnagyobb igazságoknak leghosszabb és legkínszenvedőbb az útjuk.”

Ady Endre: A Szajna mellől: Olympe de Gouges (Budapesti Napló, 1906. július 5.)  – In: Összes művei. Cikkek, tanulmányok. 8. kötet (Magyar Elektronikus Könyvtár)

Schicht-féle gyertyák. – Grafikai plakát az OSZK Plakát- és Kisnyomtatványtárából, [ante 1914] a Digitális Képkönyvtár oldalán

„Egyszer egy ilyen tartalmú cédulát kaptam Hellától: »Kérlek, valami rendkívül fontos ügyben tanácskoznom kell veled; jöjj tízpercben a hátsó folyosóra! Irodalmi ügy. Mély titoktartás!« – Erre végképp és reménytelenül összezavartam a törtek osztását, egy nagy poca is esett a számtanirka közepére, és jó tiszteletesünk udvariatlanul »kis malac«-nak nevezett. De végre is csengettek; összedugtuk a fejünket Hellával a kis folyosón. »Nézd, kérlek – mondta komolyan –, elhatároztam, hogy egy lapot fogunk szerkeszteni. A bátyámék is csinálnak, a hetedikesekkel együtt; az övéknek Haladás lesz a címe, és litografáltatni fogják a megyeházi hajdúval; már előfizetőjük is van.« […] Egy hét múlva azután új tervvel jött Hella. Otthon valahogy szót ejtett a mi lapunkról a bátyja előtt; az leintette ugyan, és apásan utasította a főzőkanálhoz, de diákbarátja és szerkesztőtársa a Haladás-nál másképp gondolkozott. Az épp akkor készült cikket írni a »nőemancipáció«-ról; igen, miért ne dolgozhassanak a kiválóbb szellemű nők is az emberi haladás érdekében? Vége az lett, hogy meghívtak bennünket, »kiválóbb szellemű nők«-et a lapjukhoz munkatársnak, és elhatározták, hogy egy Hölgyvilág című mellékletet is adnak, és azt mi, nők, fogjuk írni, vezetni, szerkeszteni.”

Kaffka Margit: Hölgyvilág.  – In. Uő: Csendes válságok, Budapest, Szépirodalmi, 1969. – Magyar Elektronikus Könyvtár

komment

A bejegyzés trackback címe:

https://nemzetikonyvtar.blog.hu/api/trackback/id/tr235121258

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

süti beállítások módosítása