Az Országos Magyar Méhészeti Egyesület kezdeményezésére a méhek napját 1994-től április 30-án ünnepeljük.

A kiemelt nap célja, hogy a tavaszi virágzás idején különösen is felhívja a figyelmet a méhek természetben betöltött alapvető fontosságú szerepére – hiszen a méhek virágokat beporzó munkája nélkül nem lenne élet. Az elmúlt esztendőkben többször hallottunk a méhek tömeges pusztulásáról is, melynek összetett, de a környezetszennyezéssel nyilvánvalóan összefüggő okait számos szakember vizsgálja már napjainkban. A méhek napja célja az is, hogy felhívja a figyelmet a méz és méhészeti termékek fogyasztásának jótékony hatásaira, előmozdítva ezzel a hazánkban még mindig alacsony mézfogyasztást.

„Tavasz beköszöntével, a téli nyugvás után szárnyra kelnek ismét a méhek. Elsőbben – még a nagyböjt idején – kitakarítják a kaptárt – ez a megtisztulásuk ideje, ahogy hajdanán mondták –, aztán felkészülnek az új ivadékok érkezésére, majd mikor már virágzik az erdő, mező, kirajzanak. A méh háziasítása az I. e. 6–4. évezredben mehetett végbe, és a vadméhek lépeit már az előember is fosztogatta. A méhet nemcsak mézéért, hanem viaszáért is nagyra becsülték. A méhállam szervezettsége, a méhkirálynő herék és munkások fölötti »felsőbbrendűsége«, az a vélt képessége, hogy »szűzen« is korlátlanul ad életet újabb és újabb rovarnemzedékeknek, már a háziasítása előtti időben foglalkoztatta az embert.”

Jankovics Marcell: A méh (részlet) – Jankovics Marcell Jelkép-kalendáriuma a Magyar Elektronikus Könyvtárban 

A méhkaptár – Hunyadi Mátyás egykori Corvina-könyvtárának egyik emblémája – a Damaszkuszi Szent János (†760 k.) és Canterbury Szent Anzelm (†1109) teológiai értekezéseit tartalmazó Corvina díszes címlapjának részlete; Cod. Lat.345. (Kézirattár)

A reneszánszban az uralkodók gyakran alkalmaztak emblémákat, közismert tárgyakat, eszközöket, állatokat, melyekhez emberi tulajdonságok és erkölcsi mértékek voltak rendelve. A holló, a kaptár, a hordó, a kút, a homokóra, a kovakő, az armilláris gömb és a sárkány a Corvinák egyértelmű azonosító jegyei közé tartoznak. A kaptár a buzgóság, a szorgalom jelképe vagy a tudás édességét szimbolizálja. Más értelmezésben szénakazal is lehet, mely a magyar föld termékenységére utalna, bár a lábakon álló ábrázolás ennek ellent mond.

Hulló harmatnak szeretője, s a harmatos ágé,
Mézajakú kis raj nyugszom e rózsa megett.
Engem az illatnak szédíte meg árja, csapongót,
S melyet nem sejték, a tövis éle megölt.

Vörösmarty Mihály: Méh  – Vörösmarty Mihály összes költeményei a Magyar Elektronikus Könyvtárban

———

Kis méhek! kerteken,
Mezőkön, berkeken
Mit futtok sok veszéllyel?
A friss forrásokra,
Az új virágokra
Repkedvén szerteszéjjel?

Mennyi sok munkával
És időjártával
Gyűjthettek egy kis mézet?
Szálljatok Lillára, Az ő szép szájára
Vénus sokat tetézett.

Jőjjetek: s úgy nem lész
Olyan sok s édes méz
Sehol, mint a tiétek.
Jőjjetek: s úgy nem lész
Olyan boldog méhész
Sehol, mint a tiétek.

Csokonai Vitéz Mihály: A méhekhez  – Csokonai Vitéz Mihály összes versei a Magyar Elektronikus Könyvtárban

Méh az almafa virágán – (Digitális Képarchívum)

„Ablak alatt
A pünkösdi rózsa,
Kezd egy kicsit
Fesleni bimbója:
Kékszemű lyány,
Válogat belőle,
Koszorúnak
Holnap esküvőre.

Reménykedik
Egy kis méh az ágon:
Szép eladó,
Jaj, ne bántsd virágom!
Ezt az egyet
Magamnak kerestem,
Alig hasadt
Mikor eljegyeztem.

Felel a lyány:
Te bohó kis állat!
Lelsz te rózsát
Nem egyet, ha' százat,
Holnap is nyit,
Holnap is eljössz te
Csak ne kívánd
Ami legszebb közte.”

Arany János: A méh románca (részlet) – Arany János összes költeményei a Magyar Elektronikus Könyvtárban

Varjúháj és méh  (Digitális Képarchívum)

Nők, ide tekintsetek. Íme a kaptár, a legősibb nő-állam, ahol föltétlenül mi uralkodunk s minden értünk, miattunk történik. Mi, államalkotó asszonyok, éles tűvel szájunkban dolgozunk imádott Királynénkért, virágport gyűjtünk, mézelünk, viaszkolunk, sejteket építünk a jövendőnek, a termékenységnek. Körülöttünk sete-sután lézengenek bamba hímjeink. Esténként, ha a munkából fáradtan hazatérünk - egy átszállóval -, a henye férfiak részegre isszák magukat azzal a mézzel, melyet mi gyűjtöttünk s horkolva alszanak el. Egyelőre tűrt elemek ebben a mintaszerű társadalomban, de aztán, hogy a nászrepüléskor elvégezték egyetlen föladatukat s Királynőnket megtermékenyítették, könyörtelenül szíven szúrjuk őket, hulláikat pedig kidobjuk a kasból. Dolgozó nők, orvosnők, hivatalnoknők, gépírónők, takarítónők s minden más nővéreink a világon, meddig tűritek még zsarnok férjetek basáskodásait?  

Feministák, egyesüljünk! Méh  – Kosztolányi Dezső: Zsivajgó természet című kötete a Magyar Elektronikus Könyvtárban