A zene ünnepe a csillagászati nyár kezdetén

2013. június 21. 08:00 - nemzetikonyvtar

A zene ünnepe címen ismert nemzetközi rendezvénysorozat gondolata az amerikai Joel Cohentől származik, aki 1976-ban a francia rádió zenei producereként egész napos koncertfolyam szervezésébe fogott a nyári napforduló megünneplésére. A kezdeményezést utóbb Maurice Fleuret karolta fel, s az ő fáradozásainak köszönhetően öt évvel később Jack Lang francia kultuszminiszter rendeletet adott ki a Fête de la Musique minden év június 21-én való megtartásáról. A mozgalom hamarosan nemzetközivé terebélyesedett, s immár öt kontinens több mint száz országának mintegy félezer városában köszöntik különféle zenei rendezvények sorozatával a csillagászati nyár kezdetét. Az angol nyelvterületen többnyire a francia eredetivel való kapcsolatot némileg leplezni próbáló World Music Day-nek nevezték el.

Magyarország 1997-ben csatlakozott a kezdeményezéshez, amikor 12 európai ország 16 városa éppen Budapesten írta alá a rendezvénysorozat kiterjesztésének szándékát megfogalmazó nyilatkozatot. A nyári napforduló megünneplése azonban természetesen Európa-szerte jóval korábbra nyúlik vissza: már a pogány időkben is különféle szertartások kapcsolódtak az év e különleges csillagászati eseményéhez, s ezek funkcióit a kereszténység felvétele után jórészt a június 24-ére eső Szent Iván-éj vette át. A mai ünnep kapcsán azonban talán még izgalmasabb azt felidéznünk, hogy a nap mozgása számos zeneműben is fontos szerepet játszik, kiváltképp a Magyarországhoz oly sok szállal kötődő Joseph Haydn kompozícióiban.

Joseph Haydn portréjaJoseph Haydn portréja Giuseppe Carpani 1812-ben Milánóban megjelent Haydn-életrajzából (Zeneműtár)

Haydnt 1761-ben szerződtette Esterházy Pál Antal, a korábbi feladatait immár csak nehezen ellátni képes, több mint három évtizede a hercegi család szolgálatában álló Gregor Joseph Werner zeneszerző-karmester helyetteséül. A zseniális ifjú Haydn idős felettesére többnyire a „maradi bürokrata” szerepkörét osztották a zenetörténet-írók, fiatalabb éveiben azonban Werner még korántsem csupán konzervatív stílusú egyházi műveivel vált ismertté. Neuer und sehr curios-musicalischer Instrumental-Calender című, valóban „új és nagyon különös” kompozíciója 1748-ban jelent meg Augsburgban, és „zenei hangszeres naptárként” az év minden egyes hónapját egy néhány tételből álló szvitben ábrázolja. Talán éppen a csillagászat iránt is élénken érdeklődő hercegi gazdája tetszését keresve, Werner a menüett-tételekben a nappalok és az éjszakák időtartamának érzékeltetésére tett izgalmas kísérletet: valamennyi tétel összesen 24 ütemből áll, s ezen belül az első szakasz ütemeinek száma a nappal, a második szakasz ütemszáma pedig az éjszaka (órákban kifejezett) hosszának felel meg az adott hónapban. A Június feliratú tételben azonban a zeneszerző még ennél is különlegesebb illusztrációs módszerrel él. Minthogy a nyári napfordulóval a Nap egyszersmind a Rák jegyébe lép, Werner e menüett-tételnek az Il Sole in Gambaro („A Nap Rákban”) címet adta, s a teljes zenei anyagot (nem csupán az első hegedűszólam itt bemutatott dallamát) „rákmenetben” komponálta meg: az első négy ütem után ismét a már megszólalt hangokat halljuk, de ezúttal visszafelé; az ismétlőjel utáni nyolc ütem pedig ugyancsak tökéletes 4+4 tükörszimmetriát mutat: (Kattintásra nagy felbontásban látható a kotta)

screen-capture-84.png

Werner „A Nap Rákban” című menüettje

Az Esterházyak csillagászati érdeklődését ismerve aligha véletlen, hogy az első kompozíció, amelyet Haydnnak szolgálatba lépése után kifejezetten Pál Antal kívánságára komponálnia kellett, ugyancsak hasonló programot követ: a ma 6., 7. és 8. sorszámmal ismert három „Napszak-szimfónia” egy teljes nap eseményeit követi nyomon. A „Reggel” (Le matin) természetesen napfelkeltével indul: a hajnali pára gomolygó felhőin fokozatosan tör át az egyre emelkedő nap fénye, majd rövid pihenő után megszólal az a kecses fuvolatéma, amelyet a Bartók Rádió „Muzsikáló reggel” című műsorának régi hallgatói oly jól ismerhetnek. De hasonlóan egyértelmű a „Dél” (Le midi) szimfónia elején megszólaló lassú bevezetés illusztratív jellege is, hiszen a franciásan arisztokratikus stílus és a pompás hangszerelés egyértelműen az ereje teljében tündöklő napot festi a szemünk elé:

Joseph Haydn portréjaA „Dél” (Le Midi) szimfónia autográf kézirata az Esterházy-gyűjteményből (Zeneműtár) Zenei illusztráció 

Az amerikai Elaine Sisman legújabb kutatásai szerint egyébként a három „Napszak-szimfóniában” felragyogó Nap korántsem pusztán természeti ábrázolásnak tekinthető, de egyszersmind Pál Antal herceg allegóriájának is. A kor szokásának megfelelően ugyanis a kismarton-eisenstadti Esterházy-palota dísztermének mennyezetén éppen Apolló, a napisten ábrázolása utalt a hercegi ház dicsőségére, s alattvalói – köztük Haydn – magát a főurat is a fényeskedésre utaló Durchlaucht szóval voltak kötelesek megszólítani [durchleuchten = átvilágít, fénnyel tölt el]. Majd’ négy évtizeddel később, két kései oratóriumában azonban Haydn ismét visszatért a napfelkelte ábrázolásához, s az égitest méltóságos emelkedése ezúttal már nem az arisztokrata mecénás evilági hatalmát, hanem Isten örök dicsőségét sugározza ellenállhatatlan erővel.
Az 1799-ben bemutatott Teremtésben a negyedik nap eseményeinek ábrázolása során szólal meg az a zenekari közjáték, melynek egyre magasabbra kapaszkodó dallama és növekvő hangereje a korabeli közönség számára már azelőtt tökéletesen felidézhette az ismerős természeti képet, hogy Uriel arkangyal kihirdetné: „Most teljes pompájában ragyogva kel fel a Nap.”

Joseph Haydn portréjaA „Teremtés” oratórium szövegkönyvének eredeti kézirata – a bal oldali margón Gottfried van Swieten báró a megzenésítés módjára vonatkozó jótanácsaival Haydn számára (Zeneműtár)

In vollem Glanze steiget jetzt die Sonne strahlend auf (0:48-től 1:52-ig)

A néhány évvel később komponált Évszakokban természetesen a Nyár folyamán bújik elő a nap. A három énekes szólista ezúttal nem csupán utólag, de már a napfelkeltét illusztráló zene megszólalása közben bejelentik a Nap érkezését, megrendülten csodálva a természet nagyszerű színjátékát

Joseph Haydn portréjaAz „Évszakok” oratórium első kiadásának címlapja a négy évszak allegorikus ábrázolásával (Zeneműtár)

Az Évszakok c. oratórium vonatkozó részlete (7:33-tól 8:44-ig)

E változatos eszközökkel festett napfelkelték ismeretében aligha csodálkozhatunk azon, hogy Haydn egy kései hangszeres kompozíciójához is kapcsolódik egy árulkodó elnevezés: az op. 76-os számmal ismert, Erdődy József grófnak dedikált vonósnégyes-sorozat 4. darabjának kezdetén megszólaló, tartott akkordok felett magasba ívelő hegedűtéma nyomán az egész kompozíciót gyakran illetik „Napfelkelte” ragadványnévvel. Minthogy azonban ez a megjelölés nem magától a zeneszerzőtől származik, s csak a 19. század folyamán tapadt a vonósnégyeshez, e részlet a YouTube-on való megkeresését már az olvasóra bízzuk.

Mikusi Balázs – Zeneműtár

komment

A bejegyzés trackback címe:

https://nemzetikonyvtar.blog.hu/api/trackback/id/tr595368953

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.