„A hősöket egy közös sírnak adják, / Kik érted haltak, szent világszabadság!”

2013. július 31. 08:09 - nemzetikonyvtar

A fehéregyházi (segesvári) ütközet napja, Petőfi Sándor halála – 1849

Az 1848–49-es forradalom és szabadságharc 1849 nyarán zajló erdélyi hadjárata során a Segesvártól 4 km-re keletre fekvő Fehéregyházán július 31-én ütközött meg Bem tábornok vezetésével a magyar honvédsereg a Lüders orosz gyalogsági tábornok vezette többszörös túlerőben levő orosz fősereggel. Az ütközetben esett el a forradalom és szabadságharc költője, a 26 éves Petőfi Sándor is. A súlyos vereség ellenére Bem tábornok néhány nappal később Lüders csapatait megkerülve 1849. márciusi bravúros hadműveletét megismételve ismét elfoglalta Nagyszebent, s ezzel visszafordulásra kényszerítette a Székelyföld felé tartó orosz hadsereget. Bár az erdélyi hadsereget fölmorzsoló, döntő ütközetre csak augusztus 6-án került sor Nagyszeben és Nagycsűr között, Petőfi halála miatt a magyarság mégis a fehéregyházi (segesvári) ütközetet őrizte meg történelmi emlékezetében.

Petőfi Sándor rajza Józef Bem tábornokról. Forrás: Vasárnapi Újság, 46. évf. 31. sz. (1899. július 30.) – Digitális Képarchívum 

„Egy szálig elveszünk-e mi?
Vagy fog maradni valaki,
Leírni e
Vad fekete
Időket a világnak?
S ha lesz ember, ki megmarad,
El tudja e gyászdolgokat
Beszélni, mint valának?

S ha elbeszéli úgy, amint
Megértük ezeket mi mind:
Akad-e majd,
Ki ennyi bajt
Higgyen, hogy ez történet?
És e beszédet nem veszi
Egy őrült, rémülésteli,
Zavart ész meséjének?”

Petőfi Sándor Szörnyű idő… című versének részlete a Magyar Elektronikus Könyvtárban (Mezőberény, 1849. július 6–17.) 

Az ütközetben magyar részről Józef Bem tábornok, az erdélyi hadsereg parancsnoka vezetésével mintegy 3300 fő vett részt, a teljes erdélyi hadsereg 7–8%-a. Ezzel szemben Alekszandr Nyikolajevics Lüders gyalogsági tábornok orosz főserege háromszoros, tüzérségét tekintve kétszeres túlerőben volt. Erről az ütközetről több visszaemlékezés maradt fenn, mint az erdélyi nyári hadjárat összes többi harci cselekményéről együttvéve. A visszaemlékezések nagy száma nem annyira az ütközet hadászati fontosságára, mint inkább arra vezethető vissza, hogy ebben a csatában tűnt el Bem József segédtisztje, Petőfi Sándor, a forradalom és szabadságharc költője is.
Az ütközet elején halálos sebet kapott az ellenség legénységének körében népszerű Szkarjatyin vezérőrnagy, orosz vezérkari főnök. Valószínűleg ez is közrejátszhatott abban, hogy a kozákok és lengyel dzsidások kegyetlenül lemészárolták a túlerő által szétmorzsolt magyar sereg menekülőinek jelentős részét. A magyar csapatok vesztesége közel 1000 főt számlált halottakban, sebesültekben és foglyokban.

Az ütközetről és Petőfi eltűnésének körülményeiről lásd Hermann Róbert hadtörténész részletes összefoglalóját: A fehéregyházi (segesvári) ütközet és Petőfi halála – a kutatás kérdőjelei. In. Hadtörténelmi Közlemények, 125. évfolyam, 2012. 2. szám, 437–462. o. – Hírlapolvasó. Szabadpolcos állomány. 

A segesvári csata térképe a Vasárnapi Újságban. 46. évf. 31. sz. (1899. július 30.) – Digitális Képarchívum 

„Ha majd minden rabszolga-nép
Jármát megunva síkra lép
Pirosló arccal és piros zászlókkal
És a zászlókon eme szent jelszóval:
„Világszabadság!”
S ezt elharsogják,
Elharsogják kelettől nyúgatig,
S a zsarnokság velök megütközik:
Ott essem el én,
A harc mezején,
Ott folyjon az ifjui vér ki szivembül,
S ha ajkam örömteli végszava zendül,
Hadd nyelje el azt az acéli zörej,
A trombita hangja, az ágyudörej,
S holttestemen át
Fújó paripák
Száguldjanak a kivívott diadalra,
S ott hagyjanak engemet összetiporva. –
Ott szedjék össze elszórt csontomat,
Ha jön majd a nagy temetési nap,
Hol ünnepélyes, lassu gyász-zenével
És fátyolos zászlók kiséretével
A hősöket egy közös sírnak adják,
Kik érted haltak, szent világszabadság!”

Petőfi Sándor Egy gondolat bánt engemet... című versének részlete a Magyar Elektronikus Könyvtárban (Pest, 1846. december) 

Segesváron (Sighişoara) 1897. július 31-én avatták fel Köllő Miklós (1861–1900) Petőfi-szobrát, melyet az I. világháború idején, az 1916-i meneküléskor Budapestre szállítottak, s később a költő szülővárosának tekintett Kiskunfélegyházán állítottak fel. Az I. világháború után Románia visszakövetelte Magyarországtól az 1914. június 1-je óta Erdélyből eltávolított műtárgyakat, köztük a segesvári Petőfi-szobrot is. A diplomáciai tárgyalások nem jártak sikerrel, a szobor Kiskunfélegyházán maradt. Az évek során eloxidálódott felületű szobrot Máté István csongrádi szobrászművész közreműködésével 2008-ban újították fel. A szobrot körülvevő padokon Petőfi idézetek olvashatóak. A szobor talapzatát Ráday Béla szobrászművész tervezte.

screen-capture-119.pngKöllő Miklós felújított Petőfi-szobra Kiskunfélegyházán. Fényképész: Lakat Imre. Digitális Képarchívum

Fehéregyházán (Albeşti) 1999. július 31-én avatták fel Máté István csongrádi szobrászművész Petőfi-szobrát a csata és Petőfi Sándor halálának 150. évfordulója alkalmából, azon helyen, ahol a szemtanúk utoljára látták a költőt. A kiskunfélegyházi Petőfi Emlékbizottság a Petőfi-szobrot közadakozásból hozta létre és Fehéregyházának ajándékozta „cserébe” a Segesvárról elvitt szobor helyett.

M. J.

komment

A bejegyzés trackback címe:

https://nemzetikonyvtar.blog.hu/api/trackback/id/tr485423237

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

süti beállítások módosítása