A legkedveltebb magyar regény írója – Gárdonyi Géza születésnapja

2013. augusztus 03. 07:59 - nemzetikonyvtar

1863-ban, 150 évvel ezelőtt született Gárdonyi Géza († 1922), a legismertebb és legkedveltebb magyar regény, az Egri csillagok szerzője.
Az Egri csillagok Gárdonyi negyedik és egyben első nagyobb szabású regénye volt, melynek terve 1897-es Egerbe költözése óta foglalkoztatta. Bár a regény folytatásos közlésére már ebben az évben szerződést kötött az Új Idők című hetilappal, művét csak 1899 karácsonyán kezdte közölni a Pesti Hírlapban. Ezt megelőzően a történelmi források tanulmányozásán kívül 1899 tavaszán Konstantinápolyban is tanulmányutat tett.
Az Egri csillagok Eger várának 1552-es ostromát, és a korábbi tizenkilenc év történetét dolgozza fel középpontban Bornemissza Gergely deák (1526–1555) életének történetével.

Gárdonyi Géza Ideiglenes Síremléke az [egri] Várban. Képeslap, 1922. – Kisnyomtatványtár, Klap.45e Eger/10.

„Az udvarra becsődült az egész falu: valami ötven ember és ugyanannyi asszony. Némelyik asszony csak éppen hogy szoknyát vetett magára; a férfiak is süveg nélkül, ahogy a kiáltozásra kifutottak.
Kapkodták a Gergő gyereket kézről kézre, meg Vicuskát; ahol érhették, ott csókolták.
– Gergő mától fogva az én fiam – mondotta Cecey, a kezét a fiú fejére téve.
A fiú anyja mezítláb, egy alsószoknyában, odaborult a Cecey lábához.
Dobó csodálkozó szemmel nézte a kis parasztfiút, aki lovat hozott a töröktől.
– Bátyám – szólt előlépve –, adja ide nekem ezt a gyereket. Hadd vigyem magammal a Felföldre. Vitézt nevelek belőle.
S fölemelte Gergőt.
– Szeretnél-e vitéz lenni, fiam?
– Szeretnék – felelte ragyogó szemmel a gyerek.
– Lovad már van – mondotta Dobó –, kardot is szerzünk a töröktől.
– Hát az enyim az a ló?
A kis török lovat ott futtatták, dicsérgették a Dobó vitézei az udvar tisztásán.
– Persze hogy a tiéd – felelte Dobó. – Hadban szerezted.”

Gárdonyi Géza: Egri csillagok. Első rész. Hol terem a magyar vitéz? (részlet) – Magyar Elektronikus Könyvtár

Eger város látképe az Egri csillagok keletkezésének idejéből. Képes levelezőlap, 1896. – Plakát- és Kisnyomtatványtár, Klap.45e Eger/2

„Hogy a török még oda volt, az utolsó rajzot sokáig tartotta a kezében. Eger várát ábrázolta az, egy minden lábán csonka béka alakjában. Azért ragadta meg a figyelmét, mert négy föld alatti utat látott rajta, s az utak között termeket és egy négyszögletes vízmedencét. Milyen különös építmény! Mintha, akik építették, arra is számítottak volna, hogy a föld alatt folytatják a harcot, s ha ott nem sikerül, négy úton négyfelé menekülnek a várból, míg az üldözők belepusztulnak a medencébe.
Felpillantott, hogy jön-e a török.
Jött. Magas, óriás árnyékként közeledett az ágyúk mellett.
Gergely gyorsan golyóvá morzsolta azt az egy rajzot, és a mellénye zsebébe dugta. A zseben lyukat szakított az ujjával, s oda bocsátotta le. Azután újra a térdére kiterjesztett rajzok fölé hajolt.”

Gárdonyi Géza: Egri csillagok. Második rész. Oda Buda! (részlet) – Magyar Elektronikus Könyvtár

A „csonka béka alakú” Eger várának rajza 1596-ban, 44 évvel az 1552-es ostrom után, amikor III. Mehmed szultánnak (ur. 1595–1603) végül sikerült elfoglalnia. – Digitális Képarchívum

A 60–70 ezer főnyi török sereg Kara Ahmed fővezér irányításával szeptember 9. és 11. között érkezett a Felvidék kapujának tartott, az észak-magyarországi bányavárosokat egyedül őriző egri vár alá, amelyet Dobó István (1502 k.–1572) várkapitány és Mekcsey István (1500 k.–1553) másodkapitány vezetésével mintegy 1800 fegyveres védett. Az 1552. szeptember 16-án kezdődött és október 13-ig tartó ostrom a török visszavonulásával végződött. Mindeközben Ferdinánd király (ur. 1526–1564) és a magyar urak felmentő seregét hiába váró védők emberfeletti küzdelmet folytattak a vár megtartásáért, és hatalmas károkat okoztak az ostromló török seregnek.

„Csak az ostrom visszaverése után szemlélték meg, hogy a robbanás micsoda kárt okozott. A templombástya jobb oldala a sekrestyével együtt fekete, tátongó üredék volt. A várfal az éjjeli építéssel együtt ledőlt azon a helyen, s a két szárazmalomnak, amelyik ott dolgozott, csak a düledéke volt meg. A sekrestye oldalában harminc vágni való marha állt. Azok vérükben döglötten hevertek. A vártán volt nyolc legényt darabokra tépetten találták meg. Odaveszett egy hadnagy is, Nagy Pál, akit Báthory György küldött harminc drabanttal Erdőd várából.
S a közelben álló katonák közül is sokan megsebesültek. Egy Horváth Gergely nevű vitéznek vállban szakította le a karját a robbanás valami köve. Még aznap meghalt, s még aznap lebocsátották a temetőbe. A várbeliek csak akkor tértek tulajdonképpen észhez, mikor látták, hogy a török nem bírt a várba felhatolni.
– Az Isten velünk van! – kiáltotta Dobó a haját hátrasimítva és az égre pillantva. – Bízzatok, vitézek, az Istenben!
Az ostromot voltaképpen a leves verte vissza. A török hozzá volt szokva tűzhöz, kardhoz, kopjához, de a forró leveshez nem.
Amint az első létrán végigömlött a forró, paprikás lé, az embereket mintha lesöpörték volna. A létrák alján tolongó had is szerteugrott. Ki a kezéhez kapott, ki a nyakához, ki az arcához. A fejüket pajzzsal takarva kotródtak el a falak alól.
A várbeliek könnyebben lélegzettek.”

Gárdonyi Géza: Egri csillagok. Ötödik rész. Holdfogyatkozás (részlet) – Magyar Elektronikus Könyvtár

Dobó István névaláírása – Digitális Képarchívum

Az egri várvédők helytállásának köszönhetően I. Szulejmán szultán (ur. 1520–1566) 1552. évi hadjárata kudarccal végződött, seregei pedig néhány évig nem bocsátkoztak nagyobb katonai akcióba. A magyar győzelem reményt és önbizalmat nyújtott a végeken harcoló vitézek számára, és Eger példája adhatott erőt négy évvel később Szigetvár hős védőinek is.
„Mikor az ostrom előtt Dobó segítséget kért a szikszai gyűléstől, ezt felelték neki, illetőleg Mekcseynek, aki Dobót képviselte:
– Ha elegen nem voltatok, minek maradtatok a tisztségben! Ha megettétek a koncát, igyátok meg a levét is!
A két kapitánynak az volt erre a válasza, hogy az ostrom után mind a kettő letette a tisztséget. Egész Európa tapsolt és ujjongott a győzelem hallatára. Rómában a pápa Te Deum-ot misézett. A királyt mindenfelől üdvözlő levelek magasztalták. A töröktől elfogalt és Bécsbe küldött zászlóknak csodájára jártak a bécsiek. (Az Ali pasa bársonylobogója bizonyára ma is ott van a Habsburgok egyéb győzelmi jelvényei között.)
A király leküldötte Egerbe Sforzia Mátyás főkapitányt, hogy Dobót és Mekcseyt maradásra bírja. De biz ők hajthatatlanok maradtak.
– Kötelességünket teljesítettük – felelte Dobó. – Bár mindenki teljesítette volna! Adja át őfelségének tiszteletünk és hódolatunk kifejezését.
A király azután Bornemissza Gergelyt nevezte ki Dobó helyére Eger vár főkapitányának.”

Gárdonyi Géza: Egri csillagok. Befejezés (részlet) – Magyar Elektronikus Könyvtár