Nekünk, magyaroknak történelmileg is érdekes az augusztus 6-i római katolikus ünnep. A nándorfehérvári győzelem (1456. július 22.) híre ugyanis augusztus 6-án, a csata után két héttel érkezett meg III. Callixtus pápa udvarába. (A pápa előzőleg még a csata előtt elrendelte, hogy déli harangszó szólítsa imára a híveket Magyarországért szerte a keresztény világban.) III. Callixtus a diadal örömhíre megérkezésének napját – amely egyben Urunk színeváltozásának a nyugati egyházban akkoriban csak szórványosan megtartott ünnepe volt – a diadal hálaemlékezetére az egész római rítusú kereszténység számára kötelező, egyetemes ünneppé tette (1457).
Az ún. Biblia pauperum-ábrázolások egyike: Középen: Urunk színeváltozása, balra és jobbra tőle a két ószövetségi párhuzam: Ábrahám és a három angyal (Ter, 18, 1–2.); ill. A három férfi a tüzes kemencében (Dán, 3, 21–25.). Az Urunk színeváltozása kép alatt és felett szintén szentírási kapcsolódásokra utaló alakok (Zsolt, 44,3 és Iz, 58, 8, 10, ill. Mal, 4,2 – Hab, 3, 4) – IIn. Biblia pauperum és előtte a Vita et passio Christi képei a Szépművészeti Múzeum kódexében. Budapest, Európa Könyvkiadó, 1988. (Régi Nyomtatványok Tára. Szabadpolcos állomány.)
Az ünnep bibliai forrása Máté, Márk és Lukács evangéliumának összecsengő elbeszélése, amely szerint Jézus dicsfényben jelent meg egy magas hegyen Péter, János és Jakab apostolok előtt. (Ezt a hegyet a hagyomány a Názárettől dél-keletre eső Tábor-heggyel azonosítja.) Amikor Jézus megjelent, az arca fényes volt, mint a nap, a ruhája pedig vakítóan hófehér volt, s Mózessel és Illéssel beszélgetett. Ezt a átváltozást (vö.: színeváltozás) Isten szavai kísérték: „Ez az én szeretett fiam, akiben kedvem telik. Őt hallgassátok!” (Mt 17,5b)
[Jézus] „…kiválasztotta Pétert, Jánost és Jakabot, és fölment velük a hegyre imádkozni. Míg imádkozott, külseje teljesen átváltozott, ruhája fehér lett és ragyogó. És íme, két férfi beszélgetett vele: Mózes és Illés. Megdicsőülten jelentek meg, és a haláláról beszélgettek, amelyet Jeruzsálemben kell majd elszenvednie. Pétert és társait elnyomta az álom. Amikor fölébredtek, látták dicsőségét és mellette a két férfit. Ezek már épp menni készültek. Péter így szólt Jézushoz: »Mester, jó nekünk itt lenni! Csinálunk három sátrat, neked egyet, Mózesnek egyet és Illésnek egyet!« Nem tudta, hogy mit beszél. Miközben ezt mondta, felhő támadt és elborította őket. Féltek, amikor a felhőbe jutottak. A felhőből szózat hallatszott: »Ez az én választott Fiam, őt hallgassátok!« Amikor a szózat elhangzott, Jézus egyedül volt. Hallgattak, és senkinek sem mondtak el semmit abból, amit láttak.”
Lukács evangéliuma, részlet – A Szent István Társulat által kiadott Biblia (Magyar Elektronikus Könyvtár)
Az ünnepet az 1493. évi esztergomi tartományi zsinat parancsolt ünnep rangjára emelte Magyarországon. Urunk színeváltozásának napját az 1526 körül született Érdy-kódex is méltatja, s az ünnephez kapcsolja a csíksomlyói Salvator kápolna XVII. század végi felépítését Bálint Sándor néprajztudós: „Építését nyilvánvalóan az új ünnep ihlette és talán a harminckét csíki confrater közössége építette (1678), akiket Hunyadi János a somlyai, salvatoriánus rendtartományhoz tartozó kolostor szolgálatára rendelt. Jellemző legendavilága szerint a kápolna a megnyílt égből leszálló angyalok alkotása.”
Csíksomlyói Salvator-kápolna, fotó: Rónay Zoltán (Digitális Képkönyvtár)
„Urunk színeváltozásának tiszteletére tehát a balatoni és környéki szőlőhegyekben, így Bazsi, Csácsbozsok, Kemendollár, Förhénc, Gálosfa, Balatonboglár határában kápolnát is emeltek a hegyközségek. Jellemző, hogy Transfiguratio-kép függ Mohács szőlőhegyi Gyümölcsoltó Boldogasszony-kápolnájának falán is. Ezen a napon – lehetőleg már új borral – misét szolgálnak, búcsút ünnepelnek, hogy majd szép termésnek, jó szüretnek örvendezzenek. […]
Egy korán érő szőlőfajta s sióagárdi neve úrszíneváltozási szöllő. […]
A Hegyalja magyar görögkatolikus népe szintén ezen a napon áldatja meg szőleit. Ismeretes, hogy a keleti egyház karácsony, húsvét, pünkösd után éppen Urunk színeváltozásának ünnepét tekinti a legszentebbnek. […]
A nap isteni színjátszása ihleti a szentsimoni szólást: Urunk színeváltozása után feketedik már a tarló, fehéredik az arató. Vagyis: felszántják a tarlót, az aratás idején ugyancsak megbarnult gazda pedig kezdi rendes arcszínét visszanyerni.”
Bálint Sándor: Augusztus 6., részletek – In. Uő: Ünnepi kalendárium (Magyar Elektronikus Könyvtár)
Transfiguratio Domini – szentkép, a 20. század első feléből (Plakát- és Kisnyomtatványtár)
„Ez volt hegye az elragadtatásnak.
Nagy, napsütéses, tömjénes vasárnap,
Ünnepe az életnek, a csodának.
Aranyos arccal fölnézett a Mester,
Ruhája hónál tündöklőbb ezerszer,
Ó, ily fehér még nem volt eddig ember!
Jött Mózes, aki eltűnt, mint egy álom,
Illés, ki elszállt lángoló batáron
S három tanítvány, boldog halaványon.”
Juhász Gyula: A Tábor hegyén, részlet – Juhász Gyula összes versei (Magyar Elektronikus Könyvtár)
–s–
