Szent Ágoston vagy Augustinus (Tagaste, Numidia, 354. november. 13. – Hippo, 430. augusztus 28.), püspök, a négy nagy nyugati egyházatya (Szt. Ambrus, Szt. Ágoston, Szt. Jeromos, Nagy Szt. Gergely) egyike, a keresztény filozófiai gondolkodás egyik megalapítója.
Az általa alkotott számos különböző műfajú mű – köztük az utókorra óriási hatást gyakorolt Vallomások (Confessiones) – sok későbbi gondolkodót, írót, teológust és filozófust megihletett. Szent Ágoston gondolatainak több eleme máig elevenen él a keresztény teológiában és bölcseletben: ilyen pl. a kegyelemről szóló tanítása, vagy az Istent a Jóval és a Széppel összekapcsoló eszméje. Közösségi életeszményének lényege a szemlélődés (vita contemplativa) és a lelkipásztorkodás (vita activa) összekapcsolása volt. Ezt a vonalat követik – többek között – az ágostonos, a premontrei, a dominikánus, a trinitárius szerzetesek közösségei és az egyetlen magyar alapítású és a rendszerváltás óta újra működő szerzetesrend, a Magyar Pálos Rend tagjai is. 

Mivel a tridenti zsinat (1545–1563) egyik határozata értelmében – a szenthagyományra való emlékezésül – az egyházatyákat is ábrázolni kell a templomokban, Ágoston ábrázolását is számos katolikus barokk kori templomban megtalálhatjuk.

Szent Ágoston számos ábrázolásának egyik legismertebbje: Botticelli: Szent Augustinus; XV. sz. (Digitális Képarchívum)

Ágoston apja patrícius volt, anyja pedig a később szentté avatott Mónika, aki gyerekkorától kereszténynek nevelte fiát, de Ágoston nem keresztelkedett meg. (Ebben az időszakban még nem volt szokás a gyermekkeresztség.) Hosszas világi tanulmányokat folytatott, melynek során elidegenedett gyermekkora hitétől. Cicero egyik dialógusa keltette fel benne a bölcselet iráni érdeklődést. A Szentírás olvasása ekkor még csalódást okozott neki tartalma, még inkább nyelvezete és stílusa miatt. Előbb a manicheizmus eretnek irányzatához, majd a szkeptikus filozófiához csatlakozott. Később Mediolanumban (Milánóban) Szent Ambrus prédikációi és a keresztény újplatonizmus hatására nehéz erkölcsi vívódás után 386 nyarán véglegesen döntött: lemondott állásáról, hogy visszavonulva az isteni bölcsességnek szentelje magát. 387 húsvétjának éjjelén keresztelte meg Szent Ambrus püspök. Ezt örökíti meg Vallomások című művének híres részlete a Nyolcadik könyvben:

„Gondolataim mindig mélyebbre hatoltak. Mikor aztán lelkem titokzatos mélységeit felkutatták és nyomorúságomat a maga egész mivoltában szemeim elé összehordták, rettentő vihar támadt bennem, amelynek nyomában eleredt könnyeim zivataros áradata. […] Mikor lesz vége ennek az örökös holnapra hagyatkozásnak? Miért nem most mindjárt? Miért nem szakajtja meg ez az óra életem gyalázatosságát? Így sóhajtoztam s szívem a legkeserűbb bánat könnyeit sírta.
Egyszer csak fiú- vagy leányhangot hallok a szomszéd házból. Énekelt s ezt ismételgette:
Tolle, lege!
Tolle, lege!
Vedd, olvasd!
Vedd, olvasd!
Arcom pillanat alatt megváltozott, s lázasan kutattam emlékezetemben, van-e valami olyan játékfajta, amelyben a gyermekek ehhez hasonló éneket szoktak énekelni, de nem emlékeztem, hogy bármikor hallottam volna.
Visszanyomtam könnyeim áradatát s felugrottam, mert semmi mást, égi parancsot láttam e jelben, hogy nyissam ki a Szentírást s olvassam el a szemembe ötlő legelső fejezetet. […] »Nem tobzódásokban és részegeskedésekben, nem ágyasházakban és szemtelenségekben, nem versengésben és irigykedésben, – hanem öltözzetek az Úr Jézus Krisztusba, és a testet ne ápoljátok a kívánságok szerint.« (Róm 13,13).
Nem akartam továbbolvasni. Nem is volt szükséges. Amint ugyanis a mondat végére értem, mintha a biztos megnyugvás fénye árasztotta volna el szívemet, a kételkedésnek utolsó árnyéka is eloszlott belőlem.”

Szent Ágoston vallomásai. Nyolcadik könyv, XII. fejezet, részletek; fordította: Dr. Vass József (Magyar Elektronikus Könyvtár) 

P[ost] és U[nde] iniciálé humanista könyvírással megírt pergamenkódex lapján. Az Augustinus-korvina (Cod. Lat. 121) egyik oldala (f. 257v). A korvina Szent Ágoston De civitate Dei (Isten városáról) című művét tartalmazza. A kódex feltehetőleg 1470 körül készült Nápolyban, majd a Corvina Könyvtárba került. (Kézirattár) 

Ágoston legendáját a Legenda Aurea és Temesvári Pelbárt nyomán az Érdy-kódexben is olvashatjuk. Ebből a szövegből azonban hiányzik a kagylóval játszadozó fiúcska utóbb sokszor idézett és ábrázolt története.

„Ágoston egyszer a tengerparton sétált és a Szentháromság titkán elmélkedett. Egyszercsak észreveszi, hogy egy apró gyerek kagylóval a tenger vizét egy gödröcskébe iparkodik átmeríteni. Megkérdezte tőle, mit művel? A kisfiú bátran megfelelt: látod, a tenger vizét akarom ide átönteni. Gondolod, hogy ez sikerül? – kérdezte a püspök. Miért ne hinném – válaszolt komolyan a fiúcska, aki Isten angyala volt – te is hiszed, hogy felelni tudsz arra, amire még senki sem tudott. Sokkal könnyebb nekem a tenger vizét e lyukba merítenem, mint az embernek Isten lényét kifürkészni. Ágoston megértette a példázatot. »Amint házába hazaérkezett, egy könyvhöz sem nyúlt többé, mert a gyermektől többet tanult, mint a hiú és üres könyvekből.«”

Augusztus 28., részlet. – Bálint Sándor: Ünnepi kalendáriuma a Magyar Elektronikus Könyvtárban 

 Szent Ágoston De penitentia című művének címoldala (f. 1r) Q iniciáléval. Pergamenkódex a XI. századból (Kézirattár)

Pappá szentelése után nem sokkal Ágoston Hippo püspöke lett. A körülötte lévő papokkal és más egyházi személyekkel, vagyonukról lemondva, szigorú szabályzat szerint, kolostori közösségben, aszkézisben, bizonyos elzártságban éltek. Püspöki teendői mellett Szent Ágoston nem hanyagolta el a teológiát sem:113 könyv és 218 levél maradt utána.

Szent Ágoston regulájának nyitó mondata a címben idézett tanítás.

–S–