240 évvel ezelőtt Debrecenben született Csokonai Vitéz Mihály († Debrecen, 1805. január 28.) költő, író, műfordító. Szinte teljesen újjáteremtette a magyar költészetet, egyaránt merítve a magyar hagyományból és a nyugat-európai, a keleti irodalmak formai és stiláris vívmányaiból. Érdeklődése azonban ennél is szélesebb körű: nemcsak az európai, hanem az egész világkultúráról átfogó képet alkotott, s ennek élményét éppúgy beépítette költészetébe, mint a természettudományos felfedezésekét.
A felvilágosodás filozófiájával megismerkedve alkotta meg személyes átéléssel hitelesített gondolati líráját, a teológiai világkép természettudományosba fordulását (Konstancinápoly, Az álom), nem riadva vissza a végső kérdések költői feszegetésétől sem (Újesztendei gondolatok, A lélek halhatatlansága). Filozófiailag élte át a kor társadalmi válságát (Az estve). Rousseau-izmusa érzéki gazdagságú, érzelmi sodrású, világirodalmi mértékkel is jelentős lírát teremtett. A magyar társadalom válságát a kultúra válságaként élte meg. Állandóan foglalkoztatta az európai „magas” műveltség és a keleti hagyományokat is őrző „mély”, népi kultúra összehangolása.
A nyelvújításban is az egyeztetés híve volt: elsősorban a régi és a népi nyelvtől várva „nyelvünk természete szerint” az irodalmi nyelv megújulását. Változatos rím- és sorfajú magyaros versei mellett kitűnően kezelte a klasszikus időmértékes formákat, valamint a szimultán („nyugat-európai”) verselést. Műveltsége, olvasottsága, szintetizáló hajlama, tehetsége révén költészetébe hasonította a különféle irányzatokat, stílusárnyalatokat (rokokó, barokk, manierizmus, klasszicizmus, szentimentalizmus, preromantika), megteremtve egyéni stílusát.

November 25-ig látható a főbejáratnál a „Szépség Ereje a Bajnoki Szívenn” című könyvritkaság. Csokonai Vitéz Mihály egy Lillának (Vajda Juliannának) dedikált, 1800-ban kiadott kötetét és ennek lapozgatható digitális változatát állítjuk ki a 240 éve született költő emlékére.

Csokonai arcképe és névaláírása. A magyar irodalomtörténet képekben. Összeáll. és magyarázó szöveggel ell.: Vende Ernő, Budapest, Athenaeum, 1905. - Magyar Elektronikus Könyvtár 

„Óh, áldott természet! óh csak te vagy nékem
Az a tetőled nyert birtokom s vidékem,
Melynek én örökös főldesura lettem,
Mihelyt teáltalad embernek születtem.”

Csokonai Vitéz Mihály Az estve című versének részlete a Magyar Elektronikus Könyvtárban 

–––

„Szép szabadság! óh, sehol sincs
E világon oly becses kincs,
Mely tenálad nagyobb volna,
Vagy tégedet kipótolna.
Te könnyíted terheinket;
Ha bú rágja szíveinket,
Bíztatsz minket.”

Csokonai Vitéz Mihály A szabadság című versének részlete a Magyar Elektronikus Könyvtárban

1797 márciusában megismerkedett Vajda Juliannával, Lillával, egy gazdag komáromi kereskedő leányával. A boldognak induló szerelem keserű fordulatából született meg a Lilla szerelmi ciklus.

„A hatalmas szerelemnek
Megemésztő tüze bánt.
Te lehetsz írja sebemnek,
Gyönyörű kis tulipánt!

Szemeid szép ragyogása
Eleven hajnali tűz,
Ajakid harmatozása
Sok ezer gondot elűz.”

Csokonai Vitéz Mihály Tartózkodó kérelem című versének részlete a Magyar Elektronikus Könyvtárban 

-

„Jaj, de friss rózsáim
Elhervadtanak;
Forrásim, zőld fáim
Kiszáradtanak;
Tavaszom, vígságom
Téli búra vált;
Régi jó világom
Méltatlanra szállt.”

Csokonai Vitéz Mihály A Reményhez című versének részlete a Magyar Elektronikus Könyvtárban 

Komáromi csalódása után Csokonai Vitéz Mihály Somogyban időzött, baráti házaknál, különösen Sárközy Istvánnál Nagybajomban. Fájdalmából születtek preromantikus, szentimentális líránk kiemelkedő remekei: A tihanyi ekhóhoz, A magánossághoz című költeményei.

Csokonai kézirata. A Tihanyi Ekhóhoz. (Eredetije a M. T. Akadémiában.) – Digitális Képarchívum

„Te szűlöd a virtust, csupán te tetted
Naggyá az olyan bőlcseket,
Kiknek határtalanra terjegetted
Testekbe kisded lelkeket.
Tebenned úgy csap a poéta széjjel,
Mint a sebes villám setétes éjjel;
Midőn teremt új dolgokat
S a semmiből világokat.”

Csokonai Vitéz Mihály A Magánossághoz című versének részlete a Magyar Elektronikus Könyvtárban 

1798–99 telén írta Dorottya, vagyis a dámák diadalma a fársángon című vígeposzát, melyben visszatérő tárgyát, az öregedő asszony szerelmét örökíti meg a korabeli vidéki élet hazai körképébe ágyazva. Később Az özvegy Karnyóné című, politikai célzatosságtól sem mentes szerelmi bohózatát szenteli e témának. A Dorottya című vígeposza műfajt teremtett a magyar irodalomban, melynek későbbi remekei Petőfi A helység kalapácsa és Arany János Az elveszett alkotmány és A nagyidai cigányok című művei.

„Dorottya leveté a vénség szőnyegét,
Mint a kígyó szokta téli lebernyegét.
Bételének gyenge hússal agg ráncai,
Kinövének mind a harminckét fogai,
Felderűlt ajakán friss rózsák nyitának,
Szemein idegen lángok lobbanának,
Ősz haja töndöklő bársonnyá barnúlna;
Szíve benn repesett, teste megújjúlna:
Egyszóval belőle - csudáltam magam is -
Delibb dáma válék, mintsem Szemiramis.
Kerekded fara is úgy domboroda ki,
Mintha birsalmából harapták vólna ki.”

Csokonai Vitéz Mihály: Dorottya című vígeposzának részlete a Magyar Elektronikus Könyvtárban 

Csokonai valódi nagyságának felismerése igen későn, jórészt csak a XX. században történt meg. Ennek elsősorban az volt az oka, hogy jelentős művészi értékű, világnézeti tartalmú műveinek nagy része csak ekkor jelent meg, a korábban kiadottak közül többet a cenzúra csonkított meg. Csokonait mértékadó kortársai félreismerték: Kazinczy és Kölcsey csupán népies dalait értékelte, az ő ítéletüket Toldy Ferenc örökítette tovább. Csokonai néphagyomány iránti érdeklődésének köszönhető a magyar irodalmi népiesség első mesterműveinek (Szerelemdal a csikóbőrös kulacshoz, Szegény Zsuzsi, a táborozáskor) megszületése, amely Petőfi dalait előlegezte meg, aki népszerű Csokonai-versében a népies vándorköltő anekdotikus alakját alkotta meg.

Jankó János: Csokonai a lakodalomban. (Debreceni Déri Múzeum) – Képzőművészet Magyarországon 

A Nyugat írói, költői (Ady, Móricz, Tóth Árpád) fedezték fel Csokonai Vitéz Mihály igazi nagyságát. Németh László több tanulmányban foglalkozott Csokonai Vitéz Mihály műveltségformáló, irodalomalakító nagyságával. 

„Szavak, akiknek Főbusza volt Vitéz
S gazdag pillangó-szárnyakat adott,
Szavak, »szárnyatok bársonyára«
»Szedegessetek violaszagot«,
Midőn felröpködtök Őt dicsérni.

Ő volt honjában legbujdosóbb magyar,
De fényküllőzött fél magyar eget
S elhagyhatták remények, Lillák,
E bús legény tréfált és szeretett
S dalolt, mikor már sipolt a melle.”

Ady Endre: Vitéz Mihály ébresztése című versének részlete a Magyar Elektronikus Könyvtárban

Izsó Miklós: Csokonai Vitéz Mihály, 1867. In. Haza és haladás. A reformkortól a kiegyezésig (1790–1867), Budapest, Enciklopédia Humana Egyesület, (Encyclopaedia Humana Hungarica, 7.), 2000. – Magyar Elektronikus Könyvtár 

A Trianon utáni magyar irodalomban a szellemi helytállást, a szülőföldhöz való ragaszkodást, a hűséget is jelképezte Csokonai alakja például az erdélyi költő, Dsida Jenő költészetében:

„Merre leng a lelked?
– szólj, Csokonai!
Szólítnak a lelked
dúlt rokonai,
űzöttek, bolyongók,
megvert magyarok,
kikre ordas gondok
szája agyarog,
sírodat, mint dús, nagy asztalt,
ülik körbe, lásd:
akit senki sem vígasztalt,
adj vígasztalást!”

Dsida Jenő: Csokonai sírjánál. („A Reményhez” című Csokonai-vers dallamára énekli másfélmillió zarándok). Részlet – Magyar Elektronikus Könyvtár 

–––

„Költészete: csupa derű, csupa fegyelem, csupa ellenszegülés, alighanem a legtöbb, amit költő megtehet. Csokonai sohasem adta meg magát! Talán ő vívta meg a legnagyobb csatát az egész országra ülepedő debreceni porral, a közönnyel, a gúnnyal, a meg-nem-értéssel és a kortárs-kicsinyességgel, egyszóval a halállal. S a halál, s a többiek alúlmaradtak! Emberentúli erőfeszítés ez! Vidámnak lenni az országos nyomorúságban, énekelni a máglyán, verssel kivédeni a csontvázlovas dárdaütését! Csokonai életében és költészetében is a nagy forduló: Komárom, Lilla. Beleszeret a gazdag kereskedőlányba, s a lány csillaggá nemesűl a költő szavaiban; de a csillag más útra tér és Csokonai végleg egyedűl marad. Ebben a szerelemben érik gazdag, nagy költővé, mindig magát-kiáltó lírikussá, olyan modern költővé, aki előre fut egy századot, s tud lenni Ady, vagy József Attila tanítómestere.”

Juhász Ferenc: Csokonai (részlet) In. Uő.: Versprózák, Budapest, Szépirodalmi, (Juhász Ferenc művei) 1980. – Törzsgyűjtemény 

Jakab László, Bölcskei András: Csokonai-szókincstár 1. Magyar Elektronikus Könyvtár  
Csokonai Vitéz Mihály: Dorottya – Magyar Elektronikus Könyvtár (Hangoskönyv)