A karneváli forgatag, „farsang farka” után húshagyó keddel véget ért a bőség időszaka, s hamvazószerdával kezdetét veszi a húsvéti előkészület ideje. A hamvazószerdától húsvét vasárnapig tartó időszak böjti napjainak száma éppen negyvenet tesz ki, mivel a vasárnapokat a katolikus egyház nem tekinti böjti napnak. A VII. század óta szerdai nappal kezdődik a nagyböjt.

„Amikor böjtöltök, ne öltsetek olyan ábrázatot, mint a képmutatók, akik komorrá változtatják arcukat, hogy lássák böjtölésük! Bizony mondom nektek: megkapták jutalmukat. Te, amikor böjtölsz, kend meg fejedet és mosd meg arcodat, hogy ne lássák rajtad az emberek, hogy böjtölsz, hanem csak Atyád, aki a rejtekben is ott van! Akkor Atyád, aki a rejtekben is lát, megjutalmaz.”

Máté evangéliuma 6, 16–18 – Szent István Társulati Biblia – Magyar Elektronikus Könyvtár

Pálos misszálé, 1514 – Régi Nyomtatványok Tára

„Bocsásd meg, Úr Isten, ifjúságomnak vétkét,
Sok hitetlenségét, undok fertelmességét,
Töröld el rútságát, minden álnokságát,
könnyebbíts lelkem terhét!

[…]

Akarna gyakorta hozzád ismét megtérni,
De bűnei miatt nem mér elődben menni,
Tőled oly igen fél, reád nézni sem mér,
színed igen rettegi.

Balassi Bálint: Harmincharmadik [Bocsásd meg Úr Isten…], részlet – Balassi Bálint összes költeményei a Magyar Elektronikus Könyvtárban

–––

„Hamvazószerda jele, szürke hamuja arra figyelmeztet, ami sorsunkban törékeny, emberségünkben esendő. Arra, hogy halandók vagyunk. Mivel csak így, ennek teljes tudomásulvételével érthetjük meg azt a másik »gyengeséget«, »isteni gyengeséget«, amire hamvazószerdán fölkészülünk: Krisztus halálát.
A nagyböjt első napja nem véletlenül a halandó emberé, ahogy az utolsó se véletlenül a sírba fektetett Istené. Krisztus halandóságunkban adhatott nekünk egyedül halhatatlan találkozót, ahogy ezt a József Attila-sorok szándékuk ellenére is megfogalmazzák: »Aki halandó, csak halandót / szerethet halhatatlanul«. Ez az isteni szeretet legmélyebb titka, mely épp veszendőségünket választotta örök találkozóhelyül.”

Pilinszky János: Kölcsönös szeretet – kölcsönös szenvedés, részlet – In: Uő.: Publicisztikai írások, Osiris Kiadó, Budapest, 1999 – Törzsgyűjtemény, szabadpolcos állomány 

Hamvazószerdán és a rákövetkező vasárnapon a katolikus hívek homlokát az előző év virágvasárnapján megszentelt barka hamujával jelöli meg a pap, miközben ezt mondja: „Emlékezzél, ember, hogy por vagy és porrá leszel!” A hamu halandó voltunkra figyelmeztet. A korai keresztény századokban a hamuval való megszórás csak a nyilvános bűnbánók szertartása volt. 1091-ben rendelte el II. Orbán pápa, majd a XII. században az egyházi szertartás része lett.

„Egy alkalommal azonban nagy tömeget, szokatlan ünnepséget találtunk a kis [pálos] kápolnában [ma: Sziklatemplom]. Mindenütt virágdísz, középen egy dobogó, leterítve szőnyeggel, és körben a dobogó szélén térdelt egy csomó gyerek. A kis pesztra, aki húgomat és engemet sétáltatni vitt, megörült, minket is gyorsan odatérdeltetett, ő maga mögénk térdelt, és meleg szemmel nézte, hogy lám, milyen szerencsés pillanatban sikerült a gyerekeket idehozni. Alighogy összetettük a kezünket, már jött is a pap bácsi, pompás ruhában, mellette egy ministráns fiú vitte a hamus tálat, abba belenyúlt a pap bácsi, és minden egyes térdelő gyerek homlokára hamuval keresztet rajzolt. Hamvazkodás volt. Csodaszép volt ez, pap, virág, hamu, barlang, annyira tetszett nekem, hogy sajna, tetszésemnek otthon is hangot adtam. Rögtön ellocsogtam a hamvazkodást, aminek némi következményei lettek. Apám komor szomorúsággal mondta Uluskának, az aranyos kis pesztrának, nézze, édes fiam, mi protestánsok vagyunk, reformátusok, ne vigye a gyerekeket katolikus szertartásra. Uluska nem vette szívére a dolgot, inkább olyasmi látszott az oldalpillantásában: szegény, pogány kölykök, legalább kaptak egy kis áldást. Mindenesetre a hamvazkodás gyönyörű volt, a kis pesztra édes, és a barlangkápolna mesebarlang.”

Nemes Nagy Ágnes: Barna, világoskék, részlet – In: Uő.: A magasság vágya. Összegyűjtött esszék II., Magvető Könyvkiadó, Budapest, 1992 – Törzsgyűjtemény, szabadpolcos állomány 

–––

„Meghajtom bűnbánón fejem
S mit rég’ tevék, imádkozom.
Általnyilallik lelkemen
Egy rég’ nem érzett fájdalom.
Egy rég’ nem érzett fájdalom
Imára szólit engemet,
Hisz’ örömtől imádkoznom
Oly régen-régen nem lehet.”

Ady Endre: Hamvazószerdán, részlet – Ady Endre összes költeményei a Magyar Elektronikus Könyvtárban

Bűnbánat, síremlék a Kerepesi temetőben,  fotó:Varga József – Digitális Képarchívum

„Az arc porban hever s a köny ömöl,
A hű vezeklő bűnét látja csak...
S hogy Istenhez fordúl bocsánatért:
Szétválni kezd lelkében szín, salak.
S ha a sziv meglágyult, mint a viasz,
Uj ember lenni a bűnös ha kész.
Felé hajlik az égi irgalom:
Bizzál fiam, bűnöd bocsátva lész!”

Tompa Mihály: Bűnbocsánat, részlet – Tompa Mihály összes költeménye a Magyar Elektronikus Könyvtárban

–s–