Márai Sándor születésének százhuszonötödik, József Attila születésének százhuszadik évfordulója alkalmából kettejük Babits Mihályhoz írt leveleit ajánljuk olvasásra két részben. Az első részben Márai Sándor a Kézirattárunkban őrzött Babits-hagyatékban található nyolc leveléből egyet mutattunk be. A második részben József Attila Babits Mihályhoz írt hat leveléből a negyedik levelet és keletkezési körülményeit járjuk körül.
Babits Mihály Rippl-Rónai József gellérthegyi otthonában a róla készülő pasztellképpel (Budapest, 1923, szeptember). Fotó: Török Sophie; az eredeti, sérült üvegnegatívról készített digitális kép részlete – Kézirattár: Fond III/2332/55. A kép forrása: Nyugat 100 honlap; József Attila társaságban (fotórészlet, másolat) – Kézirattár: Arcképgyűjtemény 1242. A kép forrása: Nyugat 100 honlap
József Attila negyedik levelét 1933. június 17-én küldte Babits Mihálynak, amelyben a Baumgarten Irodalmi Alapítvány támogatását kéri Babitstól, az egyik kurátortól. Az alapítvány 300 pengő támogatást ítélt meg József Attilának.
„Igen tisztelt Uram!
Körülményeim arra kényszerítenek, hogy megkérjem Önt, mint a Baumgarten Irodalmi Alapítvány gondnokát, legyen segítségemre az Alapítvány anyagi erejével. Kérésem okát – szinte a költői szemérem maradványa nélkül – a következőképpen vélem előadhatónak:
Feleségemmel együtt hosszabb idő óta a szó szoros értelmében éhezünk. Ellenőrizhető adat: az írók Gazdasági Egyesülete ebéd gyanánt egy kávét és egy zsömlét utalt ki számomra a Club Kávéházban, ezt a segítséget hónapokon át igénybe vettem, azonban ez év jan. 1-ével ez megszűnt. Feleségem házi munkák fejében rokonoknál ebédelt. Ez már kínossá vált.»Jövedelmem« ez évben 15, tizenöt pengőt tett ki. Ezt az összeget – mint a kávét – az I. G. É-től kaptam.
Majdnem minden holmink – beleértve az ágyneműt is! – zálogban van. Lakbérhátralék miatt aggódnom kell és féltenem ezt a barátságtalan szoba-konyhát, amelyben még lakunk. – Szeptember 8. óta nem tudtam villanyszámlát fizetni. Ma kaptam négy havi áramfogyasztásról szóló P 19'35-t kitevő egyesített számlát, amelyet hétfőig – ma szombat van – ki kellene fizetnem, különben nem kapok világítást.
Nem fütünk. Nincs cipőm. Azaz egy 43-as, gombos, betétes lakkcipőben járok. 39-es lábam van. Szobánk ajtajának kilincse féléve le van törve.
Nem takart seb kell, hanem festett vérzés, – mondhatnám, hogy száraz kenyérhéjon rágódunk. Az igazság az, hogy pl. tegnap este vacsora és cigaretta nélkül lévén, olyan száraz kenyérdarabokat szopogattam, amelyet a feleségem prézlinek rakott el régen. Tartozom azzal, hogy nem az éhség vitt erre, hanem a cigarettahiány. Az éhséget megszoktam.Megszoktam. Hogy miért ezt a pillanatot választom ki, hogy e kissé keserű pohár után nyúljak? Egy hétig majdnem negyven fokos lázban feküdtem. Egyetlen közönséges keskeny diványunk van, azon alszunk ketten. Lázas beteg mellett, vele egy takaró alatt aludni, kevés a szerelem. Feleségem a földön csinált fekhelyet magának derékaljul összehajtott egy pokrócot és kabátokkal takaródzott. Mire a lázam 38 alá csökkent, a feleségemnek volt 39. Ő feküdt a díványra és én a földre. Most nap mint nap, az fekszik a díványon, aki rosszabbul van. Aki lázasabb, aki jobban köhög, vagy aki jobban izzad. – És így tovább.
Nagyon sajnálom, hogy Öntől, akit megbántottam, pénzt kell kérnem. Nagyon sajnálom ezt a festett vérzést is.
Kérem, fogadja tiszteletem kifejezését.
József Attila”
József Attila levele Babits Mihályhoz, 1933. június 17. – Kézirattár. Jelzet: Fond III/649/4. Online közlés: Copia Digitalizált Kéziratok. Szövegkiadás: József Attila levelezése, [összeáll. H. Bagó Ilona, Hegyi Katalin, Stoll Béla], Budapest, Osiris (Osiris klasszikusok), 2006, 392–393. – Törzsgyűjtemény
A levélben szereplő „Nem takart seb kell, hanem festett vérzés” idézet Babits Arany Jánoshoz című szonettjéből:
„Hunyt mesterünk! tehozzád száll az ének:
ládd léha gáncsok lantom elborítják
s mint gyermek hogyha idegenbe szidják
édes apjához panaszkodni tér meg:
úgy hozzád én. E nemzedék szemének
gyenge e láng, bár új olajak szitják:
cintányérral mulatnak már a szittyák
s rejtett kincset sejteni rá nem érnek.
S kiáltanak: Nincs benne tűz, sem érzés!
nem takart seb kell, inkább festett vérzés!
és jönnek az új lantosok sereggel,
sebes szavakkal és hangos sebekkel:
egy sem tudja mit mond, de szóra bátor,
magát mutatni hősi gladiátor.”
Babits Mihály: Arany Jánoshoz (Egy megzavart verselő a XX. században). In: Babits Mihály összes költeménye a Magyar Elektronikus Könyvtárban
A gyermekség és árvaság motívumának különböző változatai körül József Attila vonatkozó versei és Babits versének a 3–5. sora („s mint gyermek, hogyha idegenbe szidják / édesapjához panaszkodni tér meg: úgy hozzád én”) között szerteágazó szövegközi kapcsolódások létesülnek. Az 1933 tavaszán írt Elégia 59-60. sorában – „Anyjához tér így az a gyermek, / kit idegenben löknek, vernek”:
„Tudod-e,milyen öntudat kopár öröme
húz-vonz, hogy e táj nem enged és
miféle gazdag szenvedés
taszít ide?
Anyjához tér így az a gyermek,
kit idegenben löknek, vernek.
Igazán
csak itt mosolyoghatsz, itt sírhatsz.
Magaddal is csak itt bírhatsz,
óh lélek! Ez a hazám.”
József Attila: Elégia. Részlet. In. József Attila összes költeményei a Magyar Elektronikus Könyvtárban
Az 1935 augusztusában keletkezett Mint gyermek... című vers címében és felütésében olvashatjuk a hasonlatot:
„Mint gyermek, aki bosszut esküdött
és felgyujtotta az apai házat
s most idegenség lepi, mint a köd,
s csak annak mellén, aki ellen lázadt,
tudná magát kisírni, elfödött
arcát mutatni szabad mosolyának, –
oly reménytelenűl erőlködök,
hogy könnyeimre: erényre találjak.
Világot hamvasztottam el szivemben
és nincs jó szó, mely megrikasson engem,
kuporogva csak várom a csodát,
hogy jöjjön el már az, ki megbocsát
és meg is mondja szépen, micsodát
bocsát meg nékem e farkasveremben!”
József Attila: Mint gyermek... In: József Attila összes költeményei a Magyar Elektronikus Könyvtárban
Az 1937. január elején írt Thomas Mann üdvözlése című költeményében szintén a felütésben találkozhatunk a „mint gyermek” hasonlattal:
„Mint gyermek, aki már pihenni vágyik
és el is jutott a nyugalmas ágyig
még megkérlel, hogy: „Ne menj el, mesélj” –
(igy nem szökik rá hirtelen az éj)
s mig kis szive nagyon szorongva dobban,
tán ő se tudja, mit is kiván jobban,
a mesét-e, vagy azt, hogy ott legyél:
igy kérünk: Ülj le közénk és mesélj.”
József Attila: Thomas Mann üdvözlése. Részlet. In: József Attila összes költeményei a Magyar Elektronikus Könyvtárban
József Attila: Thomas Mann üdvözlése. Autográf verskézirat – Kézirattár: Analekta 11.365. A kép forrása: Nyugat 100 honlap
Babits Mihály Balázsolás című, 1937 végén írt versében az „okos felnőtt”-ben feltétlenül bízó gyermek képe is eszünkbe juthat:
„Segíts! Te már mindent tudsz, túl vagy mindenen,
okos felnőtt! Te jól tudod,
mennyi kínt bír az ember, mennyit nem sokall
még az Isten jósága sem,
s mit ér az élet... S talán azt is, hogy nem is
olyan nagy dolog a halál.”
Babits Mihály: Balázsolás. Részlet. In: Babits Mihály összes költeménye a Magyar Elektronikus Könyvtárban
A „Nagyon sajnálom, hogy Öntől, akit megbántottam, pénzt kell kérnem.” mondat a három évvel korábban, 1930 januárjában A Toll című folyóiratban közzétett Az Istenek halnak, az ember él című Babits-kötet heves kritikájára vonatkozik. A kritika hatása, Babits megbántódása József Attilát haláláig nyomasztotta. Több alkalommal is értelmezte a történteket, elsősorban saját indulatainak indítékait. Bizonyos szempontból a fentebb idézett versek is beleillenek ezirányú törekvéseibe. Az 1933. júniusban írt Magad emésztő… című verse is a tisztázás szándékával íródott:
„S ha már szólok, hát elmesélem,
– villamoson
egy este a Széna téren
találkoztunk. Kalapot emeltem,
talán nyeltem,
köszöntem és te
csodálkozva vettél észre.
S még ottan
egy pillanatig szórakozottan
eltünődtem, – hiszen lehetnénk
jóbarátok, együtt mehetnénk
a kávéházba s teát kavarva,
szépet, jót, igazat akarva
beszélgethetnénk irodalomról,
vagy más ily fontos emberi lomról
és telt szavadra,
mit óvatosan vetnél a latra,
utalván a tapasztalatra,
indulatom messze ragadna,
te – hozzátéve: »Szivedre ne vedd« –
leintenél, mint az öregebb,
mint az apám
s én bosszankodnék, de nem mondanám.”
József Attila: Magad emésztő… Részlet. In: József Attila összes költeményei a Magyar Elektronikus Könyvtárban
József Attila a Nyugat Kiadóvállalatához és Babits Mihályhoz írt további hat, továbbá József Jolán Babits Mihályhoz írt levelének eredetije megtekinthető a Copia Digitalizált Kéziratok szolgáltatásunkban:
- József Attila a Nyugat Kiadóhivatalához, 1932. március 14. – Copia Digitalizált Kéziratok
- József Attila Babits Mihályhoz, 1932. október 6. – Copia Digitalizált Kéziratok
- József Attila Babits Mihályhoz, 1932. október 12. – Copia Digitalizált Kéziratok
- József Attila Babits Mihályhoz, 1933. január 28. – Copia Digitalizált Kéziratok
- József Attila Babits Mihályhoz, 1933. március 2. – Copia Digitalizált Kéziratok
- József Attila Babits Mihályhoz, 1935. augusztus 18. – Copia Digitalizált Kéziratok
- József Jolán Babits Mihályhoz, 1938. november 18. – Copia Digitalizált Kéziratok
Mann Jolán, szerk. (Főigazgatói Kabinet)
