„Az éj leple alatt elcsentünk egy uszály borotvaszappant…” – Rejtő Jenő születésnapja – 1905

2014. március 29. 07:31 - nemzetikonyvtar

 Az Új magyar irodalmi lexikon szerint Rejtő „talán az egyetlen ponyvaíró, akit az irodalomtörténet is magasra értékel, nemcsak operettlibrettóiért, kabaréjeleneteiért, hanem légiós és más kalandregényeiért is. Mesélő fantáziája és komikus szemlélete, formakincse oly gazdag és szuggesztív, hogy művészetté nemesítette a műfajt.” Kiutasított bűnözők, akik a gyengék pártjára állnak, „hazaárulók”, akik az utolsó oldalakon azért becsületrendet kapnak, megfilmesíthetetlen nyelvi humor, plasztikusan ábrázolt hóhányók és pofonok – először ezek jutnak eszembe Rejtő Jenőről, akire születésének 109. évfordulója alkalmából emlékezünk.


[Rejtő Jenő arcképe] – In: Száz rejtély a magyar irodalomból, szerkesztette: Halmos Ferenc, Gesta Könyvkiadó, Budapest, 1996, 154. oldal 

Rejtő regényeit olvasva bizonyára sokakban felmerül, hogy milyen lenne egy-egy jelenetük filmen, ám jobban belegondolva legalábbis nagyon nehéz dolga lenne annak a rendezőnek, aki az emberfeletti erejű főhősök tetteit, a briliáns nyelvi humort és meseszerű fordulatokat mozgóképre akarná átültetni. A három testőr Afrikában Bujtor István rendezésében 1996-ban bemutatott filmváltozata – bár benne az eredeti poénok jelentős része elhangzik – közel sem ad olyan átütő élményt, mint az eredeti regény. Úgy tűnik, hogy Rejtő nyelvi játékai és az olvasói fantázia nagyon jól együtt tudnak működni.

„kivágódott az ajtó, vagy negyven ember rohant be a félszemű vezetésével és ránk vetették magukat. Mondanom sem kell, hogy keményen védekeztünk. Potrient valaki fejbe vágta egy léccel... Hopkins két emberrel lekaszált nyolcat, és minden keze ügyébe eső tárggyal csapkodta a támadókat. Nekem csak az egyik pad jutott, de Senki Alfonz a kunyhó hátsó falát hozta...”

Rejtő Jenő A három testőr Afrikában című regénye a Magyar Elektronikus Könyvtárban. Részlet 

stestor.jpgA három testőr Afrikában Rejtő Jenő azonos c. regénye nyomán rajzolta Korcsmáros Pál, [Budapest], Képes Kiadó, 2011. Rejtő-Korcsmáros sorozat – Törzsgyűjtemény 

A valóságban vagy egy filmen nem könnyű elképzelni egy épület falával verekedő embert. Ugyanakkor a játékos képzelet az olvasás során körvonalaz valamiféle irracionális jelenetet, illetve a nyelvileg lehetséges és az elképzelve valószerűtlen jelenet közötti feszültség az, amin nevethetünk:

„Csak akkor lett rend, amikor egy katona pofon ütötte a Levegő Ördögét, mire Izabella őrvezető mint egy anyatigris vetette magát közéjük, és megjelent King Roswang is, kezében egy fél szekeret tartott, amit hamarjában letört.”

Rejtő Jenő A láthatatlan légió című regénye a Magyar Elektronikus Könyvtárban. Részlet 

lathatatlan.jpgA láthatatlan légió. A képregényváltozatot Rejtő Jenő azonos c. regénye nyomán rajzolta Korcsmáros Pál, [Budapest], Képes Kiadó, 2012. Rejtő-Korcsmáros sorozat – Törzsgyűjtemény 

Tizenéves korunkban képregényekből ismertük meg Rejtő főbb műveit. Ezekből a képregényekből úgy látszik, mintha Korcsmáros Pálnak valahogy „közös lelke” lett volna Rejtővel, mert az általa megformált figurák tökéletesen visszaadják Rejtő plasztikusan ábrázolt figuráinak arcvonásait, alkatát. De ami ennél több: ezek az érzékeny vonalak az adott szereplő lelkét, esetenként sorsát vagy épp véleményét a világról is tökéletesen megmutatják. A kecses női alakok és a nyomortól eltorzult arcok szinkronban vannak a Rejtő által írt szöveggel, ahol szintén gyakran tűnnek fel megmentendő, vagy épp rafináltan csodaszép, szélhámos, vagy annak tűnő nők:

„Az egyik páholyban, a helyiség homályos hátterében egy nő ült. De milyen nő! Elállt a lélegzetem. Különös, sötét ibolyaszínű selyemruhája a legelőkelőbb párizsi műhelyben készülhetett. Apró, hófehér kezével egy cigarettát emelt éppen a szájához, és mialatt szippantott belőle, két szép, nagy fekete szeme lehunyódott. Csodálatosan hosszú pillái egy-egy dús ívben hajoltak ki a szemhéjak közül... Szóval... olyan remek szép nő volt ez, hogy elámultam.”

Rejtő Jenő Az elátkozott part című regénye a Magyar Elektronikus Könyvtárban. Részlet 

Gyakran találkozunk különös alakokkal, akiket néha torzzá és különössé tett valamilyen szélsőséges életesemény, mint például A három testőr Afrikában alábbi részletében: „Rongyos ember ült az asztalnál. Arca azokra az arizoniai megaszalt emberi fejekre emlékeztetett, amelyeket a dél-amerikai indiánok olyan csodás ügyességgel preparálnak egy felnőtt koponyájából ökölnyi nagyságra, hogy azért felismerhetően megmaradnak.” A szereplők külsejének hasonló képszerű leírással találkozhatunk például A tizennégy karátos autó című regényben is:

„A csomaghordó külsejű egyén barna zakókabátban és fekete fürdőnadrágban álldogált a kikötőmunkások gyülekezőhelyén, ahol már minden várakozót elvittek valamerre dolgozni, csak őt nem. Az tette különössé, hogy csíptetőt viselt az orrán, és úgy helyettesítette az ingét, hogy egy sárga, úgynevezett frottírtörülközőt hordott a vállára borítva, és rojtos két végét az úszónadrágjába gyűrte. A fürdőruha kissé szokatlanul pongyola viseletét azzal ellensúlyozta, hogy egy aránylag jó állapotban levő szalmakalapot tett a fejére, fél számmal talán kisebbet a kelleténél, de úgyszólván teljesen ép karimájút.” 

Rejtő Jenő A tizennégy karátos autó című regénye a Magyar Elektronikus Könyvtárban. Részlet 

karatosauto.jpg
A 14 karátos autó. A képregényváltozatot Rejtő Jenő azonos c. regénye nyomán rajzolta Korcsmáros Pál, [Budapest], Képes Kiadó, 2012. Rejtő-Korcsmáros sorozat – Törzsgyűjtemény 

A lehetetlen helyzetek ábrázolásánál még nehezebb feladat lenne a Rejtő-regények nyelvi humorát visszaadni a film eszközeivel. Hisz a pofonok, Csülök világszerte ismert balegyeneseinek a leírása a lényeg, ezt hiába játssza még oly jól is el egy színész, ezt olvasni kell:

„Szerénytelenség nélkül mondhatom, hogy a balkezeseimet tisztelik, a Jeges-tengertől az Indiai-óceánig és Melbourne-ben még ma is mindenki ismeri Takamakut, aki a »Pampák vad bikája« néven mint hivatásos ökölvívó járta a világot, de mióta egy balkezes egyenesemmel szembekerült, díszműáruk és képes levelezőlapok terjesztésével foglalkozik.” 

Rejtő Jenő Az elátkozott part című regénye a Magyar Elektronikus Könyvtárban. Részlet 

Rejtő nyelvi humorának az alapja a legtöbbször az, hogy egy szó, egy helyzet hirtelen egy másik környezetbe, másik szabályok közé kerül. Rejtő nagyon könnyeden játszatta egymásba a történet fordulatait és a nyelvi trükköket, tupírozta fel a félreértések rendszerét.A filmszövegkönyvhöz hasonlóan a képregények nyelve is óhatatlanul szegényesebb a regényekénél, mégis annak idején az ilyen és ehhez hasonló mondatok vettek rá, hogy a regényeket is elolvassam: „Az éj homályát kihasználva elcsentünk egy uszály borotvaszappant. Az őrt előbb óvatosan elhelyeztük néhány gyapjúzsák alá.” (Az elátkozott part)  Talán épp az ilyen nyelvi bravúrok mutatják meg, hogy Rejtő világának elsősorban az irodalomban van igazolt helye.

Gondos Gábor

komment

A bejegyzés trackback címe:

https://nemzetikonyvtar.blog.hu/api/trackback/id/tr645881384

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

süti beállítások módosítása