József Attila Nyár című versének kis részlete adta a címét a júniusról – másképp nyárelő haváról vagy székely nevén napisten haváról – szóló bejegyzésünknek. Június a meteorológiai nyár kezdete, az iskolások számára a vakációt, a felsőoktatásban tanulók számára a vizsgákat elhozó hónap is, amelynek 21. napja a nyári napéjegyenlőség, a csillagászati nyár kezdetének ideje, amikor a leghosszabb a Napnak az égen megtett útja, s az északi szélesség 23,5 fokán átmenő szélességi kör, a Ráktérítő magasságában tűz merőlegesen a földre. Júniust régente Rák havának, illetve Szent Iván havának is nevezték. Utóbbi elnevezését a Rák havának (június 22/23.– július 22/23.) első dekádja legjelentősebb szentjéről, Keresztelő Szent Jánosról nyerte. (Vö.: június 24. Keresztelő Szent János születésének ünnepe, Szent Iván-éj.) Június végén, hagyományosan Péter-Pál napjához (június 29.) kapcsolódóan kezdődik az aratás is.
„Kalendarium, es az ielen valo…”, 1583 – Régi Nyomtatványok Tára (RMNY 503).
„A június hónap nevének származtatásánál már maguk a rómaiak is zavarban voltak. Egyesek a régi római »Junius«-nemzetség nevéből eredtették, amelynek leghíresebb tagjai: L. Junius Brutus, a római királyság intézményének megszüntetője, továbbá a két fivér – M. Junius Brutus és D. Junius Brutus – voltak, tudvalevőleg Julius Caesar gyilkosai. Miután ez a Marcus Junius Brutus a naptárt reformáló Caesarnak természetes fia volt, lehetségesnek kell tartanunk, hogy az új kalendáriumban róla nevezték el a június hónapot. Amikor azonban ez a Brutus a saját természetes atyját politikai okból meggyilkolta, akkor őt már nem tartották arra méltónak, hogy az egyik hónap az ő nevét viselje, s ettől fogva – főként Ovidiusnak, a költőnek befolyása alatt – Juno istennőről származtatták a hónap nevét. Ovidius kimondottan »mensis Junonius«-nak, Juno istennő havának mondja.”
Supka Géza: A futó évek margójára, Juno istennő hónapja, részlet – In: Uő.: Kalandozás a kalendáriumban és más érdekességek. Budapest, Helikon, 1989
–––
„Egyetlenegy hársfa
Csak egyetlenegy hársfa kéne az ablakomhoz,
jóillatú, sürű,
és olyan boldog lennék, vidámságtól harangos,
boldog és egyszerű.
Csak jöjjön az az illat, a sarkáig kitárnám
éjjel az ablakot,
és reggel ő köszönne és ebédidő táján
így szólna: Jónapot.”
Kuczka Péter: Egyetlenegy hársfa, részlet – In: Uő.: Jónapot. Budapest, Szépirodalmi, 1955 – Törzsgyűjtemény
Virágzó hárs – Digitális Képarchívum
„Aranyos lapály, gólyahír,
áramló könnyűségű rét.
Ezüst derűvel ráz a nyír
egy szellőcskét és leng az ég.
Jön a darázs, jön, megszagol,
dörmög s a vadrózsára száll.
A mérges rózsa meghajol -
vörös, de karcsú még a nyár.
Ám egyre több lágy buggyanás.
Vérbő eper a homokon,
bóbiskol, zizzen a kalász.
Vihar gubbaszt a lombokon.”
József Attila: Nyár, részlet – In: József Attila összes költeménye – Magyar Elektronikus Könyvtár
Erdei szamóca – Digitális Képarchívum
Június a nyaralási főszezon kezdete is. A századfordulón az Osztrák–Magyar Monarchia egyik legnépszerűbb nyaralóhelye volt a Fiumétől (ma: Rijeka) néhány kilométerre nyugatra, az Isztriai-félsziget északkeleti részén fekvő Abbázia (ma: Opatija). Később, a XX. század első felében is számos neves író, művész töltötte ott szabadságát. Móra Ferenc pl Abbáziában írta Ének a búzamezőkről című híres művét. A kötet előszavának keltezése: Abbazia, Villa Jeanette, 1927. április 25.
Abbazia Lovrana, nyári saison máj. 1–szept. 30., 1925 – Plakát- és Kisnyomtatványtár, Digitális Képkönyvtár
Márai Sándor kis írása pedig az Abbáziához való érzelmi kötődés szép megfogalmazása.
Tudom, hogy nem illik, de én mégis szeretlek, Abbázia. Van benned valami kispolgárian közönséges, valami filléresen közeli, valami szégyellnivalóan körúti. Mi is tehetek, ha mégis jól érzem magam nyeszlett pálmáid alatt, a tengerben, amely itt még nem is igazi tenger, csak sós víz egy öbölben, virágaid között, melyek még egészen közép-európaiak, mint sorsod is – mintha Bécs, Budapest és Prága kikötője lennél, s minden kispolgári gégehuruttal, szívidegességgel, álmatlansággal és olcsó szerelemmel ide sietnek, kissé szégyenkezve, mert nem telik messzibbre és többre. A családhoz tartozol, Abbázia. Hát persze, Cannes finomabb. De te ismerősebb vagy, vacakabb, rokonabb. Hadd menjenek ők, a nagy lordok, a Nobel-díjas politikusok, a nagy nők és a nagy stricik, a francia Riviérára. Most, tavasszal, én is készülődöm, a magam sokkal szerényebb, ordenárébb, ismerősebb pálmái alá, Abbáziába.”
Márai Sándor: Abbázia – In: Uő.: A négy évszak. Március, Helikon, 2000, 55–56. o. – Törzsgyűjtemény, szabadpolcos állomány
–––
[…] „a csermelynek arany taréja nő
s a fényes levegőbe villogó
jeleket ír egy lustán hősködő
gyémántos testü nagy szitakötő.”
Radnóti Miklós: Naptár / Június, részlet – In: Uő.: Erőltetett menet. Válogatott versek – Magyar Elektronikus Könyvtár
–s–
