A reformkor legképzettebb magyar vízépítő mérnöke, Vásárhelyi Pál (Szepesolaszi, 1795. márc. 25. – Buda, 1846. ápr. 8.) tanulmányait a pesti tudományegyetem mérnöki intézetében végezte. Első mérnöki munkái a Körösök és az Al-Duna egy szakaszának felmérései voltak. 1833-tól Széchenyi István irányítása alatt készítette el az al-dunai Vaskapu szabályozásának tervét és kezdte meg a később Széchenyiről elnevezett al-dunai postaút építését. A kormánytámogatás megvonása miatt a munkákat nem tudták befejezni; a tervek csak jóval a kiegyezés után, 1889 és 1896 között valósultak meg. Vásárhelyi 1833-34 telén a szabályozással kapcsolatos nyugat-európai tanulmányútra ment Széchenyivel. 1841-től mint központi hajózási felügyelő az ország különböző helyein végzett vízügyi munkák felügyelője és irányítójaként tevékenykedett. Vásárhelyi fő műve a Tisza-szabályozás terve volt, amely több éves munka után 1846 márciusára készült el. A folyó szabályozását és az ármentesítést egységes feladatként kezelve határozta meg a szükséges átvágásokat, az árvízvédelmi töltések pontos kialakítását. A költséges és nagy munkaigényű terv heves vitákat váltott ki – ezek egyike során Vásárhelyi szívrohamot kapott és meghalt. Végül bebizonyosodott, hogy a munkálatokat teljes mértékben az ő elképzelései szerint kell elvégezni. Vásárhelyinek számos munkája maradt fenn nyomtatásban és kéziratban. Ezek közül a legjelentősebb a folyóvíz sebesség-eloszlásának törvényszerűségeit vizsgáló tanulmány illetve a Berettyó szabályozásával foglalkozó akadémiai székfoglaló értekezés. 

Magyar Szabadalmi Hivatal (Források: Magyar Tudománytörténeti Intézet, Magyar Tudóslexikon A-tól Zs-ig)

Barabás Miklós: Vásárhelyi Pál, 1846, litográfia. In. Haza és haladás. A reformkortól a kiegyezésig (1790–1867), Budapest, Enciklopédia Humana Egyesület, 2000. (Encyclopaedia Humana Hungarica 7.) – Magyar Elektronikus Könyvtár 

Egy hegylánc közepén keresztültörve tetejéről talapjáig, négymértföldnyi messzeségben; kétoldalt hatszáz lábtól háromezerig emelkedő magas, egyenes sziklafalak, közepett az óvilág óriás folyama, az Ister: a Duna. A ránehezülő víztömeg törte-e magának e kaput, vagy a föld alatti tűz repeszté kétfelé a hegyláncot? Neptun alkotta-e ezt, vagy Volcán? Vagy ketten együtt? A mű Istené! Ahhoz hasonlót még a mai istenutánzó kor vaskezű emberei sem bírnak alkotni.

Jókai Mór: Az arany ember (A Vaskapu), Budapest, Akadémiai Kiadó, 1964. – Magyar Elektronikus Könyvtár