A Nemzeti Színház testéről és lelkéről. Dőlt falak, dúlt szívek (50 éve bontották le a Népszínház épületét a Blaha Lujza téren) című, a Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltárával együttműködésben készült kamarakiállításunk 2015. május 23-ig tekinthető meg a Színháztörténeti Tár katalógusfolyosójának tárlóiban.

A második világháborúban, az ostrom alatt az „ideiglenes” színházépület meglehetősen sok kisebb, első tekintetre nem szerkezeti kárt szenvedett, így gyors romeltakarítás és helyreállítás után 1945 szeptemberében meg is kezdődött a játék a Blaha Lujza téren. Később, már 1948-ban azonban kiderült, hogy a nézőteret ért két repülőbomba-találat mégis megbontotta a tetőszerkezetet, s az alapos renoválás már alig halasztható. A hibajegyzék a következő tíz-tizenöt esztendőben csak gyarapodott.
Az 1957-ben, az előző ősz ütötte sebek okán is külső tatarozásra került sor – a közönség azt hihette, a meglazult és beázott homlokzatelemek kijavítása megoldja a Nemzeti Színház problémáját, ám ez csak látszateredmény volt. 

Vágóhídra hajtott marhacsorda a Blaha Lujza téren, Budapest, 1947. július. Háttérben a Nemzeti Színház épülete. A Dunánál. Magyarok a 20. században (1918-2000), Budapest, Enciklopédia Humana Egyesület, 2001. (Encyclopaedia Humana Hungarica, 9.) – Magyar Elektronikus Könyvtár 

A Nemzeti Színház művészi szempontból és a közönség szemében mégis épült és gazdagodott a Blaha Lujza téri ideiglenes otthonában.
Az új korszak első meghatározó direktora a színházat 1922 és 1932 között vezetett Hevesi Sándor (1873–1939) volt, majd 1935-ben a teljes XX. század legjelentősebb színházi szakembere-rendezője kapta feladatául a Nemzeti méltó irányítását, dr. Németh Antal (1903–1968), aki 1944 vérzivataros esztendejében mondott le. 1945-ben a színház vezetője az ő színész-rendező neveltje, Major Tamás lett, mellette Gellért Endre és Marton Endre voltak a főrendezők.
A színész- és háziszerző-gárda korról korra a legjobb volt a hazai színházak között, a közönség tisztelettel és szeretettel kötődött Nemzeti Színházához. A színészek és a színházi dolgozók pedig a legmélyebben a magukénak érezték hagyományaival és jövőjével együtt.
A Nemzeti Színház lelke mindvégig áthatotta a színházat és a közönséget. Gobbi Hilda (1913–1988) szinte emblematikus megszemélyesítőjévé vált ennek a léleknek.

Gobbi Hilda szobra a Nemzeti Színház parkjában. Szobrász Párkányi Raab Péter. 2002. – Digitális Képarchívum 

1960 áprilisában egy bizalmas feljegyzés született a Nemzeti Színház épülete tárgyában a Művelődésügyi Minisztérium Színházi Főigazgatósága számára.
A részletes elemzés az átépítésre-felújításra vonatkozó megoldási javaslatokkal és költségvetési tervezettel zárul. Az ügyirat mind tartalmában, mind áttekintő szemléletében példaértékű, s igazolása annak, hogy a folyton halogatott várostervezési, építészeti és színház-politikai problémák ekkorra szinte megoldhatatlanná terebélyesedtek, ahogy az lenni szokott.
A felújítás keretében az aláíratlan tisztázat szerzője javasolja például az áramhálózat átállítását 110-ről 220 voltosra, ezzel a színházépület bekötését a városi hálózatba, ugyanígy a teljes gépészet (víz-, csatorna- és fűtésrendszer) teljes korszerűsítését az építészeti és színpadtechnikai felújítás keretében, s következtetése így hangzik:

„Összegezve: Az épület minden szempontból igen rossz állapotban van. Sürgősen el kellene dönteni, hogy ezen tarthatatlan állapoton hogyan segítsünk. Két megoldás lehetséges: 1.) vagy új színházat építünk, 2.) vagy a jelenlegit teljesen átépítjük. Ha az ország jelenlegi gazdasági helyzetében megengedhető egy új Nemzeti Színház felépítése, úgy azt javasoljuk, mert az a gazdaságosabb. A jelenlegi épület ugyanis a Nemzeti Színház számára annyira szűk, hogy csak nagyobb átépítés mellett válnék számunkra használhatóvá.”

Feljegyzés a Nemzeti Színház épülete tárgyában. 1960. április 13. MNL OL XIX – I4FF-II. t. 46763-1960. 31. d. – Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltár

1963. április 22-én a Nemzeti Színház (Malonyai Dezső gazdasági igazgató) jelenti a Művelődésügyi Minisztérium Műszaki Főosztályának, hogy az előző napon megroggyant a nézőtér első emeleti padozata. Kéri az életveszély elhárítását és statikai szakvélemény készíttetését. Ekkor már folytak a metró mélyépítési munkálatai a Rákóczi út Rókus Kórház és Blaha Lujza tér közé eső területe alatt. A földalatti vasút (ma M2) tervezése (moszkvai mintára) már háború befejezése után megkezdődött, majd az 1950-es években gazdasági okokból lelassult. A nyomvonalát kijelölték, az állomások-aluljárórendszerek (a mainál sűrűbb) helyrajzát is megtervezték. A fúrópajzsok azonban csak később indultak.
A közel kilencvenéves Népszínház egy darabig állta a soha nem tapasztalt rezgéseket, ám a már korábban megrendült, sérüléseket hordó téglafalak 1963-ban megadni látszottak magukat. Az akkori technológia nem adott lehetőséget a könnyű, gyors, olcsó stabilizálásra.
Egy, Darabos István által megfogalmazott, 1963. október 25-én kelt Tájékoztató jelentés (a Politikai Bizottság, illetve az Agit.-prop. Bizottság elé szánva) összefoglalta hazai színházépületeink műszaki állapotleírásait, s köztük a Nemzeti Színházra vonatkozóan a következőt jelezte:

„A Nemzeti Színház működése a rendkívül leromlott műszaki állapoton túl a földalatti vasút építkezése miatt vált kérdésessé. […] Elsősorban gondoskodnunk kell a Nemzeti Színház működésének lehetőségéről. Az Országos Tervhivatallal, az Építésügyi Minisztériummal és a Fővárosi Tanáccsal egyetértésben javasoljuk az új Nemzeti Színház felépítését a Dózsa György úton, a felvonulási tér közelébe. (Kb. 20 millió Ft.) Szükséges lenne, hogy a műszaki előkészítés 1964-ben, az építés kivitelezése 1966-ban megkezdődjék. Az új Nemzeti Színház felépítéséről szóló döntést javasoljuk nyilvánosságra hozni. (A Nemzeti Színház működtetése az 1964/65-ös színházi évad végéig a Blaha Lujza téren megoldható lenne, ezt követően az új színház felépítéséig a Nemzeti Színház az Izabella téri épületbe költözne.)”

Darabos István Tájékoztató jelentés a színházépületek műszaki állapotáról. 1963. október 25. MNL OL M-KS-288. f. 41/16. őe. 1963. – Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltár 

Latabár Kálmán társadalmi munkában a Blaha Lujza téren, 1964. A Dunánál. Magyarok a 20. században (1918–2000), Budapest, Enciklopédia Humana Egyesület, 2001. (Encyclopaedia Humana Hungarica ; 9.) – Magyar Elektronikus Könyvtár 

Ezt követően született a következő ügyirat: 1963. december 3. Javaslat a Politikai Bizottságnak új Nemzeti Színház felépítésére. Ebből idézünk:

„1.) A Nemzeti Színház 1875-ben épült. A második világháborúban súlyosan megsérült, s mind építészeti, mind műszaki állagában teljesen elavult. Az épület tartófalai az aránytalan süllyedés következtében elferdültek. Érvényes tűzrendészeti határozat a 220-as áramra való átállásnál – 1964–1965-ben – előírja a teljes elektromos berendezés kicserélését. A színpad alsógépezet csak korlátozottan használható, az erkélyszerkezetek, közönségszolgálati helyiségek felújításra szorulnak. 1961-ben ideiglenesen meg kellett szüntetni a működtetést a tetőszerkezet meghibásodása miatt. Akkor olyan döntés született, hogy a színház épületének korszerűsítése – amely kb. 80–100 millió forintot tett volna ki – nem célszerű és az életveszély megszüntetésére csak a szükségesebb javításokat kell elvégezni.
2.) A földalatti vasút építése szükségessé teszi a Nemzeti Színház épületének megerősítését. Ennek érdekében rövidesen megindulnának a megerősítési munkálatok. A földalatti építése, valamint az ezt követő rekonstrukció miatt 5-6 évig a színházépület nem üzemeltethető a megerősítés és az ezzel járókárok helyreállítása becslés szerint 40 millió forint költséggel jár. Az előbbiekben említett és elkerülhetetlen rekonstrukcióval együtt a jelenlegi épület felújításának becsült összege 12 millió, ugyanakkor az épület adottsága miatt csak a századforduló technikai színvonalát lehetne elérni.
3.) Fentiek alapján nem tartjuk célszerűnek az épület megerősítését. Javasoljuk az új Nemzeti Színház megépítését a XIV. ker. Dózsa György úton. Ez lenne az első új színházépület, amelyet a felszabadulás óta építettünk.”

1963. december 3. Javaslat a Politikai Bizottságnak új Nemzeti Színház felépítésére. MNL OL M-KS-288. f. 5./322. őe. 1963. 115-116. p. – Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltár

A Nemzeti Színház bontása, 1965. In. A Dunánál. Magyarok a 20. században (1918-2000), Budapest, Enciklopédia Humana Egyesület, 2001. (Encyclopaedia Humana Hungarica, 9.) – Magyar Elektronikus Könyvtár 

Ezek alapján született meg a döntés az építészeti pályázat kiírásáról. A nyertes pályázatot 1965-ben Hofer Miklós, Vajda Ferenc, Kádár István, Bakos Kálmán és dr. Lohr Ferenc, a Középület-tervező Vállalat munkatársai jegyezték.
A bontási határozat az Országos Tervhivatal 1964. március 6-i, igen alapos és részletekbe menően, elvi alapon érvelő előterjesztése nyomán született meg a Gazdasági Bizottság ülésén.
Az 1964. június 28-i Lear király után gördült le utoljára a Blaha Lujza téri színház függönye. A színpadon és a nézőtéren is döbbent szomorúság ült.
A társulat 1964. október 2-án kezdte új évadát a Nagymező utcában (korábban Rádius Mozi, ezt megelőzőleg a Petőfi Színház játszóhelye, ma Thália Színház). A kis színlap grafikus térképpel igazította útba a nézőket.

Színlap – Színháztörténeti Tár

1966-ban újabb ideiglenes Nemzeti Színházként nyitotta meg a kapuit az átépített-felújított Magyar Színház a Hevesi Sándor téren.
Annak idején a Pesti Magyar (Nemzeti) Színház „megszentelt köveiből” az 1913. évi bontást követően Jászai Mari (1850–1926) saját síremlékét faragtatta meg (hogy amely kövek között életét élte, azok vegyék körül őt halálában is).

Jászai Mari sírja a Kerepesi temetőben: 28-díszsor-18. Fotó: Varga László – Digitális Képarchívum 

A Népszínház–Nemzeti Színház köveiből és díszeiből sok helyütt láthatunk emlékeket, ereklyéket – a Bajor Gizi Színészmúzeum kertjétől Gobbi Hilda visegrádi nyaralójáig. A nemzeti könyvtár Színháztörténeti Tárának olvasótermében láthatják az egyik emeleti páholy oszlopának töredékét. Nemzeti Színházaink hűlt helyét pedig sorra emlékkövek, emléktáblák jelzik fővárosunk közterein. A Rákóczi út elején lévő forgalmas buszmegállóban, a Blaha Lujza téren… De még az új, Nemzeti Színháznak épült Duna-parti ház is a korábbi épültek emlékét őrzi egyes elemeiben. Gobbi Hilda 70. születésnapján, 1983-ban meghirdette az országos gyűjtést, téglajegyek bélyegek vásárlására az új Nemzeti felépítésére.

1985-ben az 1965-ös pályázati terv felújítására kapott megbízást Hofer Miklós, s megszületett az építési engedély is. A Városliget néhány fájának kivágásánál azonban nem jutott tovább az új Nemzeti építése.

1988-ban helyszínkijelölő pályázatot hirdetett a kormány. Ligeti Béla s mögötte Bán Ferenc pályázata az első két helyezett. 1990-ben aztán az új kormány feje bejelentette, hogy az ország gazdasági lehetőségei nem alkalmasak az új Nemzeti közeli megvalósítására.

1997-ben újabb helyszínkijelölési, majd építészeti tervpályázat jelenik meg. Az Erzsébet térre készült Bán Ferenc terv kapja a második díjat, elsőt nem osztanak ki. A sorozatosan sikertelen igazgatói kinevezések után 1999-ben Schwajda György lesz az új Nemzeti kormánybiztosa. 2000 májusában Vadász György terve a nyertes immár a Duna-parti helyszínre. Az építési engedélyt azonban a pályázaton nem indult Siklós Mária terve kapja meg.

A Nemzeti Színház – Digitális Képarchívum 

Az új Nemzeti Színház építése 2000 augusztusát követően indul meg, a költségek 22%-át közadakozásból, 78%-át a központi költségvetésből fedezik. Az épület és a park költségei mintegy 26 milliárd forintra rúgtak.
A vízfelületbe fektetve fellelhetjük a hajdani Blaha Lujza téri Nemzeti Színház főhomlokzatának sziluettjét.

A Blaha Lujza téri régi Nemzeti Színház főhomlokzatának sziluettje a hajóorr előtti vízfelületbe fektetve látható. – Digitális Képarchívum

A Népszínház–Nemzeti Színház Blaha Lujza téri épületét 1965. január 15-én kezdték bontani. A Honvédség által végrehajtott három robbantásra március 15-én, 30-án és április 23-án került sor.
A palánkon túl tömeg állt néma csöndben. A szirénaszó és a robbantás sem tántorította el a Házat gyászolókat.
A területet az 1965. április 30-án elkészült zárójelentést követően – célprémiumok és kitüntetések ígérete mellett – május elsején adták át a fővárosnak.
Évtizedeken át élt, s máig él a színházcsinálók és a közönség emlékezetében a Blaha Lujza téren állott „igazi” Nemzeti Színház hiánya okozta veszteség.
Mintha máig sem volna teste a Nemzeti Színháznak. Csak lelke van.

A Nemzeti Színház épülete lebontásának 50. évfordulójára emlékező összeállításunk első része itt olvasható.

Dr. Sirató Ildikó, Színháztörténeti Tár