Berlász Jenő halálára

2015. december 18. 12:42 - nemzetikonyvtar

Elment legidősebb tudós kollégánk. Berlász Jenő életének 105. évében, 2015. december 6-án hagyott itt minket.

1911. augusztus 28-án született Budapesten, kispolgári családban, ahol apjának könyvszeretete, társadalomtudományi és történeti munkákból álló kis magánkönyvtára példa volt számára, és forrás a történelem iránti érdeklődésének kielégítésére. Első igazi könyvtári élményeit diákként, a VI. kerületi Kemény Zsigmond Reáliskola tanári könyvtárában, majd a Fővárosi Könyvtárban szerezte, s itt vált igazán a történelem szerelmesévé. 1930-ban érettségizett, egy évi katonai szolgálat után beiratkozott a budapesti egyetem történelem–földrajz szakára. Domanovszky Sándor professzor tanítványa lett, de Szekfű Gyula, Szentpétery Imre, Hajnal István, Mályusz Elemér is kedves tanára volt. Egyik, Berzeviczy Gergely XVIII–XIX. századi haladó szellemű közgazdász munkásságát bemutató tanulmánya megnyitotta előtte Domanovszky Művelődéstörténeti Intézetét, ahol könyvtáros lett, s itt sajátította el a források feldolgozásának módszereit, és itt vált gazdaságtörténésszé.


Berlász Jenő

Egyetemi évei alatt ismerkedett meg az Országos Levéltár és az Országos Széchényi Könyvtár gyűjteményével, a könyvtár tanulmányainak kedvenc helyévé vált. Egyetemi tanulmányait 1936-ban fejezte be, középiskolai tanári képesítése mellett doktori címét is ekkor szerezte. A Thurzó-birtokok a XVII. század első harmadában, különös tekintettel a jobbágyság gazdasági helyzetére c. doktori disszertációja a Művelődéstörténeti Intézet kiadványsorozatában jelent meg.

Az 1936/37-es tanévben a bécsi Gróf Klebelsberg Kuno Magyar Történetkutató Intézetben folytatott kutatói munkát, amelynek legnagyobb hozadéka az volt a számára, hogy megismerkedett a bécsi nemzeti könyvtárral, az egyetemi könyvtárral és a levéltárral. Az ösztöndíjas év után a budapesti Országos Levéltárban alkalmazták, ahonnan nem sokkal később, 1938 tavaszán átkerült az Országos Széchényi Könyvtárba. Az OSZK-ban már korábban, 1936-ban megfordult, amikor néhány hónapig Csapodi Csabát helyettesítette szakozóként a Fitz József-féle reformok kezdetén, az Egyetemes Tizedes Osztályozást éppen bevezető könyvfeldolgozó osztályon. 1937/38-ban bizonyítványt szerzett a Magyar Könyvtárosok és Levéltárosok Egyesülete által az OSZK-ban szervezett második könyvtárosképző tanfolyamon, így szakképzett könyvtárosként lett az OSZK próbaszolgálatos, fizetéses gyakornoka, ez azonban nem jelentett biztos közalkalmazotti jogviszonyt. 1938–1942 között többször kapott 400–800 koronás belföldi kutatói ösztöndíjat gazdasági és társadalomtörténeti kutatások végzésére. Biztosabb állásba 1940 tavaszán került, amikor levéltári gyakornokká nevezték ki az Országos Levéltárba. 1942. január 1-jével a Teleki Pál Tudományos Intézethez helyezték intézeti segédfogalmazóként, ahol Deér József igazgató és Kosáry Domokos helyettes igazgató vezetése alatt olyan munkatársakkal dolgozott együtt, mint Hadrovics László, Csapodi Csaba, I. Tóth Zoltán, Komjáthy Miklós és mások.

1944-ben a Magyar Királyi József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem közgazdaságtudományi karán „Magyarország újkori gazdaságtörténete (1526–1848)” c. tárgykörből egyetemi magántanárrá képesítették, és 1945 őszén meghívták a gazdaságtörténeti tanszékre, ehhez azonban akkor a minisztertanács nem járult hozzá. Csak két évvel később, 1947 nyarán nevezték ki a Műegyetemre nyilvános rendes tanárrá. Nem sok időt tölthetett az egyetemi katedrán, mert 1948-ban a Műegyetem közgazdasági karát megszüntették, és az újonnan alakult önálló Közgazdaságtudományi Egyetemre a régi professzorokat nem vették át.

Berlász Jenőt – akit közben a Századok c. folyóirat 1943-tól viselt szerkesztői tisztségétől is megfosztottak – 1948 őszén a Magyar Tudományos Akadémia Könyvtárába rendelték be szolgálattételre. Keresztury Dezső igazgató a könyvtár leromlott állapotban lévő kézirattárának rendbehozatalát bízta rá. A Kézirattárban két fiatal munkatárs, Csanak Dóra és Fülöp Géza volt a segítségére. Közel egy évtizedet töltött az akadémiai könyvtárban, de 1956-os tevékenysége miatt (az akadémia forradalmi bizottságának tagjaként leállíttatta a káderanyagok megsemmisítését) 1957 nyarán elbocsátották. A katedrától, a történettudományi kutatások intézményi lehetőségeitől megfosztva újra az Országos Széchényi Könyvtárba került, ahol egészen nyugdíjazásáig, 1976 végéig dolgozott. Mint ismert levéltári-kézirattári szakembert az OSZK-ban is a kézirattárba osztották be, ahol első munkájaként a latin nyelvű kéziratok feldolgozásába kapcsolódott be. Nemcsak az OSZK, hanem az Országos Könyvtárügyi Tanács is foglalkoztatta: 1958-ban Kéziratok katalogizálása címmel készült segédkönyvét ők adták ki és elektronikusan itt elérhető. Később Berlász Jenő szabályzata alapján indult meg az egyházi könyvtárakban levő 1850 előtti kéziratok feldolgozása és katalógusainak kiadása. 

A kézirattárban az ő kezdeményezésére, Hajdu Helga és Csapodiné Gárdonyi Klára vezetése alatt indult meg az ún. fondfeldolgozás. Elméleti-módszertani összegzésként született meg 1975-ben a Tájékoztató a kézirattári gyűjtőkörről, rendszerezésről és a kézirat-katalógusok sajtó alá rendezéséről c. műve, amelyet a Könyvtártudományi és Módszertani Központ adott ki. 

Kézirattári munkája mellett 1958-ban, a keszthelyi Helikon-könyvtár különgyűjteményeként, a Balatoni Intéző Bizottság kérésére felállítandó balatoni tárgyú gyűjtemény szervezésével bízták meg.

A Kézirattárból 1969-ben az Olvasószolgálati Osztályra helyezték át történész tájékoztatónak. Gyakorlati munkája mellett itt is született tananyagként használt segédlete: A történettudományi tájékoztatás segédkönyvei c. bibliográfiai kalauzát a KMK 1975-ben jelentette meg. Az 1960-as évek elején Berlász Jenő kezdeményezte az Országos Széchényi Könyvtár történetének feldolgozását, majd 1966-ban a könyvtár vezetősége megbízta őt a terv koncepciójának megfogalmazásával. E terv szerint a könyvtár 150 éves történetét három részben szándékozták megírni: az első kötet az alapítástól a kiegyezésig (1802–1867), a második a kiegyezéstől 1920-ig tartó, a harmadik pedig a két világháború közötti időszakot dolgozta volna fel. Az első kötet készült el teljes egészében: Berlász Jenő rendkívül alapos, aprólékos levéltári kutatásokra támaszkodó, élvezetes stílusban megírt művét 1981-ben adta ki az OSZK – a kötet anyaggyűjtése és megírása mellett számos résztanulmány jelent meg Az Országos Széchényi Könyvtár Évkönyve, valamint az OSZK Híradó hasábjain. E mű, amely könyvtártörténet-írásunk kiemelkedő darabja, szerzőjének tudományos elismerést is hozott: 1984-ben a Tudományos Minősítő Bizottság ennek alapján a történettudomány doktorává nyilvánította.

berlasz_kotet.pngBerlász Jenő: Az Országos Széchényi Könyvtár története, 1802-1867. Borító – Magyar Elektronikus Könyvtár

Berlász Jenő a rendszerváltás után részesült állami elismerésekben: 1993-ban a Szinnyei József-díjjal és 1999-ben Magyar Örökség Díjjal tüntették ki. Első ízben, 2000-ben másodmagával neki ítélték oda az Országos Széchényi Könyvtár „házi” kitüntetését, az ekkor alapított „Bibliothecarius emeritus” címet, elismervén ezzel könyvtárosi életpályáját és könyvtártörténészi teljesítményét. 2011 novemberében, az alapítási évfordulón „az Országos Széchényi Könyvtár örökös tagja” kitüntető címet adományozta neki a könyvtár, az az évben betöltött századik születésnapja alkalmából.

90. és 100. születésnapját publikációkkal is megünnepelte a történészek és a könyvtárosok köre: 2001-ben Búza János szerkesztésében jelent meg a Gazdaságtörténet – könyvtártörténet. Emlékkönyv Berlász Jenő 90. születésnapjára c. gyűjteményes kötet; 100. születésnapján pedig Monok István méltatta könyv- és könyvtártörténeti munkásságát a Századok hasábjain A könyvtörténész Berlász Jenő c. írásában, valamint Vizkelety András köszöntötte őt a Könyv, Könyvtár, Könyvtáros 2011/9-es számában.

Életének, pályájának fordulatairól két beszélgetés ad teljesebb képet: Haraszty Gyula tollából a Könyvtáros 1979/7. számában, Melczer Tibor lejegyzésében pedig az OSZK Híradó 2000/7-8. számában. Műveinek 62 tételes, válogatott bibliográfiáját az említett emlékkönyv közli.

Irodalomjegyzék:

Rácz Ágnes

komment

A bejegyzés trackback címe:

https://nemzetikonyvtar.blog.hu/api/trackback/id/tr408179662

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.