Csanádi Imrére emlékezünk

96 éve, 1920. január 10-én született Zámolyon Csanádi Imre, költő, műfordító, balladakutató. 16 évesen írta első verseit, de első kötete csak 1953-ban jelent meg Esztendők terhével 1936–1953 címmel. Lírájára az ún. „históriás hitelesség” jellemző leginkább. Az időmértékes verseléstől indulva, a szonett formákon át, eljut a népi költészetig, pontosabban szülőföldje folklórjának egyik alapeleméhez, a zsoltározó-hitvitázó költészethez, azon belül is a nagy példaképhez, Bornemissza Péterhez. E mellett nyugodtan nevezhetjük néprajzkutatónak is, hiszen kezdetektől fogva kutatta, gyűjtötte faluja és környékének kultúrkincseit: nyelvjárások, szóbeli hagyományok mind-mind beépültek lírájába.

Zelk Zoltán, Csanádi Imre, Benjámin László: Tűzből mentett hegedű. Válogatott versek, Budapest, Papirusz Book Kiadó, 2004. Címlap – Törzsgyűjtemény 

Rozsot fehérít, jő az aratás.
Búza szőkül, merő iparkodás.
Békés a táj. Az idő érlelő.
Vajúdik a föld (örökterhü nő).
És beissza, mint roppant hangfogó,
A szavakat. Akár a puszta szó,
vagy patak, melynek sivatagba visz
útja: belevész vágy is, ember is.
(Lázadozás)

Publicisztikai, szerkesztői munkássága is jelentős: többek között a Magvető és a Szépirodalmi Könyvkiadó szerkesztője, majd az Új Tükör főszerkesztője volt. Munkásságát József Attila-, Kossuth- és Déry Tibor-díjjal is elismerték. 1991. február 23-án halt meg Budapesten.