Mikor és hol jelent meg Gárdonyi Géza első névvel vállalt írása nyomtatásban? Az irodalomtörténészek azonnal rávágják, hogy a Füllentő című élclapban 1881-ben Egerben.

De mi volt az az írás? Ki nyomtatta? Mi is volt ez a Füllentő című lap?

Menjünk vissza Gárdonyi emlékei közé. Az önéletrajzi írásait tartalmazó Töredékek című kötetében ezt írja:

„Az apám látta, hogy nem megy velem semmire, hát Egerbe adott a tanítóképezdébe. Gondolta magában: elég szamár vagyok ahhoz, hogy tanító váljék belőlem.
És itt kezdődik az én hírlapírói pályám.
Ugyanis ebben az időben indította meg Glódy az ő Füllentő című élclapját.
Amint ezt az élclapot megpillantottam, egyszerre láttam, hogy munkatársa lehetek, mert elképzelhetetlenül rossz élcek voltak benne.
Alacsony, barna szakállú ember volt az első szerkesztőm.
Mikor bemutattam neki magamat, azt kérdezte tőlem, hogy dolgoztam-e már lapokba.
Azt feleltem, hogy az Üstökös-nek többször küldtem be humoreszkeket.
Ez imponált neki. Persze azt nem kérdezte tőlem, hogy megjelentek-e azok a humoreszkek, nekem pedig volt annyi eszem, hogy erről nem szóltam semmit.
Glódy "eleinte" nem adott fizetést - az igaz, hogy később sem -, de már ő így fejezte ki magát.
Az első közleményt, amely tőlem megjelent, a Komáromi kisnaptár-ból írtam ki.
Adomák voltak.
Glódy kijelentette, hogy zseni vagyok, s honoráriumképpen adott egy rövidszivart.”

Gárdonyi Géza: Töredékek - Magyar Elektronikus Könyvtár

Glódy neve igazából Iklódy Győző, aki hírlapíróként több vidéki lapba is írt, majd elindította 1879-ben az egri Füllentőt.

„Szerkesztette s kiadta Egerben a Végrehajtók lapját 1873-74-ben, mely azonban a 9. számmal megszünt; 1879. őszén indította meg szintén Egerben a Füllentő cz. élczlapot, mely havonként kétszer jelent meg, 1881-től Budapesten (1883-tól havonként háromszor), 1884. márcz. 10. a 9. számmal ez is megszünt; 1890. febr. 2. indította meg a Magyar Pénzügyőr cz. heti szaklapot, mely azóta hetenként Budapesten megjelenik.”

Iklódy Győző szócikk. Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái – Magyar Elektornikus Könyvtár

A lapot 1881-től már Budapesten adták ki, majd 1884-ben megszűnt. Az 1882-es Vasárnapi Ujságban a humorisztikus lapok között listázták a három forintba kerülő Füllentő című magazint.

Vasárnapi Ujság, 1882. 5. szám. – Elektronikus Periodika Archívum

A Cserépfaluban született Kohn Dávid nyomdájában adták ki a lapot, erről a Heves Megyei Hírlap nyomdatörténeti írásában olvashatunk. A nyomda szerepel könyvtárunk nyomdatörténeti honlapján is.

„A Líceumi Nyomda után idő­ben az első Kohn Vilmosé volt 1878-ban. A cserépfalvi születé­sű fiatalember csak kettő évig vitte az általa alapított üzletet, mert 1880-ban Kohn Dávid vette át tőle, aki akár a testvére is lehetett, hiszen ugyanott született, és csak négy évvel volt fiatalabb Vilmosnál. Az üzem több inast foglalkoztatott. Kohn Dávid 1891-ben engedélyt kért egy tiszafüredi fiók nyitására, majd a következő évben elkezdett könyvkötéssel is foglalkozni, sőt egy időben szerkesztette a nála nyomtatott Eger és Vidéke című lapot is. 1893-ban azonban nyomdája leégett, és ami megmaradt belőle, azt az Egri Nyomda Részvénytársaság vásárolta meg. Ő maga Budapestre költözött, és ott megalapította a Petőfi Nyomdát. Egri nyomdájában készült az Iklódy Győző szerkesztette Füllentő című lap, amely Gárdonyi Géza első irodalmi zsengéit is megjelentette”

Heves Megyei Hirlap 1992. október 1. – Hungaricana 

A nyomda leégését követően Kohn Dávid nyomdászsegédként dolgozott, kilenc gyermeke született. 1902-ben börtönbe került csalás vétsége miatt a nevét Kalmárra változtató Kohn Dávid. A cserépi Kohnokról itt olvashatnak többet.

Kalmár Dávid fogolytörzskönyv HU BFL – VII.102.a–fogoly –1902–293 – Hungaricana

Miről írt a Füllentőben a 16 éves Ziegler Géza?

Füllentő, felelős szerkesztő: Iklódy Győző 1881. május 1. A címlap részlete. – Törzsgyűjtemény

Igen, Ziegler Géza, mert a Gárdonyi csak egy felvett név, mely nevet a Füllentőben megjelent írása miatt választhatta. Mert itt láthattuk először leírva azt, hogy Gárdonyi Z. Géza. Majd a Z-t is elhagyta, s a kilencvenes évektől már Gárdonyi Géza néven publikált. Gárdonyból származott a Ziegler család, ez lehet a névválasztás oka. Az anyakönyvben 1897-ben jelezték a névváltoztatást. 

Így nézett ki először kinyomtatva az író neve:

Gárdonyi Géza neve először nyomtatásban. Füllentő, felelős szerkesztő: Iklódy Győző 1881. május 1. – Törzsgyűjtemény

Mutatjuk a frissen szkennelt írást 1881 májusából. Gárdonyi Géza nyomtatásban megjelent első írásának a címe: Egy kínos perc.

 Füllentő, felelős szerkesztő: Iklódy Győző 1881. május 1. A 3. oldal részlete. – Törzsgyűjtemény

Az elektronikus verzió is elérhető a Magyar Elektronikus Könyvtárban

„EGY KÍNOS PERC

(Humoreszk)

Náci barátom névestélyét nagyon jól töltöttük. Ittunk, ettünk, hatalmas tósztokat mondottunk; legtöbbet Kuprun bácsi, ki mindegyikét így fejezte be: - "Az Isten éltesse hát kedves barátunkat életnagyságban, mindörökké Ámen!"
Elég az hozzá, jól mulattunk.
Már éjfél elmúlt, midőn utolszor fogadván egymásnak szörnyű nagy barátságot, szétoszlottunk. Én magányosan haladtam a Hold által félig-meddig megvilágított úton, mely egy kis erdőn át vezet negyedórányira eső lakásomhoz.
Az élvezett italok kissé elkábítottak, s menet közben különféle vad gondolatok kergették egymást az agyamban.
A vidéken, ahol tartózkodom, zsivány, tolvaj nép lakik; alig múlik el hét, hogy valamely betörési eset ne fordulna elő. Eszembe jutott ez nekem, s önkéntelenül is kapkodni kezdék zsebemben, melyben szobakulcsomat szoktam tartani, de ijedelmemre nem találtam. Remegve szorítám pisztolyom agyát, egyetlen védőeszközömet.
Eközben hazaérék.
A kulcs ajtómon vala.
Kevés tétovázás után beléptem.
Néma, halotti néma csend.
Szobámat sűrű setétség borítá; nem tudtam megkülönböztetni a tárgyakat. Remegve gyújtám meg a gyertyát, és körülnéztem...
Nagy Isten! Az ágy alatt van valaki, az inge kilátszik. Szörnyű fehér alak.
Szédültem.
Sápadtam.
Majd éltem veszélye jutott eszembe. Ha én meg nem ölöm, ő gyilkol meg - villant meg agyamban. Kissé lehajolva lőttem. Az én emberem mégsem mozdult.
Nem találtam, gondolám, s ismét durrant a pisztoly.
- Ördög és pokol! Ki vagy?
Semmi felelet.
Lehajoltam, hogy jobban megnézzem, mi történt. Bár a rémülettől összefolyt előttem minden, mégis kivehettem, hogy az ágy alatt... szégyen és gyalázat... a hálóingem parádézott.
Ez volt hát az ijesztő, a rabló, a zsivány, mit bortól felizgatott képzeletem szült!
- Ördög bújjék beléd! - mondám fogvacogva, s magamra húzván, nemsokára elaludtam...”

szerk.: Tóth Péter