Zichy Mihály kiváló illusztrációit tartalmazó kötet tölthető le ingyenesen a Magyar Elektronikus Könyvtárból. A Tariel, a párducbőrös lovag című elbeszélő költeményt Sota Rusztaveli írta, Vikár Béla fordította magyarra, 1917-ben adták ki itthon.

Nyári rendkívüli tárlatvezetéseket tartunk a Zichy-tárlaton augusztus 5-én és 12-én 13 órától! Az eseményekre ITT és ITT lehet jelentkezni.

Szarka Anita és Szűts-Novák Rita a kurátorai annak a kiállításnak, melyen Zichy Mihály illusztrációikkal díszített albumok mellett láthatók a Kézirattárból származó fényképek, a Zichy-levelezés vonatkozó darabjai és a könyvtár zeneműtárának állományában lévő, Zichy nevével fémjelzett dokumentum, a Hubay Jenő 18 dalát tartalmazó kotta is. 

A digitalizált kötet PDF-ben és HTML-verzióban is elérhető.

Hogyan kérték fel Zichy Mihályt?
Az 1888-as finnországi út során Vikár Béla és felesége az orosz cár udvari festőjének, a szintén somogyi származású Zichy Mihálynak voltak vendégei. Vikár a Kalevala illusztrálására szerette volna felkérni Zichyt, de a művész válaszul Rusztaveli magyar fordításának illusztrálását javasolta. A Szentpétervár melletti vendégeskedés ideje alatt mutatta meg honfitársának Zichy a grúz eposzt, Tariel, a párduclbőrös lovag történetét.

Nehezen volt érthető az archaikus grúz nyelv?
Vikár, a XII. századi eposz fordításának azonban csak jóval később állt neki, akkor is nehézségekbe ütközött az archaikus grúz nyelv miatt. A régies kifejezések leírása magyarul nem lett volna gond számára (itt is meríthetett a magyar népköltészeti gyűjteményéből), annál inkább kihívást okozott számára megértése. A különös történetet több korabeli újságban is megjelentette "A párducbőrös lovag fordítása" címmel. Az eposz végül jóval a művész halála után, 1917-ben jelent meg magyarul 26 illusztrációjával. Zichy Mihályt a grúzok „nemzeti festőjükként” tartják számon. Tbilisziben köztéri szobrot is állítottak tiszteletére és utca is viseli a nevét.

A kötetben található rajzok a Digitális Képarchívumban is megtekinthetők.

A megjelent mű nem túl előnyös kritikát kapott a Nyugatban (1919. 2. szám), írója, Babits Mihály külön kiemeli, hogy kifogása nem a szerzők ellen van, hanem egyenesen luxusnak nevezi a grúz eposz kiadását Magyarországon a „papírínség …, nyomdadrágaság” idején.

Az olvasó láthatja, mily jogosan lehet megítélni olykor néhány sorból egy szerzőt, egy könyvet. Lehet sejtelme versről, költészetről annak, aki e sorokat képes volt írni? És valóban nem kivételek ezek, bármely lapon hasonlót olvasunk, aminthogy ezeket is találomra szedtem ki, mind a képek elé biggyesztett sorokból. Az ily fordítás ugyan nem adhat fogalmat az eredetirõl, ha végigolvasnám is. Nem akarjuk kétségbe vonni, hogy e fordítás szerzõje – akit én személyesen is nagyrabecsülök – a magyar tudománynak régtõl fogva számos és kitûnõ szolgálatot tett s bizonyára most is tudóshoz illő egyszerûséggel és jóhiszeműséggel meg van gyõzõdve, hogy a fordítás, ha értelmileg hű, ha ütem- és rímsémája megegyezik az eredetiével, már jó s kivált ha még alliterációk és középrímek vannak benne, költõi is. A szerző kiválósága azonban nem változtat a mű hiábavalóságán.

Babits Mihály: Tariel a Párducbőrös lovag – Nyugat 1919. 2. sz. – Nyugat honlap

A Zichy megrajzolt hősei című tárlat egész nyáron nyitva tart!

A Magyar Elektronikus Könyvtárban elsősorban digitálisan már meglévő műveket teszünk közzé, azonban időről időre mi is digitalizálunk. Az olvasói kérések a legfontosabbak, egyre több felhasználó segíti ajánlataival, kéréseivel is munkánkat. Egyre több elektronikus könyvünk már e-könyv-olvasó-barát epub és prc formátumban is elérhető. Frissítéseink a Twitteren is követhetők.