150 éve született Todoreszku Gyula (1866−1919), a nemzeti könyvtár harmadik legnagyobb adományozója, akinek munkásságát nyolcrészes sorozatban mutatjuk be. 4. rész
Todoreszku eleinte minden magyar könyvet össze akart gyűjteni, de végül belátta, hogy erre kevés egy emberélet. Gyűjtésének irányát Szabó Károly Régi Magyar Könyvtár című, 1879-ben megjelent munkája segítségével jelölte ki. Az akkor úttörő kézikönyv 1711-ig sorolta fel mindazokat a műveket, amelyek magyar nyelven íródtak, vagy legalább magyar szöveg is található bennük. Feltüntette, hogy milyen gyűjtemény őriz belőlük példányt, és azt is, hogy csak régi adatokból tudunk létezéséről. Az összeállítást csakhamar két másik kötet követte: a második a Magyarországon megjelent idegen nyelvű műveket, a harmadik a külföldön megjelent, idegen nyelvű, de magyar szerzőtől származó darabokat vette számba. Todoreszku a régi magyar könyvtár ritka, vagy példányból ismeretlen műveinek felkutatására tette fel az életét, illetve azokéra, amelyeket Szabó Károly sem ismert. Nem gyűjtötte viszont rendszeresen a magyar szerzőktől külföldön megjelent műveket, talán azért, mert mikor ez 1898-ban megjelent, már az első két rész gyűjtésére specializálta magát.
Calendarium, Venetiis, 1480.
Kezdetben könnyen gyűltek a könyvek, a gyűjtemény első katalógusában − ami 1883-ból való − már nagy értékek sorakoznak. Komoly lökést adott a munkának 1905-ben, hogy Todoreszku megvette Ágoston József híres gyűjteményéből azt a 270 darabot, amely különösen érdekelte. Saját bevallása szerint ettől kezdve dolgozott „teljes gőzzel” a gyűjtemény fejlesztésén.
Később a gyűjtés egyre több és több utánjárást igényelt, hiszen Szabó Károly bibliográfiája olyan gyűjtőhullámot generált, melynek következtében megindult a könyvpiacon a kereslet a régi magyar könyvek iránt. Hamarosan már csak elenyésző számú régi magyar könyv bukkant fel a piacon annál is inkább, mert a régi magyar könyv eleve is igen ritka volt. Ha valami mégis eladásra került, csillagászati árakat fizettek érte. (A közkönyvtárak ez irányú gyűjtőmunkája is fellendült. Ekkor emelte ki a Széchényi Könyvtár is régi magyar könyvanyagát az egyes szakokból.) Todoreszkunak fel nem derített forrásokat kellett tehát becserkésznie. Egyrészt kis felvidéki és erdélyi falvak templomaiban és parókiáin kutatott régi magyar könyvek után, másrészt ahhoz a módszerhez folyamodott, amelyet Fraknói Vilmos kezdett meg sikerrel: régi könyvtáblákból áztatott ki egyes íveket. Ugyanakkor állandóan összeköttetésben állt müncheni (Hiersemann, Rosenthal), londoni (Quaritch), firenzei (Olschki) és más külföldi antikvárius cégekkel, de idehaza is járták az országot megbízottai. Szerteágazó üzlethálózatot épített ki, amelynek kézben tartása nem lehetett könnyű. A módszer velejárója az is, hogy ugyanabból a műből több helyről is szállítottak példányt. Hasznát vette ezeknek cserealapként vagy hiányos, töredékes darabok teljessé tétele érdekében. Az időközben híressé vált gyűjteményről 1914-ben beszámolt a Könyvtári Szemle. Ekkor az 1711 előtti magyarországi nyomtatványok száma már 1042 volt. Ebből 565 magyar nyelvű, melyek közül 54 bibliográfiailag ismeretlen.
Vy és o Kalendarium ... 1631..., Kassa, 1630.
Todoreszku 1919-ben bekövetkezett halálakor a könyvtár 635 magyar nyelvű, 535 Magyarországon nyomtatott idegen nyelvű és 81 magyar szerzőtől külföldön megjelent 1711 előtti művet tartalmazott. A két első kategóriában felülmúlva Ráth Györgynek az Akadémiára hagyott könyvtárát. Az első csoportból 138, a másodikból 71, a harmadikból pedig 13 olyan művet tartalmazott, amelyet Szabó Károly bibliográfiája nem említ, ráadásul ismert nyomtatványok érdekes variánsai is találhatók benne. A legrégibb unikum Debrecenben jelent meg 1563 táján: töredék Melius Juhász Péternek A lélek könyve című munkájából. Mindent összevetve mindmáig Todoreszku Gyula tekinthető a régi magyar könyv legnagyobb magángyűjtőjének.
Fogarasi Ferenc: Kis keresztyén..., Gyulafehérvár, 1654.
Nagyon gazdag, mintegy ezer kötetre rúg a 18. századi magyar nyomtatványok gyűjteménye is. Ennek egyes darabjai olykor ritkábbak, mint a Régi Magyar Könyvtár példányai, éspedig azért, mert senki sem gyűjtötte céltudatosan. Ez is tartalmaz egyetlen példányokat, mint Manuel Olsavszky Elementa puerilis institutionis in lingua latina című, a ruszin iskolák számára, részben cirill betűs és ruszin szövegű, könyvészeti és hazai művelődéstörténeti szempontból egyaránt jelentős művét. Volt még a könyvtárban 44 ősnyomtatvány, 26 régi magyar, túlnyomórészt felvidéki kézirat, több 16−19. századi ritka külföldi nyomtatvány és gazdag segédkönyvtár. Utóbbi arról árulkodik, hogy Todoreszku igen alapos tájékozottsággal bírt a hazai és külföldi szakirodalomban. Külön nagy érték a 83 cirill betűs román, szerb és ruszin nyomtatvány a 15−19. századból, az élen egy 1494-ben nyomott cetinjei Oktoihhal.
A gazdag gyűjteményhez méltó elhelyezés is járt. Todoreszku művészi ízléssel rendezte be könyvtárát Népszínház utcai lakásukban, amihez nevezetes európai köz- és magángyűjteményekből − például a francia Chantilly-ben lévő, Aumale herceg által ajándékozott Musée Condé könyvtárból − merített ihletet. Terveinek teljes megvalósításában azonban meggátolta halála.
Varga Bernadett
Kamaratárlatunk Dr. Todoreszku Gyuláról 2016. december 16-ig látható a Kézirattár folyosóján.
