Minden reggel a korai órákban egy adott napra szóló OSZK-s emléket olvashatnak Facebook-oldalunk követői. A #napom hashtag-gel jelzett rovatunkban a mai napon egy 118 évvel ezelőtti eseményre emlékeztünk.

Mi a hír? Az írógép vásárlása, vagy az első női munkatárs alkalmazása?

Mindkettő.

• A magyar könyvtárak közül nem az OSZK volt az első, amelyik írógépet vásárolt. Ebben megelőzte könyvtárunkat az Egyetemi Könyvtár 1897-ben és a Képviselőház Könyvtára 1898 tavaszán. Mindkét helyen Remington márkájú írógépet vásároltak.
• A könyvtári jelentésekben egyszer, az 1899. éviben szerepel a személyzet létszámában egy írógépkezelő-nő, igaz, a többi jelentés nem, vagy csak ritkán közli a személyzet besorolás szerinti létszámát.
• Az írógépet valószínűleg a könyvtári munkában közvetlenül nem használták, csak a hivatali levelezésben – legalábbis erre utal, hogy nincs semmi nyoma a könyvtár jelentéseiben.
• Az Egyetemi Könyvtár katalóguscédulák másolására szánta az írógépét.
• A második írógépet 25 év múlva, 1923-ban vásárolta a könyvtár számára Hóman Bálint könyvtárigazgató, de nincs nyoma annak, hogy az elsőt használták-e még.

Somkuti Gabriella már megírta az első női alkalmazottunk történetét az OSZK Híradó 1995-ös 9/10. számában. Az írásban többféle dokumentumra hivatkozik, melyek terjedelmi korlátok miatt egy nyomtatott kiadványban nem jelenhettek meg.

A blog szinte mindent elbír, kellően alá is tudjuk támasztani egykori kolléganőnk írását:

Somkuti Gabriella feltételezte, hogy Tóth Erzsébet már a kinevezése, október 15. előtt is a könyvtárban dolgozhatott. 

Úgy gondoljuk, hogy a „próbaidő” után akkor kezdeményezték a végleges alkalmazását, amikor egy díjnoki állást erre fel tudtak használni. És árulkodó az is, ahogy az értesítő levelet címezték: „T. Tóth Erzsébet kisasszonynak. Helyben.”. Tehát nem a lakáscímére küldték. Vajon hogyan fizették, ill. fizették-e egyáltalán a kisasszonyt korábban? Erre sincs válasz, mint ahogy az írógép megrendelésének idejéről sem találtunk eddig dokumentumot, sőt a megrendelőlevelet sem.

Fejérpataky László, az akkori könyvtárigazgató a Tóth Erzsébet kinevezését előterjesztő, okt. 13-i levelében is úgy fogalmaz, hogy „a könyvtár az elmúlt hónapokban megszerezvén egy Hammond-féle írógépet...”

Fejérpataky László levele 1898. október 13. 

Az akkoriban elterjedt Remington írógépről a Pesti Hírlapban írtak vásárlást ösztönző cikket. Ma pr-cikknek mondjuk az ilyen típusú írásokat. (Az idézetben meghagytuk az akkori helyesírás szerinti írásmódot.)

Milyen volt az OSZK írógépe, a Hammond Ideal?

Hammond typewriters – Typewriter.be

A képen lévő írógép nem, de a könyvtár Hammond Ideal írógépe ismerte a magyar ékezeteket is! Nem tudjuk, vajon ez speciális igény lehetett-e, vagy a magyar piacra eleve ilyet gyártottak? Csak a hosszú í-t nem találjuk a levelekben, nem tudjuk eldönteni, hogy a gépről hiányzott, vagy az akkori helyesírási sajátosság miatt nincs a szövegben, mint ahogy a rövid ü-t és rövid u-t használták a hosszúk helyett.

Országos Hírlap 1898. II. évf. 100. sz. (1898. április 10.) – Elektronikus Periodika Archívum

Kanitz C. és Fiai egy évi jótállást vállaltak az írógépre, mely nem tartalmazta az esetleges töréskárt. A vásárláskor 32 forintot kért a forgalmazó, majd havonta 22 forintos részletekkel fizette ki a könyvtár a 275 forintos vételárat. (Összehasonlításul: az 1899 nyarán szervezett új segédőri álláshoz évi fizetésként 800 forint járt, amit évi 350 forint „lakpénz” egészített ki.)

Kanitzék a levélben „Angolország” és Amerika kulturális intézményeire hivatkoztak, ahol a „legnagyobb megelégedéssel működnek” az írógépek.

A Hammond írógép számlájának kísérőlevele

A számla kísérőlevelének a dátuma 1898. június 20., tehát az ezt megelőző napokban kerülhetett az írógép a könyvtárba. Nyilván használatba is vették azonnal, és kellett a hozzáértő személy: Tóth Erzsébet. 

A számla maga is egy műalkotás, melyet 1898. szeptember elsejére dátumozva állítottak ki.

Mutatjuk az írógéphasználat első bizonyítékát, mely a portómentesség kibővítéséről szól. Az irat további érdekessége Fejérpataky László könyvtárigazgató kézi javítása és aláírása.

Visszatérve a mai naphoz rendelt hírünkhöz, azaz Tóth Erzsébethez. Vagy Tóth Katalinhoz?  Az október 15-i kronológiai tételben két „kétes” adat is van: Az egyik az írógépvásárlás dátuma. A szeptember 1. az a nap, amelyet a Magyar Nemzeti Múzeum Széchényi Országos Könyvtára (mai nevén: OSZK) kérésére a kereskedő a számlára írt június 20-án. Az írógépet feltehetően nyár elején vásárolták meg, talán a kezelőnő is akkor került a könyvtárba. Nincs új a nap alatt: az OSZK-t akkor is olyan kevéssé dotálták, hogy csak egy év alatt, havi részletekben tudta kifizetni a 275 forintos, elég magas vételárat.

A másik „kétes” adat a hölgy neve. Minden kétséget kizáróan Erzsébet szerepel Fejérpataky kézírásos előterjesztésében és a hölgynek szóló levélben is. Utána azonban sehol sem fordul elő ez a név, csak Tóth Kataliné. 1908-ban az összesen 36 főnyi személyzetben a „tisztviselőkön”, azaz a könyvtárosokon és a „szolgákon”: raktáros, olvasótermi felügyelő stb. kívül 8 napidíjas gyakornokot – korábban őket nevezték díjnoknak – és egy írógépkezelőt alkalmaztak. Somkuti Gabriella kézírásos kutatási feljegyzéseiben a neve is szerepel: Tóth Katalin.

Tóth Katalin 1915-ben, egészségügyi okokra hivatkozva kérte a nyugdíjba helyezését. A nyugdíjaztatási kérelem továbbításakor „Katalinnal” kapcsolatban hivatkozik Fejérpataky arra, hogy 1898. október 13. óta dolgozott a könyvtárban.

Egyre erősebb a gyanúnk, hogy Fejérpataky László elírhatta a könyvtár első női munkatársának a nevét 1898-ban, vagy esetleg két keresztneve közül csak az egyiket tüntette fel.

Tehát a hír, a kutatásunk mai napi állása szerint:

Rácz Ágnes, Tóth Péter