Arany János Toldi szerelme című elbeszélő költeményéből vett idézetekkel és a kézirat részleteivel kívánunk olvasóinknak boldog Szent Bálint napot!
A Toldi szerelmén hosszabb-rövidebb szünetekkel Arany János három évtizedig dolgozott. Első énekébe már 1848. március 15-e után belefogott – barátja, Petőfi biztatta a trilógia befejezésére. Negyvenhat éves korában újból hozzáfogott, és minden bizonnyal hamarosan be is fejezte volna, ha 1865 karácsony táján nem veszítette volna el leányát, Juliskát. A Toldi-trilógia középső, megírását tekintve az utolsó részét csak lánya halála után másfél évvel folytatta, ekkor kezdte el a Hatodik éneket. Művét végül hatvankét éves korára, három évvel halála előtt fejezte be.
Arany János: Toldi szerelme, Budapest, Franklin Ny., 1879. A költő ajánlásával Fraknói Vilmosnak – Törzsgyűjtemény
Nem érzem magamat énekkel adósnak,
Könyvbe’ sem olvastam, nem is tudakoztam;
Csak ez egy munkámmal igazán tartoztam.
DALIÁS IDŐKről mit még barna hajjal
Kezdtem, s félbe’ hagyék küzdve kórral, bajjal.
Most mikor agg lettem, hajam is fehérül:
Ímhol a bús ének TOLDI SZERELMÉrül.
Toldi szerelme. Tizenkettedik ének – Magyar Elektronikus Könyvtár
A Toldi trilógiájának kéziratát 1899-ben kapta meg a Nemzeti Múzeum részeként működő Széchényi Könyvtár.
A kézirategyüttest Arany János fiának, a szintén író és költő Arany Lászlónak köszönhetjük, aki az életműben kitüntetett helyen szereplő Toldi-trilógiát a Nemzeti Könyvtár számára szerette volna átadni. A végakaratot Arany László özvegye, Szalay Gizella teljesítette, amikor a kéziratot 1899-ben átadta a könyvtárnak. Hasonlóan rendelkezett Arany László édesapja több kéziratáról, melyek közgyűjteményekbe kerültek. Így a Murány ostroma Arany szülőhelyére, Nagyszalontára, a Bolond Istók, a Katalin és a Szent László füve című elbeszélő költemények pedig Nagykőrösre kerültek.
Mintha így biztatta volna a vendéget:
„No fiú, ha tetszik a Rozgonyi lyánya,
Állj elő, mutasd meg, hogy te sem vagy gyáva.”
Pedig annak más volt, lám mondom, eszében,
Tündökölt már szíve boldog szerelmében:
De mint földön a nap tükröz új napokat,
Úgy ohajt a boldog látni boldogokat.
Toldi szerelme. Első ének – Magyar Elektronikus Könyvtár
Arany János: Toldi szerelme. Kézirat. Quart. Hung. 1533–1536 – Kézirattár
Tágult a szabadban szíve szorulása,
Könny eredt szeméből, s a ragyogó cseppek
Testvér harmat gyöngyök közzé elegyedtek.
Nagy lélekzetet vőn, könnyűlt szíve azzal
Tele szívta keblét fűszeres tavasszal;
Gilice búgása hallatszott megette,
S enyelgésit párja édesen nevette.
Toldi szerelme. Első ének – Magyar Elektronikus Könyvtár
Arany János: Toldi szerelme. Kézirat. Quart. Hung. 1533–1536 – Kézirattár
Az érte vivókat nézi vala sorban,
Szemesen fürkészte, köztük van-e Toldi?
Szíve szorúlt amint elesett Kompolti.
De midőn jobb kézzel bajnoka egy percig
Odakap rúdjához: neki megösmerszik:
Bizonyos! bizonyos! – visszalöké fátylát –
Oh, a vak szerelem mindeneken átlát.
Toldi szerelme. Második ének – Magyar Elektronikus Könyvtár
Toldi szerelme. Kézirat. Quart. Hung. 1533–1536 – Kézirattár
De bizony kevésre ment volna azokkal;
Ha szerelmi tündér csalogató képzet
Nem hordana egyre neki bűvös mézet.
Száll oda, száll vissza; borítja Piroskát,
Lepi bokrosan, mint raj a virágos fát;
Hordván neki azt a sok gyönyörűséges
Szívbeli jót, melynek fúlánkja is édes.
Toldi szerelme. Negyedik ének – Magyar Elektronikus Könyvtár
