A „vad gróf” visszaemlékezései

2017. május 20. 08:04 - nemzetikonyvtar

125 éve 1892. május 18-án hunyt el Nagyybányán gróf Teleki Sándor honvédezredes, emlékiratíró (1821–1892). Ebből az alkalomból a Magyar Elektronikus Könyvtár néhány művéből és a rá vonatkozó irodalomból válogatást tett közzé, továbbá a Plakát- és Kisnyomtatványtár is digitalizálta a Teleki Sándorra vontakozó dokumentumait.

1821. január 27-én született Kolozsvárott a széki Telekiek családjában. A kolozsvári piaristáknál tanult, később Táncsics Mihály volt a nevelője. Az ügyvédi vizsga letétele után Nyugat-Európában élt és folytatott egyetemi tanulmányokat, Spanyolországban részt vett a karlista harcokban, ahol fogságba esett és kis híján halálra ítélték. Németországba visszatérve megismerkedett Liszt Ferenccel, barátságot kötött vele, és egy ideig a társaságában maradt, Oroszországba majd Párizsba is követve őt.

Teleki Sándor díszmagyarban. Forrás: Wikipédia 

 

Barátja volt Petőfi Sándor, aki 1846–47-ben három alkalommal is megfordult Teleki Sándor koltói birtokán a „vad gróf” vendégeként. Petőfi a koltói kastélyban töltötte 1847. szeptember 9. és október 19. között Szendrey Júliával mézesheteit. Huszonnyolc verse őrzi ezeknek az időknek az emlékét, köztük a Szeptember végén. 

A koltói kastély – Digitális Képarchívum

 

Hazatérése után Teleki a partiumi Kővárvidék kapitánya lett. Részt vett a szabadságharcban. A 10. honvédzászlóaljban közhonvédként harcolt a Délvidéken, majd Erdélyben harcolt Bem seregében. Bem először őrnaggyá, majd ezredessé nevezte ki, és rábízta az erdélyi hadsereg felügyelőségét.

– Bem tábornok megérkezett!
– Mikor ?
– Az éjjel.
– Hát a gubás-, varga- és csizmadiacéhek?
– Mind kárba vesztek – egy árva lélek sem fogadta.
– Hova szállott?
– A vendéglőbe.
Megöltem magamat! – s kétségbe voltam esve. Magamra vasvilláztam ruhámat, s szaladtam a »Fehér ház« vendéglőbe.
A folyosón a tábornok segédtisztjével, gróf A. A .-val találkoztam, s kérdém:
– Felkelt-e a tábornok?
– Le sem feküdt; – volt a felelet.
– Kérem jelentsen be, én vagyok a kormánybiztos.
A tábornok elibe vezettek, – s először láttam azon embert, ki éltemre oly nagy befolyással volt, kit az események folytán a bálványozásig megszerettem, kinek nagysága eltölté lelkemet, kit még most is az imádásig becsülök, – s ki az egész hadjárat alatt pártfogóm, – apám volt.
Az első benyomás, melyet Bem tábornok rám tett, kellemetlen volt. Előttem állt egy igénytelen kinézésű kis homonculus, pisze orrával, duzzadt ajkaival, nyírott bajusszal, szakállát több nap óta ott felejtette a borotva, – öltözete hosszú szürke köpenyeg, lengyel-zsidósan szabva, – arcának jobb felén egy csak most hegedni kezdett seb, – habozó, sántikáló lépésekkel előmbe tántorgott, s rikácsoló hangon kérdé:
– Wer sind Sie? – was sind Sie? – und warum sind Sie?
Kicsoda ön? micsoda ön? és miért van ön? – Ezen előzékeny szavakkal fogadott engemet leendő tábornokom.
Első pillanatra nem tudtam mit felelni, – de villám gyorsasággal megfutá agyamat helyzetünk nehézsége, a fegyelmezetlenség s viszály, mely seregünkben fekélyként elterjedt, s összeszedvén ékesszólásomat, az öreg urnak elszavallám:
Én, tábornok ur! a kővárvidéki főkapitány és kormánybiztos vagyok, – nevem T. S . s azért vagyok, hogy az ön rendeleteit teljesítsem s mások által is teljesíttessem, – mert meg vagyok győződve, hogy itt parancsolni, s feltétlenül engedelmeskedni kell!
Az öreg ur rám mosolygott. – De sokszor láttam hadjáratunk alatt e mosolyt, mely nem annyira ajkain, mint inkább szemeiben tűnt fel!

Teleki Sándor: Emlékeim. 1. kötet, Budapest, Petőfi Társaság Aigner, [1879–1880]., 16–18. o. – Magyar Elektronikus Könyvtár 
kny1849_243_nemzetikonyvtar.jpgTeleki Sándor: Az erdélyi felső hadsereg kormánybiztossától [!] hazafiak!, [S.l.], [s.n.], [1848]. – Kisnyomtatványtár Kny.1848/243

 

Jelen volt a világosi fegyverletételnél, és az aradi várban a tábornokok kivégzése idején, amiről érzékletes leírással szemtanúként számolt be.

„Ez az éjszaka – oly gazdag emlékekben azokra, akiknek megadatott túlélni azt – végre elmúlt, s meghasadt a hajnal.
Lázas izgalomban vártuk. Kazamatánkat egy zászlóalj gyalogság vette körül szuronyosan. Mikor a hét órát ütötte, sortűz tompa dördülése rettentett meg bennünket, melyet egyetlen lövés követett. Haynau megkegyelmezett négy elítéltnek: Kiss, Dessewffy, Schweidel és Lázár agyonlövettek. – Ez volt Haynau kegyelme.
De csak hárman roskadtak össze, Kiss tábornok állva maradt, a büszke, az ironikus Kiss, aki nem akarta meghazudtolni előkelő modorának hírét.
– Hát én – kiálta –, rólam elfeledkeztek?
A káplár, kinek puskája töltve maradt, kilépett a sorból, s rálőtt a nyugodt tábornokra, aki homlokon találva elhullott azon osztrák golyók egyikétől, melyeknek özönét annyiszor zúdította magára.
Ez volt az az egy lövés, melyet a sortűz után hallottunk, ez volt október 6-a tragédiájának előjátéka.”

Teleki Sándor: Az aradi vértanúk, Jersey, 1854. nov. In. Az aradi vértanúk, [vál., szerk., az előszót és a jegyzeteket írta Katona Tamás, Bp., Európa, 1983. (Pro memoria) – Magyar Elektronikus Könyvtár 

A fogságból megszökve egy ideig bujkált, majd Belgrádon keresztül Konstantinápolyba szökött. Távolléte alatt a császári haditörvényszék halálra és jószágvesztésre ítélte és jelképesen fölakasztotta. Később Londonba és Yersey szigetére ment. Guernsey szigetén telepedett le, ahol akkoriban Viktor Hugo is politikai emigrációban élt.

„…[Teleki Sándor] az írói szerencsét balszerencséjének, a hányatott élet és a csaknem két évtizedes emigráció megpróbáltatásainak köszönhette; a kalandos futású életpálya veszélyes kanyaraiban találkozott össze azokkal a világhírességekkel – Liszt Ferenccel és Victor Hugóval, Kossuthtal és Herzennel, Mazzinival és Rózsa Sándorral, forradalmárokkal és fejedelmekkel, tábornokokkal és cigányprímásokkal – akikről emlékezéseit írta. Számára az írás maga is egy kicsit kaland, mosolyogva vállalt kedvtelés; műfaja a csevegő, csapongó anekdota, a könnyed mesélés, lehetőleg humorral, csattanóval; emlékezéseit nem is rendezi egységes műbe, hanem újságok tárcacikkeiben szórja szét, szerkesztői kérésre, alkalomszerűen, hanyag mozdulattal; nagy eseményeket mellőz, tréfás, jellemző kiszólásokat följegyez; az elvek harcánál jobban érdekli egy lovasbravúr; a történetek összefüggése helyett a szereplők egyéniségét vagy éppen rigolyáit festi; szépírói hatásra törekszik.” – írja róla Lukácsy Sándor.

„Egy fénysugár világitá a hazátlanok körét, s e világosság ragyogó volt, mert eszméket szikrázott, s elvekben lángolt.
A világ legnagyobb költője hirdette az igét, mely testté vált a francia köztársaságban. Miért hogy Petőfi nem lehetett velünk?!
A francia, olasz, lengyel, magyar menekültek szivesen látott vendégei voltak a költőnek, kit Hugo Victornak nevez a halhatatlanság.”

Teleki Sándor: Egy karácsony estéje Hugo Viktornál. In. Uő.: Egyről-másról. Újabb emlékeim, 1–2. köt., Budapest, Révai, 1882. 28–29. o. – Magyar Elektronikus Könyvtár

1860-ban részt vett Garibaldi szicíliai hadjáratában, majd rövid ideig a Magyar Légió parancsnoka is volt.

Teleki Sándor gróf. Emilio Maza felvétele (Raccolta Bertarelli, Milánó, ltsz. E 1103). Milánó, 1861 körül. Forrás: Cs. Lengyel Beatrix: Az itáliai magyar emigráció fényképei In. Fotóművészet, 2004/3–4. 
„Bergamo felé haladtunk; – utunk diadalmenet volt mindenütt, – a népség tódult élőnkbe, s fogadott, mint megváltókat. Az osztrákok iránti gyűlölet határtalan, urak, parasztok, nők, aggastyánok jöttek élőnkbe, lóháton, kocsin, gyalog, szekeren. Az ellenség egy lépést nem tehetett, hogy rögtön ne értesítettek volna; mozdulataikat, helyváltoztatásaikat jobban tudtuk mi, mint saját táborkari főnökük.
Garibaldi spionjának lenni dicsőség volt.
A hol az ellenség koplalt, éhezett: mi lakomáztunk, – a hol nem kaptak kenyeret: minket ott kaláccsal tartottak; – itt tapasztaltam, hogy a nép rokonszenve a legjobb intendantura. Bergamo bevétele volt kitűzött célunk. Bergamo egy sziklás hegy aljában, a Lombard térség kezdetén fekszik, hosszú elnyúló lapályon, a sziklahegy tetején várerőddel. A citadella megspékelve „kaiserlich”-ekkel, a város megszállva Urban labancaitól, vagy mint az olaszok őket nevezték: „maledetti croati.” Bergamo bevétele kemény falat volt, s alkalom a földbe harapásra.”

Teleki Sándor: Garibaldi alatt 1859-ben, Budapest, Révai, 1883. 17–18. o. – Magyar Elektronikus Könyvtár 

A kiegyezést követően hazatért, koltói birtokán gazdálkodott és emlékiratait írta. A Kisfaludy Társaság és a Petőfi Társaság tagja volt, részt vett a Magyar Történelmi Társulat megalapításában.

kny_d_2_732_nemzetikonyvtar.jpgGróf Teleki Sándor ezredes urnak, mint a „Nagybánya és Vidéke” nagyérdemű belmunkatársának, nevenapja alkalmából..., Nagybánya, 1887. – Kisnyomtatványtár Kny.D 2.732

 

Gróf Teleki Sándor további művei és a rá vonatkozó irodalom a Magyar Elektronikus Könyvtárban:

Mann Jolán (szerk.)

komment

A bejegyzés trackback címe:

https://nemzetikonyvtar.blog.hu/api/trackback/id/tr9512524879

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

süti beállítások módosítása