A szállóigévé vált mondat a tegnap 200 éve született Tompa Mihálytól származik.

A Levél egy kibujdosott barátom után című versének egyik sora ez, amelyet Kerényi Frigyeshez írt, mikor az Amerikába emigrált a szabadságharc bukása után.

Származásával kapcsolatban sokáig élt a székely, illetve erdélyi ősök mítosza. Valódi felmenői elszegényedett Borsod megyei nemesek voltak, apja iszákos, vándorló csizmadia. Tompa Rimaszombatban született, és édesanyja haláláig élt ott. Ekkor (1822-ben) Igricibe került apai nagyszüleihez, apja pedig Miskolcra költözött, ahol új családot alapított. 1832-ben került szolgadiákként a Sárospataki Református Kollégiumba, ahol kiemelkedően jó tanuló volt, de szerette a dohányt és a kártyát is. 1838-ban azonban falopáson kapták, és többek között ezért is Sárbogárdra ment segédtanítónak. Az irodalommal visszatérése után került igazán kapcsolatba: a pataki önképzőkör tagja lett, és 1840-ben megjelentek első versei a Társalkodóban. A következő évben pedig az Athenaeum közölte költeményeit.

1844. szeptemberétől 1845. június végéig Eperjesen nevelősködött. Itt ismerkedett meg személyesen többek között Kerényi Frigyessel és Petőfi Sándorral. A barátság egyik eredménye az a költői verseny, amelyben mindhárman egy bizonyos erdei lakról írtak verset – Tompa emlékirataiban vallja be, hogy ez az erdei lak, amelyről például a Vasárnapi Ujság is közölt metszetet, valójában nem is létezik. (1869. okt. 19. 42. sz. 497-498.)

Ebben az időben már halaszthatatlanná vált a pályaválasztás kérdése. 1845 végén Pestre utazott, egyfelől azért, hogy jogot tanuljon, másfelől pedig azért, hogy megjelentesse népregéit és bekerüljön az irodalmi társaságba. A Népregék, népmondák elsöprő sikert aratott, azonnal második kiadása is megjelent. Közben alapító tagja lett a Tízek Társaságának. A sikerek ellenére, betegsége és a városi élet nehézségei miatt újra visszavonult vidékre. Sem a jogi, sem az irodalmi pályán nem tudott megélhetését biztosítva megkapaszkodni, így végül a harmadik lehetőségként felbukkanó papi hivatás mellett döntött. Bején kezdi meg a szolgálatot, később Kelemérre, majd Hanvára kerül.

1847-ben megjelent Tompa Mihály első gyűjteményes verseskötete. A Kisfaludy Társaság tagjává választotta, A vámosújfalusi jegyző című költeményével foglalta el helyét. Ebben az évben kapta meg a Társaság díját is a Szuhay Mátyás című elbeszélő költeményéért, akkor, amikor a Toldi is a nyertesek között volt. Ennek, és Petőfi közreműködésének köszönhette, hogy Arany Jánossal is kapcsolatba került, haláláig tartó barátságot kötve vele. Petőfihez fűződő kapcsolata viszont éppen ebben az időben romlott meg.

A nősülés gondolata is foglalkoztatta. Ennek feltételeként igyekezett egészségi problémáit megszüntetni. E célból Graefenbergbe utazott, élményeiről beszámoló leveleit az Életképek adta közre. Hazatérte után nemzetőrnek állt a gömöri zászlóaljba, tábori lelkészként nyolc hétig szolgált és részt vett a schwechati csatában is (1848. október 30.). 1849. május 1-én feleségül vette Soldos Emíliát.

Tompáné Soldos Emilia arczképe – Digitális Képarchívum 

1850-ben megszületett Kálmán nevű kisfia, aki mindössze két hónapot élt. Ebben az évben adta ki Szilágyi Sándor a Magyar Emléklapokat, itt jelentek meg T. monogram alatt A gólyához, Fiam születésekor, Az özvegy s fiai, Az üres koporsó című költeményei. Gyulai Pál a Hölgyfutárban Rém Elek álnéven publikált versei alapján a fűzfapoéták közé sorolta.

1852-ben leveleit, Virágregék című művének majdnem kész kéziratát, egyéb iratait májusban lefoglalták és lepecsételték, őt magát a kassai haditörvényszék elé idézték, ahol hat hetet töltött vizsgálati fogságban, mielőtt felmentő ítéletet kapott. Megjelent a Regék és beszélyek. 1853 januárjában megszületett második fia, Géza. 1854-ben megjelent verseinek második kötete. Gyulai alapos kritikájában a „régebbi líra” képviselői közé tette.

Tompa Mihály gyakorló lelkészként az egyházi irodalomhoz igazán csak 1854-ben csatlakozott, amikor megjelent két halotti beszéde is, A halál mint az élet birálata (Szathmáry Király Pál) és A nő helye; hivatásának szépsége és fontossága (Draskóczy Sámuelné).

1859-ben jelent meg beszédeinek első kötete. A második kötetet Heckenastnak ajánlotta fel kiadásra, aki viszont imádságokat várt tőle. Ezért ez a kötet csak 1864-ben látott napvilágot, Miskolcon. Az imádságok kiadásának ötlete végül 1867-ben jutott el a megvalósításig: ekkor jelent meg az Olajág.

Tompa Mihály utolsó levele Arany Jánoshoz – Digitális Képarchívum  

Tompa Mihály az ötvenes években költőként töretlen népszerűségnek örvendett. Naptárakban, albumokban szerepelt, 1854-ben pedig megjelent egyik leghíresebb kötetének, a Virágregéknek első kiadása. Géza kisfia 1857-ben bekövetkező halála azonban feldolgozhatatlan gyászt hozott a költő életébe. 1859-ben a Kazinczy Ferenc emlékezetére című ódájával elnyerte az Akadémia pályázatának díját. A következő évben felkérték, hogy a Sárospataki Református Főiskola fennállásának háromszázadik évfordulójára is írjon egy költeményt. Ez lett a Lórántfi Zsuzsánna emlékezete, amelyet Tompa maga szavalt el az 1860. július 8-án tartott ünnepélyen. Egészsége azonban egyre romlott, látása is gyengült. Több orvostól is kért tanácsot, végül 1866-ban Bécsbe utazott a híres Skoda Józsefhez, aki szívizomtúltengést állapított meg nála. Utolsó két évét halálára készülve töltötte, olyannyira, hogy 1868 áprilisában tévedésből a halálhíre is megjelent Jókai Mór A Hon Esti Lapja című újságában.

Hosszas szenvedés után 1868. július 30-án halt meg, temetése augusztus 2-án volt.

Tompa Mihály arczképe, Barabás Miklós rajza után – Digitális Képarchívum  

Tompa Mihály kultuszának megteremtéséről és ápolásáról elsősorban barátai, Arany János, Lévay József, Szász Károly és Gyulai Pál gondoskodtak, akik összes költeményeinek kiadásával tisztelegtek előtte. Műveinek újabb kiadásai mellett szobrok, festmények, utcanévtáblák őrzik emlékét. Néhány sora szállóigeként ismert a mai napig, magyar és idegen nyelvű gyűjteményes kötetekben szerepelnek művei.

Patonai Anikó Ágnes – Szűts-Novák Rita

A kiállításhoz kapcsolódó kerekasztal-beszélgetés lesz a Kutatók Éjszakáján, szeptember 29-én, 18 órától a Díszteremben, Takáts Józseffel és Vaderna Gáborral.