Újra bővült a „Kincsek gróf Széchényi Ferenc könyvtáralapító gyűjteményéből” című, immár hatrészes internetes szolgáltatásunk. A Németalföld aranykora. Flamand és holland térképek, atlaszok című új részben 37 térkép és a hozzájuk kapcsolódó leírás tekinthető meg.
Az alapítói gyűjtemény egy, a világ egészét átfogó világatlasznak, szakmai kifejezést használva, kozmográfiai atlasznak tekinthető, amely nemcsak geográfiai és topográfiai térképeket, de a világ kisebb vagy nagyobb területeinek, vagy épp szokatlan témáknak a térképi ábrázolásait is tartalmazza.
A gyűjtésnek részben ez a kozmográfiai szemlélete okozhatta, hogy e sok kötetes „világatlasznak” csak egy töredéke magyar vonatkozású kartográfiai dokumentum, s így nem is igen illik bele a könyvtár nemzeti jellegét hangsúlyozó értékelések keretébe. Talán ez is hozzájárult ahhoz, hogy az alapítás óta eltelt két évszázad során oly kevés figyelem fordult az alapító térképgyűjteményének feltárására, miként a nem-hungarika térképanyag értékelésére és közreadására sem.
Kiválasztottunk az online elérhető gyűjteményből 5 izgalmas térképet. A képek klikkre nagyobbak lesznek.
1. Persia (1705), Adrien Reland, Peter Schenk
Adrien Reland (1676–1719) a keleti nyelvek és kultúrák holland szakértőjeként a 18. század első két évtizedében több fontos térképet is készített. Az itt látható Perzsia-térképe mellett Palesztina (1714), Japán (1715), Dél-India, Ceylon (1718), valamint egy kétlapos Jáva-térképe (1718) is ismert. A keleti nyelvekben jártas, nagy tudású szerző, aki 1701-től az Utrechti Egyetemen a keleti nyelvek professzoraként működött, a Közel- és Közép-Kelet történelme és kultúrája mellett a régió földrajzi viszonyai iránt is nagy érdeklődést mutatott.
Miként a mű latin címfelirata is közli, művét Reland arab és perzsa földrajzi művekre támaszkodva készítette. Jóllehet, mai szemmel a térkép felső részén látható Kaszpi-tenger igen csak elrajzoltnak mutatkozik, a korábbi évtizedek bizonytalan kör alakú ábrázolásaihoz képest előrelépésnek tekinthető.
Reland művét Amszterdam neves tudósának és politikusának, a város egyik polgármesterének, Nicolaes Witsennek (1641–1717) ajánlotta, aki maga is több ázsiai részterületről készített térképet. A térkép nyomólemezét a Szászországból származott Peter Schenk (1660–1711) műhelyében készítették. Schenk az 1680-es évektől kapcsolódott be az amszterdami térképkészítésbe és térképkiadásba. Ő és fia, ifj. Peter Schenk (1697–1775) jelentős alakjai voltak Amszterdam térképkiadásának. A Széchényi-gyűjtemény számos művüket őrzi.
2. Planisphaerium terrestre (1727 k.–1738), Adam Friedrich Zürner, Peter II Schenk
A világtérképek a kereskedelmi térképek európai piacán a legkeresettebb és a legjobban eladható térképek közé tartoztak. Csak a 17. században több száz ilyen mű készült, többségük Amszterdamban. A térképtípus a legnagyszerűbb alkalmat adta a térképkészítőknek, hogy az invencióik szerinti legegyénibb világképváltozatot megalkossák. A kartográfusi találékonyságot a térképek vetületének és a kiegészítő, csillagászati-földrajzi ábrák megválasztásával és művészi kivitelezésével valósíthatták meg. A kiegészítő képanyag pedig a világ, a kozmosz természetére vonatkozó képi-grafikai kijelentések kimeríthetetlen bőségét hozták.
Az itt látható művet már a 18. században a Szászországból Amszterdamba elszármazott Peter Schenk fia, ifj. Peter Schenk (1693–1775) megbízásából a szintén szászországi kartográfus, Adam Friedrich Zürner (1679–1742) készítette. Zürner a Schenk-kiadóval élete során gyümölcsöző kapcsolatot ápolt, a kiadónak számos további térképet is készített.
A mű sztereografikus vetületű főtérképe körüli sok apróbb glóbusz- és kozmoszábrázolás az 1690-es években jött divatba, viszont a csillagtérképek beemelése a kiegészítő anyagok körébe ritka és szép megoldásnak számított. Zürner, a térkép szerkesztője láthatóan inkább kívánt minél több hasznos földrajzi-csillagászati ismeretet adni műve használójának, szöveges ismertetőkkel is teletűzdelve művét, mintsem a korábbi évtizedek művészi és allegorikus ábrázolásait követve ragadni meg a potenciális vevők-tulajdonosok figyelmét.
3. Kelet-Európa hadszíntértérképe a nagy északi háború idején (1711), Abraham Allard
A nagy északi háború (1700–1721) Svédország és az ellene szövetkezett hatalmak, Dánia, Lengyelország, Oroszország sokéves, jelentős területekre kiterjedő harcaival telt. A háború nagy fordulatát az 1709. évi poltavai svéd-orosz csata hozta, amelyben a svéd hadsereg súlyos vereséget szenvedett. A csatából a svéd király a serege maradékával moldvai területre vonult, ahol török fogságba került. Károlynak, a kiváló, nagy tekintélyű hadvezérnek sikerült azonban rábírnia a szultánt, III. Ahmedet (1673–1736) és a török hadvezetést, hogy a kelet-európai térségben megerősödött Oroszország ellen hadba lépjen. A török-orosz háború 1710 novemberében indult, de a Moldva területén, orosz vereséget hozó Stănileşti-csata után (1711. július 18.) a felek békét kötöttek. A béke azonban ingatag volt, 1713 újabb orosz ellenes török hadüzenetet hozott, jelentősebb harcok a térkép ábrázolta régióban azonban csak a Baltikum területén történtek. Itt, az 1709 és 1715 közötti időszakban Oroszország jelentős területeket szerzett.
Abraham Allard (1676 k.–1725) itt látható térképe 1711 nyarán jelent meg. A régióról már apja, Carel Allard (1648–1706) is adott ki térképet, de a Carel-i mű a keleti, orosz és krími részeket nagy méretű díszes elemekkel fedte, ami az északi háború idején már hátrányt jelentett. Abraham térképe orvosolta e hiányokat, a Lengyelországon túli, orosz területekkel egészítve ki térképe tartalmát. A mű látható sietséggel készült, elmaradtak a korban még igen gyakori díszítő elemek és egyszerű szalagcímét is a nyomólemez szegélyére metszették.
4. Anglia úttérképe (1688), Nicolaes Visscher és John Overton
A térkép Anglia és Wales piacokat tartó városainak távolságtérképe, egyúttal az országok közigazgatását is bemutató mű. Angliában az úttérképek készítésének a hagyományát John Ogilby (1600–1676) híresBritannia atlaszával (1675) teremtette meg, amely az ország útjainak szalagtérképeit tartalmazza. Az itt látható térkép közvetlen forrása viszont egy 1677-ben megjelent tizenkét lapos John Adams-i változat. Adams volt az, akinek a fejében megfogant egy olyan tartalmú térkép elkészítésének az ötlete, amelyen a városok egymás közötti legrövidebb légvonalbeli távolságát, vagy miként ő fogalmazott egykor: „miként a varjú repül” ábrázolja.
Az itt bemutatott térkép a neves amszterdami Nicolaes II Visscher (1649–1702) és a londoni John Overton (1640–1713) közös kiadásában jelent meg, először 1685 táján. A műnek legalább öt változata ismert. Elsősorban a díszes címkeret egyes elemeit, uralkodói címereket, mottókat, a kor gyorsan változó politikai eseményei miatt kellett módosítani. Ez a példány egy köztes változat, amely még II. Jakab uralkodói jelvényeit tartalmazza, de már törölték a címkeret alatti, az első állapoton még látható Jakabnak szóló ajánlást. 1689-től már III. Vilmos és Mária királynőnek szóló ajánlás, címer és mottó látható a térképen. Így ezt a kiadásváltozatot 1688-ra datálhatjuk.
5. Hispania (1613), Hessel Gerritsz.
Hessel Gerritsz. (1581–1632) a kor egyik legnagyobb hatású kartográfusa, W. J. Blaeu (1571–1638) műhelyében kezdte pályáját, majd 1608 táján önálló, saját műhelyt nyitott. 1617-től már a Kelet-Indiai Társaság kartográfusaként is tevékenykedik. Mind a Társaságnak, mind saját kiadványokat megjelentetve számos kiváló kéziratos, illetve nyomtatott térképet készített. (A műhelyében a Társaságnak 1621-ben készült pompás kéziratos Indiai-óceán hajózási térképét könyvtárunk térképtörténeti blogjánmegtekinthetik). Az itt látható díszkeretes Hispania-térképet is saját négylapos, 1612-ben közreadott falitérképére támaszkodva készítette. A félszigetre vonatkozó földrajzi ismeretek forrásaként viszont Gerritsz. a címfeliratban Don Andrea d’Almada Coimbra-i professzorra hivatkozik.
A későbbiekben a mű nyomólemeze a Hondius-rokonság számos tagját szolgálta. Előbb P. van den Keere-hez került, majd ifj. Jodocus Hondius (1593–1629), őt követően testvére, Henricus Hondius (1597–1651), végül sógoruk, J. Janssonius (1588–1664) birtokában volt. Janssonius, kb. az 1640-es évek közepétől már díszkeret nélküli állapotában, atlaszlapként használta. Az itt látható példány a legkorábbi, első állapot két ismert példányának egyike.
