Pilinszky János Harmadnapon című kötete 1959-ben jelent meg a Szépirodalmi Kiadónál. Címadó verse a magyar költészet talán legismertebb, de mindenképpen legerősebb darabja a húsvét köréből.
„És fölzúgnak a hamuszín egek,
hajnalfele a ravensbrücki fák.
És megérzik a fényt a gyökerek
És szél támad. És fölzeng a világ.
Mert megölhették hitvány zsoldosok,
és megszünhetett dobogni szive –
Harmadnapra legyőzte a halált.
Et resurrexit tertia die.”
Pilinszky János: Harmadnapon. In. Pilinszky János összegyűjtött versei, Budapest, Századvég, 1992. – Magyar Elektronikus Könyvtár; A vers meghallgatható a költő előadásában.
A kötet megjelenésének körülményeiről Domokos Mátyás Leletmentés (1996) című kötetében olvashatunk. A jeles irodalomkritikus ezekben az években a Szépirodalmi Kiadó lektora volt, egészen közelről lehetett tanúja annak, hogyan bolyongott egy-egy szerző a kultúrpolitika átláthatatlan labirintusaiban, míg végül a döntéshozók személyes kegyként, esetleg a hosszú elhallgattatások utáni jóvátételként vagy éppen saját, kisszerű politikai hasznuk reményében hozzájárultak egy-egy művének kiadásához, ilyen-olyan eszközökkel jelezvén azért azt is, ha a munka nem tartozott a „fősodorba”. Pilinszky Harmadnaponja esetében például – Domokos megírja – kritérium volt a kis példányszám. A könyv ezer példányban jött ki, a boltokba kerülése után néhány nappal már csak tízszeres áron lehetett hozzájutni az Ecserin. Továbbá előírták, hogy a könyv borítója, tipográfiai megjelenése sem lehet szép.
Pilinszky János: Harmadnapon. Versek, Budapest, Szépirodalmi, 1959. – Törzsgyűjtemény
A kiadás megjelenésének kulcsszereplője Király István irodalomtörténész, kultúrpolitikus, aki nem a szerkesztőség tagja, hiszen a végső kérdések nem itt dőlnek el, hanem a pártvezetés köreiben. Megismervén a kéziratot határozott elvárása volt, hogy Pilinszkynek kell még írnia egy-két olyan verset a kötetbe, amelyek úgymond felhőtlenebb, derűsebb világot festenek, mint a költő sajátja. A történés ma már alig felfogható tébolyt és hazugságvilágot sejtet; Pilinszky megírja a Harmadnapont, ami a saját világában a végtelen vigasztalás és fény – no de az ‘50-es évek Magyarországán? És ezt a verset Király elfogadja/elfogadtatja mint a derűsebb világlátás dokumentumát! – A kötet pedig megjelenik 1959-ben.
Domokos már 1948 őszén, az Eötvös Collegiumban összeakad Királlyal. Az OSZK Történeti Interjúk Tára őrzi azt az életútinterjút (az első évtizedeket tárgyaló felvételeken a kérdező feledhetetlen kollégánk, Lakatos András), amelyben elmeséli, hogy írt egy dolgozatot Királyhoz – az örök téma: Kölcsey vs. Berzsenyi –, amit Király, egy kezdő diák szemináriumi dolgozatát, magából kikelve lobogtatott egy pártvezetői értekezleten mint a harmadikutasok kiirthatatlan hatásának dokumentumát. Hogy Domokos Mátyásban mély nyomot hagyott ez az első találkozás, egészen biztos. Ám ez nem akadályozta abban, hogy saját etikai normáinak és igényességének megfelelve az egész személyiségről beszéljen, az „idioszinkráziás” (idézet Domokostól) kultúrpolitikus bűneiről és erényeiről egyaránt igyekezzék számot adni.
Az interjú itt közölt részlete nagyon fontos elemekkel gazdagítja a Harmadnapon kiadásának a Leletmentésben megírt históriáját, különösen Király István ellentmondásos szerepét illetően.
Domokos Mátyás visszaemlékezése Pilinszky Harmadnapon című kötetének megjelenéséről. Az interjú 1993-ban készült. Kérdező: Lakatos András – Történeti Interjúk Tára
Földesi Ferenc filológus / Különgyűjtemények
