250 évvel ezelőtt született Karacs Ferenc magyar térképmetsző. Emlékkiállítás-előzetes. 1. rész

2020. június 08. 09:00 - nemzetikonyvtar

Életrajzi ismertető

Karacs Ferenc (1770–1838), a magyar térképkészítés történetének egyik legnagyobb alakja 250 évvel ezelőtt, 1770. március 22-én született.
Az évfordulóra a Karacs-életművet bemutató kiállítással készültünk. A koronavírus-járvány okozta könyvtárbezárás miatt azonban a március végi kiállításmegnyitót kénytelenek voltunk őszre halasztani. Ez az írás ezért csupán egyfajta kiállításelőzetes kíván lenni. A rövid életrajzi összefoglalót négyrészes összeállításunk követi, amellyel Karacs Ferenc több mint negyvenöt éves gazdag, sokszínű metszői és térképkészítői pályáját néhány értékes műve segítségével szeretnénk bemutatni, s egyúttal az elhalasztott kiállításra minden érdeklődőt ily módon, ezúton is meghívni.

01_kep_karacs_portre_terkeptar_olv_terem.jpg

Karacs Ferenc (1770–1838); valószínűleg Szentgyörgyi János (1793–1860) festménye utáni másolat; c. 60x45 cm – Térképtár, Olvasóterem

A Karacs Ferenc életét és pályáját feltáró irodalom ma már jelentősnek mondható, mégis, a kiállításra készülve tapasztalnunk kellett, hogy életének számos részletéről, különösen a gyermek- és ifjúkor eseményeiről rendelkezésünkre álló adatok egy része vitatott. Ebben a rövid, vázlatos életrajzban ezért igyekszünk Karacs életére és pályájára vonatkozóan csupán azokat az ismereteket összegezni, amelyek megbízhatónak tekinthetők.
Karacs Püspökladányban, tehetős kisnemesi, gazdálkodó, földet művelő családban született. Sajnos mind a mai napig nincs véglegesen tisztázva születésének éve. A Karacs-irodalomban az 1768 és az 1771 közötti évek mindegyike előfordul, a szakértők többsége azonban 1770-et tekinti születése tényleges évének. Talán a legerősebb ezt támogató forrás magától Karacstól származik. Ugyanis az 1830-as évek közepén Karacs barátja, Fáy András emlékkönyvébe írt, a korszak művészeti életét jellemző sorait a következőkkel zárta: Karacs Ferentz mk. Réz-metsző született Szabólts Vármegyében Püspök Ladányban 1770ik eszt. 22 Mártz.
A család református vallású lévén, az ifjú Ferencet szülei felsőbb iskolai tanulmányok végzésére, magasabb ismeretek elsajátítására a Debreceni Református Kollégiumba küldték. Ferenc 1787. április 26-án a főiskola anyakönyvét aláírva, lett a nagy múltú iskola ’tógátus’ diákja. Már ezekben az években kitűnt, hogy a matematika, a földrajz és a természetrajz iránt élénken érdeklődik és van tehetsége a grafikai művészetek iránt is. A kollégium könyvtárában fennmaradtak legkorábbi, 1788-ban és 1789-ben készült rajzi és térképrajzolói munkái, miként első, rézmetszésű térképeit is ebben a korai években készítette.
A főiskolai évek után, 1790-től Karacs a Bihar megyei Margitta település elemi iskolájában tanított, 1793-ban viszont már Pesten találjuk, ahol az egyetem műszaki intézetében, az Institutum Geometricumban műszaki pályára készülve kezdte el tanulmányait. A különböző életrajzi összefoglalók az életpálya ezen szakaszáról is csak homályos, bizonytalan adatokkal szolgálnak. Ezek szerint az ifjú Karacs tanárai és metszői tehetségét felismerő pártfogók bíztatására félbehagyva tanulmányait 1794-ben vagy talán 1795-ben Bécsbe ment, hogy ott képzett mesterek, Czetter Sámuel (1765–1819 u.) és Junker Keresztély (1757–1831) segítségével a rézmetszés terén korábban csupán autodidakta módon szerzett ismereteit és jártasságát továbbfejlessze. Ezt követően, valamikor 1796 és 1798 között visszatért Pestre. Karacs bízott abban, hogy a fejlődő, az országnak egyre inkább politikai, kereskedelmi és kulturális központjává váló városban kitanult mesterségéből megélhet, képességeit kiteljesítheti, művészi pályát futhat be és nem utolsó sorban családot alapíthat.
1802-ben megnősült és ezt követően haláláig a városban élt, mesterségéből és annak élve tartotta el gyarapodó, sokgyermekes családját, s vált kiváló rézmetsző művésszé, a város és az ország ismert és megbecsült polgárává. A józsefvárosi Ősz utcában (ma Király utca) 1809-ben felépített háza, amelyet egyszerűsége, vendégszerető, baráti légköre miatt a kor jeles költője, Virág Benedek (1754–1830) Tuszkulánum-nak nevezett, a 19. század első évtizedeiben a társasági élet egyik központja lett, ahol a kibontakozó magyar művelődés sokféle ágának és területének kiválóságai gyakran megfordultak, s akik közül számosan a család jó barátai is lettek.
Virág Benedeken kívül, és a teljesség igénye nélkül, említhetjük még Kultsár Istvánt (1760–1828), Horvát Istvánt (1784–1846), Vitkovics Mihályt (1778–1829), Döbrentei Gábort (1785–1851), Fáy Andrást (1786–1864) is, akik szinte mindennapos vendégek voltak a Karacs-házban. De a vendégkör gyakori tagjaként megfordult náluk a két Kisfaludy, Sándor (1772–1844) és Károly (1788–1830), Vörösmarty Mihály (1800–1855), Bajza József (1804–1858), Szemere Pál (1785–1861), Pethe Ferenc (1762–1832) és időnként, ha vidékről Pestre jöttek, Kazinczy Ferenc (1759–1831) és Kölcsey Ferenc (1790–1838) is.

A kor számos művésze, így Donát János (1744–1830), Ferenczy István (1792–1856), Szentpétery József (17891–1862), Szentgyörgyi János (1793–1860), Simó Ferenc (1801–1869) is a család barátja volt, miként a magyar színházi élet hőskorának számos tagját is jó ismerték. Murányi Zsigmonddal (1790 k.–1833 u.), Láng Ádámmal (1772–1849), Udvahelyi Miklóssal (1772–1864), de az ifjú Déryné Széppataki Rózával (1793–1872) és más színészekkel is jó, baráti viszonyt ápoltak. De említhetjük a magyar irodalom iránt elkötelezett Trattner Mátyás (1745–1828), Trattner János Tamás (1789–1825) és Eggenberger József (1768–1850) könyvkiadókat is, akik nem csupán megbízói voltak Karacsnak évtizedeken át, de a közjóért tenni akaró polgárok társaságának is értékes tagjai voltak, s akiknek boltjai fontos találkozóhelyeinek szerepét is betöltötték a társasági-irodalmi életben. Bizonyára és elsősorban hasonló okokból a Karacs-házaspár több jeles arisztokrata családdal, így idősebb báró Vay Miklóssal (1756–1824), gróf Teleki Lászlóval (1764–1821) és családjaikkal is szívélyes, jó viszonyt ápolt, akik Karacsot egy-egy művük kiadásában anyagilag is segítették.
A Karacs-házaspár baráti, ismeretségi körének tagjait, tartozzanak bár a társadalom különböző osztályaihoz, a hazai művelődés iránti elhivatottság és a közjóért történő lelkes tenni akarás kapcsolt egymáshoz és tartott össze, akik rendszeresen találkoztak. Így Karacs jó barátjának, Kultsárnak a Karacs-házzal szomszédos, Ősz utcai nagy kerttel bíró lakában zajló összejöveteleken, Fáy András András-napi estéin, Vitkovics Mihály városi házában, vagy éppen Karacsék egyemeletes házában és annak virágokkal és gyümölcsfákkal teli kertjében.
Ezeken az alkalmakon, késő estékbe nyúlóan, a társasági élet kellemes foglalatosságai mellett a magyar polgári élet sokféle, sokszor égetőnek érzett politikai, kulturális, nevelési, művészeti vagy éppen színházi kérdéseit vitatták meg.
Karacs felesége, Takáts Éva (1779–1845), aki szintén református családból származott, Karacsnak egész életében hű társa volt. Őket nem csupán a kölcsönös szeretet, a gyarapodó család örömei és gondjai, de a hazai művelődés sokféle ága iránti tenni akaró lelkesedés és áldozatra kész elszántság is összetartott. Éva asszony a pesti társasági életnek is megbecsült tagja volt, aki idővel folyóiratokban, majd önálló kötetekben is közfigyelmet magára vonó, elsősorban a művelődés és a nőnevelés kérdéseit taglaló írásokkal jelentkezett. Hat felnőtt gyermekük mind tehetséges, művelt felnőttekké váltak. Két lányuk, Mária és Róza férjhez ment, jó családanyák és szülők lettek. Ifjabb Karacs Ferencet (1810–1828), aki apja rajzkészségét örökölte, s akit a műszaki területek iránti érdeklődésében is követett, már igen fiatalon, húszas évei elején Pest város helyettes mérnökévé választották. Az írói képességgel megáldott Teréz (1808–1892) lányuk önálló szellemi arculattal bíró pályát formált ki magának, aki az 1820–30-as években ismert és sikeres íróként folyóiratokban megjelent írásaival, elbeszéléseivel alakította kora elsősorban nőtársadalmának ízlését és szemléletét.

06_kep_karacs_terez-arckep_fiatalkoru_rajzolatok_1835_44_szam.jpg

Karacs Teréz (1808–1892) író, pedagógus; Torsch Leó kőmetszete. In. Rajzolatok…, 1835, 44. szám – Törzsgyűjtemény

Az 1840-es évek második felétől a hazai nőnevelés anyagi áldozatokra is kész, vezető személyiségévé vált, aki Miskolc és Kolozsvár leányiskolai oktatásának létrehozásában meghatározó szerepet vállalat. Nem utolsó sorban neki köszönhetjük, hogy idős korában írt visszaemlékezési révén apja és családja életének oly sok értékes és fontos részletét ismerhetjük.
Karacs Ferenc hosszú, több mint 45 éves rézmetszői, térképkészítői pályája során a kor legtermékenyebb és egyik legjelentősebb hazai térképkészítőjévé vált. Jelenlegi ismereteink szerint Karacs pályája során legalább 111 térképmű 139 nyomólemezét készítette el, számos jelentős térképalkotás készítése kötődik nevéhez. Földrajzi és történelmi térképek, ország- és megyetérképek, egyházi közigazgatási térképek és tematikus térképek egész sorát alkotta meg. Pályája utolsó évtizedében, minden nehézség ellenére és anyagi áldozatokat is vállalva, az első magyar nyelvű, soklapos Európa-kéziatlaszt is elkészítette és jelentős részben saját költségén kiadta.
Karacs Ferencre azonban nem csupán mint a hazai térképkészítés nagy alakjára emlékezünk ezen a jeles évfordulón. Karacs rézmetsző tudását mesteri fokon űzte, amelyet a szakma más területein is kamatoztatott. Különösen betűmetszőként a korszak egyik, ha nem a legnagyobb alkotójaként ismerték és becsülték. Térképek készítése mellett, azzal párhuzamosan, életében több mint 75 különféle metszet 150-nél is több nyomólemezét készítette el. Írásminták táblái, akadémiai tagsági oklevelek, látképes céhlevelek, geometriai és csillagászati ábrák, növények és tárgyak metszetei, látképek és arcképek metszettáblái kerültek ki a végtelen szorgalmú alkotó kezei alól. S miként a kartográfiában az Európa-atlasz kiadása esetében, úgy a betűmetszés terén is élete utolsó évtizedében, már hatvanas éveiben járva jutott el pályája csúcsára, középkori oklevelek és nyelvemlékek művészi szintű hasonmásainak elkészítésével.
A Karacs-életmű mind a hazai térképtörténetet, mind a sokszorosító grafikai művészetet számos értékes és hasznos alkotással gazdagította. Karacs Ferencre mint a modern magyar kultúrtörténet fontos alakjára emlékezünk, akinek személyisége, pályája, életműve joggal érdemli meg a késői utókortól a tisztelgő elismerést és a hálás köszönetet.

Danku György, Térképtár

A Karacs Ferenc magyar térképmetszőről szóló emlékkiállítás-előzetesünk további részei: 2. rész: A térképkészítő I.; 3. rész: A térképkészítő II.; 4. rész: A rézmetsző I.

komment

A bejegyzés trackback címe:

https://nemzetikonyvtar.blog.hu/api/trackback/id/tr7415743534

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.