A Nemzetpolitikai Államtitkárság, az Országos Széchényi Könyvtár és a Magyar Nemzeti Levéltár szervezésében a Diaszpóra Tanács III. ülésének Zárónyilatkozatában megfogalmazott gondolatok jegyében indult el a Mikes Kelemen Program 2014. január 1-jén. A hetedik évében járó, nagyszabású program keretében hazai és határon túli közgyűjtemények, iskolai könyvtárak gyarapodhatnak könyvekkel, folyóiratszámokkal és számos más érdekességgel – sokat látott imakönyvektől kezdve egészen a bakelitlemezekig. A diaszpórából hazaérkező több százezer dokumentumot a nemzeti könyvtár munkatársai gondozzák, s juttatják el rendeltetési helyükre. Örömteli tapasztalat, hogy az OSZK gyűjteményei is kiegészülhettek a hazaérkező dobozokban rejlő kincsekből. Erről a messze a várakozásunkat meghaladó eredményről számolnak be munkatársaink új blogsorozatunkban.
A harmadik részben Ribáné Bászler Katalin, a Gyarapítási és Állomány-nyilvántartó Osztály munkatársa arról írt, hogyan segíti a Mikes-program a nyugati diaszpóra, a nemzeti könyvtár gyűjteményében hiányosan meglevő időszaki kiadványainak pótlását.
Az időszaki kiadványok gyarapítása különleges kihívás elé állítja a könyvtárak munkatársait. Ez hatványozottan igaz a nemzeti könyvtár esetében, amely minden hungarikakiadványt teljességre törekvően gyűjt az egész világról. Elképzelhető – és olvasóink talán túl gyakran is tapasztalják –, hogy egy ekkora periodikaállományt teljessé tenni szinte a lehetetlenséggel egyenlő. A Mikes-programmal kapcsolatban az egyik legnagyobb elvárásunk a diaszpórában megjelent folyóirataink állományi hiányainak pótlása volt. Elmondhatjuk, hogy a Program a periodikumok gyarapítása szempontjából rendkívül sikeres. Az Egyesült Államokból, Kanadából, Ausztráliából, és Dél-Amerikából érkezett anyagban eddig 114 olyan címet találtunk, amelyekből eddig egyetlen szám sem volt meg a nemzeti könyvtárban. Emellett csaknem tízezer olyan hírlap-, évkönyv és folyóiratszám is érkezett, amivel teljesebbé tudtuk tenni az OSZK már meglévő állományát.
A Délamerikai Magyar Hírlap évkönyvének három kötete, köztük az 1960-as, Trianon 40. évfordulójára emlékező évfolyam
Az újonnan beérkezett címek között sok érdekesség van: Szlovákiai vadászkalendárium vadászoknak, természetbarátoknak és irodalomkedvelőknek Nyitráról; Vitézi Híradó. A Vitézi Rend Egyesült Államokban működő Törzsszékének tájékoztatója a Virginia állambeli Alexandriából; a Magyar Iskola Újság. A Sydney-i Magyar Iskolák közös lapja; a venezuelai Regős Élet Évkönyve vagy a Fatimai Kálvária Hírei. De kaptunk HSZM Mozgalmi Jelentés című kiadványt is, amelyet a Hungaria Szabadságharcos Mozgalom adott ki Clevelandben. Az új indulások mellett közel tízezer lapszámot pótoltunk a meglevő címeinkhez is. A kiadók között megtalálhatók egyházak, magyar szervezetek és magánszemélyek egyaránt. Céljuk a magyar nyelv, a magyar hagyomány és kultúra megőrzése mellett az itthoni események figyelemmel kísérése volt.
A református egyház a hagyományőrzés egyik fontos pillére. Legfontosabb amerikai kiadványuk a Reformátusok Lapja, a későbbi Calvin Synod Herald, mely több mint 100 éve él. De kaptunk magyar nyelvű református lapokat a michigani Allen Parkból, az argentin fővárosból, Buenos Airesből, az ausztráliai Adelaide-ból, vagy az ohioi Fairport Harborból. Fairport Harbor érdekessége, hogy az Egyesült Államokban állítólag itt a legmagasabb a magyarok aránya, a lakosság 11,5 százaléka magyar származású. A református egyház sokfelé ad ki évkönyveket is. Torontóból megkaptuk A Torontói Első Magyar Református Egyház évi jelentését. Los Angelesből pedig Az Első Magyar Református Egyház évkönyvét. Perth Amboyból a Kálvin János Magyar Református Egyház évi jelentését, de kaptunk Floridából és Michigenből is ilyen jellegű kiadványokat. Jelentősek az eredetileg a református egyház által alapított idősotthonok kiadványai is. A pennsylvaniai Ligonierben működő Bethlen Otthon eredetileg árvaház volt, melyet egy bányarobbanás után árván maradt magyar gyerekek számára hoztak létre, ma már idősotthon. Kiadványa a Bethlen Naptár/Évkönyv 1938-tól található állományunkban.
Ausztráliából a katolikus Szent Erzsébet Otthon Értesítőjét kaptuk meg. Érdekes, amit egy gondozójuk ír az anyanyelv szerepéről és használatáról a diaszpóra időseinek életében:
„Bevándorlók, akik egy életen át többé vagy kevésbé magabiztosan, de boldogultak az angol nyelv használatán keresztül, magányosan és kiszolgáltatva találják magukat, ha a nyelvi készség tompulásával újra csak anyanyelvükre támaszkodhatnak. Ezért sok európai nemzet diaszpórája, elsők között a magyar, anyanyelven, az óhazai kulturális hagyományok és szükségletek figyelembevételével működő idősgondozó intézményeket alapított a tengerentúlon.”
Cselik Noémi: Idős magyarok a világ végén – A Szent Erzsébet Otthonról. In. A Kőrösi Csoma Sándor program honlapja
A fiatalok magyar kötődésének kialakításában óriási szerepet vállal a cserkészet. A Magyar Cserkészszövetség, miután itthon 1948-ban betiltották, az emigrációban folytatta munkáját. Fő központjaik az Egyesült Államokban Fillmore és Garfield. A Magyar Cserkészszövetség évi jelentését már Garfieldben adták ki 1953-ban, akárcsak a Szövetség Központi értesítőjét és évkönyvét is. Több helyi cserkészcsapat lapjának is megkaptuk néhány számát. Torontóból a Lehel Kürtjét és a Lármafát, Garfieldből az Új Szárnyakat, Londonból a Kossuth Lajos Cserkészcsapat lapját, Clevelandből a Jó Munkát, Buenos Airesből a Kinizsi Pál csapatét, a Tábortűzt. És nagy dzsemborik beszámolóit is, Ausztráliából az 1979-es 4. Ausztráliai Magyar Jamboreeről, vagy a fillmore-i 2010-es Jubileumi Nagytáborból a Hárshegyi leveleket.
Nagy jelentőségűek a magyar szervezetek által lebonyolított magyar találkozók is. Clevelandben évente rendeznek magyar találkozót/kongresszust, melynek célja a magyar közösség kialakítása, a magyar kultúra és hagyományok őrzése, a régi és újabban érkező magyarok összefogása. Szép kiállítású évkönyveit is megkaptuk, a Magyar Társaság által szervezett Magyar Találkozó Krónikája 1961-től jelenik meg. Az ausztráliai magyarok is rendeznek magyar találkozókat 1969-től kezdve háromévente Melbourne-ben. Az Ausztráliai Magyar Találkozó Emlékkönyve 2007-ig érkezett be hozzánk.
A kiragadott példákon kívül nagyon sok igen jelentős laphoz érkezett hiánypótlás egyházi kiadványoktól az irodalmiakon át a politikaiakig. Klagenfurtból a Magyar Papi Egység, amely később a Szolgálat címet vette fel, A Hét Tükre Izraelből, a Pásztortűz Kölnből, a Tárogató Vancouverből, az Új Látóhatár Münchenből, a Szivárvány Chicagóból, a Katolikus Szemle Rómából. A nemzeti radikális lapok közül beérkezett hozzánk és teljesebbé tette gyűjteményünket az Út és Cél, amely a Hungarista Mozgalom lapja, az Új Hídfő, a Hadak Útján, a Hídverők és a Szittyakürt. De pótolni tudtuk a magyarságkutatással foglalkozó Buenos Aires-i Ősi Gyökér számait is.
Az emigrációs sajtó egyik alappillérét a hírlapok (amelyek leggyakrabban heti vagy kétheti lapok az emigrációban) alkotják, amelyek közül rengeteg számot tudtunk pótolni az Amerikai Magyarságból, a pittsburghi Magyarságból, az ohioi Lorain és Vidékéből, a Californiai Magyarságból, az Amerikai Magyar Népszavából, a Chicago és Környékéből, a Los Angeles-i Amerikai Magyar Hírlapból, a torontói Kanadai Magyarságból, az ausztráliai Magyar Életből, a Perthi Magyar Hírekből.
A Mikes program külön érdekessége, hogy nagyon sok itthoni kiadvány is visszakerült – bizonyítva, hogy a külhoni magyarok milyen szorosan nyomon követték az itthoni történéseket azáltal, hogy magyar folyóiratokat is előfizettek.
Ribáné Bászler Katalin (Gyarapítási és Állomány-nyilvántartó Osztály)
A Mikes Kelemen Program margójára című sorozatunk további részei: 1. rész; 2. rész; 4. rész; 5. rész; 6. rész; 7. rész; 8. rész; 9. rész; 10. rész; 11/1. rész; 11/2. rész; 12. rész
