„A hazát páratlan hősiességgel védő derék katonáimnak óhajtok ezzel alkalmat nyújtani ahhoz, hogy a hadviselés fáradalmai közepette egy kis szórakozást találjanak.”

E történet négy főszereplője közül először hárommal találkozhatunk egyetlen levélpapíron. Ez az érdekes levél mindeddig lappangott egy félig már elfeledett hagyaték most előkerülő igen vegyes tartalmú és értékű anyagában. A hagyaték egy poros, piszkos dossziéjából mégis igazi kincsek kerültek elő. Ennek a felfedezésnek ezúttal egyetlen darabját járjuk körül.
A Leszkay-hagyaték, mely nevét a hagyatkozó ifjabb Leszkay Andrásról (1907–1988) nyerte, évtizedekkel ezelőtt került a Könyvtárba. Csak az előrendezése is éveket, ha nem évtizedeket vett igénybe, s a Könyvtár csaknem mindegyik Tárának jutott a bőséges anyagból. A két Leszkay közül az ifjabbat talán még valamivel többen ismerik, leginkább a Moha bácsi, a törpe című rádiójáték szerzőjeként, amely Kömíves Sándor 1967-es előadásában vált felejthetetlenné. A jórészt a Leszkay-hagyatékban lévő eredeti kéziratok alapján azóta több kiadást is megért Moha bácsi meséi tanulságos, kedves, gyerekeknek szóló mesegyűjtemény.
Ifjabb Leszkay András édesapja, id. Leszkay András (1863–1928) korának ismert színházi embere, színigazgató, később gazdasági vezető volt, több máig számontartott színész és színésznő felfedezője, pártfogója. Vagyonának java részét a színházra költötte, saját, önös érdekét tekintve nem túl nagy ügyességgel, de hatalmas ráfizetéssel. Mondhatnánk, a korra amúgy jellemzően, igazi művelt nemesi származású értelmiségi volt, abszolút humánus, valódi romantikus lélek.
Ennek a kiváló magyarnak, akire ma is büszke lehet a színházi világ, most felfedezett „levelesládájából” került elő az itt vizsgált dokumentum is, mely egy születőfélben levő, belülről, a hadsereg kebelében szerveződő frontszínház keletkezését meséli el.

A Magyar Színház akkori igazgatójának, a Leszkay Andráshoz származás és lelkület tekintetében sokban hasonlító Beöthy Lászlónak (1873–1931), ennek a kedves „örökifjú”-nak – a neves irodalomtudós Beöthy Zsolt és a kor híres színésznője, a színészképzés egyik legnagyobb alakja, Rákosi Szidi fiának – íródott egyik levélről van szó. A tehetséges Beöthy mindössze 27 évesen lesz a Nemzeti Színház vezetője, amelynek két évig tartó igazgatása után 1903-ban megalapította a Király Színházat. 1904-ben itt mutatták be Kacsóh Pongrác János vitézét. A Rákosi Szidi által 1897-ben alapított Magyar Színházat pedig 1907-ben átvette, helyesebben mondva visszavette Leszkaytól.

A Beöthy levelesládájából előkerült levél írója nem más, mint a híres tábornok, az olasz front hősiesen helytálló 20-as honvéd gyalogezred parancsnoka, Lukachich Géza (1865–1943) vezérőrnagy.

De vajon miért keres fel levelével egy tábornok a frontról, az I. világháború kellős közepén egy színigazgatót, s aztán ez a levél hogyan jut el Leszkay Andráshoz? Mert nem másról, mint egy önszerveződő frontszínház létrehozásáról van szó, akinek pedig ebben segédkeznie kell, az Leszkay András, a Magyar Színház akkori gazdasági vezetője

Id. Leszkay András. In. Magyar színművészeti lexikon. A magyar színjátszás és drámairodalom enciklopédiája. 3. kötet, szerk.: Schöpfin Aladár, Budapest, Színészegyesület, 1931., 112. oldal utáni képmelléklet, 2. oldal – Magyar Elektronikus Könyvtár

S ekkor lép a színre a harmadik főszereplő, a színész, színházszervező Iványi Dezső (1876–1932), a Magyar Színház korábbi tagja. A pályáját is e színházban kezdte, 1897-től 1907-ig volt tagja a társulatnak. Ezért is fogadhatták bizalommal, mikor a már a levelekben megbeszéltek alapján felkereste Leszkayt. Az általunk vizsgált időszakban Iványi a Sziklai Kornél vezette Kis Színháznál és a Népszínháznál volt szerződésben, 1919-ben pedig az Andrássy út és a Csengeri utca sarkán a Gózon Gyula igazgatása alatt megnyíló Muskátli-kabaré tagja volt. Hosszabb ideig a Royal Orfeum főrendezőjeként dolgozott. 1918 nyarán pedig az ő vezetésével a Magyar Frontszínház nevű társulat járt az olasz fronton is. A Komjáthy János majd Pázmán Ferenc vezette hivatalos és hivatásos frontszínház, az Első Magyar Tábori Színház 1917 áprilisában alakult meg.

Iványi Dezső. In. Magyar színművészeti lexikon. A magyar színjátszás és drámairodalom enciklopédiája. 2. kötet, szerk.: Schöpfin Aladár, Budapest, Színészegyesület, 1930., a 368. oldal után következő képmelléklet, 2. o. – Magyar Elektronikus Könyvtár

Az itt közölt forrásdokumentumon, egyetlen levélpapíron e három személy – Lukachich Géza, Beöthy László és Iványi Dezső – mindegyikének olvasható a kézjegye. A dokumentum segítségével kibontakozik egy színháztörténeti szempontból is érdekes történet. Lukachich Géza 1917. július 3-án kelt Beöthy Lászlónak címzett gépiratos levelében egy katonái közreműködésével létesítendő állandó és jótékony céllal működő tervezett frontszínházhoz kér színházi kellékeket:

Lukachich Géza levelén olvasható Iványi Dezső ceruzával írt átvételi elismervénye, 1917. július 7-i keltezéssel.

Lukachich Géza, a magyar királyi 20. honvéd gyalogos hadosztály parancsnoka Beöthy Lászlónak, a Király és Magyar színházak igazgatójának írt levele. Táboriposta 417., 1917. június 3. Gépirat, autográf aláírás; Iványi Dezső átvételi elismervénye. 1917. július 7. Kézirat, autográf aláírás

Beöthy László az 1917. július 3-i levél hátoldalára – július 3. és július 7-e között – írt utasítása Leszkay Andrásnak szól.

Beöthy László Leszkay Andrásnak, a Lukachich Géza által írt levél hátlapján. Budapest, 1917. július 3. július 7-e között. Kézirat, autográf

Folytatjuk...

Kis Domokos Dániel (Színháztörténeti és Zeneműtár)

Irodalomjegyzék:

• Magyar színművészeti lexikon. A magyar színjátszás és drámairodalom enciklopédiája, 1–3. kötet, szerk.: Schöpfin Aladár, Budapest, Színészegyesület, 1929–1931.
• Iványi Dezső életrajza. In. Enyedi Sándor: Rivalda nélkül. A határon túli magyar színjátszás kislexikona, Budapest, Teleki László Alapítvány, 1999, 171.
• Gajdó Tamás: Front- és hadifogolyszínházak. In. Magyar színháztörténet. 1873–1920. Szerk.: Gajdó Tamás, Budapest, Magyar Könyvklub – Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet, 2001, 781–789.
• Csiszár Mirella – Sipőcz Mariann: Színészkatonák, fogolyprimadonnák. Front- és hadifogolyszínházak az első világháborúban. In. Színészek, fogolyprimadonnák. Frontszínházak, hadifogolyszínházak az első világháborúban, Budapest, Országos Színművészeti Múzeum és Intézet, 2014, 7–23.