Egyetemes érvényű modern – új szellemű magyar

2021. március 25. 07:30 - nemzetikonyvtar

Száznegyven éve született Bartók Béla

A magyar zenetörténet klasszikusának helyét az egyetemes zenetörténet-írás mára a 20. század legnagyobb komponistái között jelölte ki. A múlt század első felének új zenéjét meghatározó Arnold Schoenberg és Igor Stravinsky mellett harmadikként Bartók Béla nevét emlegetik. Alkotóművészi tevékenységének hármassága (zeneszerző, zongoraművész, népzenekutató) egyazon feladatvállalás gyökeréből táplálkozott: abból a törekvésből, hogy a nyugati műzene eszközeinek felhasználásával, nemzeti alapon, közvetlenül a parasztzenétől, a „hasonlíthatatlan szépségű és tökéletességű (…) földből kisarjadzott erőtől” ihletve teremtsen új szellemű, egyetemes érvényű modern művészetet.

Bartók Béla 1926-ban. Fénykép – Színháztörténeti és Zeneműtár. Jelzet: Bartók Béla 1/8

A népzenegyűjtés az előadóművészi és zeneszerző pálya indulásával közel egy időben (1905-1906 táján) került Bartók érdeklődésének középpontjába. Évenkénti gyűjtőútjai során bejárta a történelmi Magyarországot, s az itt élő különböző nemzetiségektől közel tízezer dallamot jegyzett le. Az I. világháború utáni geopolitikai helyzet miatt azonban a helyszíni gyűjtést nem tudta folytatni, így népzenekutatói tevékenységében a hangsúly az elemző-rendező munkára helyeződött: következtetéseit nagy tanulmányokban foglalta össze, s az általa összegyűjtött páratlan dallamkincset terjedelmes kötetekben rendszerezte.
Bartók első nagy, a magyar népzenére vonatkozó kutatásait összegző, tudománytörténeti jelentőségű munkájának kéziratát a nemzeti könyvtár Zeneműtára őrzi. A mintegy százoldalnyi szöveget, és 320 dallampéldát tartalmazó kézirategyüttest a Zongoraszonáta (1926) autográfjával egyetemben 1928 májusában ajándékozta a Zenei Osztálynak. A gyűjteményt vezető Isoz Kálmán – akinek egyik fő célkitűzése volt, hogy „hazai szerzőink eredeti, saját kezűleg írt műveinek minél tekintélyesebb sorozatát” a könyvtárban összegyűjtse – érthető örömmel fogadta a kéziratokat, s „jelentős nagy becsüket, különös tekintettel a szerző Magyar népdal című korszakalkotó munkájára” az intézmény igazgatósága felé több alkalommal is jelezte.

Bartók az 1920-as évtől kezdődően dolgozott ezen a kötetén, és habár úgy tervezte, hogy a rákövetkező év nyarának elején már nyomdába is adhatja, a kézirat lezárására csak 1921 októberében, éppen egy évszázada kerülhetett sor. A késlekedés miértjét felesége, Ziegler Márta így összegezte az év október 19-én kelt levelében:

„…[Kodály] Zoltán még rendbe akarta hozni a gyűjtésének egy részét, hogy Béla ezt is belevonhassa az összehasonlításba. Most szeptemberre lett kész Zoltán ezzel a rendezéssel, aztán B. még belerendezte a saját gyűjtésébe ezt úgy, hogy egy pár statisztikai adatot kellett még emiatt megváltoztatni a cikkében. De magán a művön nem dolgozott Zoltán, csak egy évek óta hátralékban lévő munkát végzett el (már amennyiben Zoltánnál ’elvégzésről’ egyáltalán szó lehet! Hisz neki mindig új skrupulusai támadnak, mindig újabb szempontok jutnak eszébe, s ezért húzódik mindig minden munkája annyira el.) No de végre nyomdában van a mű…”

Bartók Béláné Ziegler Márta levele özv. Bartók Bélánénak Pozsonyba, 1921. október 19. 416. számú levél. In. Bartók Béla családi levelei, szerk. ifj. Bartók Béla, Budapest, Zeneműkiadó, 1981, 325. – Törzsgyűjtemény

A Rózsavölgyi és Társa kiadó gondozásában megjelent Magyar népdal, Szabolcsi Bence véleménye szerint egyedülálló fontosságú dokumentum 1924-ben látott napvilágot. Egy példánya néhány év múltán ugyancsak a Zenei Gyűjteménybe került, s napjainkban a Magyar Elektronikus Könyvtárban digitális formában is hozzáférhető.
A zeneszerzői életművében a népzenei vonásokat magukban olvasztó, „egyetemes érvényű modern” művek mellett jelentős helyet foglalnak el a népdalfeldolgozások, amelyek – a bartóki alkotóműhely kutatóinak megállapítása szerint – kompozícióinak közel egyharmadát teszik ki. Ennek az alkotói találkozásnak az első, nagyközönségnek szánt, megnyilatkozása a Kodály Zoltánnal közösen összeállított Magyar népdalok énekhangra zongorakísérettel címmel 1906-ban megjelent füzet volt.

A húsz népdalfeldolgozást tartalmazó kiadványról (az első tíz dal Bartók, a második tíz Kodály munkája) a korabeli recenzens így írt:

„...magyar népdalainknak olyan gyűjteménye, ahol a nyelv és a zene frazeológiája, ritmusa mindig fedi egymást, ahol a népdal, a falu, a puszták melódiái nem úgy kapnak városi köntöst (zongoraátiratot), hogy eredeti szépségük lekopik, harmatuk odavész, mint a vadon nőtt virágé, amit vasárnap reggel behúznak a vámon öreg nénik, s mi, snájdig ifiurak, hölgyekre való tekintettel, gomblyukba tűzünk, s aztán az aszfalton széttaposunk.”

(d –): Népdalok. In: Új Idők, XIII. év. 6. sz. (1907. február 3), 143. – Törzsgyűjtemény

E feldolgozások néhány újraírt formája Öt magyar népdal énekhangra és zongorára címmel 1928-ban ismét megjelent. Közülük kettő, a „Nem messze van ide kis Margita”, valamint a „Végigmentem a tárkányi utcán”, Medgyaszay Vilma előadásában a szerző zongorakíséretével hallgatható meg a Hangtárban.
A zeneszerző számtalan hasonló jellegű hangszeres és vokális alkotása közül leginkább talán pedagógiai műveinek népzenei ihletésű darabjai ismertek szélesebb körben. Közülük is egyik legnépszerűbb a kezdő zongorázók számára készült összeállítás, a Gyermekeknek sorozat, amely mind a mai napig fontos állomás a zenét tanulók számára. A sorozat első két füzetének kis darabjai magyar játékdalok és népdalok feldolgozásán alapulnak.

Ezek között sok olyan, a mai napig közszájon forgó dallam van, amely a fentebb bemutatott kötetünk, a „Magyar népdal” hangjegyes példatárában is helyet kapott. Ilyenek például a „Megöltek egy legényt”, az „Icike, picike”, a „Nagyváradi kikötőbe”, a „Házasodik a tücsök” és a „Csillagok, csillagok” szövegkezdetű melódiák.

A „Csillagok csillagok…” kezdetű dallam szerzői lejegyzése „A magyar népdal” kottapéldái között

Utóbbi könnyen megjegyezhető dallama, esti hangulatot közvetítő, melankolikus mondanivalója különleges népszerűségre tett szert a tágabb közönség körében: Bartók kis darabja cimbalmon megszólaltatva az esti mesét rádión hallgató gyermekek generációját ringatta álomba, s e töretlen népszerűségről tanúskodik a dal számtalan, különféle stílusban született feldolgozása is.

Csillagok, csillagok…, cimbalomváltozat – Színháztörténeti és Zeneműtár. Jelzet: HKSt 12047_1a06

A népdal eredeti, 1909-ben megjelent feldolgozása. (Gyermekeknek, II. füzet. XXXIII szám)

Az alábbi összeállításban Bartók Béla feldolgozása többféle előadásban is hallható: elsőként maga a szerző, majd felesége, Pásztory Ditta zongorajátékában, végül pedig Szigeti József hegedűátiratában, Bartók zongorakíséretével.