Különleges online múzeumi és könyvtári élménnyel gazdagodhattak azok, akik részt vettek a Dante 1481: the Comedia, illustrated by Botticelli (Dante 1481: a Színjáték Botticelli illusztrációival) című webináriumon. Az 1481-es firenzei kiadás nyolc könyvtári gyűjteményben őrzött példányát csodálhatták meg az érdeklődők, akik az illusztrációk bemutatását hallgatva egyaránt megismerhették az adott kötetek történetét, egykori tulajdonosait és egyedi sajátosságait. A karantén során már jól kiforrott online technikai megoldásoknak köszönhetően ezek a kötetek most egy helyre kerültek, amelyeknek bemutatására egy időben, ugyanabban a fizikai térben valószínűleg nem került volna sor. Az online program a Zoom platformon keresztül valósult meg 2021. május 4-én. Az Országos Széchényi Könyvtár mint az Európai Kutatókönyvtárak Konzorciumának (CERL) tagja kapott meghívást erre a kivételes könyvtörténeti és könyvtártudományi eseményre.
Az előadás a londoni Olasz Kultúrintézet (Italian Institute of Culture London) Dante 1321–2021: A Man for All Season című szemináriumsorozata és az University College London (UCL) különgyűjteménye által is támogatott a Biblographical Society of America (Amerikai Bibliográfiai Társaság) tavaszi webinárium-sorozata részeként valósult meg. Az esemény szervezői és koordinátorai Dr. Tabitha Tuckett könyvtáros (régi könyvek és különgyűjtemények, UCL), Cristina Dondi professzor (kora európai könyvek, University of Oxford, a CERL titkára) és Dr. Alexandra Franklin koordinátor (könyvkutatási központ, Bodleian Libraries) voltak.

Raffaello: Dante. Disputa, freskórészlet, 1510–1511. Vatikán. Palazzo Pontificio, Stanza della Segnatura A kép forrása: Wikimedia Commons

Dante Isteni színjáték című művének 1481-es kiadását Nicolaus Laurentii nyomtatta Firenzében. Ez a kiadás az új európai nyomdatechnika első évtizedeiben készült, és ez volt az első, amely Dante szülővárosában jelent meg. A Sandro Botticelli tervei alapján Baccio Baldininek tulajdonított metszetekkel ez az ambiciózus kiadvány lehetett a költemény első teljesen illusztrált kiadása. A fennmaradt példányok közül azonban csak az első 19 énekhez készültek nyomtatott illusztrációk. A többi oldalon üresen hagyott helyek jelzik, hogy a tervek szerint hova szántak még illusztrációkat. A 166 fennmaradt példány jelentős részében jóval kevesebb illusztráció található, melyek közül némelyik rossz helyre került, esetleg fejjel lefelé nyomtatták, vagy később keletkezett képeket illesztettek az üres helyekre.

Régi nyomtatványok bemutatása az online térben

2021 a kiadás megjelenésének 540. és Dante halálának 700. évfordulója. Ennek apropóján mutattak be Olaszországban, az Egyesült Államokban és az Egyesült Királyságban őrzött példányokat az eseményen. A program elején a mű kéziratos és nyomtatott példányairól hallhattunk néhány gondolatot, amit a nyolc résztvevő könyvtár és gyűjtemény bejelentkezése követett.
A nyitó gondolatokat a mű szerzőjéről John Took, a UCL Dante-kutatásának professzora mondta el. Fontosnak tartotta kiemelni, hogy a szerző műveinek régi kéziratai és nyomtatott változatai azért igazán jelentősek, mert Dante saját kéziratai nem maradtak fenn. A legkiforrottabb műve, az Isteni színjáték a túlvilág három birodalmán vezeti át az olvasót, amit ma is a pokol, a purgatórium és a paradicsom legmeghatározóbb elemzéseként emleget az irodalomtudomány.
Alessandro Scafi, a Warburg Institute kutatója és oktatója Dante-értelmezésében kiemelte, hogy az emlékezés olvasás és az emlékezet egy könyv, amelyben a legfontosabb pillanatok örökre lenyomatot képeznek. Ezzel arra utalt, hogy nemcsak a mű fennmaradása fontos, hanem a fizikai formátuma, maga a könyv is nagy jelentőséggel bír, és a műhöz hasonlóan tanulmányozandó, felfedezendő művészi alkotásnak bizonyul.
Tabitha Tuckett, ennek a különleges kiállításnak a megálmodója az 1481-es firenzei kiadás kiemelkedő szerepére és jelentőségére hívta fel a figyelmet. Elmondta, hogy ez a kiadás az elmúlt évszázadok során sokrétű presztízsre tett szert, 540 év alatt mindvégig érdekes maradt a tudomány számára. Dante 1321-ben bekövetkezett halála után a mű több mint 800 kéziratban maradt fenn. 1472-ben jelent meg először nyomtatásban, 1477-es megjelenése pedig már az ötödik kiadás volt, amely egy az 1300-as években írt értelmezést is tartalmazott. Az 1481-es kiadás viszont az összes előzőt felülmúlta: Lorenzo de’ Medici, a művészetek és tudományok bőkezű pártfogója kivételes tehetségeket gyűjtött maga köré, így született meg az első firenzei, Dante szülővárosában nyomtatott kiadás, a humanista Cristoforo Landino magyarázatával és átfogó értelmezésével, és Baccio Baldini metszetes illusztrációival, amihez Sandro Botticelli művei szolgáltak alapul. Lorenzo számára ennek a könyvnek a megjelenése politikai hatalmának megerősítése érdekében propagandaként is szolgált, kulturális és hazafias gesztusnak számított, a nemzeti identitás (olasz és legfőképen a firenzeiség) kifejezés is célja volt. Mindezek mellett a könyv kudarc is volt, mert bár Landino magyarázata nagyon népszerű lett, és az is maradt sokáig, a könyvet sosem fejezték be, csak néhány illusztráció készült el nyomtatásban, mégis ennek a sikernek és kudarcnak az egyvelege teszi értékessé és érdekessé kutatási szempontból (kik birtokolták, kik gyűjtötték, kikhez jutott el az idők során).
Cristina Dondi arról számolt be, hogy a CERL új Dante-projektjének keretein belül világszerte 129 könyvtár segítségével próbálják meg feltárni, hogy a fennmaradt 1481-es kiadás 166 példányát kik és hogyan használták a 15. és 16. századokban, és később mely gyűjteményekbe kerültek. Ennek az átfogó könyvtörténeti kutatásnak az eredményeit várhatóan nyár végén az oxfordi Lincoln College Printing Revolution 1450–1500 című honlapján összesítik, ahova az illusztrációkat és az egyes példányok provenienciájáról szóló adatokat töltik fel, videókkal és térképekkel kiegészítve a kiadás történetét. Általánosságban az tudható erről a kiadásról, hogy eleinte Firenzében, Toszkánában és környékén terjedt el, híres és kevésbé ismert emberek tulajdonába került, sőt bizonyítottan nő is szerepelt a tulajdonosai között, néhány példánynak pedig fennmaradt korai firenzei kötése is. A lap szélén található megjegyzésekből azt is megtudhatjuk, hogy hogyan olvasták és értelmezték a művet régebbi korokban, milyen hibákat találtak a szövegben azok, akik más kiadással vetették össze azt. Tehát ezekből a több mint 500 éves történetekből következtetéseket vonhatunk le azzal kapcsolatban, hogy milyen volt a mű fogadtatása különböző korokban.
Gervase Rosser, a University of Oxford művészettörténet professzora elmondta, hogy ez a kiadvány egy számottevő vállalkozás volt a nyomtatás kezdeti szakaszában, talán túl nagy is a rendelkezésre álló eszközökhöz és forrásokhoz képest. Landino szövegmagyarázatát a szentírás magyarázatainak formájához hasonlította. A vers szövegét és a hozzá fűzött értelemzést különböző méretű betűkkel szedték, és az illusztrációk nyomtatására az írott szöveg nyomtatása után került volna sor. Az illusztrációkról a szakirodalom úgy tartja, hogy kevésbé erős képzelőerővel rendelkező Baldini készítette a metszeteket, de a stílust illetően teljes mértékben Botticelli rajzaira hagyatkozott és semmilyen apró részlet nem tulajdonítható az ő kreativitásának. Az illusztrációnak szánt rajzok zömének elkészítése a szöveg nyomtatása után valósult meg, a nyomtatásáig csak az első három kép készült el. A szöveg megszerkesztésének hiánya azt mutatja, hogy a könyv megjelenése talán egy bizonyos eseményhez volt kötve, ezzel is igazolva a fent említett elképzelést, miszerint a megjelentetés hátterében politikai szándék is állt.
A rövid előadásokat követően a nyolc résztvevő könyvtár az alábbi sorrendben csatlakozott az eseményhez és mutatták be az általuk őrzött példányokat. A már digitalizált példányokból képeket is válogattunk az alábbi beszámolókhoz. 

Biblioteca Nazionale Centrale di Firenze, Olaszország

A firenzei nemzeti könyvtár azt a piros bársonykötésű fém medallionos példányt (Banco Rari 341) őrzi ebből a kiadványból, amit maga Landino mutatott be a firenzei állami intézménynek, a Signoriának. Ez a példány tehát kiemelkedő politikai és történelmi jelentéssel bír. A pergamenre nyomtatott könyv metszeteket nem tartalmaz. Ennek az egyetlen teljes példánynak és kötetnek a lapjait színes díszítésekkel és iniciálékkal látták el. A firenzei nemzeti könyvtár további négy példánya szintén érdekes részleteket rejt. A 15. század végi és 16. század eleji firenzei tulajdonosok jeleit viselik. A fent említettben 19 metszet van és Francisci felirat található benne, amely arra utal, hogy a 18. században a főherceg ajándékozta a közkönyvtárnak, a széljegyzetekben pedig korrektori javítások olvashatóak, amiket egy híres firenzei család tagja írhatott bele. A másik példány (Banco Rari 12) érdekessége, hogy a nyomtatott metszetek mellett ugyanazokat a rajzokat be is ragasztották, tehát ezek duplán szerepelnek a könyvben.

University College London, Egyesült Királyság

A londoni University College könyvtárának bemutatott példánya jól mutatja, hogyan néz ki a legtöbb fennmaradt példány. Az egykoron Herbert Thompson tulajdonában álló könyv kötése 19. századi, nincs úgymond modernnek számító címlapja, a címe pedig nem Comedia és nem is Divina Comedia, hanem Commento „kommentár” a műhöz, és igencsak politikai témájú az előszava. Magát a művet firenzei műként próbálja feltüntetni, arra utalva, hogy a firenzeiek mennyire műveltek a művészetek és az irodalom terén. Színes díszítésnek nyoma sincs, a díszítésre váró iniciálé számára üres helyet hagytak a lapon, az oda tartozó betű pedig nyomtatott kisbetűvel szerepel, hogy a könyv díszítőjének egyértelműen jelezze az oda szánt betűt. Széljegyzeteket sem találunk benne, ami nem meglepő, hiszen bevett szokás volt, hogy az új tulajdonosok kimosták, kitisztították a példányaikat, hogy egy „ideális”, az előző tulajdonosok nyomaitól mentes könyvet tudhassanak magukénak. A szövegelemzés vagy kommentár sokkal hosszabb, mint maga a mű, a vers néhány sorát többoldalnyi, kisebb méretű betűvel szedett magyarázat követ. Az első illusztráció körvonala mellett a papíron látható bemélyedést a metszet nyomólemeze okozta. Ugyancsak az első illusztráció lapjának az alsó része hosszabb, mint a többi lap, ebből láthatóan le is vágtak. Ennek a sok példánynál előforduló jelenségnek az oka pedig az, hogy a könyvet az angol „royal” méretű papírra nyomtatták, aminek a nagyságából az újrakötés során levágtak. Az első képtől eltérően sok helyen csak a képnek kihagyott üres helyet láthatjuk a befejezetlen könyvben, ahova az oda szánt képek már nem kerültek be.

Trinity College, Cambridge, Egyesült Királyság

Ebből a több száz Dante-kiadványt őrző könyvtárból két példányt láthattunk. Az első példány érdekessége az olasz tulajdonosok nevét felsoroló hosszú lista, valamint a személynevekre utaló margináliák. További különlegessége, hogy az egyik hiányzó lapját pótolták, melyen a mű és a kommentár betűi egyforma méretűek, de a lapszélek helye megváltozott. Eddig négy másik példányban találták meg ugyanezt a nem szokványos pótlási formát. Sok helyen találhatók benne idegen lapok (Siena 16. századi történelméről szóló írások), melyek feltehetőleg egy régebbi kötésből származnak, a metszetek számára üresen hagyott helyeket pedig versekkel töltötték ki. A második példány William Grylls gyűjteményéből származik, aki a példányt nem sokkal halála előtt vásárolta. A 19. századi viktoriánus kötésű könyv 1863 óta tartozik a könyvtár gyűjteményéhez. Két rézmetszetet tartalmaz, és minden énekhez tartozik egy színes kép (összesen 21), amelyeket egy 1400 körüli, pergamen helyett papírra írt Dante-kéziratból vágtak ki. (A kivágott képek hátoldalán látható a kézírás.) Ez egy könyv „újrahasznosításának” igazán érdekes példája.

Bodleian Libraries, Oxford, Egyesült Királyság

Ennek a példánynak a borítóján a tulajdonos, Marco Foscarininek, Velence 117. dózséjának aranyozott címere található. A kötésmargón látható horzsolások egykori fatáblás kötésre, a levágott és pótolt papírcsíkok pedig előző tulajdonosra utalnak. Mivel csak egyetlen jegyzet helye van benne, ez arra utalhat, hogy az adott lap az eredetiből elveszett és egy másik példányból pótolták, majd a jegyzetet kitörölték. Az egyik kép fejjel lefele és ferdén szerepel benne. Hogy ez miként történhetett, azt egy szemléltető kisfilm segítségével mutatták be.

Biblioteca Vallicelliana di Roma, Olaszország

A római Biblioteca Vallicelliana töredékes példányából arra derült fény, hogy a korabeli olvasók hogyan látták el jegyzetekkel a szöveget. A könyv elejéről öt lap, a D füzetből pedig kettő hiányzik, továbbá a bevezető részben a lapok hibás sorrendjére is találunk példát. A lapszéleken 300 igényesen kivitelezett művészi dekorációt helyeztek el, valamint a kutatások szerint két különböző kéztől, a 15. század utolsó évtizedéből vagy a 16. századból származó jegyzeteket is találunk benne. Továbbá az is valószínűsíthető, hogy a könyv Francesco da Sangallo valamely családtagjának tulajdonában állt.

The British Library, Egyesült Királyság

A bemutatott öt könyv mindegyike gyönyörű gyűjtői példány, melyeket gazdag könyvgyűjtők vásároltak meg kifejezetten a szép kivitelezésük miatt. Van köztük három metszetet tartalmazó példány, egy másik példányban pedig a metszetek mellett helyet kapott Raffaello Dante-portréja is. Az öt közül az egyik tartalmazza az összes metszetet, egy másikat pedig „a király példányának” neveznek, mert 1761 és 1830 között III. György brit király könyvtárát gazdagította, de olyan példány is akad, amelyben néhány lap rossz sorrendben szerepel.

The Morgan Library & Museum, New York, Egyesült Államok

A viszonylag egyszerű sötétkék kecskebőr kötésű példányt Thomas David Gibson-Carmichaeltől vásárolta a könyvtár, melyet ő 1894-ben vásárolt egy nápolyi könyvgyűjtőtől, akit pedig az előző tulajdonosok hosszú listája előzött meg. Az Inferno első lapján látható, az Alpok régiójára (Ausztria és Dél-Németország) jellemző díszítés alapján tudjuk, hogy ennek a példánynak Firenzétől északra vezetett az útja, ám azt is megállapították, hogy a körülbelül négyféle papírból álló könyvhöz ez a lap eredetileg nem tartozott hozzá. Ez a példány mind a 19 metszetet tartalmazza, bár valószínűleg nem az eredeti formájukban. A metszetek közül 17 nem lenyomat, ezeket utólagosan ragasztották be a könyvbe. Egy szú átrágta magát a könyv lapjain, kivéve egyet, ahol nem látható az általa létrehozott lyuk, amely azt bizonyítja, hogy azt a lapot később ragasztották be, a szú által okozott kár létrejötte után. Tehát ezek a képek – jelenlegi helyüket megelőzően – valószínűleg egy másik könyv illusztrációi voltak. Az egyik kép például csak az egyik szélével van beleragasztva, ennek a papírja nagyon vékony, sokkal vékonyabb annál, mint amire a szöveget nyomtatták. Ez tehát nem egy egységes 15. vagy 16. századból ránk maradt példány, hanem több példány egyes részeinek összeillesztésének következtében a 18. vagy a 19. században nyerte el mostani formáját.

John Rylands Library, University of Manchester, Egyesült Királyság

Ez a könyvtár gazdag Dante-gyűjteménnyel rendelkezik, amely jelenleg az egyik legteljesebb az egész világon. Az 1481-es példányuk a 19. századi gyűjtés csúcspontja és a tökéletes példány megtalálásáért tett erőfeszítéseket példázza. George Spencer, a világ talán legkifinomultabb magánkönyvtárának tulajdonosa tett szert erre a könyvre. Élete során négy példánya is volt ebből a kiadványból, a jelenlegi a negyedik kedvéért három példányon túladott, annak érdekében, hogy megtalálja a tökéleteset. Az egyszerű kötéstábla tartalmazza Spencer címerét és sok aranyozott díszítést. Néhány lapon fehérítés nyoma látszik, ami egy ideig valóban kifehéríthette a lapokat, de később a papír más szennyeződéseivel való reakciók során újabb foltok képződéséhez vezettek. A tisztítások és fehérítések során olyan kár is keletkezett, amelynek következtében a nem nyomtatott betűk, például a színes, kézzel díszített kezdőbetűk elmosódtak. Kulcsszavakra vonatkozó jegyzetek találhatóak az oldalak szélén, amelyek nem magát a szöveget értelmezik, hanem egy adott fogalomra mutatnak rá. Az egyik ilyen széljegyzetet egy különösen szép rajzolású mutatóujj díszíti.

Hutai Zsófia és Sebestyén Lilla
(Kutatási és Különgyűjteményi Főosztály,
Kutatásszervezési Osztály)